Hála a megkezdett útért

2017. Máj 18., szerző: Adminisztrátor

A lelkipásztor és a gyülekezett közös, megkezdett útjáért adtak hálát a reformátusok május 14-én, vasárnap délután Varbón. Kiss Pétert ősszel, szűk körben iktatták be a gyülekezet élére. Ezúttal viszont az egyházkerület, az egyházmegye és az önkormányzat részéről is köszöntötték a fiatal lelkészt.

A kazincbarcikai Kiss Péter a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen végezte tanulmányait. Segédlelkészi évei után Tiszatarjánban, Tiszakesziben és Gelejen szolgált. Innen pályázott a lelkészi állásra, melyre 2016 nyarán választotta meg a gyülekezet.

Először a Napközi Otthonos Óvoda gyerkőcei lepték meg a lassan egy éve Varbón szolgáló lelkipásztort. Ünnepi műsorukat Csomós József gondolatai követték, aki a Zsoltárok könyve 90. részének utolsó mondata alapján hirdetett igét: "Kezeink munkáját tedd maradandóvá".

– A Zsoltárok könyvében ez a legrégibb és legfenségesebb imádság, mely méltán lett a magyar reformátusság ünnepi himnuszává. Az élet összes alapvető tényei művészi összhangba fonódnak egybe ebben az imádságban. Történet és üdvtörténet elválaszthatatlan egységben, az egész Szentírás szíveként lüktet benne" – idézte az egyik debreceni professzor szavait a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke.

Csomós József azt mondta: Isten ott hagyta az ujjlenyomatát a településen élők életén. „Ő formált minket, mi pedig kezeinek alkotásai vagyunk". – Munkáink eredményét Te tedd a helyükre. Nem a mi, hanem a Te akaratod szerint, mert az csak akkor lesz maradandó, biztató, az elesettet megerősítő" – imádkozott az igehirdető.

A Borsod-Gömöri Egyházmegye képviseletében Csernaburczky Ferenc gondnok mondott köszöntőt. Azt kérte a lelkésztől, hogy az Úrnak szolgáljon. „Kívánom, hogy legyen mindig tartalékod. Légy fáradhatatlan, melyet ne csak te, de mások is érezhessenek. Váljék láthatóvá a buzgóságod és legyen erőd kifogyhatatlan. Hirdesd az Úr szavát alkalmas és alkalmatlan helyen, időben."


Üveges Géza polgármester kiemelte a lelkipásztor alkalmasságát, aki "érdeklődő, segítőkész, odaadó természetével és őszinte elhivatottságával jó kapcsolatokat alakított ki a településen és megszerettette magát a falu lakóival". Emlékeztetett, hogy közös munkával eredményesen építhetik a település és az egyházközség jövőjét.


Kiss Péter a portálunknak adott interjúban elmondta, hogy már túl van a beilleszkedésen, és hogy családjával együtt egy szerető, elfogadó közösségre talált Varbón. Egyik legfontosabb terve a gyülekezet megerősítése, melyet a fiatalok bevonásán és az idősek, betegek látogatásán keresztül képzel el. Ehhez szerinte hatékony kommunikációra, nyitottságra, őszinteségre és hitelességre van szükség.

Elmondta azt is, hogy az egyházközség alkalmait tekintve nem történtek változások. Továbbra is a jól bevált bibliaórával, gyermek- és felnőtt istentiszteletekkel, továbbá ifjúsági programokkal várják az érdeklődőket. Emellett szeretné, ha a fiatal felnőttek is visszatalálnának a közösségbe.

Kojsza Péter

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Hála a megkezdett útért

rss

Napi lelki táplálék

"Én Tarzuszból való zsidó vagyok, Cilícia eme nevezetes városának polgára. Arra kérlek, engedd meg, hogy szóljak a néphez." ApCsel 21,39/b

ApCsel 21,27–40

Miközben Pál a jeruzsálemi presbiterek tanácsára a templomba megy, hogy betöltve küldetését, a zsidóknak olyanná legyen, mint aki zsidó (1Kor 9,20), aközben régi kis-ázsiai ellenfelei – akik az igének ellenálltak – hamis vád alapján lázadást szítanak. 

tovább

(15) „…hol van ebben a reménység…” (Jób 17,11–16)

A REMÉNYSÉGRŐL. – 1. Jób a halálra készül, és nincs többé reménysége. A holtak hazája Jób korában az élet végét jelentette, napjai elmúlnak, kínjai gyalázatban és megalázó helyzetben tartották.

tovább

LUKÁCS 7,1-10 - Példaértékű hit: Jézus elámul

Példás hit néha ott jelentkezik, ahol a legkevésbé várnánk. Ezt tapasztalta Jézus is, amikor Kapernaum felé igyekezett, és segítséget kértek tőle a római helyőrség századosa számára.

tovább

2017. június 25. vasárnap

„De Isten meghallotta a fiú hangját… És Isten megnyitotta az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel és megitatta a fiút.” (1Mózes 21,17.19)

 

tovább

Sik Sándor: A néma Miatyánk

Hozzád, Veled, Neked,
Mondani egy utolsó éneket,
Imában ömleni Eléd,
Legutolsó, de hűséges cseléd...!
De jaj! ha nem igaz!
Szobám csupa por,
Kertem csupa gaz,
Csupa lelógó tört faág,
A templom messze, a könyv nehéz,
Ólomcsizmában toporog az ész.
És mégis, mégis, Ő van itt,
Immár tőlem el nem veszik.
Nap nap után, éj éj után
Én Téged hívlak, Miatyánk.

tovább