Sárospataki tábori gondolatok 2012. - ZÁRÓ GONDOLATOK és képek a szerenádról

Július 2-án vasárnap megkezdődött a kerületi ifjúsági tábor Sárospatakon. A mai nappal kezdődően a hét eseményeiről, benyomásairól folyamatosan hírt adunk Portálunkon, már-már hagyományként is ismerős, személyes hangvételű „blogszerű" beszámoló formájában Tóth Orsolya, a tábor koordinátora „tollából":

SZOMBAT - TÁBORZÁRÓ GONDOLATOK

Sokat gondolkodtam, mi az, amit egy koordinátor megoszthat egy táborzárásról. Milyen érzés, amikor kihúzza az utolsó nevet is a listáról, leadja a kulcsokat, és bezárja maga mögött a kollégium ajtaját? Milyen érzés, amikor egyre csitul a gyermekzsivaj? Milyen érzés fáradtan hazavezetni? Aztán rájöttem, hogy nem erről szeretnék írni nektek. 

Az örömömről szeretnék, hogy ránk bíztátok őket, és az övékéről, hogy tudják, várjátok haza őket. Ez, higgyétek el nagyon fontos. Szerettek itt lenni, nagyon jól érezték magukat! DE! Vágynak hazamenni. És ez jó! Azt tudom csak kívánni Nektek, és nekik is, hogy vágyjatok a Mi Atyánkhoz is mindig hazamenni. Nála otthon lenni, vele lenni egy életen át. Vágyjátok egymást az Ő szeretetével szeretni, lássátok áldásait a családotokon, érezzétek kegyelmét és irgalmát az életeteken. 

Az egyik kis barátnőm, amikor még csak készültünk ide, azt mondta nekem: Orsika néni, én már nagyon várom! Első tábora, sőt nem csak neki, a szüleinek is. És ez a kislány egy könnycsepp nélkül fogadott minden elkészített dolgot, ami itt várt rá, azt is, amit mi felnőttek, és azt is amit a Mi Atyánk készített neki. 

Ha koordinátorként kell valamit mondanom, akkor az a hála. Hála az ilyen nyitott gyermekszívekért, hála a munkatársaimért, hála Isten megőrző és megtartó jelenlétéért. És hála értetek is, akik valószínűleg ma csak ültök és hallgattok türelemmel. Mert talán a gyermeketek épp az Isten dolgairól beszél... 

Kívánom mindenekelőtt testvéri szeretettel, hogy tudjatok ti is egy életen át Krisztussal járni, ahogy Timóteus tette, akiről a héten tanultunk, és kívánom, hogy ezen a keskeny úton minél többször összetalálkozzunk!

Isten áldjon Benneteket!

PÉNTEK

Az utolsó nap a táborban. Délelőtt még utoljára ezen az éven együtt a csoporttal, majd délutáni programok sora következett. A majd negyven fokban ma is sokan a strandot választották, voltak, akik inkább kézműveskedtek, vagy a városban sétáltak. Az este során kerültek átadásra a csoportelsők és a szobatisztasági versenyben jeleskedők jutalmai. Természetesen a hagyományos cukoreső zárta az eredményhirdetést. Az est további részében táncház várta a gyermekeket, akik nagy igyekezettel próbálták elsajátítani a néptánc alapjait. A hangulat magáért beszélt! A napot később zártuk, mint szoktuk, hiszen ilyenkor azok a lelkészek, akik a templomban az éneklést vezetik, minden kollégiumot meglátogatnak egy kis közös táborzáró éneklésre.

A lelki táplálékunk is meg volt mára. A mai áhítatok nagyon egybecsengtek. A reggeli alkalmon nagytiszteletű Mészáros Viktória hernádcécei tiszteletesnő  arról az igéről beszélt, amikor Pál azt írja Timóteusnak, hogy törekedjen igazságra, hitre, szeretetre és békességre. Nagyon megragadott egy kép, amit elénk hozott. Egy festő azt a feladatot kapta, hogy mutassa meg, számára mit jelent a békesség. A festő szélcsendet festett, de nem békességnek, hanem unalomnak találta. Aztán festett szundikáló bácsit, birkanyájat, tájképet..., de nem volt megelégedve. Egyik este vihar közeledett. Nézte, hogyan hajladozik a viharban a tölgyfa, ami alatt legjobban szeretett festeni. Meglátta, hogy a tölgyfa szíve táján a viharban, a dörgés és villámlás közepette, ül egy madár. A madárka fejét tollai alá rejtve békésen aludt a viharban. Rájött, ez a békesség! 

