Erdélyben voltak a kazincbarcikai Tompások

2017. Jún 20., szerző: Adminisztrátor

A kazincbarcikai Tompa Mihály Református Általános Iskola hetedik osztályos diákjai a „Határtalanul” pályázat keretében 2017. május 22-25. között négy napot töltöttek Erdélyben. 

A programot az Emberi Erőforrások Minisztériuma írja ki évről-évre, melynek célja az, hogy a fiatalok megismerjék a határon túl élő magyarságot, az ott tanuló diákokat, a határon túli magyar városokat, emlékhelyeket. A Tompás tanulók hetek óta készültek arra, hogy megnézzék hol és hogyan éltek a Hunyadiak vagy éppen Arany János, s hol született Bethlen Gábor fejedelem.

 

Négy nap alatt a magyarság számára olyan fontos történelmi és irodalmi emlékhelyeket jártak be, mint például Kolozsvár, Vajdahunyad vára, Marosillye, Arad és Nagyvárad, valamint ellátogattak a dévai és a nagyszalontai gyermekotthonokba, hogy bepillantsanak az itt élő gyerekek életébe. Számos református vonatkozású emléket is megtekintettek, közülük kiemelendő az algyógyi református épületegyüttes, amelyben két napot töltöttek kazincbarcikai refisek.

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.
rss

Napi lelki táplálék

Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Jak 4,8

Ez 45,13–25

„A fejedelem kötelessége pedig az lesz, hogy égőáldozatokat, ételáldozatot és italáldozatot vigyen az ünnepeken, újholdkor és szombatonként, meg Izráel házának valamennyi ünnepén” (17). 

tovább

(6) „De még nagyobb kegyelmet is ad…” (Jakab 4,1–10)[1]

ISTEN KEGYELME. – 1. Milyenek vagyunk? Isten népe is? 

tovább

ÉZSAIÁS 66,18B-19 - Isten dicsőségét látni

Mire gondolunk, ha a „dicsőség” szót olvassuk ebben a részben? Szükségem volt pár pillanatra és összefüggésében kellett elolvasnom, hogy megértsem a verseket. 

tovább

2017. december 18. hétfő

Hidak, melyeket Jézus épített – 3.

Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedése után Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég. (Lk 3,21) Ti azért így imádkozzatok. (Mt 6,9) Szüntelen imádkozzatok. (1Thessz 5,17)

 

tovább

H. M. R.:A karácsonyi ajtó

Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót 
hosszú estéken remegve lestem. 
Vártam nyílását azon a sok-sok 
felejthetetlen 
szép, gyermekkori karácsonyesten.

Kipirult arccal, dobogó szívvel, 
úgy vártam, mikor fordul a zárja, 
mikor tárul fel, mikor ragyog fel 
a titkok fája. 
Ó, hogy csábított minden kis ága!

 

tovább