Ökoteológia pozícionálva - kérdések és válaszok a sárospataki Coetus-on

Teológia e az ökoteológia? – hangzott el a kérdés Sárospatakon a Coetus Theologorum tanácskozásának csütörtöki napján. Ferencz Árpád felvezető előadása után újfent igaznak bizonyult Paul Sears 1964-es megállapítása: „Az ökológia felforgató tudomány.”

A kárpát-medencei református teológiák professzorai majdhogynem egymástól elragadva a szót fogalmazták meg kételyeiket a témával kapcsolatban. A legerősebb ellenszenvet James Lovelock Gaia elmélete váltotta ki a hallgatóságból.

Komoly aggályok merültek fel a jelenlévőkben, amelyeket a következőképpen lehet összefoglalni:1, Miaz újdonság az ökoteológiában? Olyan érzést kelt, mintha a természetteológia alteregója lenne. 2,  Hol illeszkedik a klasszikus teológiai hagyományba az ökoteológia? Van-e egyáltalán a két tudományterületnek érintkezési pontja? 3, Hozzájárul-e az ökoteológia a hagyományos teológiához úgy, hogy abból élet származzon? Segítség-e nekünk az ökoteológia a lelkészképzés átalakulása során, vagy púp a hátunkon?

A jelenlévők teljes egyetértésben javaslatként fogalmazták meg, hogy célszerű lenne a tudományterület terminológiáját átgondolni, a használt fogalmakat tisztázni. Így az erről szóló jövőbeni diskurzusok a félreértésektől mentesülnek.

A délelőtt másik témakifejtője Kodácsy Tamás volt, aki az előadását úgy építette fel, hogy az elhangzott és nyitva maradt kérdésekre is választ adjon. Kodácsy az ökoteológiára a kontextuális- és genitívuszos- jelzőkkel szemben szívesebben használja a mezsgyeteológia kifejezést. Lehet, hogy figyelmen kívül hagyhatjuk a fekete teológiát vagy az ázsiai teológiát, de ezt nem tehetjük meg az ökoteológiával. A környezeti és éghajlati változásokra adandó válasz véleménye szerint nem megkerülhető, lenni vagy nem lenni a kérdés. Az ökoteológia létjogosultságának kérdését Moltmann szavaival is alátámasztotta: „Csernobil után már nem gyárthatunk olyan krisztológiát, mint Csernobil előtt.”

Az előadó saját oktatói tapasztalatait megosztva a teológia ezen irányzatának népszerűségéről beszélt. A szemináriumot felvevő fiatalok megfoghatónak, konkrétnak aposztrofálták a témát. Itt kell megjegyeznünk, hogy a DRHE már meghirdette az ökológiai gazdálkodás tárgyat. A KRE és az EHE pedig több éve kínál teremtésvédelmi szemináriumokat a hallgatóknak. A SRTA pedig a 2012/2013-as tanévben ökogyülekezeti témában szervez továbbképzést.  

A teremtésvédelem protestáns vonulatának jobb megértéséhez nemzetközi szinten többek között Calvin DeWitt és Lucas Fischer, magyar honban pedig Hamar István és Bolyki János munkásságához fordulhatunk bizalommal. Ezen irányvonalak mellett nem felejtkezhetünk meg Lynn White kritikájáról, amelyben felelőssé teszi a keresztyénséget a környezet pusztulásáért. Nem csak visszaélt az Istentől kapott mandátummal az ember – Lynn szerint- hanem olyat hozott létre, ami azelőtt nem volt. A világot nem az uralma alá hajtotta, hanem meg is változtatta. Ebben a helyzetbe feltehetjük Emil Brunnerrel együtt a kérdést: „Ez az a világ, amit Isten teremtett?” 

Isten szerint a világ biztos nem olyan, ahogy az Earth Bible szerkesztői elképzelték, akik Markiont megszégyenítve válogattak a Bibliából és egy új szövegtestet hoztak létre. Sokkal inkább hasonlít a Green Bible-re, ahol a teljes írásból 1000 igevers zöld színnel mutatja, hogy Isten a világot szépnek, jónak, az Ő maga dicsőségére teremtette. S itt mutatkozik meg az ökoteológiának mind a teológiai oktatásban, mind pedig a gyülekezeti igehirdetésben a valóságos haszna. A hermeneutikai megközelítéssel lehet a teremtésvédelem valóságos magaslatait elérni. Kodácsy két példával illusztrálta állítását: 1, „…minden általa és reá nézve teremtetett.” (Kol 1:16c) Azért teremtette Isten a földet, hogy Jézus azon járhasson, azért teremtette a hegyet, hogy felmehessen rá, azért teremtette a vizeket, hogy azt lecsendesíthesse.  2, „…úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel.”(Mt 12:40b) A héber „ben adam” jelentése nem csak emberfiát, hanem föld fiát is jelent. Az Újszövetségben hat olyan igehely van, ahol a föld és az ember(föld)fia kifejezés egymás mellett áll. A hagyományos textusértelmezéseken túl új jelentésárnyalattal bővülhet az igeértésünk. Eddig periférikusnak tűnő igék válhatnak az ökoteológiai megközelítés miatt centrálissá. Ilyen szemüvegen át megfontolandó a tékozló fiú története, aki akkor fordult csak vissza az Atyjához, amikor minden vagyonát elpazarolta.

Az előadás utáni hozzászólásokban egyértelművé vált, hogy a keresztyénség nem vállalhatja magára a mártír szerepet. A környezet pusztítására az ókortól kezdve példákat találunk, tehát a felelősök köre sokkal szélesebb. Viszont a Krisztusra tekintő egyház lehet az, aki felhívja a világ figyelmét lehetőségeinek határára és elől jár a gyógyulásban. Szomorú tapasztalatként abban is konszenzusra jutottak a tanácskozók, hogy csak akkor várható váltás az emberiség luxus életformájában, ha a helyzet éles lesz. A világnak mi azon a részén élünk és valljuk meg a hitünket, ahol ezt a problémát fel lehet és kell vetni. Ahol a fejlődés elindulni látszik ne várjunk önmérsékletet. Zárásként elhangzott, hogy legyünk elővigyázatosak és ne gondoljuk, hogy ha a Krisztus hirdetésében nem voltunk sikeresek, az ökoteológia jobban fog működni. Része kell, hogy legyen a teológiai gondolkodásunknak, de ne bálványozzuk és ne legyen pótcselekvés.

Szalay László Pál 
lelkipásztor