Együtt hitben, szeretetben

2017. Aug 21., szerző: Adminisztrátor

A településről elszármazottaknak rendeztek találkozót Perkupán. Az egész napos, programokkal teli rendezvényen az aranykonfirmáltakról és a gyülekezet lelkipásztorairól is megemlékeztek. A találkozót a helyi református egyházközség szervezte.

Egymás után érkeztek a hívek a perkupai református templomba. A bejáratnál rég nem látott ismerősök köszöntötték egymást, köztük Szőcs Józsa Gábor, aki ötven éve konfirmált a gyülekezetben. 1967-ben többedmagával, Mester Béla tiszteletes vezetésével tett fogadalmat hitéről. „Felemelő érzés volt” – így emlékszik vissza erre a napra Gábor, majd elmeséli, hogy harmincöt évig volt katona, és bár akkor tiltották, hitét mégis megőrizte. – Bevonulásom után nem lehetett hirdetni, hogy milyen vallású vagyok, és hogy milyen felekezethez tartozom. Ennek ellenére akkor is eljártunk templomba és gyakoroltuk a hitünket, csak egy kicsit másképp.

Tősgyökeres református családból származik és még fiatal korában elkerült a településről. Jelenleg Miskolcon él, de elég sokat visszajár, hiszen a rokonok ezen a vidéken élnek és a szülei is itt vannak eltemetve. Azt mondja, kicsit izgult: egyrészt az aranykonfirmáció miatt, másrészt, hogy olyan emberekkel találkozik, akiket azóta csak fényképeken látott. „Remélem, amilyen izgatottan jöttem olyan megnyugvással távozom majd” – mondja, majd megjegyzi: jól esik neki, hogy visszahívták, és hogy gondoltak azokra, akik egykor a gyülekezetet építették.

Épp ez volt a találkozó célja, melynek ötlete a lelkészházaspárban fogalmazódott meg. Szeretnék, ha rendezvényük később hagyománnyá válna csakúgy, mint a most először megszervezett aranykonfirmáció. A tervek szerint minden évben az új kenyérért való hálaadó úrvacsorás istentiszteleten köszöntenék a konfirmáltakat.

Kölönte Sándorné, a Perkupai Református Egyházközség lelkipásztora kifejtette, hogy nagyon sokan segítettek a rendezvény lebonyolításában. Szükség volt a segítő kezekre, hiszen az elszármazottak napját családi nappal kötötték egybe, amelyre a kicsiktől kezdve egészen az idősekig mindenkit vártak. A gyerekeknek ugráló várat, kézműves foglalkozásokat, bibliaórát, bábjátékot szerveztek és musical előadással várták az érdeklődőket. – A legfontosabb számomra, hogy ennyien, egyszerre Isten színe előtt lehetünk és örvendezhetünk! Mivel Ő közösségre rendelt el bennünket óriási dolognak tartom, hogy együtt, hitben, szeretetben magasztalhatjuk azt, aki mindannyiunk Ura és Pásztora – fogalmazott.

Elmondta azt is, hogy a rendezvény apropóján a gyülekezetben eddig szolgált lelkipásztorokról is megemlékeztek. Tiszteletükre emléktáblát helyeztek el a templom bejáratánál, amit Mészáros János egykori gyülekezet tag készíttetett és ajánlott fel az egyházközség számára a reformáció 500. évfordulója alkalmából. A fekete színű táblán 28 lelkipásztor neve és a perkupai gyülekezet jelmondata – Hit, remény szeretet – kapott helyet.

Szöveg és képek: Kojsza Péter

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Együtt hitben, szeretetben

rss

Napi lelki táplálék

„…amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel te az Emberfiában?” Jn 9,35/b

Péld 18,17–24

„Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi” (21). A szó elszáll? 

tovább

(35) „Hiszel te az Emberfiában?” (János 9,35–41)[1]

KIBEN HISZEL? Jézus a leglényegesebb kérdéseket tette fel a meggyógyított, kiközösített embernek. 

tovább

EZSDRÁS 8,31-36 - Végre célba érve

Utazni izgalmas! Amikor korábban családi nyaralásra indultunk, előtte mindenki nagyon izgatott volt. Előfordult, hogy az egyik gyereknek fájt a hasa, a másiknak a feje egy nagy utazás előtt. 

tovább

2017. szeptember 20. szerda

A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket Isten tanított az egymás iránti szeretetre, és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben… (1Thess 4:9-10)

 

 

tovább

ifj. Bartha Sándor: Elfáradtunk?

Még távol a csúcs.
Még nagyon messze.
Ködfoszlányok és felhők fedte,
messzi csúcs.
Ólomléptekkel, kőnehéz szívekkel
araszolunk felé,
s míg magunknak bíztatón suttogunk:
menni, menni kell!

tovább