Íme, nyitott ajtót adtam eléd

2011. Oct 29., szerző: Adminisztrátor

Istentől nagy lehetőséget kaptunk abban, hogy reformátusok lehetünk. A protestálás nem emberi szembehelyezkedést jelent számomra, hanem a világgal való harcot. Az Isten mellett letenni a voksunkat – ha szabad így fogalmaznom – tudván azt, hogy ő választott ki minket erre a küldetésre. Számomra ez a protestantizmus, nem pedig annak a megkövesedése, ami a 16. században lezajlott.

Ha azt tennénk, amit Atyáink tettek, akkor nem azt tennénk, amit ők tettek. Számtalan út nyílik, ugyanakkor rengeteg kérdés merül fel bennem azzal kapcsolatban, hogy tudunk-e élni ezzel az úttal.

A közelmúltban erősödött meg bennem, és érintett meg igazán a következő igeszakasz: „Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki nem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet.” (Jel 3,8) Nagy hálaadás lehet a szívünkben a reformációért, azért hogy valóban nyitott ajtó van előttünk, és ezt az ajtót maga Jézus Krisztus adja. Ugyanakkor figyelmeztetés a számomra, hogy bizony minden hívő kezének rajta kell lennie ennek az ajtónak a kilincsén. A reformáció legnagyobb jelentőségét és üzenetét az akkor megfogalmazott gondolatokban látom: visszatérés az igéhez, Krisztushoz és az Ő kegyelméhez, valamint a hitből származó megigazuláshoz.

A másik nagy üzenete számomra a folyamatos megújulásban, a folyamatos reformációban rejlik. Gyülekezeteinkben, egyházunkban sokszor beszélgetünk formáról és tartalomról. Nélkülözhetetlen, hogy ezeken a kérdéseken elgondolkodjunk. Fekete Károly fogalmazta meg, hogy az istentisztelet útkészítés kell, hogy legyen a szent Istenhez, és azt gondolom, ezzel nem lehet vitatkozni. Fontosnak tartom, hogy az istentisztelethez legyen útkészítés, hiszen ha már az istentiszteletig sem jut el a mai ember, akkor az Istenhez való útkészítésünk a legjobb szándékok ellenére is hiábavaló marad. Ma reggel könyvesboltok kirakata előtt jöttem el. Nagyon megdöbbentett, hogy micsoda spirituális éhség van a világban. Nagy kérdés számomra, hogy mi, protestánsok tudunk-e igazi, igei válaszokat adni ezekre a spirituális kérdésekre. Valóban az élet kenyerét tudjuk-e adni az embereknek? Föl tudjuk-e mutatni Jézus Krisztust? Nagy felelősségünk van ebben nekünk, keresztyéneknek.

Aláhúznám a minden szót, hiszen úgy gondolom, hogy nincs egyszemélyes gyülekezet, nincs egyszemélyes szolgálat, és misszió sem. Így a reformáció másik nagy üzenete az egyetemes papság kérdése, annak újraértelmezése. Sok nehézség származik ebből egyházunkban. Minden oldalon túlterhelt, megfáradt lelkipásztorok, elerőtlenedő szolgálattevők, megbántottság, értelmetlen versengés… de miért vannak ezek? Az aratnivaló sok, a munkás pedig rettenetesen kevés. Miért nem tudjuk sokszor partnernek tekinteni egymást? Minden oldalon nagyon komoly bűnbánatra, és alázatra van szükségünk ebben a kérdésben. Fontos üzenete az ünnepnek a missziói parancs felélesztése. Tudunk-e közösségben, együtt imádkozni, hogy valóban megrendüljön a hely, ahol együtt vagyunk – nagyon fontos kérdések ezek.

Remélem, hogy a reformáció egyházunkban ma is gőzerővel folyik. Ez nyilván nem jelentheti mindennek a felborítását, hiszen egy valami, Istennek az igéje nem változhat. Megáll elmúlás és rom felett. Felelősségünk, hogy ezt az igét tudjuk a mai világban hitelesen képviselni az értéktelenséggel szemben. Ez a protestálás. Ellenállás a rossz hagyományokkal, a babonákkal, a bűnnel szemben. Nagy lehetőséget kaptunk az igei alapokhoz visszatérő reformációban. Arra buzdítok mindenkit, hogy valóban megfelelő, Istentől jövő bölcsességgel tudjunk élni ezekkel a lehetőségekkel.

Fodor Bertalan, a Magyar Református Presbiteri Szövetség dél-borsodi szervezetének elnöke

Eddig 1 hozzászólás érkezett!
Szóljon hozzá ön is!
rss

Napi lelki táplálék

Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. Jak 5,10b

2Sám 20

Egy önérzetes és sértődött izráeli ember, Seba megfújja a kürtöt, és magával rántja az izráelieket. Köztünk is vannak sértődött emberek, akik hangulatot keltve belerántanak másokat a lázadásba. 

tovább

(22) „…ezek azok a napok, amelyektől kezdve…nyugton lehettek…” (Eszter 9,20–32)

Végre nyugton lenni, békében élni még egy kicsit ebben a földi létben: örülni, enni és inni, egymást megajándékozni (20–22), a magunk szőlőjében és fügefája alatt (Mikeás 4,4). Valójában erre vágyunk; – így készülve az örök, aktív, üdvösséges nyugalomra.

 

tovább

RÓMA 3,21-24 - Micsoda ajándék!

Egy baráti házaspár néhány évvel ezelőtt hihetetlen ajándékot adott nekünk. Meghívtak minket, az öttagú családot egy kéthetes nyaralásra egy 4 csillagos szállodába, all inclusive ellátással! 

tovább

2017. október 31. kedd

„Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?”(Rm 8:31)

 

tovább

Fejes Ádám: Kálvin

Munkás magányt, az írószobád nyugalmát
cserélted fel a genfi harcokért Te,
meg kellett tenned, egyedül csak Érte,
ki értünk vett fel átkot és keresztfát!

tovább