Az olvasás ideje

2017. Febr 24., szerző: Adminisztrátor

Terjed egy mém az interneten. A kopott freskó mellett, ami egy kódexet tanulmányozó embert ábrázol, a következő szöveg áll: „Olyan időket élünk, mint a középkorban. Az olvasás kevesek kiváltsága.” Bizonyára torzítva, de mégis igaz megállapítás. Ha bátrak vagyunk akár tovább is gondolhatjuk Prőhle Gergely, a Magyar Kultúra Napján elmondott beszéde nyomán.

A Petőfi Irodalmi Múzeum új főigazgatója kapcsolatot talált Kölcsey Paraineisese és a digitális társadalom között. Figyelmeztetett, hogy az értő olvasás képességével bírók jól válogassák meg azt, hogy milyen oldalakra fordítják figyelmüket. A betűsorok kódfejtésének korlátos volta, a villódzó digitális tavak örvényei, a lustaság mámora, a tanácstalanság a piramisformába rakott könyvhalmok láttán, mind egy-egy szeg az olvasás koporsójába. Mégis, aki lapok teleírására adja a fejét, hinnie kell abban, hogy végül a szándék könyvtestet ölt és a mű az olvasó ölébe hull.

Telkibányán ez a meggyőződés vezette azt a 13 fős csapatot, akik Benke István nyugalmazott bányamérnök irányításával, elkészítették a település épített és természeti örökségérő szóló 180 oldalnyi kivonatukat. A szerkesztés egyik fő szempontja ugyanis az volt, hogy a fejezetek ne a fellelhető kutatási anyag mennyiségét, hanem a jó áttekinthetőséget, történeti pontosságot és közérthetőséget részesítsék előnyben. Fél éves gyűjtögető, cetlizgető, sűrítő, szerkesztő, szóillesztgető, fotózgató, egymásra várakozó időszak után elérkezett a leleplezés pillanata.

A Telkibányai Református Gyülekezet szervezte meg a bemutatót a helyi Közösségi Házban.  A kulturális programot Szitás Ida énekesnő nyitotta, aki felejthetetlen koncertet adott. A hallgatóság soraiban többen is megkönnyezték a nagy átéléssel megszólaltatott dalokat. Ezt követően Szalay László helyi lelkipásztor beszélt a megjelent könyv fontosságáról. Elmondta, hogy több könyv is született már Telkibányáról. Feldolgozták a porcelángyártását, a bányászatát, a földtanát, a lakáskultúráját a településnek, de ilyen átfogó képet még egyetlen kiadvány sem nyújtott róla. A helyi lakóknak a Telkibánya történelmi emlékei és természeti értékei c. kiadványt ott kellene tartaniuk a nappali asztalán vagy az éjjeliszekrényen, hogy a Szentírás szava mellett ebből merítsenek helyes öntudatot. Nem elég Telkibányainak vallani magunkat, tudnunk is kellene, hogy ez mit jelent. A hely szellemisége, a település titkai, az épületek múltja, az előttünk járók hibái és bölcsessége, mind fontosak lehetnek egy autentikus jövőkép formálódásánál.

Benke István, aki a könyv megálmodója, szerzője és szerkesztője is fejezetről fejezetre haladva beszélt a megjelent mű értékeiről, a szerzők érdemeiről és a szerkesztés nehézségeiről. Az írások közül kiemelte azt a részt, ami a korábban itt élt híres embereket veszi számba. Reményének adott hangot, hogy nem csak Szepsi Csombor Márton neve marad meg a köztudatban, hanem tovább bővül, mondjuk a híres Parisi Ferenc doktoréval. Befejezésül bíztatta a szerzőket, hogy ne hagyják abba a munkát, hanem legyen újabb könyv, ami Telkibánya anekdotáit, az egyházak történetét vagy az idegenforgalom felvirágzását bontja ki.

Baranyai Tiborné jegyző megköszönte a szerzők, szerkesztők munkáját és egy-egy tiszteletpéldánnyal ajándékozta meg őket. Benke István, Benke Tamás, Bereczky Béla, Csontos Marianna, Hulják Péter, Jordán Istvánné, Kassai Zoltán, Kovácsné Vass Éva, Magyar Erzsébet, Mester Lászlóné, Sápi Tibor, Szalay László Pál és Baranyai Tiborné példát mutattak, hogy a településszintű összefogás milyen megsüvegelendő eredményt hozhat. Végre Telkibánya is rendelkezik egy olyan átfogó, de egyben rendhagyó településkönyvvel, amihez bárki bátran nyúlhat megbízható információkért és amit büszkén ajánlhat az évi több ezer turistának. Így ezután az ide érkezők nem csak gyönyörködni tudnak a hely szépségében, hanem a kíváncsi idegenekből értő, a dolgok mögé látó és visszatérő vendégekké válhatnak. A könyv bemutatása megtörtént, eljött hát az olvasás ideje.

Szalay László Pál  

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Az olvasás ideje

rss

Napi lelki táplálék

Sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból lesz első. Mk 10,31

Mk 10,17–31

Gyakran még a Krisztushoz közeledő ember is jutalomban gondolkodik (17.26.28), amit megpróbál kihízelegni (17b) és kiérdemelni (20.28), miközben van és marad hiányossága, ami nyilvánvalóan meg is mutatkozik (21–23.31a). 

 

tovább

(1) „…Jónátán lelke összeforrt Saul lelkével…” (1Sámuel 18,1–5)[1]

Ritka kincs a barátság, manapság különösen. Jónátán és Dávid barátságának leírása ezt a megállapítást csak megerősíti bennünk. – 1. A barátság definíciója a mai Ige szerint: két ember lelke összeforr (1). 

tovább

1Sámuel 10,1-12 - Amikor Isten elhív

Még semmi nem nyilvános. Sámuel felkeni Sault olajjal. Ez azt jelképezi, hogy Isten különleges szolgálatba helyezi őt. 

tovább

2017. március 24. péntek

„Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királynői méltóságra?”(Eszter 4:15)

 

tovább

Kárász Izabella: A láthatatlan munka

Azon az éjszakán így szólt Jézus az éjben:
Imádkozzatok vélem…
A lelketek legyen most az enyém egészen.
Hatalmas munka vár, a megváltás munkája,
a Lélek győzelme a nagy Halál felett,
szükségem van reá, kell segítségetek,
imádságtok, a könyörgésetek,
Munkátok, magatok…
… S magára hagyatott …

tovább