Wass Albert tisztelete Budapesten, Verőcén és Debrecenben

2008. Jul 09., szerző: Adminisztrátor

A szeretet kisugárzása, mint védőburok ölelte körül a Budai Vár történelmi nagy termeit, a verőcei parkot és pavilonokat, a debreceni Református Kollégium Oratóriuma és Nagytemploma megszentelt auráját valamint a Nagyerdő üde, pázsitos környezetét.

A baráti érzés és megbecsülés kézzel fogható volt az összegyűltek lelkében. Igaz, többen is lehettünk volna, hiányoztak zászlóvivők – szervezetek és egyének – , akiknek szívügye az író tisztelete. A néhány ezer ünneplő Budapesten, Verőcén és Debrecenben bensőséges légkörben egy nagycsaláddá forr össze. A világ minden részéről voltak együtt magyarok. Mégsem volt senki idegen. „Testvérre lelt minden ember” – az író lelkének közelségében. Nem hangzottak el nagy szavak. Távol volt a hamis, megosztó politika. Megteltünk tiszta, szép és nemes gondolatokkal. Menny közeli volt a békesség és az egység. A lélek nyugalma derűs közérzetet varázsolt a rohanásban megfáradt testünknek. Az ünnepélyes egyszerűségben felmagasztosultak az emlékező szavak és a művészi műsorok.

Összefonódtunk a Wass családdal, akik édesapjukat képviselték és róla meséltek. Wass Huba vallomásai közelebb hozták az írót, mint apát és nemzete sorsáért élő embert.
A világ magyarságának jeles képviselőit Dr. Tanka László gyűjtötte a közös Wass Albert program köré. Verőcén Bethlen Farkas polgármester és Simó József, a Czegei Wass Alapítvány magyarországi elnöke biztosította az erdélyi világtalálkozót. Az első Wass Albert szimpózium Bertha Zoltán és Takaró Mihály irodalomtörténészek vezetésével sikeresen zárult. A debreceni szoboravatás kitűnő programjához és kulturális élményéhez a Gróf Wass Albert Társaság Dr. Vincze Piroskával, Molnár Csillával és Erdei Józseffel az élen, valamint az „Adjátok vissza a hegyeimet…” Alapítvány, a Kormorán együttes és a Debreceni Polgári Kaszinó Egyesület Becsky Tibor és Komáromi János védnökségével pompásan hozzájárult. Az egész alakos Wass Albert szobor híven tükrözi az író belső és külső szép vonásait – abban a városban, ahova boldog emlékek kötötték. Az ősi civis város ugyanúgy, mint Hódmezővásárhely szép jelét adta az író családja befogadásának – ez utóbbi tiszteletbeli polgárságot adományozott nekik. Lelki gyönyörűség volt minden program: dicséret illesse a szervezőket és szereplőket!

Boldogság volt számomra az íróról vallani, szavait hirdetni: hét fórumon adódott erre lehetőség két hét alatt: televíziós műsorokban, a rádió hullámhosszán, a debreceni nagytemplomban, előadótermekben és könyvtárban. Építő beszélgetésekkel mélyültek el régi barátságok és szövődtek új ismeretségek. Mindenkivel közös nevezőn voltunk abban, hogy Wass Albert élete és munkássága magyarságunk szívében, központi helyet kapott.



Lukácsi Éva, Miami 

 

Forrás: www.wassalbert.tirek.hu

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.
rss

Napi lelki táplálék

Ti test szerint ítéltek. Én nem ítélkezem senki felett. Jn 8,15

Jn 8,12–20

„Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben...” (12). Tolsztoj szerint Jézus Krisztus olyan fényforrás ebben a világban, aki nélkül sötétség lenne. 

tovább

(18) „…Isten szolgálatába állították…” (Ezsdrás 6,13–22)

ISTEN SZOLGÁLATÁBAN ÁLLUNK.

– 1. Ebben a szolgálatban megőriz és megvéd bennünket a mi Urunk. Ehhez még a világi felsőbbséget is felhasználhatja. Így ígéretünk van arra, hogy ebben a szolgálatban hűséggel elvégezhetjük azt, amit Urunk ránk bízott, ahogy Isten népe akkor, ott elkezdhette és befejezhette a templom újjáépítését. A magunk helyén mi is elkezdhetjük és befejezhetjük a magunk részét az Isten országának építésében. Isten épít, mi csak eszközei vagyunk (13–15).

tovább

Zsoltárok 19,1–7 - Szavak nélkül is megérteni

Az országban, ahol jelenleg lakunk, sok minden tönkrement, csúnya, piszkos, elromlott, megromlott, elhagyatott. 

tovább

2019. február 19. kedd

„Nem számoltatták el azokat az embereket, akikre rábízták a pénzt, hogy a munkavezetőknek adják, mert azok híven jártak el.” (2Kir 12:16)

 

tovább

Antal Ferenc: A kopár fa

Láttam egy fát,
Magas volt és kopár,
Ágai közt elsurrant
A szellő,
S átröppent felette
A madár.

Szomorú volt a kép,
Kopár fa, levéltelen,
Az élete reménytelen.

tovább