Lelkészbeiktatás Sajóvámoson

2010. Oct 18., szerző: Adminisztrátor

Ünnepi istentisztelet keretében iktatták be tisztébe Szabó Zoltán Sándor Péter sajóvámosi lelkipásztort október 17-én, vasárnap. Az ünnepségen Erdélyből érkezett vendégek is köszöntötték a gyülekezetben 2007. óta szolgáló lelkipásztort.

Gazda István esperes igehirdetése

Az alkalmon Gazda István, a Borsod Gömöri Református Egyházmegye esperese Nehémiás könyvének nyolcadik fejezete alapján hirdette Isten igéjét az egybegyűlteknek. „Akik az igére találtak, egymásra találtak. Együtt épülnek tovább és együtt igyekeznek, mert ahogy az igére találnak, Istenre találnak, és ilyen módon egymásra és Isten örömére, mely ott van az ő életükben és az ő szívükben, lelkükben egyaránt." - hangzott el szolgálatában. Az esperes elsősorban azt hangsúlyozta, hogy csakis az igehirdetés nyomán lehet az Úrra, s így egymásra találni, valamint elindulni a növekedésben. Kiemelte, hogy az Úrnak öröme a mi erőforrásunk, ezt pedig fontos, hogy „tudjuk, lássuk, és érzékeljük." Végezetül a következő szavakkal kérte Isten gazdag áldását a lelkipásztor elkövetkezendő szolgálataira: „Légy engedelmes, bátor Ezsdrás, aki fel tudja olvasni az Úrnak igéjét, és annak találkozásából adassék az egymásra való találás is!"

Beiktatás

„Az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében beiktatlak téged a sajóvámosi szent eklézsiában végzendő lelkipásztori szolgálatokba, és ezzel együtt végezd a sajósenyeiek és a sajópálfalai reformátusoknak gondozását." - ezekkel a szavakkal iktatta be tisztébe Szabó Zoltán lelkipásztort Gazda István esperes, aki a szertartás látható jeleként átadta az egyházközség pecsétjét, valamint a sajóvámosi református templom kulcsát is.

A beiktatott lelkipásztor igehirdetése

A beiktatást követően Szabó Zoltán a következő bibliai szakaszt választotta igehirdetésének alapjául: „Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk. Semmi sem hasonlítható hozzád. Hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám." (Zsolt 40, 6) A lelkipásztor elsőként az életünkben levő, reánk bízatott feladatokról beszélt, amelyeket fogantatásunk pillanatától kezdve egészen halálunkig kell hordoznunk: „El kell végeznünk azokat a feladatokat, amiket Isten bízott mireánk". Elmondta, hogy megpróbálhatjuk megtervezni a magunk életét, azonban tervezgetésünk mellett és fölött mindig ott van az Úr Isten: „Ez a terv azt jelenti, hogy nem csupán a születés és a halál közötti útszakaszon akar bennünket megtartani és vezérelni, hanem a halál utáni életre is. A mi üdvösségünkre is megvannak a maga tervei." Végezetül arról szólt, hogy minél boldogabban és minél alázatosabban vesszük Istennek a kegyelemből való kiválasztásnak ajándékát, annál jobban tudatosul hitünkben a bűnből és a halálból való szabadulás: „Annál hálásabb szívvel fogadom el Istennek a tervét az én személyes életem felől, és annál boldogabban szolgálok szabadon, alázatos lélekkel."

Köszöntések

Az ünnepi istentisztelet során több meghívott vendég is köszöntötte a hivatalába frissen beiktatott lelkipásztort. Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke köszöntőjében felelevenítette a sajóvámosi református egyházközség közelmúltját, melynek fontosabb állomásai kapcsán a püspök „találkozásokról" beszélt. Ezt követően egy „nagykorú gyülekezet" ünnepléséről szólt, majd Pál apostol Efézusbeliekhez írott leveléből idézett, mellyel kérte Isten gazdag áldását az egyházközségre és Szabó Zoltán lelkipásztor szolgálatára.

A köszöntések sorát Csernaburczky Ferenc, a Borsod-Gömöri Református Egyházmegye gondnoka folytatta, aki a lelkipásztor életére gazdagságot, szolgálatára áldást és a gyülekezet óvó-támogató segítségét kérte. „A szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók legyetek: Az Úrnak szolgáljatok." (Róm 12,11)

Ábrám Tibor, a Tiszáninneni Református Gyülekezet főgondnoka köszöntőjében elmondta, hogy egy gyülekezet életében a lelkészbeiktatás „különös és különös jelentőségű" esemény. A főgondnok azt hangsúlyozta, hogy nem az a legfontosabb, ami a beiktatás alatt, hanem ami azt követően történik. Ábrám Tibor kegyelemben, szeretetben és Jézus Krisztus ismeretében való növekedést kívánt a gyülekezet minden tagja számára, mely elmondása szerint csak úgy érhető el, ahogy az az igehirdetésben is elhangzott: „az Úr öröme lesz a Ti erősségetek."

Az egyházkerületi, valamint az egyházmegyei köszöntéseket követően Erdélyből, valamint az egyházmegyéből érkezett vendégek is köszöntötték a beiktatott lelkipásztort, aki az ünnepi istentisztelet végén köszönetet mondott mindazoknak, akik „közreműködtek beiktatásának áldásossá, szebbé tételéhez".

Kojsza Péter

 

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Lelkészbeiktatás Sajóvámoson

rss

Napi lelki táplálék

A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek. ApCsel 11,29

1Krón 28

„...ismerd meg atyád Istenét, és szolgálj neki teljes szívvel és készséges lélekkel, mert megvizsgál az Úr minden szívet, és megismer minden szándékot és indulatot. Ha keresed, megtalálhatod. De ha elhagyod őt, akkor félreállít téged végleg” (9). 

tovább

(29) „A tanítványok pedig valamennyien elhatározták…” (Apostolok cselekedetei 11,27–30)

A jeruzsálemi zsidókeresztyén és az antiókhiai pogánykeresztyén gyülekezet áldott kapcsolatban voltak egymással, mert noha más gyökerekkel kapaszkodtak a talajba, éltetőjük nem a kapaszkodó gyökér, hanem ugyanaz a „talaj” volt, maga az Úr Jézus Krisztus. 

tovább

LUKÁCS 14,7–14 - A megfelelő helyen

„A Németországi Szövetségi Köztársaság nagykövete tisztelettel meghívja..” Ez állt az Evangélikus Egyház külföldi missziója búcsúünnepségére szóló meghívóján. Mint egy álomban! 

tovább

2017. augusztus 19. szombat

Kicsoda Jézus Krisztus? – Mester

Mester, követlek téged, akárhova mégy. (Mt 8,19)

 

tovább

Ének Szent István királyról

Szent István király, Istennek szolgája,

Christus hitinek igaz plántálója,

Bálványozásnak eltávoztatója

És elrontója.

 

Kegyes voltából irgalmas Istennek,

Adatott mennyből a magyar nemzetnek,

Hogy őáltala útját igaz hitnek,

Tanulná, s szentségnek.

tovább