Borsod-Gömöri Egyházmegye

2012. Jun 19., szerző:

Szőnyi Tamás esperes
Csernaburczky Ferenc egyházmegyei gondnok

Esperesi Hivatal
Székhely: 3574 Bőcs, Hősök tere 16.
Telefon/fax: +36-46-528-262
Honlap: http://bgrem.hu
E-mail: borsod-gomori.em@reformatus.hu

A Borsod-Gömöri Egyházmegye rövid története

A Borsodi egyházmegyénk történetéhez néhány gondolat: Az egyházmegye hivatalos létezését 1567-tõl számítjuk, amikor Hevessy Mihály, mint „pastor et senior Miskolciensis” írja alá Debrecenben az „articuli maiores”-t.

Debreceni Ember Pál Hevessy Mihályról úgy ír, mint aki már 1566-ban „elsõ” lelkipásztornak számíttatott. Dévai Bíró Mátyásról pedig tudjuk, hogy 1543-ban már Miskolcon szolgál külföldi tanulmányok után. Tehát az „elsõ” vonatkozhat Hevessyre, mint elõljáróra.

Egyházmegyénk az Egri püspöki megye területén feküdt, amely akkor 9 politikai vármegyére terjedt ki, 11 fõesperességre osztva, ebbõl 4 volt a következõ: Borsod, Abaújvár, Zemplén és Ung. A 4 fõesperességet, mint kész keretet átvette a tiszamelléki magyar reformátusság és megalkotta a maga négy seniorátusát.

A Gömör-Kishont-Tornai részen a lakosság nyelve és származása szerint a lutheri reformáció igen hamar elterjedt. 1548-tól a híres központi jelentõségû murányi várat protestáns érzelmû grófok és bárók irányítják, akik oltalomban is részesítik a protestáns lakosságot. 1564-65-ben Friedt Cyprián egy 25 pontból álló egyházi rendszabályt fogadtat el, s ezzel kimondja a lutheri irányú esperesség megalakulását, a helvét irányúaknak ekkor még meg volt a helyük. De 1594-ben ugyanitt Murányban összehívott zsinaton elfogadták a „Confessio Pentapolitina”-t, s ezzel megnyitották a szakadás felé vezetõ utat. 1596-tól már olyan „canonica visitatio”-s jegyzõkönyv áll rendelkezésre, amely azt bizonyítja, hogy 1596. május 8-án Tholnay Vince esperes és Ungvári András miskolczi papok a gömör-tornai egyházakat is megvizitálták, s ezzel megtörtént a befogadás.

1596-1657 között 121 anyaegyházközségrõl tudunk jegyzõkönyvek szerint, sok az affiliált egyház, ami vagy a lelkészhiánnyal vagy az anyagi szegénységgel magyarázható. 1711-ben 112 anyaegyház található. 1753-59-es jegyzõkönyvek 139 anyaegyházról számolnak be, köszönhetõen idõközbeni megerõsödésüknek.

Érdemes egy pillantást vetni arra a tényre, hogy a törökdúlás alatt elpusztult reformátussá lett falvaink újratelepítését úgy végeztette az egri érsek, hogy több mint 30 életerõs gyülekezetünket így veszítettük el. Innen érthetõ például a volt Dél-Borsodi illetve a mai Egervölgyi Egyházmegyénk területi beosztása és gyülekezeti megoszlása.

1799 nevezetes dátum a megye életében, mert a Budai Zsinat (1791) úgy határozott, hogy a túl nagy megyéket jobban átlátható, könnyebben kormányozható kisebbekre kell beosztani. A zsinat határozata mögött feltételezhetõ némi „oldódás”, könnyebbség, és nem kell már félni a „divide et vinces” elvnek az érvényesítésétõl. (Ez a jelszó sajnos 1947-tõl alaposan visszaköszön a történelemben.) 1799-ben tehát az Abaújvári vagy idõközben Kassavölgyinek nevezettbõl lett az Abaúji és a Tornai, a Borsod-Gömöri-Kishontiból Alsóborsod, Felsõborsod, Gömör, Zemplénibõl Alsózemplén és Ungfelsõzemplén (1850-ben Ung és Felsõzemplén különvált).

Az Alsóborsodi Egyházmegye 1799. szeptember 12-én tartotta alakuló közgyûlését Tiszakesziben. Elsõ esperese Vécsey Zsigmond mezõkeresztesi lelkipásztor lett. Az egyházmegyét 4 egyházi járásra osztották: miskolczi, igriczi, keresztesi és csáti.

Az 1938-as visszacsatolás eredményeként a magyarlakta területek visszakerülvén 1939-ben a Tiszáninneni Egyházkerület csaknem egészében visszakapta évszázados egyházmegyéit.