Az esti áhítatban, szintén egy fához kötődött a Kolosséba írt levél egyik igéjének magyarázata, amelyet Alexa Gábor iskolalelkésztől hallhattunk. A fának erős gyökérzetre van szüksége, hogy bele tudjon kapaszkodni a földbe, hogy sem szárazság, sem szél, sem vihar ne tudja elpusztítani. A mi életünk fájának is erre van szüksége, hogy a jó talajba, a Krisztusba kapaszkodjunk. Mert akkor maradunk meg.

Krisztussal egy életen át, ez volt az idei tábor címe. Nos, szerettük volna öntözni a ránk bízott kis fácskákat, hogy a gyökereik még biztosabban tartsák most, és későbbi életük során is őket. 

A mai énekválasztásomban hadd legyek egy kicsit önző, hiszen számomra az énekfüzet egyik legkedvesebb sorait szeretném veletek, "otthoniakkal" is megosztani:

Rejts most el, a szárnyad alá, erős kézzel takarj be engem.
Tenger tombol, zúg süvít a szél, Te emelsz fel a vihar fölé,
Uralkodsz hullámok habjain, szívem nem fél, Benned remél.

* * *

CSÜTÖRTÖK

Még egy pár évvel ezelőtt is a szülőfalumban jártak az utcaseprő autók, akik az út szélét igyekeztek tisztán tartani. Ezzel is a látszaton, az összképen, a falu rendezettségén valamit javítani. A mai igék azon gondolkodtattak el, hogy mennyi mindent teszünk ma is látszatból, a látszatért. 

A reggeli áhítaton én szolgáltam Jeremiás prófétának arról a párbeszédéről, amelyet a könyv legeslegelején folytat Istennel. Az Úr igyekszik bátorítani, biztatni, támogatni a prófétát, aki pedig kibúvót keres a szolgálat alól. Nagyon "kedvesen " így kezdi: Ó, Uram, Uram... Elképzeltem, mennyiszer halljátok ti is ezt: Ó, anya, ó apa... és jönnek a kifogások, a látszat megoldások, mint Jeremiásnál. Ő arra hivatkozott, hogy fiatal. De lehet fiatalnak lenni az Isten országában? Lehet, de nem számít! Pál mondja egy helyen, hogy mindegy a származás, a nem, a kor... Az Isten útja a szeretet. Ezen az úton pedig csak úgy lehet megmaradni, ha az ige közelében igyekszünk megmaradni. Ahogyan az utcán, úgy az életünket is lehet tisztogatni és megtisztítani egyaránt. Mennyivel jobb annak, aki nem csak tisztogatni tudja! Aki nem csak hallani tudja, hanem megélni is mindazt, amit megért Isten kegyelméből. "Ne mond...", hogy ifjú vagy, hogy elfoglalt, hogy túlterhelt, hogy gondterhelt, hitel-terhelt... Isten útja a szeretet, amit akkor váltunk aprópénzre, ha az ez a szeretet rajtam és rajtad meglátszik a mindennapokban: az iskolapadban, a munkahelyeden, a barátaid között, a sarki boltban. Ne mond, ne legyenek kifogásaid, ne elégedj meg a tisztogatással, amikor lehet teljes értelemmel, érzelemmel, élettel Isten felé fordulni. 

Nem könnyű, mert másról beszél a világ, mást duruzsol az internet világa, másról tesz bizonyságot a politika... De én hiszem, ha a szeretet nyelvét beszéljük, az Isten nyelvét beszéljük! Ezt a célt szolgálta ma a nagy hagyományokkal bíró akadályverseny. Tanuljuk együtt gondolkodni, biztatni egymást, elismerni, ha valamit jobban tud, segíteni, ha nem olyan ügyes...Nálunk nincsenek vesztesek! Így a nap végén mind a 10 csoport jutalmat kapott, hogy a nemes harcot megharcolta a többiekkel, a meleggel, és sokszor saját magával is. Délután a verseny fáradalmait pihentük ki: íjászkodtunk, várat és múzeumot látogattunk, kézműveskedtünk- kaptam ma egy új karkötőt én is-, énekeltünk, filmet néztünk... egyszóval, ma is nagyon jól együtt voltunk, mind a 186-an. Istennek legyen hála érte!  

