A cselekedeteid által mutasd meg hitedet!

Krízishelyzetekben nyújt segítséget a Tiszáninneni Református Egyházkerület 80 fős református katasztrófavédő csapata, akik elkezdték a felkészülést az októberi nemzeti minősítő vizsgára. Rinyu Zsuzsannával, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Katasztrófavédelemi Igazgatóság szóvivőjével, és Gere Gáborral, a Tiszáninneni Református Egyházkerület katasztrófavédelmi koordinátorával készítettünk interjút.

Az új katasztrófavédelmi törvény pontosan szabályozza, hogy kik és milyen feltételekkel vehetnek részt a mentésben. Kiből lehet ma katasztrófavédelmi önkéntes?

R.Zs.: A Katasztrófavédelem egy komplex állami szervezet, mely a Belügyminisztérium irányítása alatt működik, és számos helyzetben képviselteti magát. Valóban megváltoztak a jogszabályok, módosult a törvényi háttér, ezáltal január 1-jével átalakult a katasztrófavédelem rendszere is. A legfontosabb változás, hogy a korábbi önkormányzati tűzoltóságok ismét állami irányítás alá kerültek, így gyakorlatilag a tűzoltóságok és a katasztrófavédelem egybeolvadt. Egy integrált feladatrendszerben működünk, melyet úgy alakítottak át a jogalkotók, hogy mindenki önkéntesen részt vehet a katasztrófák elleni védekezésben, de mindezt szervezett keretek között tehetik meg. Csak azokat a mentőerőket, csoportokat és önkénteseket engedik segíteni a frontvonalon, akik arra felkészültek és alkalmasak. Ilyen önkéntesekből áll össze megyénkben a Bükk Mentőcsoport, melynek több tagja az egyházkerület önkéntese.

A Katasztrófavédelem hogyan fogadta a Református Egyház szerepvállalását?

R.Zs.: Örültünk a „találkozásnak”, hiszen az egyháznak jól képzett, lelkigondozáshoz és krízisintervencióhoz értő, önkéntes szakemberei vannak, ráadásul jó fizikummal is bírnak. Az egyházkerület emellett megfelelő felszereltséggel, szivattyúkkal, és egyéb technikai eszközökkel rendelkezik.

A 2010. évi árvíz után azzal kerestek meg, hogy tartsunk részükre egy képzést, egy olyan felkészítést, aminek tényleges gyakorlati elemei vannak. Erre tavaly nyáron került sor Mályiban, ahol a kollégáink felkészítették az önkénteseket. Megtanulták, hogyan kell homokzsákot tölteni és rakni, hogyan kell a szivattyúkat kezelni. A Miskolci Légimentők, illetve a Tábori Lelkészség is képviseltette magát. Az egyházkerület diakóniai szolgálata szintén jelen volt. Ez a képzés volt az első lépés az együttműködés felé, és azóta is rendkívül jó a kapcsolat, több szinten folyik a munka.

Ha már Zsuzsa említette, milyen technikai háttér áll a református önkéntesek rendelkezésére?

G.G.: Van egy saját eszközparkunk, hiszen az egyházkerület éppen a 2010. évi árvíz idején és utána nagyon komoly pénzeket adott arra, hogy megfelelő felszerelést szerezzen be. Van egy bevetési utánfutónk, amiben szivattyúink vannak, aggregátor, világítóeszközök, és megvan a megfelelő ruházatunk. Fontos egy árvízi területen a megfelelő vízálló öltözet, amelyben bele lehet gázolni a vízbe, anélkül, hogy átáznánk, vagy megfáznánk. A Katasztrófavédelem felajánlotta az együttműködést az eszközök beszerzésére is. Továbbá örömmel vennénk bárkinek a támogatását. Tudjuk, hogy a megyében is vannak olyan cégek, akik tudnak segíteni, várjuk szívesen a felajánlásokat.

Az egyháznak nemcsak az infrastruktúrája, hanem az emberi erőforrása is kamatoztatható. Szakképzett lelkigondozók vannak, akik támaszt nyújthatnak az embereknek. Rájuk számít a Katasztrófavédelem?

R. Zs.: A krízisintervenció rendkívül fontos szegmense a védekezést követő időszaknak. 2010-ben is több ezer embert kellett kitelepíteni, ezért meghatározó volt, hogy szakképzett személyek lelki támaszt nyújtsanak az otthonukat elhagyó embereknek. Ebben óriási szerepet vállaltak az egyházi emberek, és ebben továbbra is számítunk rájuk.

G.G.: Edelényben amikor átszakadt a gát gyorsan kellett rengeteg embert kitelepíteni. Voltunk néhányan lelkipásztorok, akik megkértük a rendőrséget, hogy vegyék vissza a hangos intézkedést, és engedjék meg, hogy mi menjünk előre. Érzékelhető volt, hogy ha egy lelkipásztor áll az ajtóban, akkor más lelkiállapot alakul ki az emberben.

