Tábor a szeretetért

2017. Szept 04., szerző: Adminisztrátor

Nyári napközis tábort szervezett augusztus 7 és 11 között a Telkibányai Református Egyházközség és az Aranygombos Többcélú Közhasznú Egyesület. A tábor címének, Jézus Péterhez intézett kérdését adták: „Szeretsz-e engem?” A megcélzott korosztály pedig az általános iskolások voltak. Szalay László Pál lelkipásztor beszámolója. 

Tábor a szeretetért

Elsüllyedő objektumoktól és álmoktól körülvett földszeleten toporgok. Településünk egyik legfényesebb reménysége vérzett el az elmúlt tanévben. A gyermekeinket befogadó, dédelgető, nevelő, oktató intézményünk, az iskola fordított csengőfrászba került. Nem a csendbe otrombán belehasító csörömpölés miatt nőtt gombóc a szülők és gyermekek torkába, hanem azért, mert a napirendet, tanévet ütemező apró eszköz most elhallgat. Ezek a viszontagságos idők egy olyan kiüresedett part felé sodorták az érintetteket, ahol egy bibliai prófécia teljesedett be rajtuk, ami így hangzik: „…a szeretet sokakban meghidegül…” (Mt 24:12b)

Nekünk szülőknek, nevelőknek, tanároknak, döntéshozóknak, befolyással bíróknak pont az lenne az egyik feladatunk, hogy a gyermekeknek ilyen okok miatt ne legyenek álmatlan éjszakái. Ha már megtörténtek események, elhangoztak megállapítások, csorbultak pályák, fények hunytak ki, akkor nem marad más, mit a kármentés. Ennek az egyik apró mozzanata volt az a nyári napközis tábor, ami augusztus 7 és 11 között tartott a Telkibányai Református Egyházközség és az Aranygombos Többcélú Közhasznú Egyesület. A tábor címének, Jézus Péterhez intézett kérdését adtuk: „Szeretsz-e engem?” A megcélzott korosztály pedig az általános iskolások voltak.


Az bibliai örömhír megosztásán, a szülők mentesítésén, az önfeledt idő biztosításán túl lehetőséget akartunk teremteni, a szélrózsa minden irányába szétszóródott gyerekeknek a találkozásra. Ezzel majd harminc aprónép élt is, akikkel folyamatosan 7-8 önkéntes foglalkozott. Ebben az esztendőben nem uniós, hazai, egyházi vagy testvérgyülekezeti forrásokat vettünk igénybe, hanem nagylelkű adományozók álltak a nemes ügy mellé. Magánszemélyek, intézmények és vállalkozók fogtak össze, hogy a kirándulások, az ellátás, a programokhoz szükséges kellékek a családoknak semmibe ne kerüljön. Így kaptunk ingyenes belépőket, útiköltség támogatás, zöldséget, gyümölcsöt, frissítőt és rágcsálnivalót. Ezáltal a gyülekezet munkatársainak, önkénteseknek, közösségfejlesztőknek, múzeumpedagógusoknak, idegenvezetőknek, tanároknak, lelkészeknek minden adott volt ahhoz, hogy csak a gyerekekre figyeljenek.


A délelőttök során énekeket tanultunk, mozgásos és memória játékokkal ütöttük el az időt, bibliai történetekkel ismerkedtünk meg. Az isteni szeretet megmutatkozásának jeleit figyeltük meg a Tékozló fiú, Dániel az oroszlánok vermében, az Irgalmas szamaritánus, az Elveszett bárány történetén és Jézus és Péter beszélgetésén keresztül. A délutánokat külső helyszínen töltöttük. Megismerkedtünk Telkibánya három felekezetének templomával, imaházával. Látogatást tettünk magyar nyelvű Biblia bölcsőjénél Vizsolyban. A telkibányai öko-kalandpark minden izgalmas és élvezetes kihívásával megküzdöttünk. Tisztelegtünk a nyelvújítás mestere, Kazinczy Ferenc előtt Széphalomban, s közben az állandó és időszaki kiállításokba kóstoltunk bele. A hetet egy akadályverseny zárta, aminek a kezdőállomása a telkibányai múzeumkert, a végállomása pedig a parókiaudvar volt. A nagy hőség ellen péntek délután a Mátyás király kútjához menekültünk. Miután megismerkedtünk a hely legendáival még végig énekeltük és játszottuk a tábor slágereit.


A hét észrevétlenül röpült el, miközben a szeretet jelenléte munkált közöttünk. Az önkéntesek kifogyhatatlan ötletekkel és energiával mozgatták végig a gyerkőcöket. Készültek a szendvicsek, pengett a gitár, hasadtak a gyümölcsök, matattak az apró kezek. Az általános jókedv a fejünk búbjáig ért. A nagyobbacska fiúcskát érzékenyen és figyelemmel gardírozták a kicsinyeket. A nótázás nem akart soha véget érni. A „még egyszer” felkiáltás tucatnyi ajakról hangzott azonos időben. A kulacsok, a tálcák és a parókiaudvar színhelyei a hét végére kiürültek. A gyermekeket a kisbuszok, ahogy reggelente elhozták, úgy szállították most haza egy-egy ifjúsági bibliaolvasó kalauz és óriás görögdinnye kíséretében. A szülők szomorkásan kérdezték tőlünk, hogy már vége? Ez a hét ugyan elúszott, de az együttlét, a közösség megélése adott. Éljünk ezzel mindenkor a jézusi szeretettől vezérelve.

Szalay László Pál

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Tábor a szeretetért

rss

Napi lelki táplálék

„…amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel te az Emberfiában?” Jn 9,35/b

Péld 18,17–24

„Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi” (21). A szó elszáll? 

tovább

(35) „Hiszel te az Emberfiában?” (János 9,35–41)[1]

KIBEN HISZEL? Jézus a leglényegesebb kérdéseket tette fel a meggyógyított, kiközösített embernek. 

tovább

EZSDRÁS 8,31-36 - Végre célba érve

Utazni izgalmas! Amikor korábban családi nyaralásra indultunk, előtte mindenki nagyon izgatott volt. Előfordult, hogy az egyik gyereknek fájt a hasa, a másiknak a feje egy nagy utazás előtt. 

tovább

2017. szeptember 20. szerda

A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket Isten tanított az egymás iránti szeretetre, és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben… (1Thess 4:9-10)

 

 

tovább

ifj. Bartha Sándor: Elfáradtunk?

Még távol a csúcs.
Még nagyon messze.
Ködfoszlányok és felhők fedte,
messzi csúcs.
Ólomléptekkel, kőnehéz szívekkel
araszolunk felé,
s míg magunknak bíztatón suttogunk:
menni, menni kell!

tovább