A reformációra emlékeztek Pálházán

2017. Szept 01., szerző: Adminisztrátor

Ünnepi istentisztelettel és kopjafa állítással emlékezett a reformáció 500. évfordulójára a Pálházi Református Gyülekezet a helyi református templomban.

Az augusztus 27-ei eseményen Baksy János, a házigazda gyülekezet lelkipásztora köszöntötte az egybegyűlteket a zsoltáros szavaival: „Legyenek boldogok, akik téged szeretnek! Legyen békesség falaidon belül, legyen boldogság palotáidban! Testvéreimért és barátaimért mondom: Békesség neked!” (Zsolt 122,6-8.)

Alázat és felelősség

Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke igehirdetésében emlékeztetett, hogy a reformáció kezdete óta 500, a Második Helvét Hitvallás elfogadása óta pedig 450 év telt el. Ez idő alatt „az Úr volt a hajlékunk nemzedékről nemzedékre”, és ez magában hordozza az alázatot és a felelősséget is.

– Mennyi mindent szoktunk felsorolni, amiről azt hisszük, hogy velünk kezdődött, vagy nélkülünk nem lett volna meg. Mózes alázata azonban megállít: bármit tettél is, az csak belesimult Isten eleve elrendelt akaratába – hangsúlyozta az igehirdető. Kiemelte: az évforduló jó lehetőség arra, hogy számba vegyük napjainkat, a jót és a rosszat egyaránt, hogy aztán „a bölcs szívig vigyük tovább azokat”.

A 84. zsoltár válogatott verseivel köszöntötte az istentisztelet résztvevőit Mészáros István, a Zempléni Református Egyházmegye esperese. „Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek Ura! Sóvárog, sőt eleped a lelkem az Úr udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez. Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek Téged!”

Kálvin és a magyarok

„Létezne-e magyarság, ha nem lett volna Kálvin?” – tette fel a kérdést Bátoriné Misák Marianna, a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek munkatársa, aki Kálvin János munkásságáról és a reformáció magyarországi hatásairól tartott előadást.

Mint kifejtette, Isten hatalmasat cselekedett a reformáció munkájával. Kálvin János tanításai kapaszkodókat jelentettek a nemzethalál szélén álló eleinknek. „A mohácsi tragédia által lelki mélységbe taszított magyarok megtapasztalhatták, hogy mégis szereti őket az Isten, és megragadhatták feléjük kinyújtott kezét!”

Az ünnepi istentiszteletet követően a reformáció 500. évfordulója alkalmából felállított kopjafát avatta fel a gyülekezet Szebeni Endre, Pálháza polgármestere, valamint Mészáros István református esperes közreműködésével.

Szöveg: Kojsza Péter

Képek: Bódisz Attila

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

A reformációra emlékeztek Pálházán

rss

Napi lelki táplálék

„…amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel te az Emberfiában?” Jn 9,35/b

Péld 18,17–24

„Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi” (21). A szó elszáll? 

tovább

(35) „Hiszel te az Emberfiában?” (János 9,35–41)[1]

KIBEN HISZEL? Jézus a leglényegesebb kérdéseket tette fel a meggyógyított, kiközösített embernek. 

tovább

EZSDRÁS 8,31-36 - Végre célba érve

Utazni izgalmas! Amikor korábban családi nyaralásra indultunk, előtte mindenki nagyon izgatott volt. Előfordult, hogy az egyik gyereknek fájt a hasa, a másiknak a feje egy nagy utazás előtt. 

tovább

2017. szeptember 20. szerda

A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket Isten tanított az egymás iránti szeretetre, és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben… (1Thess 4:9-10)

 

 

tovább

ifj. Bartha Sándor: Elfáradtunk?

Még távol a csúcs.
Még nagyon messze.
Ködfoszlányok és felhők fedte,
messzi csúcs.
Ólomléptekkel, kőnehéz szívekkel
araszolunk felé,
s míg magunknak bíztatón suttogunk:
menni, menni kell!

tovább