A református emlékezet helyei

2017. May 03., szerző: Adminisztrátor

Már a második, a református kegyesség legkülönbözőbb kérdésköreit vizsgáló konferenciát szervezték meg a Sárospataki Református Teológiai Akadémián. Ezúttal a református emlékezettel foglalkoztak a kétnapos rendezvény előadói.

Mit jelent az emlékezés? Milyen szerepe van az emlékezetnek a vallásgyakorlatban, kegyességben? Hogyan, kikre és mire emlékez(z)ünk? Hogyan járul hozzá az emlékezet a közösségek építéséhez? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresték a válaszokat a résztvevők magyarországi, erdélyi, felvidéki és kárpátaljai szakemberek bevonásával.

Szó volt többek között az emlékezetkutatás általános kérdéseiről, a reformáció emlékezetének építéséről, továbbá a kommunista diktatúra és a református egyház kapcsolatáról. Az előadások az elmúlt ötszáz év időszakát ölelték fel. Emellett kerekasztal-beszélgetésre is nyílt lehetőség az egyháztörténet-írás kérdéseiről, lehetőségeiről, feladatairól.

Mint azt Nagy Károly Zsolt szervező elmondta: megpróbálták összegyűjteni az emlékezetkutatással foglalkozó határon inneni- és túli műhelyeket és feltérképezni, hogyan gondolkoznak a különböző egyháztestek a témáról. A rendezvény célja a múlt és a református identitás megismerése, továbbgondolása volt.

A konferenciát - melynek anyagát a tervek szerint jövőre kötetben is megjelentetik - a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei és a Sárospataki Református Teológiai Akadémia szervezte.

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.
rss

Napi lelki táplálék

„Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról…” Jn 18,37b

Ef 1,15–23

„Amikor megemlékezem rólatok imádságaimban…” (16). Annak, hogy Krisztussal járunk, van egy gyakorlati és konkrét következménye: közösséget vállalhatunk egymással. 

tovább

(1) „Áldjátok az Urat…” (Zsoltárok 134)

ÁLDANI AZ URAT.

– 1. Istent áldani, azt jelenti, hogy leborulunk Őelőtte, elismerjük, hogy Ő az Úr, aki Jézus Krisztusban megváltott, szeret, nem vetett el, irgalmába fogadott. Ezért Őrá bízzuk magunkat mindenben, teljesen Őrá hagyatkozunk, ahogy az erkély az azt hordozó oszlopokra.

tovább

LUKÁCS 24, 13–27 - Minden hiába?

"Küzdött, remélt és mégis veszített.” Egy húszas évei közepén elhalálozott barátunk gyászjelentésén ez a mondat állt. Szörnyűnek találtam ezeket a szavakat, mivel úgy hangzanak, mintha az egész élete elfecsérelt idő lett volna.

tovább

2018. április 17.

Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” (Mk 10:46-47)

 

tovább

Haraszti Sándor: Tavasz

Tegnap még fagyos tél volt,
s a természet álmodott…
Magáról mit se tudva
szent titkot láthatott.

tovább