Reformáció 500 filmnapok

2017. Febr 06., szerző: Adminisztrátor

2017. február 9. és 12. között az Uránia Nemzeti Filmszínházban kerül megrendezésre a Reformáció 500 Filmnapok. A műsorra tűzött filmek, melyek közül több először látható Magyarországon, az ötszáz éve útjára indult reformációra és annak mai napig tartó hatásaira hívja fel a figyelmet.

Milyen események rázták meg a XVI. századi keresztény Európát? Mi történt 1517 októberében Wittenbergben, és mi történt ennek hatására az elkövetkező években a környező országokban? Ki, milyen személyiség volt Luther Márton, John Knox, Szervét Mihály, valamint Kálvin János, és hogyan emlékszik rájuk az utókor? A Reformáció Emlékbizottság és az Uránia közös rendezvénye ezekre a kérdésekre keresi a választ a mozgókép – játék- és dokumentumfilmek, illetve az ezekhez kapcsolódó beszélgetések – segítségével.  

A részletek ezen linken tekinthetők meg:

http://urania-nf.hu/esemenyek/800/2017/02/09/reformacio-500-filmnapok

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.
rss

Napi lelki táplálék

"Én Tarzuszból való zsidó vagyok, Cilícia eme nevezetes városának polgára. Arra kérlek, engedd meg, hogy szóljak a néphez." ApCsel 21,39/b

ApCsel 21,27–40

Miközben Pál a jeruzsálemi presbiterek tanácsára a templomba megy, hogy betöltve küldetését, a zsidóknak olyanná legyen, mint aki zsidó (1Kor 9,20), aközben régi kis-ázsiai ellenfelei – akik az igének ellenálltak – hamis vád alapján lázadást szítanak. 

tovább

(15) „…hol van ebben a reménység…” (Jób 17,11–16)

A REMÉNYSÉGRŐL. – 1. Jób a halálra készül, és nincs többé reménysége. A holtak hazája Jób korában az élet végét jelentette, napjai elmúlnak, kínjai gyalázatban és megalázó helyzetben tartották.

tovább

LUKÁCS 7,1-10 - Példaértékű hit: Jézus elámul

Példás hit néha ott jelentkezik, ahol a legkevésbé várnánk. Ezt tapasztalta Jézus is, amikor Kapernaum felé igyekezett, és segítséget kértek tőle a római helyőrség századosa számára.

tovább

2017. június 25. vasárnap

„De Isten meghallotta a fiú hangját… És Isten megnyitotta az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel és megitatta a fiút.” (1Mózes 21,17.19)

 

tovább

Sik Sándor: A néma Miatyánk

Hozzád, Veled, Neked,
Mondani egy utolsó éneket,
Imában ömleni Eléd,
Legutolsó, de hűséges cseléd...!
De jaj! ha nem igaz!
Szobám csupa por,
Kertem csupa gaz,
Csupa lelógó tört faág,
A templom messze, a könyv nehéz,
Ólomcsizmában toporog az ész.
És mégis, mégis, Ő van itt,
Immár tőlem el nem veszik.
Nap nap után, éj éj után
Én Téged hívlak, Miatyánk.

tovább