Együtt hitben, szeretetben

2017. Aug 21., szerző: Adminisztrátor

A településről elszármazottaknak rendeztek találkozót Perkupán. Az egész napos, programokkal teli rendezvényen az aranykonfirmáltakról és a gyülekezet lelkipásztorairól is megemlékeztek. A találkozót a helyi református egyházközség szervezte.

Egymás után érkeztek a hívek a perkupai református templomba. A bejáratnál rég nem látott ismerősök köszöntötték egymást, köztük Szőcs Józsa Gábor, aki ötven éve konfirmált a gyülekezetben. 1967-ben többedmagával, Mester Béla tiszteletes vezetésével tett fogadalmat hitéről. „Felemelő érzés volt” – így emlékszik vissza erre a napra Gábor, majd elmeséli, hogy harmincöt évig volt katona, és bár akkor tiltották, hitét mégis megőrizte. – Bevonulásom után nem lehetett hirdetni, hogy milyen vallású vagyok, és hogy milyen felekezethez tartozom. Ennek ellenére akkor is eljártunk templomba és gyakoroltuk a hitünket, csak egy kicsit másképp.

Tősgyökeres református családból származik és még fiatal korában elkerült a településről. Jelenleg Miskolcon él, de elég sokat visszajár, hiszen a rokonok ezen a vidéken élnek és a szülei is itt vannak eltemetve. Azt mondja, kicsit izgult: egyrészt az aranykonfirmáció miatt, másrészt, hogy olyan emberekkel találkozik, akiket azóta csak fényképeken látott. „Remélem, amilyen izgatottan jöttem olyan megnyugvással távozom majd” – mondja, majd megjegyzi: jól esik neki, hogy visszahívták, és hogy gondoltak azokra, akik egykor a gyülekezetet építették.

Épp ez volt a találkozó célja, melynek ötlete a lelkészházaspárban fogalmazódott meg. Szeretnék, ha rendezvényük később hagyománnyá válna csakúgy, mint a most először megszervezett aranykonfirmáció. A tervek szerint minden évben az új kenyérért való hálaadó úrvacsorás istentiszteleten köszöntenék a konfirmáltakat.

Kölönte Sándorné, a Perkupai Református Egyházközség lelkipásztora kifejtette, hogy nagyon sokan segítettek a rendezvény lebonyolításában. Szükség volt a segítő kezekre, hiszen az elszármazottak napját családi nappal kötötték egybe, amelyre a kicsiktől kezdve egészen az idősekig mindenkit vártak. A gyerekeknek ugráló várat, kézműves foglalkozásokat, bibliaórát, bábjátékot szerveztek és musical előadással várták az érdeklődőket. – A legfontosabb számomra, hogy ennyien, egyszerre Isten színe előtt lehetünk és örvendezhetünk! Mivel Ő közösségre rendelt el bennünket óriási dolognak tartom, hogy együtt, hitben, szeretetben magasztalhatjuk azt, aki mindannyiunk Ura és Pásztora – fogalmazott.

Elmondta azt is, hogy a rendezvény apropóján a gyülekezetben eddig szolgált lelkipásztorokról is megemlékeztek. Tiszteletükre emléktáblát helyeztek el a templom bejáratánál, amit Mészáros János egykori gyülekezet tag készíttetett és ajánlott fel az egyházközség számára a reformáció 500. évfordulója alkalmából. A fekete színű táblán 28 lelkipásztor neve és a perkupai gyülekezet jelmondata – Hit, remény szeretet – kapott helyet.

Szöveg és képek: Kojsza Péter

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Együtt hitben, szeretetben

rss

Napi lelki táplálék

"az igaz ember hitből fog élni" Gal 3,11/b

Ez 23,1–21

„Láttam, hogy tisztátalan lett; egyformák ők mind a ketten” (13). Paráznaság, hűtlenség, házasságtörés, engedetlenség. 

tovább

(12) „…aki cselekszi, az fog élni…” (Galata 3,6–18)

EGYBEN EGYEK VAGYUNK, MA IS, bárkik is legyünk. – 1. Mi ma is a törvény emberei vagyunk, minden kultúrában, vallásban, vagy hitetlenségünkben egyaránt. 

tovább

EZÉKIEL 37,1-14 - Amikor visszatér belé a lélek

Néhány évvel ezelőtt, amikor súlyos depresszióval küzdöttem, volt egy különösen sötét napom. A lelkem azt kiáltotta: „nem bírom tovább!” Nem sokon múlt, hogy egészen feladjam. 

tovább

2017. november 19. vasárnap

Tisztogatás

Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. (Jn 15,2)

tovább

Túrmezei Erzsébet: Ősz

Uram, búcsúzik az élet,
mert a gyümölcsök megértek,
meleg nyárnak vége lett.
Elszáll a vándormadár is,
és megborzong a virág is.
Hullanak a levelek
aranyszínű szemfödélnek.
Egyre csendesebb az ének.
De borongós ég alatt
most az őszért áldalak.

tovább