Az olvasás ideje

2017. Febr 24., szerző: Adminisztrátor

Terjed egy mém az interneten. A kopott freskó mellett, ami egy kódexet tanulmányozó embert ábrázol, a következő szöveg áll: „Olyan időket élünk, mint a középkorban. Az olvasás kevesek kiváltsága.” Bizonyára torzítva, de mégis igaz megállapítás. Ha bátrak vagyunk akár tovább is gondolhatjuk Prőhle Gergely, a Magyar Kultúra Napján elmondott beszéde nyomán.

A Petőfi Irodalmi Múzeum új főigazgatója kapcsolatot talált Kölcsey Paraineisese és a digitális társadalom között. Figyelmeztetett, hogy az értő olvasás képességével bírók jól válogassák meg azt, hogy milyen oldalakra fordítják figyelmüket. A betűsorok kódfejtésének korlátos volta, a villódzó digitális tavak örvényei, a lustaság mámora, a tanácstalanság a piramisformába rakott könyvhalmok láttán, mind egy-egy szeg az olvasás koporsójába. Mégis, aki lapok teleírására adja a fejét, hinnie kell abban, hogy végül a szándék könyvtestet ölt és a mű az olvasó ölébe hull.

Telkibányán ez a meggyőződés vezette azt a 13 fős csapatot, akik Benke István nyugalmazott bányamérnök irányításával, elkészítették a település épített és természeti örökségérő szóló 180 oldalnyi kivonatukat. A szerkesztés egyik fő szempontja ugyanis az volt, hogy a fejezetek ne a fellelhető kutatási anyag mennyiségét, hanem a jó áttekinthetőséget, történeti pontosságot és közérthetőséget részesítsék előnyben. Fél éves gyűjtögető, cetlizgető, sűrítő, szerkesztő, szóillesztgető, fotózgató, egymásra várakozó időszak után elérkezett a leleplezés pillanata.

A Telkibányai Református Gyülekezet szervezte meg a bemutatót a helyi Közösségi Házban.  A kulturális programot Szitás Ida énekesnő nyitotta, aki felejthetetlen koncertet adott. A hallgatóság soraiban többen is megkönnyezték a nagy átéléssel megszólaltatott dalokat. Ezt követően Szalay László helyi lelkipásztor beszélt a megjelent könyv fontosságáról. Elmondta, hogy több könyv is született már Telkibányáról. Feldolgozták a porcelángyártását, a bányászatát, a földtanát, a lakáskultúráját a településnek, de ilyen átfogó képet még egyetlen kiadvány sem nyújtott róla. A helyi lakóknak a Telkibánya történelmi emlékei és természeti értékei c. kiadványt ott kellene tartaniuk a nappali asztalán vagy az éjjeliszekrényen, hogy a Szentírás szava mellett ebből merítsenek helyes öntudatot. Nem elég Telkibányainak vallani magunkat, tudnunk is kellene, hogy ez mit jelent. A hely szellemisége, a település titkai, az épületek múltja, az előttünk járók hibái és bölcsessége, mind fontosak lehetnek egy autentikus jövőkép formálódásánál.

Benke István, aki a könyv megálmodója, szerzője és szerkesztője is fejezetről fejezetre haladva beszélt a megjelent mű értékeiről, a szerzők érdemeiről és a szerkesztés nehézségeiről. Az írások közül kiemelte azt a részt, ami a korábban itt élt híres embereket veszi számba. Reményének adott hangot, hogy nem csak Szepsi Csombor Márton neve marad meg a köztudatban, hanem tovább bővül, mondjuk a híres Parisi Ferenc doktoréval. Befejezésül bíztatta a szerzőket, hogy ne hagyják abba a munkát, hanem legyen újabb könyv, ami Telkibánya anekdotáit, az egyházak történetét vagy az idegenforgalom felvirágzását bontja ki.

Baranyai Tiborné jegyző megköszönte a szerzők, szerkesztők munkáját és egy-egy tiszteletpéldánnyal ajándékozta meg őket. Benke István, Benke Tamás, Bereczky Béla, Csontos Marianna, Hulják Péter, Jordán Istvánné, Kassai Zoltán, Kovácsné Vass Éva, Magyar Erzsébet, Mester Lászlóné, Sápi Tibor, Szalay László Pál és Baranyai Tiborné példát mutattak, hogy a településszintű összefogás milyen megsüvegelendő eredményt hozhat. Végre Telkibánya is rendelkezik egy olyan átfogó, de egyben rendhagyó településkönyvvel, amihez bárki bátran nyúlhat megbízható információkért és amit büszkén ajánlhat az évi több ezer turistának. Így ezután az ide érkezők nem csak gyönyörködni tudnak a hely szépségében, hanem a kíváncsi idegenekből értő, a dolgok mögé látó és visszatérő vendégekké válhatnak. A könyv bemutatása megtörtént, eljött hát az olvasás ideje.

Szalay László Pál  

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Az olvasás ideje

rss

Napi lelki táplálék

"Én Tarzuszból való zsidó vagyok, Cilícia eme nevezetes városának polgára. Arra kérlek, engedd meg, hogy szóljak a néphez." ApCsel 21,39/b

ApCsel 21,27–40

Miközben Pál a jeruzsálemi presbiterek tanácsára a templomba megy, hogy betöltve küldetését, a zsidóknak olyanná legyen, mint aki zsidó (1Kor 9,20), aközben régi kis-ázsiai ellenfelei – akik az igének ellenálltak – hamis vád alapján lázadást szítanak. 

tovább

(15) „…hol van ebben a reménység…” (Jób 17,11–16)

A REMÉNYSÉGRŐL. – 1. Jób a halálra készül, és nincs többé reménysége. A holtak hazája Jób korában az élet végét jelentette, napjai elmúlnak, kínjai gyalázatban és megalázó helyzetben tartották.

tovább

LUKÁCS 7,1-10 - Példaértékű hit: Jézus elámul

Példás hit néha ott jelentkezik, ahol a legkevésbé várnánk. Ezt tapasztalta Jézus is, amikor Kapernaum felé igyekezett, és segítséget kértek tőle a római helyőrség századosa számára.

tovább

2017. június 25. vasárnap

„De Isten meghallotta a fiú hangját… És Isten megnyitotta az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel és megitatta a fiút.” (1Mózes 21,17.19)

 

tovább

Sik Sándor: A néma Miatyánk

Hozzád, Veled, Neked,
Mondani egy utolsó éneket,
Imában ömleni Eléd,
Legutolsó, de hűséges cseléd...!
De jaj! ha nem igaz!
Szobám csupa por,
Kertem csupa gaz,
Csupa lelógó tört faág,
A templom messze, a könyv nehéz,
Ólomcsizmában toporog az ész.
És mégis, mégis, Ő van itt,
Immár tőlem el nem veszik.
Nap nap után, éj éj után
Én Téged hívlak, Miatyánk.

tovább