Pünkösdi gondolatok - Az Egyház születésnapja

Paszternák István történész, a Sajószentpéter Nagytemplomi Református Gyülekezet presbitere osztja meg gondolatait pünkösd ünnepéhez kapcsolódóan.

Pünkösdkor az egyház születésnapját ünneplem. Tudniillik az egyház nem is annyira, mint intézmény, hanem mint a mindennapokban való zsinórmérték mindenkinek az életét áthathatja. Emlékszem, amikor már jócskán felnőttként elkezdtem tájékozódni az egyház felől. Ennek mi volt az oka? Az volt a benyomásom, hogy itt a világban senki nem beszél a komoly, fontos dolgokról. Sőt mi több, minden módon igyekeznek a világi hatalmasok, legyenek azok médiamunkások, politikusok, vagy gazdag emberek arra rávenni, hogy a világ fontos dolgaival véletlenül se foglalkozzon az ember. Azt akarták, hogy az ember birkaként menjen a kolomp után, amit természetesen ők ráznak, és arra menjünk, amerre nekik tetszik.

Amikor néhányszor elmentem református istentiszteletre azt láttam, hogy itt vannak egy páran, akik foglalkoznak a fontos dolgokkal. Az emberek egymással ápolt viszonyával, a szeretettel, a türelemmel, a felelősséggel, a hittel, a hálával, amelyek egyáltalán nem trendi dolgok manapság. Így ott ragadtam, sőt mostanra már személyes bizonyságot nyertem azzal kapcsolatban, hogy nincs más út. Történész elgondolkodom, hogy mi az a struktúra, ami kétezer éven keresztül változatlanul, csodálatos módon fent tudott maradni. Nem tudok még egyet elmondani az egyházon kívül, amely teljesen megváltozott körülmények között, különböző gazdasági, társadalmi körülmények közepette ugyanúgy orientálta az embereket a jóra, a szeretetre, az egymás iránti türelemre. Ha az ember Pünkösdkor az egyházat ünnepli, akkor a saját megmenekülését tudja megünnepelni.

Arról olvashatunk az Apostolok Cselekedeteiben, hogy pünkösd előtt a tanítványok a szeretetben, a közös kenyér megtörésben, az imádságban buzgólkodtak. Ennél aktuálisabb parancsolatot, javaslatot ma lehetetlenség elképzelni. Semmi más nem tart meg, mint ez. Az kétségtelen, hogy ma egy más periódusát éljük a világnak, mint ami kétezer évvel ezelőtt volt. Ma elég kevés lángoszlopot a vállán hordozó embert látunk, és a csodák száma is kevesebb. Ugyanakkor Magyarországon a XXI. században a Református Egyházban vannak olyan emberek, akikkel ezek megtörténnek, amelyek kétezer évvel ezelőtt Pál apostol szeme láttára, vagy a tanítványok szeme láttára megtörtént. Úgy vélem, a hála szavaival kell megemlékeznünk pünkösdről.

Paszternák István történész, református presbiter

Tekintse meg a mozgóképes verziót is: