Kőbe vésett hitvallás

2017. Ápr 18., szerző: Adminisztrátor

Leleplezték Oláh Miklós 1956-os mártír szobrát Miskolcon, a Kossuth utcai református templom előtt. A huszonegy évesen kivégzett fiatal férfi hazájáért és a szabadságért halt meg: koholt vádak alapján letartóztatták és halálra ítélték. A szobrot ünnepi istentisztelettel egybekötött megemlékezésen avatták fel április 12-én.

A Belvárosi Református Gyülekezet 1957-ben kivégzett hitvalló tagjára, Oláh Miklósra emlékezett az egyházközség presbitériuma, a Lévay József Közművelődési Egyesület és a Nyilas Misi Alapítvány Kuratóriuma halálának 60. évfordulóján. Felavatták a mártír mellszobrát, melyet Rudolf Mihály Ybl Miklós-díjas építész tervezett és Balogh Zsófia készített. Talapzatán kedvenc igéje, és egyben hitvallása olvasható: "Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért".

A bronzszobrot Bogárdi Szabó István református püspök, a Zsinat lelkészi elnöke és Szabó Sándor, a Belvárosi Református Egyházközség lelkipásztora leplezte le a mártír húga, Takács Tiborné, született Oláh Judit jelenlétében.

"Oláh Miklós a belvárosi gyülekezetben vallotta meg először református keresztyén hitét, amit mártíromságával pecsételt meg. Életét adta nemcsak barátaiért, de a hazáért is" – emelte ki Szabó Sándor református lelkipásztor. Az ünnepi istentiszteleten bejelentette, hogy Oláh Miklósnak az Avasi Református Temetőben lévő sírját védetté nyilvánították. Továbbá a jelenlévők figyelmébe ajánlotta a Lévay József Közművelődési Egyesület kiadásában megjelent "Felvirrad még Magyarországra! – Oláh Miklós élt 21 évet" című kiadványt.

Mint azt Horváth Miklóstól, a Terror Háza Múzeum vezető történészétől megtudtuk, Oláh Miklós nem vett részt a miskolci tüntetéseken, de kötelességének érezte, hogy nemzetőrnek jelentkezve segítsen fenntartani a rendet és megakadályozni a jogsértéseket. "Segíteni kívánt abban, hogy a változások nyugodt körülmények között, önbíráskodás nélkül történjenek meg, ezért vállalt szolgálatot".

Társaival együtt megakadályozta, hogy megverjenek egy személyt, akit a tömeg ávósnak hitt, ezért az emberek dühének céltáblájává vált. Később az egyik tűzharcban egy tiszt életét vesztette, amit a hatalom koholt vádak alapján rajta torolt meg. Letartóztatták, halálra ítélték és április 12-én kivégezték. Horváth Miklós elmondta azt is, hogy a megyében az október 26-i sortűzzel összefüggésben tizennégy halálos ítélet született, és ebből hetet végre is hajtottak.

Bogárdi Szabó István emlékeztetett: "Oláh Miklós a szabadságért, a magyarok jó sorsáért, az igazságért áldozta oda életét". Igehirdetésében a Márk 15:1-5 alapján két titokról beszélt: "az egyik, hogy milyen mélysége van az Isten halálból szabadító szeretetének. Ez nem egy egyszeri tény, ami kétezer évvel ezelőtt megtörtént, hanem egész életünket áthatja. Isten szabadítása ugyanis életváltoztató akarat is! A másik, hogy megértsük: milyen páratlan és egyedi Krisztus keresztje, s hogy mit jelent saját keresztünk felvétele, hordozása, a tanítványi létnek a megélése".

Kojsza Péter

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Kőbe vésett hitvallás

rss

Napi lelki táplálék

Isten elsősorban nektek támasztotta fel és küldte el Szolgáját, aki megáld titeket azzal, hogy mindenkit megtérít a maga gonoszságából. ApCsel 3,26

ApCsel 3,11–26

„...az élet fejedelmét pedig megöltétek. Őt Isten feltámasztotta a halálból...” (15). „Megöltétek” – ebben a szóban kifejeződik az, hogy mi mit tudunk tenni Isten nélkül. 

tovább

(9) „…félni kezdett Dávid az Úrtól…” (2Sámuel 6)[1]

AZ ISTENFÉLELEM VALÓBAN KIŰZI A FÉLELMET az Úr népe köréből, és a gyülekezet tagjainak szívéből (1János 4,18). 

tovább

1 SÁMUEL 16,8–13 - Mr. Izrael kerestetik

Engem ezek a történések a mai Mr. Univerzum választásokra emlékeztetnek. Az első jelöltek Isten bírálatában kiesnek. Csak azt szeretném tudni, hogy Sámuel honnan érezte, hogy Isten hüvelykujja felfelé vagy lefelé mutat? 

tovább

2017. április 25. kedd

„Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk.”(Zsoltárok 68:20)

tovább

Wass Albert: Vizek felett

Ó Istenem, de könnyű volna
az élet-terhek hordozása,
ha tudnám azt, hogy minden könnyem
Valakinek a mosolygása.

tovább