Interjú Szőnyi Tamással, a Borsod-Gömöri Egyházmegye új esperesével

2012. Mar 24., szerző: Adminisztrátor

Elsősorban gyülekezeti lelkipásztornak vallja magát Szőnyi Tamás, a Borsod-Gömöri Református Egyházmegye új esperese. Hivatása során többször is lehetőséget kapott arra, hogy az ország, sőt a világ más pontjain szolgáljon, de mint mondja: a gyökerek, és Tiszáninnen sajátos lelkisége Borsodhoz láncolta. A bőcsi lelkész kihívást és lehetőséget egyaránt lát az új tisztségben.

Miért volt szükség időközi választásra Borsod-Gömörben?

A korábbi esperesi tiszt megszűnt. A hely megüresedett, és mint az egyházmegye főjegyzője, esperes-helyettese körülbelül egy éve be kellett, hogy álljak a mindennapi feladatok ellátásába. Először azt gondoltam, hogy ez egy ideiglenes dolog lesz, amit később átadhatok másnak. Aztán úgy döntöttünk, megvárjuk a presbiterválasztást, hogy az újonnan megalakult presbitériumok kapjanak törvényes felhatalmazást arra, hogy esperest válasszanak. Így ez egy törvényileg is elfogadott szolgálat, amit most folytatok.

Ahogy említette, már korábban is töltött be magasabb tisztségeket. Hogyan érezte magát ezekben a pozíciókban?

Szívesen foglalkoztam volna teológiával, tanulmányi területekkel, ám a mindenkori egyházi vezetés sok esetben más irányba terelgetett. Már az első gyülekezeti szolgálatom ideje alatt, Sajóecsegen az egyházmegye egyik számvevőjének választottak, így összesen negyvenkét gyülekezet pénzügyei tartoztak hozzám. A későbbiekben tanácsos, majd egyházmegyei főjegyző, esperes-helyettes lettem. Ez azt jelentette, hogy az egyházmegye életével kapcsolatos dolgokban mindig áttekintést kellett, hogy tegyek az akkori vezetőkkel, szolgatársakkal. Mindemellett fontos elmondanom, hogy a legnagyobb tisztségemnek a gyülekezeti lelkészi tisztet tartom, és ezt nem is szeretném feladni. Az egyház legfontosabb küldetése a gyülekezetekben történik, az igehirdetésben és a tanításban. A tisztségekre az embert elhívják, és én hiszem, hogy a jó Isten elhívó szeretete is erre vezetett. Nyilván ez sok esetben több feladatot, sőt kihívást is jelent.

Ha már a kihívásoknál tartunk, milyen próbák elé állítja az esperesi tisztség?

Szólás-mondásom, hogy mindig olyan jön, ami még nem volt. Persze nincs új a nap alatt. Emberi életek, szolgálati nehézségek, családi és gyülekezeti gondok mind részét képezik majd a munkámnak. Emellett azt látom, hogy az esperesi tisztség egyfajta ütközőpont a felső egyházi vezetés, illetve az alsó gyülekezeti szinten lévő közösségek között. Ennek kiegyensúlyozása, és megfelelő módon történő betöltése is kihívást jelent. Nyilván a felelősség is nagyobb, hiszen nekem kell megmondani, hogy ha valami nem jó, és nekem kell segíteni, hogy az jó legyen. Én így kívánom a lelkész testvéreimmel együtt, Isten dicsőségére folytatni a szolgálatot.

A bőcsiek hogyan fogadják a váltást?

Ők nagyon büszkék, és örülnek ennek a dolognak, hiszen 159 év után újból esperesi székhely lett a település. Bár nem biztos, hogy akkor is örülni fognak, ha majd folyamatosan vendégszolgálatokra, ünnepségekre szólít a kötelesség. Hiszen maga a tisztség nemcsak megbecsülést, hanem egyfajta „elterhelődést” is jelent. Nem egy termelőegység élén történt változás, ahol ha az ügyvezető jól végzi a munkáját, akkor megy a cég, ha pedig nem, akkor csődöt jelentenek. Az egyházban ez nem így van. Az esperesi tiszt a szolgálat felelősségét, hitbeli felelősséget, és Isten előtti megállást jelent.

Melyek azok a kérdések, amelyeket mihamarabb rendezni kell az egyházmegyében?

Ami korábban talán az egyházkerület más részein volt jellemző, most a borsodi területen is jobban megfigyelhető: nagy gondot jelent az, hogy a lakosság eláramlik. Aki él és mozog munkahely után kell, hogy menjen. Sokan döntenek nemcsak Európa más országa, hanem Ausztrália, sőt az Egyesült Államok mellett. Ők már nem biztos, hogy visszajönnek, és ők a mi veszteségeink. Sajnos ennek következtében az is várhat ránk, hogy bizonyos falvak elnéptelenednek, gyülekezeti közösségek szórványokká alakulnak. Ezekre válaszokat és megoldásokat kell keresni, hiszen ha nem is a közeljövőben, de később ezek mindennapi kérdések lesznek. Az anyagi értékeink, kincseink, templomaink megőrzése jelentős feladat lesz.

Nyilván az egyházkerület egészét tekintve is vannak olyan feladatok, amelyek az egyházmegyék összefogását igényli. Melyek ezek?

Én nagyon jól érzem magam gyerekek és fiatalok között. Nálam idősebb lelkészek sokszor furcsán szemlélik, amikor Sárospatakon az ifjúsági konferencián „szaladgálok” a fiatalokkal. Nagyon fontosnak tartom, hogy kiemelten foglalkozzunk az óvodai-iskolai hitoktatással és azon gyermekekkel, akik elvesznek az állami oktatás útvesztőiben, hiszen az egyházhoz nem tudnak kapcsolódni, kimaradnak a hitoktatásból. Nemcsak az fontos, hogy a gyerekek jól érezzék magukat ebben a közegben, hanem az is, hogy önkéntes vállalás alapján „befegyelmeződjenek” egyházi struktúráinkba, istentiszteleti környezetünkbe.

Van olyan ige, ami eligazítást ad élete, munkája során?

Az egyik ilyen a családunkban több nemzedék óta előforduló, esküvőmön kapott ige: Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják (Zsolt 25,10). A másik jelentős ige, amit a lelkészszentelésemkor kaptam Benkő György akkori abaúji esperestől: Tartsd meg a parancsolatot mocsoktalanul, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztusunk megjelenéséig (1Tim 6,14)!

Most, hogy egy új szakaszba lépett az élete, mit üzennek ezek az igeversek?

A szövetségi hűség azt jelenti, hogy az Isten parancsolatait be kell tartani. Bár vannak, akik a tízparancsolatot nem tartják elég divatosnak, mégis az életre vezet bennünket. A szeretet kettős nagy parancsolata által megerősít, és annak betöltésére hív minket.

Kojsza Péter

(Szőnyi Tamással készített beszélgetésünket hétfőn délelőtt 11.00 órától meghallgathatják az Európa Rádióban.)

Eddig 1 hozzászólás érkezett!
Szóljon hozzá ön is!
rss

Napi lelki táplálék

Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akár csak egy ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezett. Jak 2,10

2Sám 17,15–29

Ahítófel tanácsára nem hallgatnak, és ő felköti magát. Mikor Jézus ellenállt a kísértésnek, a kísértő eltávozott tőle. Ha ellenállunk a gonosznak, elfut tőlünk is (Jak 4,7). 

tovább

(19) „…másodszor is gyűjtöttek össze szüzeket…” (Eszter 2,19–23)

– Elgondolkodtató a feljegyzés: amikor a király számára ismét összegyűjtötték a szüzeket, Eszter ismét közéjük került. A szentíró fontosnak tartotta ezt a verset, annak ellenére, hogy ez az igevers a történet menetében törést és ellentmondást okoz.

 

tovább

PÉLDABESZÉDEK 3,1-4 - Dicséret és elismerés

Korábban, amikor édesanyám megjött a fodrásztól, mindig feszülten figyelt arra, mit is szól majd édesapám az új frizurájához. „Nem tűnik fel semmi?” – hallottam csalódott kérdését, amikor apámtól nem kapott dicsérő szavakat már köszönéskor. 

tovább

2017. október 23. hétfő

„Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1Kor 15:58)

 

            

tovább

Weöres Sándor: Ballada a három falevélről

Lehullott három falevél
észrevétlen az őszi ágról.
És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból -
Elröpült három falevél. 
- - - - - - - - - - - - - - -

tovább