Ma az ének szavával is szeretnék mindenkit biztatni, lépjen a keskeny útra, lépjen a szeretet útjára:

Jézus hív, vele járj, erre váltott meg ő.
Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.
Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!
Már itt lent s odafönt téged ő tehet boldoggá.

* * *

SZERDA - Félidő. Térfélcsere. 

Nagyjából a keddi nap után ez jellemezte a mait. A reggel ugyanolyan meleg időt hozott ránk, mint amilyen eddig is kísért minket. Kimondottan jól esik ilyenkor leülni egy kicsit a templomban. A gyerekek talán csak ennyit értenek még: jó a hűvös templom, öröm együtt énekelni. Nekünk felnőtteknek azért is fontosak ezek az alkalmak, hogy elkérjük minden naphoz az erőt, a szeretetet, a türelmet. Mert nem csak a gyermekeknek, de nekünk is félidő. A tábor legkisebb lakója 5 éves, de ma megjelent egy még kisebb, pár hónapos gyermek, mert az apukája itt van velünk... Hiányok, amiket Isten pótolni tud, akár általunk, akár Lelke által! Keresni kell ezeknek a lehetőségeknek is az útját. A mai ember annyi féle utat keres: a munka lehetőségének, a hitel törlesztésének, utat a feleség vagy férj szívéhez, a kamaszodó gyermekhez... Szüntelenül kutatjuk az utakat, mint a kisgyermek a csínytevés lehetőségét: Jó lenne ebben is Istenre figyelni. Milyen nagy dolog például, hogy itt lehet majd 150 gyerek, mert a szüleik nem lovas, meg angol táborba küldték őket. Nem azért, mert azok  haszontalanok lennének. Hanem, mert lehet ezzel a táborral is Isten útját keresni. Erről az útról szólt a 25. zsoltár alapján reggel az ige Bobkó Gyula sajóhídvégi lelkész szolgálatában. 

A délelőtt folyamán ma is kiscsoportos foglalkozások voltak. Délután megcseréltük a tegnapi alkalmakat. A nagyok voltak filmvetítésen, míg a kicsik a strandon hűsöltek.  

Este Ficzere Csilla encsi beosztott lelkész arra irányította a figyelmünket, hogy az tarthat meg bennünket, ha minden utunkon emlékezünk Isten velünk kötött szövetségére. Ennek mai jele a keresztvíz, amivel ti is, mi is a keresztyén anyaszentegyház családjába tartozunk. Ehhez fűződik tisztán és világosan Jézus ígérete: veletek vagyok minden napon a világ végezetéig! Akkor is, ha ma rossz útra tért a lábad, akkor is, ha könnyebb lenne a széles utat választani. Isten velünk van. Ezzel a bizalommal mondott sok gyermek ma esti imát, és kérjük nektek is az ének szavával: 

Nem taszítalak el, amikor vétkezel, irgalmat lelsz a szívemben, örök feléd a hűségem, amerre jársz védlek, nyomodba lépek.

Nem rejtőzöm el, szeretet lángom átölel,

ne félj, ha éjben jársz, hidd, hogy a fény vár rád!

* * *

KEDD

Talán minden gyermekben, de a kisebbekben biztosan megfordult már a gondolat: Mi lesz velem itt anya nélkül, hogyan fogom "túlélni" a tábort? Tudom, hogy nem könnyű azoknak az édesanyáknak sem a helyzete, akik most először engedték a csemetéjüket táborozni. Aggódtok. Természetes. Nem szeretünk egyedül lenni, nem szeretünk a hozzánk közel állóktól távol lenni. Jó érzés tudni azt, nem vagyunk egyedül! Hasonló gondolatokkal kezdte reggeli áhítatát  nagytiszteletű  Gere Gábor varbói  lelkipásztor a Zsoltárok könyvének 71. részéből, az 5-9. versek alapján. Milyen nagy dolog, hogy az Istenben bízó ember sosincs egyedül, mert Isten mindig vele jár! 

