Talpra a nulláról

2017. Febr 13., szerző: Adminisztrátor

Kiégett egy családi ház Emődön. A szerencsétlenség még a múlt héten történt, a tüzet valószínűleg a meghibásodott villanyóra okozta. A négygyermekes család a Magyar Református Szeretetszolgálathoz fordult segítségért.

Füstszagú ruhák, megégett bútorok, koromfekete játékok – mindössze ezek maradtak meg a kétszobás ház berendezéseiből. A tűz során szerencsére senki nem sérült meg, de a család minden vagyona odalett.

– A kislányom mindig lámpafény mellett alszik. Hajnalban arra ébredt, hogy nincs áram. A férjem ekkor ment át ellenőrizni a villanyórát és észrevette, hogy valami nincs rendben. Ahogy kinyitotta az ajtót, sűrű füst szállt ki és felcsaptak a lángok – mesélte a történteket Virágné Magyar Henrietta, aki azt mondja, kétségbeesésükben hóval próbálták meg oltani a tüzet, a parázsló bútorokat pedig az udvarra hordták, de sok mindent már így sem tudtak megmenteni.

A család a szomszéd épületben, a nagyszülőknél töltötte az éjszakát azért, mert nem engedhetik meg maguknak, hogy két helyen fűtsenek. A leégett ingatlant tavasztól őszig használják, télen viszont a másik ház nappalijában alszanak hatan, hogy spóroljanak a költségeken. Most ez mentette meg az életüket.

Szerény anyagi körülmények között élnek. Férje hitellel terhelt fizetéséből, a gyes és a családi pótlék összegéből csupán a legfontosabb dolgokra telik. Mivel a ház nemrég került a nevükre, nem volt biztosításuk, így egyelőre a károkat sem tudják miből helyrehozni. "Az önkormányzattól kaptunk egy százezer forintos segélyt, hogy el tudjunk indulni, de sajnos ez édes kevés. Körülbelül hat-nyolcszázezer forintra lenne szükségünk, hogy megvegyük az alapanyagokat, kifizessük a szerelőket és visszakapjuk az életünket.”

Az édesanya a Magyar Református Szeretetszolgálathoz fordult segítségért, melynek munkatársai három hétre elegendő tűzifát, tartós élelmiszert és tisztálkodószereket vittek nekik, s bár a segélyszervezet kisbusza a nagy hóban többször elakadt, végül minden csomag a helyére került.

– Örültünk, hogy végre saját házunk van, álmodoztunk, tervezgettünk, de a tűz mindent felülírt. Mindez a gyerekeket is nagyon megviseli. Kérdezgetik, hogy mikor költözünk vissza, de nem tudunk nekik mit mondani. Henrietta azt mondja, mindig nehéz sorsuk volt. Éltek hajléktalanként és egy házat már elvettek tőlük tartozásaik miatt. Sokadjára kell talpra állniuk, de most először a nulláról. Azt is tudja, hogy sok múlik rajta: amíg a férje dolgozik, otthon neki kell tartani a frontot, de áram nélkül sem mosni, sem sütni nem tud. "Lelkileg engem is nagyon megvisel, de addig nem tudok megnyugodni, amíg meg nem oldjuk a problémát..." 

A család minden adományt szívesen fogad, legyen szó ruháról, élelmiszerről vagy pénz felajánlásról. Ha pedig valamit mégsem tudnak használni, azt ígérték, hogy a szeretetszolgálaton keresztül továbbadják a hasonló helyzetbe került embereknek.

Kojsza Péter

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Talpra a nulláról

rss

Napi lelki táplálék

"Én Tarzuszból való zsidó vagyok, Cilícia eme nevezetes városának polgára. Arra kérlek, engedd meg, hogy szóljak a néphez." ApCsel 21,39/b

ApCsel 21,27–40

Miközben Pál a jeruzsálemi presbiterek tanácsára a templomba megy, hogy betöltve küldetését, a zsidóknak olyanná legyen, mint aki zsidó (1Kor 9,20), aközben régi kis-ázsiai ellenfelei – akik az igének ellenálltak – hamis vád alapján lázadást szítanak. 

tovább

(15) „…hol van ebben a reménység…” (Jób 17,11–16)

A REMÉNYSÉGRŐL. – 1. Jób a halálra készül, és nincs többé reménysége. A holtak hazája Jób korában az élet végét jelentette, napjai elmúlnak, kínjai gyalázatban és megalázó helyzetben tartották.

tovább

LUKÁCS 7,1-10 - Példaértékű hit: Jézus elámul

Példás hit néha ott jelentkezik, ahol a legkevésbé várnánk. Ezt tapasztalta Jézus is, amikor Kapernaum felé igyekezett, és segítséget kértek tőle a római helyőrség századosa számára.

tovább

2017. június 25. vasárnap

„De Isten meghallotta a fiú hangját… És Isten megnyitotta az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel és megitatta a fiút.” (1Mózes 21,17.19)

 

tovább

Sik Sándor: A néma Miatyánk

Hozzád, Veled, Neked,
Mondani egy utolsó éneket,
Imában ömleni Eléd,
Legutolsó, de hűséges cseléd...!
De jaj! ha nem igaz!
Szobám csupa por,
Kertem csupa gaz,
Csupa lelógó tört faág,
A templom messze, a könyv nehéz,
Ólomcsizmában toporog az ész.
És mégis, mégis, Ő van itt,
Immár tőlem el nem veszik.
Nap nap után, éj éj után
Én Téged hívlak, Miatyánk.

tovább