1945 után a Trianoni határok újraszabják az egyházmegyei határokat is.

1946-ban a Borsodi Egyházmegye határait átrajzolták Dr. Enyedy Andor püspök úr tervei szerint:

Alsóborsod: Eger, Mezõcsát, Mezõkövesd, Mezõkeresztes; esperese Dr. Filep Gusztáv, Mezõkeresztes,

Felsõborsod: Edelény, Putnok, Ózd, Bánvölgye; esperese Tóth János, Sajóvelezd,

Középborsod: Miskolc város és a vele közvetlenül határos települések; esperese Román Ernõ, Alsózsolca,

1950-51-ben tehát ez a 3 eredeti Borsodi egyházmegye és még Abaúj, Gönc központtal, ahol Farkas Elek volt az esperes.

Alsózemplén: Bodrogköz, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs vidéke; esperese Janka Péter, Nagyrozvágy.

1952-ben a Kerület megszüntetésével a „divide et vinces” elve újraszabta a megyehatárokat. Az „elv” érvényesítése következtében csaknem átláthatatlanokká lettek a megyei határok. 1952. június 30-án egyesült a három részre osztott Borsod. Esperese Nádházy Bertalan lett, Miskolc-Vasgyári lelkész, 1952-1956 között.

1952. július 1-én mégiscsak túl nagynak látszott Borsod, ezért a régi délborsodból leválasztották a mai Egervölygi Egyházmegyét, Hevesi Egyházmegye néven, 11 gyülekezet került át. De kapott a Hevesi Egyházmegye a Dunamelléktõl 1955-ben az Északpesti Egyházmegyétõl kettõt, 1952-ben ugyanebben az idõben ezt a megyét átsorolták a Dunamellékhez, majd 1957. január 1-né tért vissza a Tiszáninnenhez.

1953. július 2-án Debrecenben arról döntenek, hogy „egységesíteni” kell a Tiszavidék Tiszáninneni részét.

1954-ben Benkõ György, Fiedler István és Ráski Sándor elkészíti az új besorolást. Abaúj gyarapszik a Bódva völgyével, ami sohasem volt Abaúj, a régi felsõborsodi rész csinosodik, kárpótlásul kapunk délre néhány gyülekezetet Zemplénbõl, amelyek sohasem voltak alsóborsodi részek. 1955-ben még mindig van némi igazítani való.

1957. január 1-tõl tudomásom szerint nem történtek módosítások, hacsak 1-1 gyülekezet nem fordult egyéni kéréssel a Kerületi Közgyûléshez, vagy a Megyei Közgyûlésekhez átadás-átvétel kérésével.

2000-ben a Putnokon tartott egyházmegyei közgyûlésünkön döntöttünk arról, hogy az Egyházmegye nevét Borsod-Gömörre változtassuk, kifejezve ezzel is a határon túliakkal való összetartozásunkat, ugyanis Putnok és még 10 település a történelmi Gömör vármegyéhez tartozott. Az EU csatlakozást követõen a bánrévei határ percek alatt átjárhatóvá vált, így hála Istennek egyre többször van példa arra, hogy átjárnak egymáshoz szolgálni a határ menti gyülekezetek lelkipásztorai.

Gazda István
esperes

rss

Napi lelki táplálék

Ezek pedig azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontja ne töressék meg". Jn 19,36

Jn 19,31–42

A mi Urunk, Jézus Krisztus halála nem tévedés volt. Nem „üzemi baleset”. Isten előre kijelentett terve teljesedett be. 

tovább

5) „Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem…” (Zsoltárok 137)

AZ EMBER LEGNAGYOBB NYOMORÚSÁGA, hogy akkor kezdi el értékelni mindazt, amit kapott az Úrtól, életét, egészségét, szeretteit, munkáját, hitét, kultúráját, értékeit; – amikor az Úr azokat elveszi tőle.

tovább

LUKÁCS 24,44–49 - Gondoskodás

Vidéken élünk és van néhány állatunk. Amikor nem vagyunk otthon, férjem mindig ír egy listát az „állatápolónknak”, amire feljegyzi, hogy melyik állatnak mikor és milyen ennivalót kell adni, és hogy a távollétünkben mire kell még figyelni. 

tovább

2018. április 20.

Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” (Mk 10:46-47)

 

tovább

Sinka György: Seregeknek hatalmas...

Seregeknek hatalmas nagy királya,
Könyörgésem székedet megtalálja,
Mert szívemet sok bú állja,
Olyan bűntől, mint megterhelt gálya.

Ím előtted megaláztam magamat,
Földre hajtván szomorodott orcámat;
Halld meg, Atyám, csendes szómat,
Add meg szívből kívánt lelki jómat. 

tovább