Azt gondolom, ebben nagyon nagy erő van, mely a Katasztrófavédelem számára hasznos. Sajnos kimondottan ilyen jellegű szakirányú képzés nincs, és éppen a MRSZ az a szervezet, amely elindult azon az úton, hogy kijelölte az ilyen jellegű képzésnek a nyomvonalát. Németországban találta meg azokat a partnereket, akiknek van jogosítványa arra, hogy képzéseket tartsanak. Reméljük egyszer majd egy képzett gárda lesz az egész országban.

A Lévay Gimnáziumban is megalakult egy önkéntes fiatalokból álló katasztrófavédelmi csoport. Hogyan kapcsolódnak ők a ti munkátokhoz?

G.G.: Valóban, már a 2010. évi árvíznél 6 órás váltásban a diákok is kint voltak a gátakon. Nem a frontvonalon, hanem háttérből támogatást adtak egyrészt a hivatásos védekezőknek, másrészt az önkénteseknek, ezt kívánjuk folytatni. A törvény erre vonatkozóan is nyilatkozik, például, hogy csakis nagykorúak vehetnek részt a védekezésben, így a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban az lehet a célja az együttműködésnek, hogy amikor nagykorúvá válnak ezek a fiatalok, akkor automatikusan jelentkezzenek és jöjjenek a református katasztrófamentő csoportokba.

Zsuzsa, ti jártok szakközépiskolákba, gimnáziumokba toborzás végett?

R.Zs.: Eddig az volt a gyakorlat, hogy megkerestük az iskolákat és azokban előadásokat, gyakorlati bemutatókat tartottunk. Az volt a tapasztalatunk, hogy rendkívüli módon élvezték a diákok. Hasznosnak is bizonyult, hiszen ha a református gimnázium önkénteseire gondolunk, azon túl, hogy jöttek és segítettek tudták is, hogy mit és hogyan cselekedjenek. A másik: elindult egy olyan országos szintű akcióterv, mely egészen óvodás kortól igyekszik bevonni a gyerekeket, illetve az általános és középiskolás korú fiatalokat oly módon a katasztrófavédelembe, hogy mindig az életkori sajátosságoknak megfelelően kapnak célirányos képzéseket. Várjuk, hogy később a lelkes diákok is belépjenek sorainkba.

Mi kell ahhoz, hogy valaki jó önkéntes legyen?

G.G.: Az első dolog az elhivatottság, a segíteni akarás, és ez az egyházi emberekben megvan. A cselekedeteid által mutasd meg a te hitedet – olvashatjuk a Bibliában. Katasztrófahelyzetben egy lelkésznek nem ki kell állni a homokzsák tetejére és prédikálni, hanem meg kell fogni a homokzsákot. Cselekedni kell, és tenni kell! A másik dolog, ami nagyon fontos az a képzettség és a felkészültség. Muszáj, hogy az ember tudja képességeinek határait.

Mi a következő állomás a TIREK, illetve a B.-A.-Z. Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság együttműködésében?

R.Zs.: Egy olyan nemzeti minősítő rendszert dolgozott ki a Főigazgatóság, amelyen minden új mentőcsoportnak és szervezetnek át kell esnie, ennek sikeres teljesítésével vehetnek részt a védekezésben. Mostanra nagyjából végleges formát öltött a Bükk Mentőcsoport állománya. Következő lépés lesz a vezetőknek, illetve a törzsállománynak a felkészítése, amely egy múlt heti megbeszéléssel kezdetét is vette. A mentőcsoport idén októberben tesz majd minősítő vizsgát Nógrád és Heves megye mentőcsoportjaival közösen.

Elképzelhető, hogy további történelmi egyházak is kapcsolódnak a Katasztrófavédelem munkájához?

G.G.: A Magyar Református Szeretetszolgálatnak volt egy kezdeményezése, melyben a mi jó példánkat igyekeztünk továbbadni. Szabó Péter parancsnokhelyettessel voltunk Budapesten. Próbáltuk egyelőre a Református Egyházon belüli más egyházrészeket, egyházmegyéket, egyházkerületeket buzdítani arra, hogy vegyenek részt a munkában és keressék az együttműködést a katasztrófavédelemmel. Örömmel ajánljuk fel a segítségünket és tapasztalatunkat minden történelmi egyháznak. Egyfajta „tört út” van már, így szeretettel várunk minden felekezetet. Nagyon reméljük, hogy mások is példát vesznek, és egy követendő példa lesz, amit a TIREK és a B.-A.-Z. Megyei Katasztrófavédelemi Igazgatóság közösen végez.

Kojsza Péter

Kapcsolódó Galériák