Az áhítat után 10 csoportban voltak együtt a gyermekek, és elkezdődtek a délelőtti foglalkozások. Ezeken bibliai, ének egyháztörténeti és játék "órák" váltották egymást. Délután két nagy csoportban voltunk együtt. A nagyobbak strandra mehettek, és vágytak is menni, míg a kisebbek moziban voltak, ahol egy fiatal lányról, Mulanról szólt a film. A vacsoráig még lehetett kézműveskedni is, ami szintén nagyon népszerűnek bizonyult főleg a lányok körében. Az esti alkalmunkon Kraus Viktor, a mokcsamogyorósi nagytiszteletű úr szolgált. A Prédikátor könyvének 11 részéből szólt az ige, arról, hogyan lehet, lehet-e egyáltalán Istennek tetszően szórakozni. Vagy a keresztyén embernek fel kell vennie a savanyú ábrázatot és a kellő, illendő komolysággal élnie az életét. Azt gondolom, hogy fontos arról beszélnünk, tanulnunk, hogyan lehet hitelesen keresztyén életet élni, akár egy gyermeknek is. Sokszor mi felnőttek is bajban vagyunk, elővesszük a saját vagy mások által írott képzeletbeli illemtankönyvünket, és megpróbáljuk a saját eszünk szerint eldönteni. Vajon hogyan szórakozik helyesen ma egy fiatal, hogyan él nem nekünk, hanem Istennek tetszően. Ritkán hallunk erről prédikációt, igemagyarázatot, útmutatást...

Hosszú, de tartalmas nap áll mögöttünk. A meleg még mindig nehezen viselhető, és a szúnyogok is tudják már: sokan vagyunk. De a gyerekek nagyon jól viselkednek. Hallanotok kellene a templomban énekelni őket! Igazi Isten dicséret! Bárcsak megerősödne annyira a hangjuk, hogy elvigyék majd őket az otthonaitokba, Hozzátok, a gyülekezeteikbe, a világba... De sok helyen lenne akkor áldás, istentisztelet, hálaadás...

A ma esti énekidézetem is ehhez az élményemhez kötődik, és így szól:

"Gyermekek hangja hirdesse,
Áldott a Jézus szent neve!"

* * *

HÉTFŐ:

Hadd kezdjem számadatokkal a mai beszámoló: 148 gyermek, 37 felnőtt, közel negyven fok, 2 lakat /a hidegvágó áldozatai/. Ezek a nap eseményeinek paraméterei. De, mint minden nap, ez is többet hordozott puszta számoknál. 

Hordozta a megérkezés örömét, a találkozások boldogságát gyermek és felnőtt számára egyaránt. Ezt az örömöt, hálaadást hallottam meg akaratlanul is több telefonhívásból. Megtelt a nap eseményekkel. A közös ebéd volt az első program a mai napban, amellyel útjára indult a táborunk. A délutánt majd mindenki a strandon töltötte, hiszen nagyon meleg volt, jól esett a fürdés, csúszdázás. Vacsora után a templomba mentünk esti áhítatra.

A mai estén nyitóáhítattal Kolumbán Gábor kazincbarcikai nagytiszteletű úr szolgált. Az idei tábornak egyik sajátossága, hogy az áhítatokon azok a lelkészek magyarázzák az igét, akik a héten itt vannak közöttünk. Az esti üzenet Máté evangéliumának 6. részéből, az Úri imádság kezdő szavai voltak: Mi Atyánk. Maga Jézus tanított arra, hogy általa mi is megszólíthatjuk így Istent: Mi Atyánk. Személyesen. Bizonyára Ti is igyekeztek bátorítani, védelmezni a gyermekeiteket. Megpróbáltok korlátokat állítani, hogy segítsétek a növekedésüket. Sokat köszönhetnek nektek, szülőknek. Nem kis feladatot igyekeztek hűséggel, napról-napra Isten szeretetével elvégezni. Milyen jó, hogy vagytok! Ismerek a táborból egy kislányt, akinek már nincs apukája. Lehet vannak többen is... Milyen jó, hogy Te, kedves Olvasóm, olvasod ezeket a sorokat, mert azt jelenti, érdekel mi van a gyermekeddel, az unokáddal, a keresztgyermekeddel... El sem tudjuk akkor képzelni, mennyire érdekli akkor Istent! Mennyei Atyánkat, a mi Atyánkat, aki még a hajunk szálát is számon tartja. Milyen jó ezzel indulni a hétre. Hogy a Te gyermekedet, Téged, és engem ugyanaz az Atya őriz! Én hiszem, hogy szép lesz ez a hét. Nem csak azért, mert ma olyan jól telt a nap, még a meleg és a szúnyogok ellenére is, hanem azért is, mert tudom, hogy atyai áldással indulni, az nem kis dolog. Persze ad az ember zsebpénzt, üdítőt, rágcsálnivalót, sok mindent elkészít. De nem az a legnagyobb, amikor megpuszilod és azt mondhatod neki, érezd jól magad, legyen szép heted. Mert elkészítetted a számára, hogy itt lehessen. Én hiszem, hogy a mi Atyánk is így készítette el ezt a hetet, hogy jól érezzük magunkat Vele, és Általa egymással is. 

