Csengőbúcsú a sárospataki kisrefiben

2012. Jún 19., szerző: Adminisztrátor

Elballagtak a Sárospataki Református Kollégium Általános Iskolájának nyolcadikos diákjai. Az intézmény 2004-es indulása óta most először tartottak Csengőbúcsút június 15-én a Bodrog-parti református templomban, melyen Csomós József püspök hirdetett igét.

Az egyházi vezető felelevenítette az intézményindulás pillanatait, azt mondta: nemzedékek álma teljesült azzal, hogy a Református Kollégium általános iskolával bővülhetett. Idézett a nyolc évvel korábban elhangzott ünnepi gondolataiból is, melyben a kezdeteknél jelen lévő tanárok lelkesedését és elhivatottságát méltatta. Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz – hangsúlyozta a tiszáninneni püspök, aki emlékeztetett: olyan értékrendet, amelyből igaz élet fakad egyedül Jézus Krisztus tud mutatni. „Erre az értékrendre nem mindig, vagy csak nagyon ritkán vevő a világ. Mert nehezen eladható az, hogy a szeretet, a megbocsátás sokkal nagyobb erő és hatalom, mint az erőszak és a bosszú” – fogalmazott Csomós József, aki rávilágított: az épít új világot, aki a békességen munkálkodik. Arra figyelmeztetett, hogy gondoljuk át vajon mindennapi rohanásunkban mi az, amit fontosnak tartunk. „Figyeljünk a szeretet mustármagnyi jelére, a mosolyra és a simogatásra. Találjuk meg azokat a mustármagokat, amiket a nagy rohanásban elfelejtettünk elültetni!” – mondta.

Az intézmény diáksága nevében Kállai Noémi 7. osztályos tanuló köszönt el, a ballagók búcsúját pedig Mózes Árpád Benedek tolmácsolta a jelenlévő pedagógusoknak, munka- és iskolatársaknak. A zászló átadását, illetve a szalag felkötését fennállva fogadta a gyülekezet, ezt követően az iskolai énekkar ünnepi műsorát hallhatták a vendégek.

Elsőnek lenni mindig nagy felelősség – emelte ki Ábrám Tibor, az egyházkerület főgondnoka, aki így köszöntötte a ballagókat: „Azokban a közösségekben, melyekben mi, reformátusok igyekszünk a hitünket megélni, vannak természetes dolgok. Legyen természetes az, hogy egy kisrefisből nagyrefis lesz, hiszen ezzel az egymáshoz tartozást, és az egymásra épülést fejezzük ki, amit fenntartóként az egyházkerület, és intézményként a Sárospataki Református Kollégium is jelent.”

Szatmáriné Tóth-Pál Ildikó, a SRK Általános Iskolájának és Gimnáziumának igazgatója azt mondta, 2004-ben, a Sárospataki Református Egyházközség és az iskola alapításának 480. évfordulóján olyan intézmény indulhatott a Bodrog-parti városban, mely igei alapon nyugszik, és beteljesíti a XXI. században elvárt feladatát. Mint taglalta, a kisrefi fölkelti a tudás iránti étvágyat, megtanít a jól végzett munka örömére, megtanít szeretni, amit csinálunk, és segít megtalálni azt, amit szeretnénk csinálni.

Tímáriné Király Sarolta, a SRK Általános Iskolájának intézményvezetője a Prédikátor könyve 12. részének első versében foglaltakat helyezte a ballagó diákok szívére: „Örvendezz a te ifjúságodban, és vidámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaidban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!”

Az ünnepség végén a ballagó diákok közül többen kiváló tanulmányi eredményükért, példamutató magatartásukért, közösségi munkájukért, és sporttevékenységükért könyvjutalomban részesültek.

Kojsza Péter

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Csengőbúcsú a sárospataki kisrefiben

rss

Napi lelki táplálék

Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek. ApCsel 26, 18

ApCsel 26,1–18

Folytonosság. A megtérésben megismerjük Jézust, az ő sorsfordító, életet megújító, bűneinket leleplező és új küldetést adó erejét. Viszont nem táplálkozhat hitéletünk egyetlen élményből.

tovább

(8) „… piruljatok, szívleljétek meg ezt, ti hűtlenek…” (Ézsaiás 46)

Véletlenül elkapta a figyelmem az Eurovíziós dalfesztivál döntőjének egy szakaszát: a szavazatok érkezésének ideje alatt a házigazda Svédország bemutatkozott. Ez a bemutatkozása gyakorlatilag nem állt másból, mint a keresztyén egyházak durva kigúnyolásából, legszentebb értékeink lábbal tiprásából.[1] 


[1] Itt tartunk, ez a szabadság? Hol van ebben a keresztyén, hívő ember szabadsága, ha már vallás és szólásszabadságról zengedezünk? Meggyőződésem, hogy egyetlen más „világvallással” nem lehetne ugyanezt megtenni, következmények nélkül. Nincs üldözési mániám, tele vagyok szeretettel, nyitottsággal, sőt a témát sem szívesen hozom elő, mert csak újabb támadásra adunk lehetőséget.

tovább

Apostolok cselekedetei 11, 19-30 - Mi marad?

Nemrég a lelki vezetőm ezt a kérdést tette fel nekem: „Mit szeretnél, mit mondjanak majd rólad a temetésedkor?“ Furán hangzik ez a kérdés, hiszen nem rajtam múlik, hogy mit mondanak mások rólam a halálom után. Vagy mégis? 

tovább

2013. június 20. csütörtök

Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. (Zsoltárok 32:2)

tovább

Bódás János: Enyhülés?

Ha jövendőbe nézünk,
hol aggódunk, hol remélünk,
Bárhogy küzd is kezünk, agyunk,
magunk ura nem mi vagyunk.
Tiéd Urunk sorsunk, hazánk…
– Isten békéje, szállj le ránk.

Kik a békéről beszélnek,
egymástól még ők is félnek.
Olajág van jobbkezükben,
– van-e bizalom szívükben?
Nagy enyhülést vár a világ!
– Isten békéje, szállj le ránk.

tovább