Interjú a Forster-érmes Laki Lukács Lászlóval

Forster-éremmel tüntették ki Laki Lukács László egykori református presbitert, aki tizenöt évig volt egyházunk őrállója Edelényben. A könyvtáros-helytörténészt az örökségvédelem területén töltött negyven éves szolgálatáért; kutatói, publikációs, tudományszervezői és muzeológiai tevékenységéért, valamint következetesen etikus emberi magatartásáért jutalmazták, melyről már hírt adtunk Portálunkon. Jelenlegi és korábbi munkáiról, illetve az egyházi közösségekben végzett szolgálatáról beszélgettünk a kitüntetettel.

Mit jelentett Önnek a presbiteri munka, az egyházi közösség? Mit jelentett a hit az életében?

Tizenöt éven keresztül voltam a gyülekezet presbitere az edelényi öregtemplomban, a város legősibb épületében. Az embernek szüksége van arra, hogy hitében mindig megújuljon, és szüksége van keresztyén közösségre is. Vadas Gyula majd harminc éven keresztül volt a gyülekezet lelkipásztora. Együtt élt a közösséggel, odafigyelt mindenre és mindenkire. Hirtelen halála nagyon megrendítette a gyülekezetet. Neki köszönhetem, hogy megjelent egy kötetem az edelényi felekezetek templomairól. Ez a könyv nagyon sokat adott nekem mind a hitben, mind az ökumené jegyében.

Négy évvel ezelőtt agyvérzést kapott, újra meg kellett tanulnia beszélnie és járnia. Döbbenetes az egybeesés, hogy négy év után majdnem ugyanazon a napon vehette át a műemlékvédelemért járó legmagasabb rangú kitüntetést, mint amikor a betegség érte.

Igen. Ilyenkor az ember szíve összeszorul. Ez egy visszatekintésre is ad lehetőséget, hogy hogyan töltöttem az elmúlt négy évet. Hála Istennek a betegségemnél fontos volt, hogy a memóriám nem sérült. Ez segített nekem a fizikai dolgok visszaépítésében, megtaláltam újra a helyemet és feladataimat a közösségben.

Ön nemcsak Edelényhez, hanem a Borsodi földvárhoz is kötődik. Hogyan?

Az edelényi gyülekezetnek vagyok tagja, de a Borsodi földvár dombján áll a református templom, ahol önálló gyülekezet van. Itt tiszteletbeli presbiter vagyok. Ennek a gyülekezetnek hoztunk létre egy alapítványt, ami az egyházközséget segíti, de a Bódva-mente kulturális értékeinek őrzése, mentése, bemutatása is a céljai közé tartozik. Ez mind mai napig létezik, sőt könyvkiadással is foglalkozunk. Ez megint egy olyan tevékenység, mely által sikerült továbblépnem a betegségből.

Az Ön nevéhez fűződik egy hangácsi egyháztörténeti gyűjtemény is.

Kutatásaim során jutottam el a Szathmári Királyi családhoz, amely a Bódva-mente egyik meghatározó családja volt. Szathmári Király Ádám életét kezdtem el kutatni, és akkor kiderült, hogy az ő bátyja, György többször volt Borsod vármegye követe, és az egyházkerület főgondnoka. Ráadásul az ő életében épült Sárospatakon a ma is álló Berna-sor. Nagyon sokat köszönhet neki a vidék, egyházi szempontból is, sőt a rekatolizáció idején is meghatározó volt a személyisége.

Megörökítette a Bódva-völgyi lelkész írók, költők életműveit is. Milyen munkák születtek?

 „Paptermő Bódva-völgy” a címe ennek az írásnak. A kutatómunka során a falvakat járva döbbentem rá, hogy az ott szolgáló emberek, tanítók és lelkészek a mindennapi szolgálatuk mellett mennyi mindent tettek. Nagyon sok szakíró és szépíró került ki közülük. Az egyik legkedvesebb Borsovai Lengyel Gyula, aki Szendrőládon élve vidéki papként írta meg a Széphistóriáit a térség neves eseményeiről. Kutattam az ő életét és munkásságát is, melynek még ma is nyomai vannak a településen.

Az edelényi Coburg-kastély restaurálásában is részt vesz, ugye?

Igen, ez a munka is nagyon nagy erő adott. Vannak még jó és fiatal szakemberek, akikben ott van a hit. Ezt át tudják adni, így mások is hisznek benne, hogy a tervek meg fognak valósulni. Várhatóan nyár végére a felújítás első üteme elkészül, de nyitni csak a jövő szezonban fognak. Reméljük, hogy folytatódik a második ütemmel a felújítása. Emellett a freskókat is sikerült teljes mértékben restaurálni. Ez is egy csoda, hogy újra életet leheltek ezekbe a képekbe.

Egy tájnak az élhetőségét nemcsak az épületek adják, hanem a szellemi élet is. Amikor Borsod szellemi életéről beszélgetünk, nagy nevek jönnek elő. Ön ebben a tekintetben is óriási munkát végzett. Milyen kiadványokat sorolna ide?

Nagyon kedves számomra Borsodszirák monográfiája, többek között Bartók Béla dédapja is a településen született, és ott is vannak eltemetve. A másik pedig, hogy a település az a falu, hol a 19. század elején a népviselet még tetten érhető a Bódva-völgyében. Az akkor készült képek alapján újravarázsoltuk a viseletet, amit egy kiállítás keretében mutatunk be, emellett Szalonnán is készülünk kiállítással.

Mi az, amin jelenleg dolgozik?

Egyrészt az imént említett História-völgy kiállításain. Másrészt a borsodi egyházközség, és az oktatás történetét írta meg két helyi tanár. A kettőjük írását szeretnénk kiadni, erre pályázunk. Munkám során egyébként nagyon sokra tartom, hogy annyi emberrel találkoztam. A legegyszerűbb parasztembertől is nagyon sokat kaphattam, de munkám összehozott a kor utolsó mohikánjaival is. Ezért nagyon hálás vagyok.