Szeretném minden nap egy-egy éneknek pár sorát megírni nektek. Akár imádságként is. A ma ezt énekeltük az ige magyarázata után:
Atyám, két kezedben, csak ott lakhatom.
Biztonságot csak tőled kapok.
Újjá így teremtesz, sebem ápolod.
Boldogság, hogy itt van otthonom!
Tarts meg két kezedben, őrizz meg, Uram!
Oltalmadban rejtsd el sorsomat!

* * *

VASÁRNAP:

Vasárnap fél kettő. A kocsi kerekei kigördülnek a parókia udvaráról és megkezdődik az a közel egy hetes út, amire-remélem, minél többen- mától ti is elkísérhettek Kedves Olvasóim. Ahogy fogytak a kilométerek, és egyre közelebb kerültem Sárospatak városához, már nem is izgultam azon: mit felejtettem otthon, ki fog nyerni a döntőn-na jó, ez eddig sem igazán hozott lázba-, vagy ott leszek-e a megbeszélt időpontra. Fogytak a kilométerek, és én egyre csak gyönyörködtem az út melletti napraforgó földekben. Egyszerűen mesések voltak. Bizonyára ti is megcsodáljátok majd idefelé jövet.
Megcsodálni, rácsodálkozni sok mindenre lehet. Mi szeretnénk a héten a figyelmünket egy különös kapcsolatra fordítani. A "főhősünk" Timóteus lesz, akiről Pál apostol így beszél: igaz fiam, szeretett fiam. Nem gyakori ma ilyen jelzőkkel illetni bárkit is. Főleg nem egy fiatal fiút, aki hisz Istenben, aki szolgálni akarja, aki követni akarja Megváltóját. Nem csak azért, mert a közelében nem hall rosszat, hanem sokkal inkább, mert felismerte: megmentő, megváltó Krisztusa van.  Persze, ígérem, hogy nem fog a gyermek itt sem  rossz dolgokat hallani. De ugye nem csak ennyit vártok tőlünk? Merjetek többet remélni, jobban bízni. Szeretnénk utakban gondolkodni, szeretnénk jobban megismerni a gyermekeket, szeretnénk példákká lenni előttük, szeretnénk hallani a ki nem mondott szavaikat is. Sok mindent szeretnénk a szívünkben és a programokban egyaránt. Imádkozzatok otthon értünk, hogy amit Isten elkészít nekünk erre a hétre, azok valóban felismert áldásokká legyenek a számunkra. Azt mondja Pál magáról és Timóteusról az egyik levélben: azért fáradunk és küzdünk, mert az élő Istenben reménykedünk. Az élő Istenben reménykedünk, hogy megérintődnek a gyermekek szívei, hogy mernek majd kérdezni, szólni, beszélni mindarról ami bennük van, hogy tovább segíthessük őket Isten felé, hogy ifjú koruk ellenére járhassanak Krisztussal egy életen át.  A napraforgó arra fordul, ahonnét a fény leginkább rásüt. A gyermek arra fordul, ahonnét a szeretet sugarai jönnek. Adja Isten nekünk ezt megtapasztalni ezen a héten, hogy minden fénysugárban Isten szól: Itt vagyok, veletek vagyok!

Kapcsolódó Galériák