Hála a megkezdett útért

2017. Máj 18., szerző: Adminisztrátor

A lelkipásztor és a gyülekezett közös, megkezdett útjáért adtak hálát a reformátusok május 14-én, vasárnap délután Varbón. Kiss Pétert ősszel, szűk körben iktatták be a gyülekezet élére. Ezúttal viszont az egyházkerület, az egyházmegye és az önkormányzat részéről is köszöntötték a fiatal lelkészt.

A kazincbarcikai Kiss Péter a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen végezte tanulmányait. Segédlelkészi évei után Tiszatarjánban, Tiszakesziben és Gelejen szolgált. Innen pályázott a lelkészi állásra, melyre 2016 nyarán választotta meg a gyülekezet.

Először a Napközi Otthonos Óvoda gyerkőcei lepték meg a lassan egy éve Varbón szolgáló lelkipásztort. Ünnepi műsorukat Csomós József gondolatai követték, aki a Zsoltárok könyve 90. részének utolsó mondata alapján hirdetett igét: "Kezeink munkáját tedd maradandóvá".

– A Zsoltárok könyvében ez a legrégibb és legfenségesebb imádság, mely méltán lett a magyar reformátusság ünnepi himnuszává. Az élet összes alapvető tényei művészi összhangba fonódnak egybe ebben az imádságban. Történet és üdvtörténet elválaszthatatlan egységben, az egész Szentírás szíveként lüktet benne" – idézte az egyik debreceni professzor szavait a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke.

Csomós József azt mondta: Isten ott hagyta az ujjlenyomatát a településen élők életén. „Ő formált minket, mi pedig kezeinek alkotásai vagyunk". – Munkáink eredményét Te tedd a helyükre. Nem a mi, hanem a Te akaratod szerint, mert az csak akkor lesz maradandó, biztató, az elesettet megerősítő" – imádkozott az igehirdető.

A Borsod-Gömöri Egyházmegye képviseletében Csernaburczky Ferenc gondnok mondott köszöntőt. Azt kérte a lelkésztől, hogy az Úrnak szolgáljon. „Kívánom, hogy legyen mindig tartalékod. Légy fáradhatatlan, melyet ne csak te, de mások is érezhessenek. Váljék láthatóvá a buzgóságod és legyen erőd kifogyhatatlan. Hirdesd az Úr szavát alkalmas és alkalmatlan helyen, időben."


Üveges Géza polgármester kiemelte a lelkipásztor alkalmasságát, aki "érdeklődő, segítőkész, odaadó természetével és őszinte elhivatottságával jó kapcsolatokat alakított ki a településen és megszerettette magát a falu lakóival". Emlékeztetett, hogy közös munkával eredményesen építhetik a település és az egyházközség jövőjét.


Kiss Péter a portálunknak adott interjúban elmondta, hogy már túl van a beilleszkedésen, és hogy családjával együtt egy szerető, elfogadó közösségre talált Varbón. Egyik legfontosabb terve a gyülekezet megerősítése, melyet a fiatalok bevonásán és az idősek, betegek látogatásán keresztül képzel el. Ehhez szerinte hatékony kommunikációra, nyitottságra, őszinteségre és hitelességre van szükség.

Elmondta azt is, hogy az egyházközség alkalmait tekintve nem történtek változások. Továbbra is a jól bevált bibliaórával, gyermek- és felnőtt istentiszteletekkel, továbbá ifjúsági programokkal várják az érdeklődőket. Emellett szeretné, ha a fiatal felnőttek is visszatalálnának a közösségbe.

Kojsza Péter

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Hála a megkezdett útért

rss

Napi lelki táplálék

Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. Jn 10,9

Péld 19,1–9

Közlekedésben, politikában, munkahelyen, családi életben egyaránt megfigyelhető, hogy az emberek mindig a másik hibájáról beszélnek. 

tovább

(2) „…de aki az ajtón megy be, az pásztora a juhoknak.” (János 10,1–10)

KELL AZ AJTÓ! Durva dolgok történhetnek, ha az ajtókat nem vesszük figyelembe…

tovább

EZSDRÁS 9,1-6.15 - Belső újrakezdés

A korábban már hazaérkező zsidók nehéz vétekkel terhelődtek. Ezsdrás mélyen megérintődik, amikor azt hallja, hogy egy központi témában nem Isten törvényét követik. 

tovább

2017. szeptember 21. csütörtök

A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket Isten tanított az egymás iránti szeretetre, és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben… (1Thess 4:9-10)

 

tovább

ifj. Bartha Sándor: Elfáradtunk?

Még távol a csúcs.
Még nagyon messze.
Ködfoszlányok és felhők fedte,
messzi csúcs.
Ólomléptekkel, kőnehéz szívekkel
araszolunk felé,
s míg magunknak bíztatón suttogunk:
menni, menni kell!

tovább