„Ha rendben van a lelkem, rendben van a színpad is!”

2013. Jul 18., szerző: Adminisztrátor

Református lelkésznek készült, de a sikertelen felvételi után elállt a papi hivatástól. A perkupai Szegedi Csaba 20 évesen találkozott először az akkordok sokszínű világával, és egy életre elkötelezte magát a színpad iránt. A lévays öregdiák pótolva komoly elmaradását a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolán, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végzett. Az Operaház Prima Junior-díjas baritonja legutóbb hazai terepen, az égerszögi református templomban adott koncertet. A fellépés előtt válaszolt kérdéseinkre.

Református lelkésznek készültél, de egészen más pályára tévedtél. Korábbi interjúban azt nyilatkoztad, hogy van hasonlóság a két hivatás között…

Örülök, hogy nem sikerült a felvételim a teológiára, mert így elmondhatom: megtaláltam a helyem, és feladatom az életben. A közelmúltban Buenos Airesben jártam, úgy éreztem magam, mint egy lelkipásztor, aki elmegy az óceánon túlra. Rendszeresen beszélek a darabok előtt, elmondom, hogy milyen kötődésem van az adott dalhoz, és milyen a személyes kapcsolatom a művekkel. Az ember beleszövi saját tapasztalatait az előadásába. Szerintem nem feltétlenül kell lelkipásztornak lenni ahhoz, hogy az ember példát mutasson. Lehet az ember kőműves, fodrász vagy eladó, ha tisztességesen és példamutatóan teszi, akkor mint egy református lelkész „vezeti” az embereket. Eközben magam is próbálok rajta maradni a helyes úton, ami nagyon nehéz ebben a világban.

Mestered, Sólyom Nagy Sándor mindig arra buzdított, hogy ha kell, halj meg a szerepedért a színpadon. Mit értett ez alatt?

Visszatérve a korábbi párhuzamhoz: én akkor hiszek egy lelkésznek, ha hiteles az, amit mond. Egy operaénekes úgy hiteles a színpadon, ha átéli a szerepét, s ha a darab megkívánja, akkor hitelesen meg kell halnia. Mindenkinek voltak nehéz időszakai, csalódásai az életben, szerelmekben, emberekben… Nehéz pillanatok, amiket önző módon nem felejtek. Elraktározom arra az időszakra, amikor elő kell vennem, amikor abból meríteni és építkezni tudok a színpadon azért, hogy hitelesebb produkció szülessen.

A nehézségek és csalódások ellenére azt vallod, hogy minden perc ajándék a színpadon.

Igen, ez a mottóm. Zseniális ez a szakma, én vagyok a legszerencsésebb ember, hogy ilyen munkám van. Nagyon sok helyre eljuthatok, sok emberrel találkozhatok, érdekes és izgalmas feladatokkal szembesülök. Még nagyobb ajándék, hogy itt beszélgetünk az én kis hazámban, s egy olyan közösségnek hozhatom el az opera igéjét, akik számára nem annyira elérhető. Akiktől ez kicsit távol áll, mégis érdeklődéssel és kíváncsisággal jönnek, és hallgatják végig a műsort.

Milyen egy picit ilyenkor elszakadni a világtól, ha fogalmazhatok így?

Igen, valóban elszakadok a világtól, hiszen az ember itthon máshogy éli meg ezeket a pillanatokat. Borzalmasan izgulok most a koncert előtt, lehet, nem látszik rajtam, de két napja valójában feszengek. Nehezebb ez a pár pillanat, mint a sevillai borbély szerepében – ezzel debütáltam az Operaházban – a belépő előtt. Itt nincs köztünk egy zenekari árok, csak egy zongora van mellettem, közel az emberek, mindent hallanak, látnak, és olyan arcok figyelnek, akik végigkísérték a gyerekkoromat. Olyanok, akik engem nem operaénekesként, hanem „Csabika”-ként ismernek.

Az izgalmakat fokozza, hogy a koncert előtt levált a cipőd talpa. Ez a szakma tele van meglepetésekkel, amikor rögtönöznie kell a művésznek.

Igen, rögtönözni kell, ami most két pillanatragasztó lesz. Remélem, hogy a hatását erre a kis időre megtartja. Mindenesetre örülök neki, hogy levált, mert ez azt mutatja, hogy használom a cipőt, márpedig nem ezzel járok le a boltba a sarokra… (nevet)

Beszéltél a művészi hitelességről, és az ezt ostorozó kihívásokról. Hogyan tudsz ember maradni a reflektorfényben, egyensúlyban lenni magaddal és a közönséggel?

