A kerület története

2008. Szept 01., szerző:

Tiszáninneni ref. egyházkerület. A helvét reformáció hitelveinek Felsõ-Magyarországon való elterjedése hozta létre, de nem alkotott oly szorosan egységes testületet, mint a többi egyházkerület, amennyiben az egybetartozásnak mintegy jeléül és eszközéül szolgáló püspöki hivatal felállításának évtizedekig útját állotta az egri püspökség fennállása. Mire pedig efelõl szervezkedhettek volna ily módon, addig annyira megkedvelték a püspök nélküli állapotot, hogy még a beállítása iránt vállalt kötelezettségüknek sem tettek eleget. Csak 1735. márc. 4-én a bodrogkeresztúri konvent intézkedése következtében választottak végre is püspököt. Addig az eredetileg hozzátartozott négy egyházmegyének, úgymint a borsodinak, az abaújinak, a zemplénínek és az ungvárinak az esperesei egymástól függetlenül jóformán püspöki jogokat gyakoroltak és gyakran éltek is a superintendens címmel. Az egyházmegyék egymással ún. unióban állottak, magukat a XVI. század vége feléig a gönci, azután a felsõmagyarországi kánonok, részben pedig önállóan alkotott cikkeik (p. o. borsod-gömör-kishonti) szerint igazgatták. Az egyházkerületet vagy az egész ref. egyházat egyetemesen érdeklõ ügyekben összejöveteleket tartottak, mégpedig nem egyszer a tiszántúli egyházkerülettel közösen. Az unióba beletartoztak a Zemplén vármegyei szlovák ev. egyházak is, mivel nem vonták ki magukat az illetõ esperesek hatásköre alól egészen a XVII. század hatvanas éveiig. Ide tartozott meglehetõsen rövid fennállása alatt a sárosi ref. egyházmegye is, melynek esperese a szokott hatáskörrel bírt.

Az unió szorosabbá tételére 1635-ben is történt egy halva született kísérlet, majd a szatmárnémeti nemzeti zsinat 1646-ban püspökválasztásra utasította a kerületet, aminek azonban, bár ott hozzájárultak a tiszáninneniek is, csupán annyi eredménye lett, hogy az 1648. jún. 10-én tartott gyûlésük mindenkorra elrendelte egy állandó elnöknek az esperesek közül választását, ám ez is csak papíron maradt. Az ungi egyházmegye még ezzel a felette laza unióval szemben is mutatott fel némi independens törekvést, de a püspöktétel aztán végleg megállapította a kerület egységét. A négy egyházmegyébõl 1799-ben hetet szerveztek,

úgymint az abaújit, tornait, gömörit, felsõborsodít, alsóborsodit, alsózemplénit és ung-felsõzemplénit, melyek közül az utolsó kettévalasztatván, 1850-tõl nyolc egyházmegyébõl állott a kerület, melynek beosztásán ezenkívül is történtek idõnként apróbb módosítások.

Anyaegyházainak száma a XVIII. század elején 410, 1780 táján már csak 310 körül, a XIX. század elején 363, végén 351, az elsõ világháború elõtt 356 volt. Ezekbõl az ország új határainak kialakítása után a többség ugyan Magyarországon maradt, de azért az újabban alakult egyházakkal is mindössze 217 anyaegyházból állott ezután a törzskerület öt egyházmegyében (abaúji, gömör-tomai, felsõborsodi, alsóborsodi, alsózempléni), míg a többi a szlovenszkóí tiszánínneni kerülethez tartozott. 1938-ban visszakerülvén a magyar többségû területek, 1939-tõl majdnem teljessé vált az egyházkerület a régi nyolc egyházmegyéjével. Ám 21 egyháza ezúttal is Szlovenszkóban maradt. 1945-ben visszaállott az elõbbi helyzet. A kerületben utoljára a sárospataki kollégiumon (gimnázium, jogakadémia, teol. akadémia) és egy egyesült prot. gimnáziumon (Rimaszombat) kívül még egy fiú- és egy leánygimnázium volt, mindkettõ Miskolcon, közülük a rimaszombati hazánkra nézve elveszett, Sárospatakon pedig a jogakadémia 1923-ban megszûnt, viszont az államtól visszakerült a tanítóképezde, melyet aztán 1950-ben újból visszavett az állam, nemcsak, hanem 1951-ben a teol. akadémia is megszûnvén, 1952-ben a gimnázium is átment az állam kezébe. Az egyházkerület maga meg 1952-ben beolvadt a tiszántúliba, majd 1957 elejétõl helyreállott, de már az 1952. júl. 1-tõl alakult egyházmegyékkel (hevesi, borsodi, abaúji, zempléni).

rss

Napi lelki táplálék

„Atyámfiai, férfiak, ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok.” ApCsel 13,15/b

ApCsel 13,13–22

Nagy volt az igaz Isten utáni vágy, ezért voltak a zsinagógában az izraeliták mellett istenfélők is, akik a pogányok közül csatlakoztak hozzájuk. 

tovább

(1) „Akadt ott egy elvetemült ember…” (2Sámuel 20)

A. G. Inarritu „Korcs szerelmek” (2000) című filmje drámaian mutatja be, hogy MENNYI NYOMORÚSÁGOT OKOZ, HA ELTÉRÜNK AZ ISTENI RENDTŐL. 

tovább

MÁRK 10,16 - Az áldó kéz

„Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.” (Mk 10,16) Jézus nem csak rátekintett az emberekre, hanem gyakran rájuk tette kezét, és úgy áldotta meg őket. 

tovább

2017. május 26. péntek

A mennyország ajtaja 1.

Én vagyok az ajtó. (Jn 10,9)

 

tovább

Túrmezei Erzsébet: Pünkösd után

Pünkösd előtt - sóvárgás titkos mélye. 
Pünkösd előtt - ígéretek zenéje. 
Pünkösd előtt - esedezés, esengés. 
Pünkösd előtt - halk hajnali derengés. 
Pünkösd előtt - szent vágyak mozdulása. 
Pünkösd előtt - koldusszív tárulása. 

tovább