Állandó menedék – húszéves a MÁON Szeretetotthon

2016. Oct 06., szerző: Adminisztrátor

Fennállásának 20. évfordulóját ünnepelte a MÁON Református Szeretetotthon Miskolcon. A középsúlyos értelmi sérülteket gondozó intézményt 1996-ban alapították, később a Tiszáninneni Református Egyházkerület fenntartásába került. A szeptember 30-i ünnepségen az alapítók, a fenntartó, valamint a város képviselői is köszöntötték a bentlakókat.

"Szeretet, ami nemcsak szó, elfogadás, ami biztató, biztonság, ami állandó. A menedék alapja örök, ha Istentől való" – ez a hitvallása a MÁON Református Szeretetotthonnak, amely immár húsz éve végzi fogyatékkal élőkkel való szolgálatát. Az intézmény lakóinak és dolgozóinak egyaránt fontos, hogy hitüket, belső meggyőződésüket a hétköznapokban is megéljék.

 

A névből adódóan menedékek szeretnének lenni olyan emberek számára, akik gondolkodásukban, érzelmeik megélésében, a világ észlelésében és tetteikben másak. "Arra törekszünk, hogy mindig legyen bennünk annyi elfogadás, hogy akinek szüksége van rá, és hozzánk betér, tudjunk segíteni. Tudjunk egy olyan közeget biztosítani, ahol a fogyatékkal élők biztonságban érezhetik magukat" – véli Gubányi Katalin intézményvezető.

A szeretetotthont 1996-ban hozta létre a Békesség Háza Alapítvány, Rácsok Gyuláné Berényi Ilona és Kajdy Zoltánné kezdeményezésére. 

– Isten a sérülten született kislányunkat használta fel kezdőpontjául ennek az otthonnak. Az ő állapotával együtt élve egyre gyakrabban fogalmazódott meg bennem, hogy Miskolcon szükség lenne egy olyan helyre, ahol a hozzá hasonló gyermekek krisztusi szeretetben lehetnek együtt egymással és gondozóikkal, és mindenki a kapott képességeit bontakoztathatja ki – mondta a jubileumi ünnepségen Rácsok Gyuláné Berényi Ilona, aki kiemelte, hogy Isten lépésről lépésre munkálta ki az otthon létrejöttét.

Az intézmény 2001-ben került az egyházkerület fenntartásába, 2014-től pedig a TIREK Diakóniai Központ égisze alatt működik családias légkörben, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a gondozottak folyamatos, egyéni és csoportos formában történő fejlesztésére. Van tornaterem, szőnyegszövésben és barkácsolásban próbálhatják ki magukat, báb- és drámacsoportokban vehetnek részt, továbbá hitmélyítő programokat rendeznek számukra.

Csomós József az ünnepségen tartott áhítatában emlékeztetett, hogy csak oda küld az Úr áldást, ahol a testvérek szeretetben élnek. "A mai nemzedéknek, mai társadalmunknak a legnagyobb baja az, hogy elbagatellizálja a dolgokat. Apróságnak tűnik, hogy szemben állunk egymással és fogjuk egymás kezét, mert a szeretet köt össze bennünket, mert Krisztus indulatával el tudjuk fogadni egymást minden másságával együtt. Elfelejtjük, hogy Isten ehhez kötötte az áldást!" – fogalmazott a református püspök, aki hangsúlyozta: "a jövő nem körülöttünk, hanem bennünk születik".

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Állandó menedék – húszéves a MÁON Szeretetotthon

rss

Napi lelki táplálék

Ti test szerint ítéltek. Én nem ítélkezem senki felett. Jn 8,15

Jn 8,12–20

„Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben...” (12). Tolsztoj szerint Jézus Krisztus olyan fényforrás ebben a világban, aki nélkül sötétség lenne. 

tovább

(18) „…Isten szolgálatába állították…” (Ezsdrás 6,13–22)

ISTEN SZOLGÁLATÁBAN ÁLLUNK.

– 1. Ebben a szolgálatban megőriz és megvéd bennünket a mi Urunk. Ehhez még a világi felsőbbséget is felhasználhatja. Így ígéretünk van arra, hogy ebben a szolgálatban hűséggel elvégezhetjük azt, amit Urunk ránk bízott, ahogy Isten népe akkor, ott elkezdhette és befejezhette a templom újjáépítését. A magunk helyén mi is elkezdhetjük és befejezhetjük a magunk részét az Isten országának építésében. Isten épít, mi csak eszközei vagyunk (13–15).

tovább

Zsoltárok 19,1–7 - Szavak nélkül is megérteni

Az országban, ahol jelenleg lakunk, sok minden tönkrement, csúnya, piszkos, elromlott, megromlott, elhagyatott. 

tovább

2019. február 19. kedd

„Nem számoltatták el azokat az embereket, akikre rábízták a pénzt, hogy a munkavezetőknek adják, mert azok híven jártak el.” (2Kir 12:16)

 

tovább

Antal Ferenc: A kopár fa

Láttam egy fát,
Magas volt és kopár,
Ágai közt elsurrant
A szellő,
S átröppent felette
A madár.

Szomorú volt a kép,
Kopár fa, levéltelen,
Az élete reménytelen.

tovább