Nyelvében él a nemzet

2016. Febr 02., szerző: Adminisztrátor

A Vizsolyi Református Egyházközség és a Széchenyi Társaság közös kulturális konferenciát rendezett Vizsolyban, a Bibliás Könyvesházban, január 29-én. A Széchenyi István emlékév alkalmából tartott tanácskozáson történelmi témájú és nyelvműveléssel kapcsolatos, tudományos előadások hangzottak el.

A legnagyobb magyar születésének 225. évfordulója kapcsán rendezett konferencián Kovács Zsolt Levente köszöntötte a résztvevőket. A vizsolyi református lelkész egyebek mellett arról beszélt, hogy Széchenyi István számára a magyar nyelv ügye olyan fontos volt, hogy egy évi birtokjövedelmét ajánlotta fel egy Tudós Társaság (MTA) felállítására, anyanyelvünk művelésére 1825-ben. "Ezzel elindítva az anyanyelvünk ügyében egybeforrt hazaszeretetet, a reformkort, mely magyar nemzetünk újjászületését hozta."

Elmondta azt is, hogy a konferenciának otthont adó, Mantskovit Bálint nyomdászról elnevezett könyvesház nem csupán hitéleti, hanem "kultúraépítő" szerepet is betölt, Vizsoly pedig "nemzetmegtartó erőként" szolgál. Ebben a szellemben két évvel ezelőtt rendezték meg az első kulturális konferenciájukat, melynek folytatásaként idén nemzetünk legnagyobb értékét, a magyar nyelvet helyezték a középpontba.

Az egész napos szimpóziumon a hungarikumok szerepéről, a nemzeti nyelvről és identitásról, a Vizsolyi Biblia nyelvújító szerepéről és Kazinczy Ferenc életművéről esett szó.

A meghívott előadók között volt Szakáli István Loránd, a Földművelésügyi Minisztérium Hungarikum Főosztályának helyettes államtitkára, Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, Rubovszky András, a Széchenyi Társaság főtitkára és Cserháti László alelnök, továbbá Nyíri Péter, a Magyar Nyelv Múzeuma főigazgatója és Kiss Endre József, a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtára igazgatója.

Kojsza Péter

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.
rss

Napi lelki táplálék

És hang hallatszott a felhőből: „Ez az én Fiam, akit kiválasztottam, reá hallgassatok!” Lk 9,35

Lk 9,28–36

„Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk három sátrat” (33). A három tanítvány egy pillanatra belekóstolt a mennyei dicsőségbe, de úgy, hogy „átaludták” a dicsőségbe vezető szenvedésről szóló krisztusi beszélgetést. 

tovább

(25) „…elhozzák örvendezve az Úr szövetségládáját…” (1Krónikák 15,16-29)[1]

Nemrégiben egyszer már megmozdították a szent ládát, de akkor valami nem tetszett az Istennek, mert egy ember meghalt, ahogy a ládához ért, így félelem támadt Dávid szívében (13,6-14). 

tovább

2 Mózes 15,22-27 - Jóságos

Milyen gyorsan elfelejtette Isten népe a történteket! Az ünnep utolsó hangjai éppen csak elcsendesedtek, és az emberek már ismét panaszkodnak. Csodálom az Úr türelmét.

tovább

2016. június 29. szerda

„Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.” (2Kor 6,16)

tovább

Muraközy Gyula: Az erő

- Ugye, édesapám, amikor a sziklát

véres zivatarban villámok hasítják,

viharok rárontnak, habok ráomolnak,

s magas szikla volt ma, s kőszirt marad holnap;

ha a századok nem tudták porrá tenni,

sziklánál erősebb nincsen is tán semmi?

 

- Nem, fiam. Ott nem lelsz sem érzést, sem eszmét,

csak makacs a szikla. Az erő nem ez még.

 

tovább