Őszi lelkész-presbiteri konferencia Sárospatakon

2010. Nov 15., szerző: Adminisztrátor

Őszi lelkész-presbiteri konferenciát tartott a Tiszáninneni Református Egyházkerület október 13-án, szombaton a sárospataki református templomban, melynek témája az egyházban való megújulás volt.

Igei köszöntő

„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Mt 5,16) Ezzel a bibliai igeszakasszal köszöntötte az ünnepi alkalmon megjelenteket Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke, aki megnyitó beszédében mindenek előtt a teljes világosság fontosságát hangsúlyozta, mely elmondása szerint csakis úgy lehetséges, ha külső fényforrás világít meg bennünket. „Sokszor a fényt hibáztatjuk azért, hogy nincs elég világos, ahelyett, hogy észrevennénk mi vagyunk vakok" - mondta a püspök, aki folytatva gondolatmenetét elmondta, hogy az örökkévaló Isten mindenki életébe adott egy apró tükördarabot, mellyel a Belőle áramló fényt vissza tudjuk sugározni. Záró gondolataiban felhívta a figyelmet azon emberek meglátására, akik jócselekedeteikkel és odaszánt életükkel a világosságot ragyogtatják.

Liturgia

A püspöki köszöntést követően a Tiszáninneni Református Egyházkerület különböző területeinek beszámolóit hallgathatták meg a vendégek. Elsőként Kádár Ferenc, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia rektora szólt a liturgia területén végbemenő megújulásról. „Önazonosságunk egyik alappillére éppen az, hogy vannak hagyományaink, szokásaink, melyek megváltoztatására, megújítására nem szívesen vállalkoznánk." - mondta a rektor, aki ennek ellenére mégis „bizonyos gondolkodási formák" túllépéséről szólt. „A liturgiai rend maga eszköz és meder, melyet mindig rendben kell tartani, újra és újra alkalmassá kell tenni arra, amire hívatott" - mondta Kádár Ferenc, aki a liturgiai külső rendben szükségessé vált változásokról, valamint az istentisztelet tekintetében közös szolgálatról és közös ügyről beszélt.

Diakónia és misszió

A diakóniai terület megújulásáról Gubányi Katalin, a miskolci Diakóniai Központ vezetője, valamint Gecse Attila kórházlelkész számoltak be.  „A diakónia nem más, mint jót cselekvés azokkal, akik arra rászorulnak" - kezdte előadását Gubányi Katalin, aki elmondta, hogy „a diakóniai központ megalapításával az egyházkerület arról tett tanúbizonyságot, hogy fontosnak tartja az egyház és Isten igéjének világítását a mai világban." Folytatva gondolatmenetét a miskolci központ szolgálatának fontos szerepére, valamint annak más intézményekkel folytatott együttműködésére hívta fel a figyelmet. Zárásként kérte az egyházkerület területén található gyülekezetek és lelkipásztorok segítségét abban, hogy Isten szeretetét együtt munkálkodva tudják megmutatni a rászorulók felé.

Gecse Attila egy rövid történeti áttekintést követően az elmúlt hat év tekintetében a kórházmisszió jelentős változásairól, valamint annak széles körben történt és történő bővüléséről számolt be. Elmondta, hogy a segítőtársakkal folytatott mindennapi szolgálat során olyan embereket érnek el, akik sokszor nem tartoznak semmilyen gyülekezethez, ám a kórházban eltöltött időszak gyökeresen megváltoztathatja életüket. Gecse Attila kiemelten felhívta a figyelmet „a betegek időben történő kórházba kerülésére", majd végül a meghívón szereplő igeszakaszra reflektálva a misszió kulcsfontosságú elemét hangsúlyozta: „Lássák a ti jócselekedeteiteket!"

 „A misszió a keresztyénség maga" - mondta ifj. Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület ifjúsági referense, aki arról szólt, hogy „minden önmagát keresztyénnek és reformátusnak tartó embernek helye van az Isten missziójában". Előadásában mindenekelőtt az ifjúsági misszió újraértelmezéséről beszélt, mely során különbséget kell tenni az eszköz és a cél között. A referens felhívta a figyelmet arra, hogy az ifjúság területén zajló szolgálatok bővítése a jövőben csakis a gyülekezetekkel és a lelkipásztorokkal való közös munka keretében történhet meg.

