A reformációra emlékeztek Pálházán

2017. Szept 01., szerző: Adminisztrátor

Ünnepi istentisztelettel és kopjafa állítással emlékezett a reformáció 500. évfordulójára a Pálházi Református Gyülekezet a helyi református templomban.

Az augusztus 27-ei eseményen Baksy János, a házigazda gyülekezet lelkipásztora köszöntötte az egybegyűlteket a zsoltáros szavaival: „Legyenek boldogok, akik téged szeretnek! Legyen békesség falaidon belül, legyen boldogság palotáidban! Testvéreimért és barátaimért mondom: Békesség neked!” (Zsolt 122,6-8.)

Alázat és felelősség

Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke igehirdetésében emlékeztetett, hogy a reformáció kezdete óta 500, a Második Helvét Hitvallás elfogadása óta pedig 450 év telt el. Ez idő alatt „az Úr volt a hajlékunk nemzedékről nemzedékre”, és ez magában hordozza az alázatot és a felelősséget is.

– Mennyi mindent szoktunk felsorolni, amiről azt hisszük, hogy velünk kezdődött, vagy nélkülünk nem lett volna meg. Mózes alázata azonban megállít: bármit tettél is, az csak belesimult Isten eleve elrendelt akaratába – hangsúlyozta az igehirdető. Kiemelte: az évforduló jó lehetőség arra, hogy számba vegyük napjainkat, a jót és a rosszat egyaránt, hogy aztán „a bölcs szívig vigyük tovább azokat”.

A 84. zsoltár válogatott verseivel köszöntötte az istentisztelet résztvevőit Mészáros István, a Zempléni Református Egyházmegye esperese. „Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek Ura! Sóvárog, sőt eleped a lelkem az Úr udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez. Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek Téged!”

Kálvin és a magyarok

„Létezne-e magyarság, ha nem lett volna Kálvin?” – tette fel a kérdést Bátoriné Misák Marianna, a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek munkatársa, aki Kálvin János munkásságáról és a reformáció magyarországi hatásairól tartott előadást.

Mint kifejtette, Isten hatalmasat cselekedett a reformáció munkájával. Kálvin János tanításai kapaszkodókat jelentettek a nemzethalál szélén álló eleinknek. „A mohácsi tragédia által lelki mélységbe taszított magyarok megtapasztalhatták, hogy mégis szereti őket az Isten, és megragadhatták feléjük kinyújtott kezét!”

Az ünnepi istentiszteletet követően a reformáció 500. évfordulója alkalmából felállított kopjafát avatta fel a gyülekezet Szebeni Endre, Pálháza polgármestere, valamint Mészáros István református esperes közreműködésével.

Szöveg: Kojsza Péter

Képek: Bódisz Attila

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

A reformációra emlékeztek Pálházán

rss

Napi lelki táplálék

"az igaz ember hitből fog élni" Gal 3,11/b

Ez 23,1–21

„Láttam, hogy tisztátalan lett; egyformák ők mind a ketten” (13). Paráznaság, hűtlenség, házasságtörés, engedetlenség. 

tovább

(12) „…aki cselekszi, az fog élni…” (Galata 3,6–18)

EGYBEN EGYEK VAGYUNK, MA IS, bárkik is legyünk. – 1. Mi ma is a törvény emberei vagyunk, minden kultúrában, vallásban, vagy hitetlenségünkben egyaránt. 

tovább

EZÉKIEL 37,1-14 - Amikor visszatér belé a lélek

Néhány évvel ezelőtt, amikor súlyos depresszióval küzdöttem, volt egy különösen sötét napom. A lelkem azt kiáltotta: „nem bírom tovább!” Nem sokon múlt, hogy egészen feladjam. 

tovább

2017. november 19. vasárnap

Tisztogatás

Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. (Jn 15,2)

tovább

Túrmezei Erzsébet: Ősz

Uram, búcsúzik az élet,
mert a gyümölcsök megértek,
meleg nyárnak vége lett.
Elszáll a vándormadár is,
és megborzong a virág is.
Hullanak a levelek
aranyszínű szemfödélnek.
Egyre csendesebb az ének.
De borongós ég alatt
most az őszért áldalak.

tovább