Reformáció 500 filmnapok

2017. Febr 06., szerző: Adminisztrátor

2017. február 9. és 12. között az Uránia Nemzeti Filmszínházban kerül megrendezésre a Reformáció 500 Filmnapok. A műsorra tűzött filmek, melyek közül több először látható Magyarországon, az ötszáz éve útjára indult reformációra és annak mai napig tartó hatásaira hívja fel a figyelmet.

Milyen események rázták meg a XVI. századi keresztény Európát? Mi történt 1517 októberében Wittenbergben, és mi történt ennek hatására az elkövetkező években a környező országokban? Ki, milyen személyiség volt Luther Márton, John Knox, Szervét Mihály, valamint Kálvin János, és hogyan emlékszik rájuk az utókor? A Reformáció Emlékbizottság és az Uránia közös rendezvénye ezekre a kérdésekre keresi a választ a mozgókép – játék- és dokumentumfilmek, illetve az ezekhez kapcsolódó beszélgetések – segítségével.  

A részletek ezen linken tekinthetők meg:

http://urania-nf.hu/esemenyek/800/2017/02/09/reformacio-500-filmnapok

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.
rss

Napi lelki táplálék

Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! Mk 2,11

Mk 2,1–12

„...megbontották a tetőt ott, ahol ő volt...” (4). Olyan fontos volt számukra, hogy beteg barátjukat Jézus elé vigyék, hogy amikor a sokaság miatt nem fértek hozzá az ajtón keresztül, kerestek más utat, mert meg voltak róla győződve, hogy a szenvedőnek Jézus előtt a helye.

tovább

(10) „Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörögött az Úrhoz…” (1Sámuel 1)

Észre sem vesszük, mennyire el tudjuk bízni magunkat, ha jól megy sorunk. Ekkor a kudarcok alatt roskadozót csipkedjük, alázzuk, tapossuk könyörtelenül (6). 

tovább

Zsoltárok 19,1–7 - Szavak nélkül is megérteni

Az országban, ahol jelenleg lakunk, sok minden tönkrement, csúnya, piszkos, elromlott, megromlott, elhagyatott. 

tovább

2017. február 19. vasárnap

Az imádkozó élet

Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat. (Zsolt 6,10)

tovább

Antal Ferenc: A kopár fa

Láttam egy fát,
Magas volt és kopár,
Ágai közt elsurrant
A szellő,
S átröppent felette
A madár.

Szomorú volt a kép,
Kopár fa, levéltelen,
Az élete reménytelen.

tovább