Imádkozzunk a Szentlélek közelségéért!

2017. Jún 05., szerző: Adminisztrátor

Pünkösdi körlevél a Magyar Református Egyház minden gyülekezete és intézménye számára.

„...add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet.” (ApCsel 4,29)

Szeretett Testvéreink Krisztus Jézusban!

A Generális Konvent elnökségének pünkösdi üzenete abból az imádságból fakad, amelyet az ősgyülekezet fogalmazott meg Péter és János börtönből való szabadulása után. A beteg meggyógyítása miatt üldözött apostolok Krisztus nevéért kerültek az ítélkező jeruzsálemi nagytanács elé, és Szentlélekkel megtelve szabadultak a halálos fenyegetéstől.

A gyógyító apostolok bátorsága és az értük imádkozók példája legyen ma is minden keresztyén ember ajándéka, minden Istent tisztelő nemzet jussa, minden Krisztust követő felekezet értéke és minden Szentlélekkel élő közösség életeleme. Az imádkozó ősgyülekezet tagjai esendő és bántható állapotuk tudatában állnak Isten elé, mégis a megerősített szív és lélek további kérelmével és bizonyosságával. Bennünket tanít ez a magatartás a magunk gyengeségének és korlátainak felismerésére. Ugyanakkor mindennek pozitív irányú megváltoztatására is, amennyiben Isten Szentlelkét hívjuk és követjük. Nincs most időnk arra, hogy siránkozzunk az elmúlt korszakok talán sohasem volt nagyszerűsége felett, vagy az életre már nem hívható elődeink hiánya miatt. Nekünk, imádkozó gyülekezetekként – alkalmanként együtt – és naponta egyenként, zörgetnünk kell fohászainkkal Urunk mennyei ajtaján.

Isten szolgái a teljes bátorságot az ő szavának hirdetésére kérik. Felismerik, hogy a Szentlélek vezetésével a mennyei üzenet életté válik minden halálossal szemben, gyógyulást hoz minden betegségre, összetartást jelent minden szétfeszülés ellenében. Ma, amikor sokan és gyakran nem tudnak jó és rossz között különbséget tenni, a keresztyén hitvallóknak fokozottan vállalniuk kell a mennyei üzenet erőteljes tolmácsolását. Az akkori és mai tanítványoknak sem lehet hitelesebb kérése, amely a szolgálatukat is érvényesíti, mint Krisztus szüntelen segítségül hívása. A Szabadítóval közösségben élők imája megrendíti a földet. Megrendül a bizalmatlanság, a félelem és a gyűlölet. Megtelnek Krisztus igehirdető és imádkozó követői hittel, reménnyel és szeretettel. A megtért emberek megfordítják ezt a fonák, tengelyéről lefordulni látszó világot.

Kérjük, hívjuk és örökre akarjuk a Szentlélek közelségét, hogy áldott pünkösdi ünnepünk legyen, amelynek ajándéka hétköznapjainkat is áldani fogja.

2017 pünkösdjén

Testvéri szeretettel:

a Generális Konvent elnöksége

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.
rss

Napi lelki táplálék

De ha te figyelmezteted a bűnöst, és ő nem tér meg bűnéből, és bűnös útjáról, akkor ő meghal a bűne miatt, de te megmented a lelkedet. Ez 3,19

Ez 3,4–27

Olykor az ítéletes szavak az igaz szavak. A megkeseredett nép tagjait a megindult sorstárs, Ezékiel talán inkább simogatva vigasztalná. 

tovább

(33) „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok…”[1] (János 16,23b–33)

A MEGVÁLTÁSRÓL… – 1. Egy kedves testvéremet, barátomat baleset érte: leesett egy hajtogatható fém létráról, miközben a létra fokai közé szorult a bokája, így a zuhanás közben összecsukódó létra gyakorlatilag letörte a lábfejét. 

tovább

ESZTER 9,1-2,20-22 - Örömünnep

Örömünnep, ami mégiscsak véres. Hogyan lesz ebből ünnepnap? Úgy gondolom, hogy a Purim ünnepet a zsidó történelem háttere alapján – ami már akkor is a pogromokkal és üldözésekkel volt teli – ma újra másképpen értelmezzük.

tovább

2017. október 19. csütörtök

„Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1Kor 15:58)

tovább

Dévényi Erika: A fa

Büszkén magasodik az a fa, amely én vagyok
Elég ha vizet kapok és a nap rám ragyog
Gőgős vagyok, kevély és szívtelen
Azt akarom, hogy a szél vagy a nap csak az enyém legyen

Választanom kell hát, melyik a fontosabb
Az esőt fakasztó szél, vagy a meleg nap
A szél kéjjel hívott, légy életem része
A nap csak csendben nézett, de én nem vettem észre

tovább