Találkozás a reformáció jegyében

2016. Sep 29., szerző: Adminisztrátor

Közös a hitünk, és Krisztusban testvérek vagyunk! – hangsúlyozták a résztvevők Göncön, a református templomban, ahol egyházmegyei napot tartottak szeptember 24-én. Az Abaúji és a felvidéki Abaúj-Tornai Református Egyházmegye találkozása a reformáció 500. évfordulója jegyében zajlott, hiszen már folynak a felvezető programok a jubileumra.

A találkozón Pásztor Dániel tiszáninneni püspökhelyettes a Mt 28:20 alapján hirdetett igét: "...és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig". Azt hangsúlyozta, hogy Jézus Krisztus ígérete megtartó erő, olyan alap, amire építhetjük az életünket sorsformáló, nehéz időkben, apró falvakban, kis közösségekben is. A rendezvénnyel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy azon egymás hite által épülhetnek a résztvevők, és a határon túli kapcsolatok is erősödnek.

Dienes Dénes egyháztörténész professzor, gyűjteményigazgató az abaúji reformáció kialakulásáról tartott előadást, melyet úgy összegzett, hogy a korabeli helyzetben Abaúj vármegye meghatározó gazdasági és társadalmi szerepet játszott, ezért a magyarországi reformáció kutatásában megkerülhetetlen vidék. Magas színvonalú egyházi élet folyt a térségben, elsősorban Kassán és a mezővárosokban, ami egy komoly iskolakultúrát is létrehozott. Ezek az intézmények pedig a reformáció befogadásában megkerülhetetlen döntő szerepet játszottak.

Az egyházmegyei napon fellépett a házigazda gyülekezet vegyeskara, és a DivertimentTrio Családi Kamaraegyüttes is koncertet adott.

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Találkozás a reformáció jegyében

rss

Napi lelki táplálék

„Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról…” Jn 18,37b

Ef 1,15–23

„Amikor megemlékezem rólatok imádságaimban…” (16). Annak, hogy Krisztussal járunk, van egy gyakorlati és konkrét következménye: közösséget vállalhatunk egymással. 

tovább

(1) „Áldjátok az Urat…” (Zsoltárok 134)

ÁLDANI AZ URAT.

– 1. Istent áldani, azt jelenti, hogy leborulunk Őelőtte, elismerjük, hogy Ő az Úr, aki Jézus Krisztusban megváltott, szeret, nem vetett el, irgalmába fogadott. Ezért Őrá bízzuk magunkat mindenben, teljesen Őrá hagyatkozunk, ahogy az erkély az azt hordozó oszlopokra.

tovább

LUKÁCS 24, 13–27 - Minden hiába?

"Küzdött, remélt és mégis veszített.” Egy húszas évei közepén elhalálozott barátunk gyászjelentésén ez a mondat állt. Szörnyűnek találtam ezeket a szavakat, mivel úgy hangzanak, mintha az egész élete elfecsérelt idő lett volna.

tovább

2018. április 17.

Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” (Mk 10:46-47)

 

tovább

Haraszti Sándor: Tavasz

Tegnap még fagyos tél volt,
s a természet álmodott…
Magáról mit se tudva
szent titkot láthatott.

tovább