Barnóczki Anita, az egyházkerület cigánymissziós referense sajátos munkát említve elsőként vilmányi gyerekek énekszolgálatával, közös énektanulással, majd a misszióban segítő testvérek beszámolójával szemléltette az egyházkerületben folyó cigánymissziós munkát. Elsőként Deliné Horkai Márta, a füzérkomlósi, a hollóházi és a nyíri református gyülekezetek lelkipásztora szolgált egy rövid életképpel, gyakorlati példákon keresztül bemutatva az ott folyó tevékenységeket. Ezt követően Dr. Enghyné Zergi Márta lelkipásztor a gyermekekkel és az ifjúsággal folytatott szolgálatokról számolt be, majd Asztalosné Simon Szilvia vizsolyi pedagógus mesélt missziói elhivatottságáról. Barnóczki Anita a beszámolókat követően elmondta, hogy a cigánymissziós munka legtöbb esetben gyülekezetekben folyik, éppen ezért kiemelte a lelkipásztorok áldozatos munkáját, bátorító támogatást kérve az életükre.

Nevelés

 

A lelkész-presbiteri konferencián elhangzott beszámolók negyedik területe a nevelés témája köré csoportosult, melynek keretében Dr. Dienes Dénes rektorhelyettes, valamint Ábrám Tibor főgondnok adtak tájékoztatást. „Féljétek az Istent és néki adjatok dicsőséget" - mondta előadásában Dr. Dienes Dénes, aki ezzel az igeszakasszal az oktatás és nevelés alapvető célját határozta meg, azaz „Istent dicsőítő és Istent félő életeket formálni." A rektorhelyettes az egyházkerület egyetlen felsőoktatási intézményének, a Sárospataki Református Teológiai Akadémiának munkáját, törekvéseit és céljait mutatta be az ünnepi alkalmon részt vevők számára, mely során hangsúlyozta, hogy az intézmény mindig felkészítette az ott végzett lelkészeket arra, hogy a „maguk küldetését megtalálják a társadalom életében." 

Ezt követően Ábrám Tibor beszámolójában a nevelés célját a következőképpen határozta meg: „A fiatalok Isten szerinti életben való növekedése, valamint a kapott talentumaikkal való gazdálkodás segítése." Az igazgató azt mondta, hogy május 22. óta kötelességünk Kárpát-medencei magyar reformátusságban gondolkodni, és ezt az oktatás és nevelés területére is ki kell terjeszteni. Záró gondolataiban jövőbeli terveket említve értékalapú oktatási intézmények preferálásáról, valamint egységes, nevelési-oktatási fejlesztési terv létrehozásáról szólt.

Csomós József püspök az ünnepi alkalmat követően az Európa Rádió azon kérdésére, hogy a már említett területek hogyan alkotnak egy nagy egységet az egyházkerület életében a következőt válaszolta: „Ezek mind mi vagyunk." A püspök az egyházkerület részéről a jövőre nézve tagokban, erőben, örömben és hálaadásban való növekedésről beszélt, majd elmondta, hogy „az életünk bővölködő élet kell, hogy legyen."

Kojsza Péter

Hallgassák meg az Európa Rádió összeállítását is. 

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Őszi lelkész-presbiteri konferencia Sárospatakon

rss

Napi lelki táplálék

„…Ha ő nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni.” Jn 9,33

Lk 10,1–20

Tanítványként feladatunk van: imádság, szolgálat, küldetés; mindenben a békesség eszközei lehetünk. 

tovább

(16) „…a bölcsesség megment…” (Példabeszédek 2)

Minden neves kultúrának van bölcsességirodalma. Ezt a mindenki számára ismert „műfajt” és keretet kihasználva fogalmazza meg a Példabeszédek könyve azt az egyetlen kincset, amit Isten népe kapott az ő Urától. A megszokott keret, a bölcsesség emlegetése a régi, de a tartalom teljesen új. 

tovább

Lukács 19,28–40 - Jézus hatással van

A politikusok, különösen a választási kampány idején, bármi áron megpróbálják jó színben feltüntetni magukat. A filmsztárok és énekesek egyre népszerűbbek akarnak lenni a tömegek körében. 

tovább

2019. február 27. hétfő

 Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR… (2Kir 18:3)

tovább

Vas István: Aki éjszaka ment Jézushoz

Éjszaka, hogy meg ne lássák.
Elvégre nem akárki volt.
Főember a zsidók között.
De Nikodémusz nem ügyeskedő ész,
Okosságtól korlátolt értelem:
 

tovább