Remélem, sosem fogom elfelejteni, hogy Perkupáról indultam. Egyszerű, borsodi faluból jöttem, ahol még vannak értékek. Ha nem lenne ez a múltam, a gyönyörű gyermekkorom, és nem lettek volna fantasztikus szüleim, akiktől sokat tanultam, akkor nem ilyen ember lennék, amilyen vagyok, nem tudnám a dolgaimat úgy végezni, ahogy most végzem. Rengeteget segít, hogy van hitem, Istenfélő emberként élem napjaimat, és végzem a munkámat. Ez olyan erőt és kitartást ad, amit semmihez sem lehet hasonlítani.

Nem hiányzik a vidéki élet?

Nagyon hiányzik! Sajnos nagyon kevésszer, ugyanakkor hála Istennek kevésszer járok haza, mert ez azt jelenti, hogy van dolgom. Operaénekesként borzasztó lenne munka nélkül, és ha édesapámmal kellene kaszálni (ami önmagában egy csodálatos dolog). Így minden pillanatot sokkal jobban értékelek, amikor itthon vagyok, mint ezelőtt tíz évvel. Akkor még nem tudtam, most már tudom mit jelent távol lenni a családtól. Nem keserűség van bennem, sőt boldog vagyok, hogy Isten ilyen kihívásokat állít elém.

Elégedett vagy az életeddel?

Igen! Fantasztikus dolgok vannak mögöttem, előttem is, nagyon remélem, hogy ez a lendület, ami bennem van, amióta lediplomáztam töretlenül visz előre. Remélhetőleg ez emelkedő, fölfelé ívelő görbét fog mutatni, amiért nagyon sokat teszek, gyakorlok, tanulok, remélem, hogy ennek meglesz a gyümölcse!

Nagy álmod, hogy egyszer a Metropolitan (New York) színpadán énekelj…

Ez tényleg az álmaim netovábbja, hogy Perkupáról eljussak oda, bármilyen kicsi szereppel. Emellett szeretnék egy gyönyörű egészséges családot. Van egy menyasszonyom, akivel augusztusban összeházasodunk. Minden nagy művész mögött áll egy biztos családi háttér. A szüleim példáján keresztül is tudom, hogy az életnek ez a menete, így működik jól: ha rendben van a családom, rendben van a lelkem, és ha rendben van a lelkem, akkor rendben van a színpad is!

A cipőtalp megragadt, csakúgy, mint Szegedi Csaba koncertjének emléke. Az operaművész egyórás előadása során lokálpatriotizmusáról és humoráról egyaránt bizonyságot tett. A klasszikus operaművek mellett feldolgozásokkal, és váratlan átdolgozásokkal is meglepte otthonában a nagyérdeműt – Kojsza Péter

A Szegedi Csabával készült interjút, illetve részleteket az égerszögi koncertből hétfőn 11.00 órától hallhatják az Európa Rádióban!

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Szegedi Csaba fellépése Perkupán

rss

Napi lelki táplálék

Jézus pedig ezt mondta neki: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” Jn 8,11b

Jn 8,1–11

„Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (11). Milyen megdöbbentő ez a kettős mérce: a nőt el akarják ítéltetni Jézussal, a bűntárs férfit pedig nem. 

tovább

(1) „…nézzenek utána ennek…” (Ezsdrás 6,1–12)

MINDENT „RÖGZÍTENI” KELL.

– 1. Gyakran több idő és energia a folyamatok rögzítése, mint maga az érdemi munka. Mégis fontos, mert levédi az ügyet a papír, ha utánunk néznek (1–2); – valamint megőrzi azt a jövő számára is.

tovább

János 12,1–8 - Megmarad a szeretet

Milyen ellentét feszül ebben a néhány sorban! Megjelenik a túláradó, tékozló, odaadó szeretet, amivel Mária Jézus lábait megkeni. 

tovább

2019. február 18. hétfő

„Nem számoltatták el azokat az embereket, akikre rábízták a pénzt, hogy a munkavezetőknek adják, mert azok híven jártak el.” (2Kir 12:16)

 

tovább

Dsida Jenő: Legyetek őszinték

Lássátok, fáradt vagyok már
s nem bírok szavaitok labirintján
tévelyegni. Szeretem a nyugodt,
nyílegyenes, biztos utakat.

Legyetek őszinték, ne zúdítsatok
rám cifraszép szavakat,
mert el tudom viselni a meztelen
igét és ti is el kell, hogy viseljétek.

tovább