Wass Albert tisztelete Budapesten, Verőcén és Debrecenben

2008. Jul 09., szerző: Adminisztrátor

A szeretet kisugárzása, mint védőburok ölelte körül a Budai Vár történelmi nagy termeit, a verőcei parkot és pavilonokat, a debreceni Református Kollégium Oratóriuma és Nagytemploma megszentelt auráját valamint a Nagyerdő üde, pázsitos környezetét.

A baráti érzés és megbecsülés kézzel fogható volt az összegyűltek lelkében. Igaz, többen is lehettünk volna, hiányoztak zászlóvivők – szervezetek és egyének – , akiknek szívügye az író tisztelete. A néhány ezer ünneplő Budapesten, Verőcén és Debrecenben bensőséges légkörben egy nagycsaláddá forr össze. A világ minden részéről voltak együtt magyarok. Mégsem volt senki idegen. „Testvérre lelt minden ember” – az író lelkének közelségében. Nem hangzottak el nagy szavak. Távol volt a hamis, megosztó politika. Megteltünk tiszta, szép és nemes gondolatokkal. Menny közeli volt a békesség és az egység. A lélek nyugalma derűs közérzetet varázsolt a rohanásban megfáradt testünknek. Az ünnepélyes egyszerűségben felmagasztosultak az emlékező szavak és a művészi műsorok.

Összefonódtunk a Wass családdal, akik édesapjukat képviselték és róla meséltek. Wass Huba vallomásai közelebb hozták az írót, mint apát és nemzete sorsáért élő embert.
A világ magyarságának jeles képviselőit Dr. Tanka László gyűjtötte a közös Wass Albert program köré. Verőcén Bethlen Farkas polgármester és Simó József, a Czegei Wass Alapítvány magyarországi elnöke biztosította az erdélyi világtalálkozót. Az első Wass Albert szimpózium Bertha Zoltán és Takaró Mihály irodalomtörténészek vezetésével sikeresen zárult. A debreceni szoboravatás kitűnő programjához és kulturális élményéhez a Gróf Wass Albert Társaság Dr. Vincze Piroskával, Molnár Csillával és Erdei Józseffel az élen, valamint az „Adjátok vissza a hegyeimet…” Alapítvány, a Kormorán együttes és a Debreceni Polgári Kaszinó Egyesület Becsky Tibor és Komáromi János védnökségével pompásan hozzájárult. Az egész alakos Wass Albert szobor híven tükrözi az író belső és külső szép vonásait – abban a városban, ahova boldog emlékek kötötték. Az ősi civis város ugyanúgy, mint Hódmezővásárhely szép jelét adta az író családja befogadásának – ez utóbbi tiszteletbeli polgárságot adományozott nekik. Lelki gyönyörűség volt minden program: dicséret illesse a szervezőket és szereplőket!

Boldogság volt számomra az íróról vallani, szavait hirdetni: hét fórumon adódott erre lehetőség két hét alatt: televíziós műsorokban, a rádió hullámhosszán, a debreceni nagytemplomban, előadótermekben és könyvtárban. Építő beszélgetésekkel mélyültek el régi barátságok és szövődtek új ismeretségek. Mindenkivel közös nevezőn voltunk abban, hogy Wass Albert élete és munkássága magyarságunk szívében, központi helyet kapott.



Lukácsi Éva, Miami 

 

Forrás: www.wassalbert.tirek.hu

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.
rss

Napi lelki táplálék

Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék… Zsid 11,16

Zsid 11,8–22

„Ezért nem szégyelli Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék” (16). Még a világ szemében is szégyent hoz a vallásra, amikor keményszívű, megátalkodott, változásra képtelen emberek hivatkoznak Istenre, mint az „ő” Istenükre. 

tovább

(10) „…törd össze a korsót…” (Jeremiás 19)

Jeruzsálem városának déli kapuját a Fazekasok kapujának is hívták, de Szemét-kapunak is nevezték, mert ezen a kapun át vitték le a város szemetét, így az összetört cserépdarabokat is, a Ben-Hinnóm völgyébe (1–2).

tovább

ZAKARIÁS 1,1-6 - Tanulni a történelemből

Szeretem a karácsonyi hagyományokat. A legjobb, ha minden úgy történik, ahogy mindig is szokott lenni. Eközben hamar átsiklok afölött, hogy régen sem volt minden mindig jó. 

tovább

2017. december 19. kedd

Mennyit érsz?

Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben. (1Kor 6,20)

 

tovább

H. M. R.:A karácsonyi ajtó

Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót 
hosszú estéken remegve lestem. 
Vártam nyílását azon a sok-sok 
felejthetetlen 
szép, gyermekkori karácsonyesten.

Kipirult arccal, dobogó szívvel, 
úgy vártam, mikor fordul a zárja, 
mikor tárul fel, mikor ragyog fel 
a titkok fája. 
Ó, hogy csábított minden kis ága!

 

tovább