A reformációra emlékeztek Pálházán

2017. Sep 01., szerző: Adminisztrátor

Ünnepi istentisztelettel és kopjafa állítással emlékezett a reformáció 500. évfordulójára a Pálházi Református Gyülekezet a helyi református templomban.

Az augusztus 27-ei eseményen Baksy János, a házigazda gyülekezet lelkipásztora köszöntötte az egybegyűlteket a zsoltáros szavaival: „Legyenek boldogok, akik téged szeretnek! Legyen békesség falaidon belül, legyen boldogság palotáidban! Testvéreimért és barátaimért mondom: Békesség neked!” (Zsolt 122,6-8.)

Alázat és felelősség

Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke igehirdetésében emlékeztetett, hogy a reformáció kezdete óta 500, a Második Helvét Hitvallás elfogadása óta pedig 450 év telt el. Ez idő alatt „az Úr volt a hajlékunk nemzedékről nemzedékre”, és ez magában hordozza az alázatot és a felelősséget is.

– Mennyi mindent szoktunk felsorolni, amiről azt hisszük, hogy velünk kezdődött, vagy nélkülünk nem lett volna meg. Mózes alázata azonban megállít: bármit tettél is, az csak belesimult Isten eleve elrendelt akaratába – hangsúlyozta az igehirdető. Kiemelte: az évforduló jó lehetőség arra, hogy számba vegyük napjainkat, a jót és a rosszat egyaránt, hogy aztán „a bölcs szívig vigyük tovább azokat”.

A 84. zsoltár válogatott verseivel köszöntötte az istentisztelet résztvevőit Mészáros István, a Zempléni Református Egyházmegye esperese. „Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek Ura! Sóvárog, sőt eleped a lelkem az Úr udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez. Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek Téged!”

Kálvin és a magyarok

„Létezne-e magyarság, ha nem lett volna Kálvin?” – tette fel a kérdést Bátoriné Misák Marianna, a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek munkatársa, aki Kálvin János munkásságáról és a reformáció magyarországi hatásairól tartott előadást.

Mint kifejtette, Isten hatalmasat cselekedett a reformáció munkájával. Kálvin János tanításai kapaszkodókat jelentettek a nemzethalál szélén álló eleinknek. „A mohácsi tragédia által lelki mélységbe taszított magyarok megtapasztalhatták, hogy mégis szereti őket az Isten, és megragadhatták feléjük kinyújtott kezét!”

Az ünnepi istentiszteletet követően a reformáció 500. évfordulója alkalmából felállított kopjafát avatta fel a gyülekezet Szebeni Endre, Pálháza polgármestere, valamint Mészáros István református esperes közreműködésével.

Szöveg: Kojsza Péter

Képek: Bódisz Attila

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

A reformációra emlékeztek Pálházán

rss

Napi lelki táplálék

Bizony nincs olyan igaz ember a földön, aki csak jót cselekedne, és nem vétkezne. Préd 7,20

Préd 7

„Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mit olyanba, ahol mulatnak, hiszen így lesz vége minden embernek. Szívlelje meg ezt, aki él!” (2).

tovább

(5) „…mindnyájan hasonlóképpen vesztek el.” (Lukács 13,1–5)

ELVESZNI?! – 1. Nagy gondom, hogy folyamatosan keresek valamit. A rengeteg cucc között mindig elvesznek „dolgok”. Tudom, hogy valahol van, amit keresek, megvan: – de hiába, mert amikor kell, akkor nincs; – ezért van, de haszontalanul, olyan, mintha nem lenne. 

tovább

LUKÁCS 14,7–14 - A megfelelő helyen

„A Németországi Szövetségi Köztársaság nagykövete tisztelettel meghívja..” Ez állt az Evangélikus Egyház külföldi missziója búcsúünnepségére szóló meghívóján. Mint egy álomban! 

tovább

2017. augusztus 19. szombat

Kicsoda Jézus Krisztus? – Mester

Mester, követlek téged, akárhova mégy. (Mt 8,19)

 

tovább

Ének Szent István királyról

Szent István király, Istennek szolgája,

Christus hitinek igaz plántálója,

Bálványozásnak eltávoztatója

És elrontója.

 

Kegyes voltából irgalmas Istennek,

Adatott mennyből a magyar nemzetnek,

Hogy őáltala útját igaz hitnek,

Tanulná, s szentségnek.

tovább