Két keréken Pápától Sárospatakig

2017. Jún 29., szerző: Adminisztrátor

Ötszáz kilométert tekertek azok a református lelkészek, akik a reformáció ötszáz éve alkalmából átkerékpározták az országot. A túra három napja alatt több mint húsz órát töltöttek nyeregben nem ritkán hőségben, esőben vagy zivatarban.

A bringázók Pápáról indultak és Sárospatakon értek célba. Egyenpólót viseltek, amelyen a „Reformáció 500” felirat mellett egy bibliai ige volt olvasható: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”. A teljesítménytúra Gilicze Tamás bakonyszentkirályi református lelkipásztor fejéből pattant ki, akivel az Európa Rádió riportere a célba érkezést követően beszélgetett.

– Mire akarták fölhívni a figyelmet?

– A reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára emlékezünk ebben az évben. Szerettük volna ezt egy kicsit alternatív, mégis méltó módon megünnepelni.

– Milyen városokat érintettek?

– Utunk során a hazai reformáció legfontosabb helyszíneit érintettük. Pápáról indultunk, majd Budapestet, Debrecent, végül Sárospatakot vettük célba. Az útra magunkkal vittük a Református Egyház címerzászlaját, és minden egyházkerületet megkértünk, hogy a hátuljára írja rá vezérigéjét.

– Hogyan készültek a túrára?

– Korán meghirdettük, hogy hagyjunk időt a fizikai felkészülésre. Jómagam télen futással edzettem, és ahogy az idő engedte minél többet bicikliztem. Ez adta meg azt a fizikai hátteret, hogy nem éreztem magam kellemetlenül a túra egyetlen percében sem. Az akciót az országos református médián keresztül hirdettük meg az egyházmegye és az egyházkerületünk kezdeményezésére. Így kapták meg a hírt azok a lelkésztársak, akik jelentkeztek és részt vettek. Menetközben voltak, akik rövidebb-hosszabb időre csatlakoztak hozzánk.

– Mit mutatnak a számok?

– A három nap alatt 21 és 1/2 órát töltöttünk tisztán nyeregben. Átlagsebességünk 24 km/h volt, a teljes táv pedig 512 kilométer.

– Melyik volt a legnehezebb szakasz?

– Túl sok meglepetés nem ért minket, de mindhárom napnak megvolt a maga nehézsége. Első nap hegyekre kellett feltekernünk. Második nap a táv volt nagyon nehéz, hiszen 250 kilométert tettünk meg forróságban. Utolsó nap két vihar is elkapott bennünket, volt, ahol meg kellett állnunk. Hála Istennek zavartalanul, balesetmentesen, egyetlen defekttel megúsztuk!

– Mitől lesz emlékezetes ez az ötszáz kilométer?

– Olyan lelkészekkel tekertünk együtt, akikkel nem ismertük egymást, és egy nagyon jó közösséggé formálódtunk a végére. Mindenkinek volt személyes motivációja, a fizikai határainkat feszegettük. Egyfajta győzelemérzetet ad, amikor az ember felül tud kerekedni a testén. Rengeteg lelki dologra is megtanított az út, úgy mint az egymásra utaltságra, a kiszolgáltatottságra. Átérezhettük, hogy micsoda kicsiny porszemek, Istenre utalt emberek vagyunk!

Fotó: Nagy Károly Zsolt

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.
rss

Napi lelki táplálék

„…amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel te az Emberfiában?” Jn 9,35/b

Péld 18,17–24

„Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi” (21). A szó elszáll? 

tovább

(35) „Hiszel te az Emberfiában?” (János 9,35–41)[1]

KIBEN HISZEL? Jézus a leglényegesebb kérdéseket tette fel a meggyógyított, kiközösített embernek. 

tovább

EZSDRÁS 8,31-36 - Végre célba érve

Utazni izgalmas! Amikor korábban családi nyaralásra indultunk, előtte mindenki nagyon izgatott volt. Előfordult, hogy az egyik gyereknek fájt a hasa, a másiknak a feje egy nagy utazás előtt. 

tovább

2017. szeptember 20. szerda

A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket Isten tanított az egymás iránti szeretetre, és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben… (1Thess 4:9-10)

 

 

tovább

ifj. Bartha Sándor: Elfáradtunk?

Még távol a csúcs.
Még nagyon messze.
Ködfoszlányok és felhők fedte,
messzi csúcs.
Ólomléptekkel, kőnehéz szívekkel
araszolunk felé,
s míg magunknak bíztatón suttogunk:
menni, menni kell!

tovább