Kövy Sándor-díjat kapott Tímáriné Király Sarolta

Kövy Sándor-díjjal jutalmazták Tímáriné Király Saroltát, a Sárospataki Református Kollégium Általános Iskolájának vezetőjét. A díjat a Tiszáninneni Református Egyházkerület elnöksége olyan pedagógusok elismerésére alapította, akik kiemelkednek a kerületben folyó református oktatás fejlesztésében. Tímáriné Király Sarolta a Bodrog-parti kisrefi 2004-es beindításáért, szakmai fejlesztéséért, valamint az iskolával kapcsolatos teendők lelkiismeretes, példaértékű elvégzéséért vehette át a díjat. A pedagógust elsőként szakmai múltjáról kérdeztük.

Gyerekkoromban kezdődött a pedagógia iránti érdeklődésem. Édesanyám, sőt nagypapám is pedagógusok voltak, és már kisiskolás koromban eldöntöttem, hogy szeretném az ő példájukat követni. Ez tovább érlelődött bennem a gimnáziumban, ezért is választottam érettségi után a Comenius Tanítóképző Főiskolán a tanító szakot. Az államvizsgát követően Vissen kezdtem tanítani, majd négy év után az Árvai Gyakorló Iskolában dolgoztam. Itt nemcsak gyermekekkel, hanem hallgatókkal is foglalkoztam. Nyolc évvel ezelőtt kaptam felkérést a Sárospataki Református Általános Iskola vezetésére, azóta ezt a munkát végzem lelkesen. 

Miért döntött úgy 2004-ben, hogy elvállalja a református intézmény vezetését?

Megtiszteltetésnek és elismerésnek éreztem a felkérést az addigi munkámért. Ráadásul úgy gondoltam, és gondolom ma is, hogy a tanítói munka mellett a lelki és vallási nevelés rendkívül fontos. Ebben az iskolában ezt megvalósíthattam. Én is így nőttem fel, hiszen kiskoromtól kezdve vallásos nevelésben részesültem, családunkban sok református lelkész van. Egész életemben azt tapasztaltam, hogy a hit és keresztyén értékrend megtartó erő.

Milyen kihívások elé állította a református oktatás?

Kihívás az volt bőven, hiszen első éven a Kollégium „egytantermes” iskolájában tanítottunk. Nem volt előttünk példa, hiszen a legközelebbi református általános iskola Miskolcon volt, oda nem utazhattunk el, sem napi, sem heti szinten, hogy megnézzük, hogyan folyik az oktatás-nevelés. Sárospatakon két kolléganőmmel együtt alakítottuk ki az iskolának az arculatát és profilját. Utána megépült az új általános iskola, és jöttek a gazdaságos és célravezető berendezéssel kapcsolatos teendők. Tulajdonképpen a most ballagott nyolcadik osztállyal minden éven a pedagógiai programnak új részét alakítottuk ki, így formálódtak ők is, mi is, és az iskola is. 

A városban milyen megítélése van az intézménynek?

Nagy hangsúlyt fektetünk a lelki nevelésre, hiszen ez az, amiben eltérünk a többi általános iskolától. Ugyanakkor törekszünk arra, hogy kiváló szakmai munkát végezzünk és így bocsássuk útra a tanulókat. Azt mondják Sárospatakon, hogy nehéz iskola a miénk. Van olyan szülő, aki azért nem is próbálkozik beiratni a gyerekét, mert azt gondolja nem elég a képessége hozzá. Mi ezt nem valljuk, hiszen a tehetséggondozás mellett felzárkóztatást is tartunk, tehát differenciált foglalkozásokkal őket is eljuttatjuk arra a szintre, hogy később megállják helyüket az életben.

Hivatásként vagy elhívásként tekint a munkájára?

Tulajdonképpen mindkettő. Ez a hivatásom, amit nagyon szeretek, és úgy érzem nem is tudnék mást csinálni, hiszen egész életemben célirányosan erre a pályára készültem, Ugyanakkor elhívást is érzek azért, mert a református oktatás és nevelés nagyon közel álla a szívemhez, és nagyon fontosnak tartom. Szívem-lelkem benne van ebben a munkában, és azt gondolom, hogy egy jól sikerült pedagógiai programmal, tantervvel és házirenddel valósítottuk meg az oktatást.

Ad-e erőt a folytatáshoz egy harminc éves szakmai múlttal rendelkező pedagógusnak egy ilyen díj?

Abban még jobban megerősített, hogy ezzel a közösséggel és tanítói gárdával kell, hogy folytassuk a nyolc évvel ezelőtt elkezdett utat. Mindig új innovációs teendők jönnek, mindig meg kell újulnunk. Egy lökést adott nekem és a kollégáimnak abban, hogy ezt megtegyük. Hozzáteszem, nagyon meglepődtem, amikor a tanévzáró ünnepségen, június 17-én a templomban kiszólítottak az Úr asztalához. Még egyszer hangsúlyozom, nagy megtiszteltetésnek, és elismerésnek veszem az egyházkerület részéről.

A kistérség református oktatásának soron következő állomása a sátoraljaújhelyi Petőfi Sándor Református Általános Iskola szeptemberi indulása. Milyen együttműködésre számít a két intézmény között?

Bízom benne, hogy jó kapcsolatot fogunk ápolni, hiszen már többször felkeresett az intézmény megbízott igazgatója, illetve a lelkész, aki koordinálja az új iskolát. A tanítókat még nem ismerjük, hiszen eddig nem találkoztunk velük, Természetesen, amiben tudunk, segítünk nekik, és talán arra is nagyon jó példa lesz, hogy a mi diákjaink és az ottani diákok – mivel egy a cél – a nevelésben és az oktatásban együtt tudjunk majd dolgozni. 

Kojsza Péter