Dicső múlt, közös jelen - Ünnepi közgyűlés a reformáció 500. évfordulója alkalmából

2017. Oct 25., szerző: Adminisztrátor

Közös közgyűlést tartott a Tiszáninneni Református Egyházkerület és Miskolc Város Önkormányzata október 21-én az Avasi Református Templomban. A rendhagyó ülésen a reformáció kezdetének 500. évfordulójáról emlékeztek meg, valamint a két testület nyilatkozatot írt alá, melyben megerősítették együttműködésüket. Az ünnepi eseményen Miskolc reformációjáról, a város és a történelmi egyházak partnerségi lehetőségeiről, és az egyházkerület városban betöltött szerepéről is szó esett.

Lelki gyarapodás

„A rendhagyó közgyűlés annak az időszaknak állít emléket, amikor a református vezetők és Miskolc elöljárói közösen alkották a város helyhatóságát és sikerrel igazgatták a város ügyeit” – fogalmazott ünnepi köszöntőjében Kriza Ákos, aki elmondta: a miskolci magisztrátus református egyházfiakkal való kiegészülése és a városi elöljárókkal való együtt kormányzása a legdicsőbb időszakokhoz tartozik a település történetében.

Miskolc polgármestere szerint ez a közös múlt az, ami ma is kötelez, erőt ad és kijelöli jelenkori erényeinket. „Az egyház- és városvezetés szimbolikusan megerősíti régre visszanyúló szövetségét. Megerősítjük ezzel hitünket és elkötelezettségünket abban, hogy egy közösség életében a lelki gyarapodás a hit által ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb, mint amit a világi javak és az anyagi gyarapodás jelentenek” – emelte ki a városatya.

A miskolci reformáció

Az ünnepi esemény központi témáját, Miskolc reformációját Dienes Dénes egyháztörténész fejtette ki előadásában. A professzor elsőként emlékeztetett, hogy Luther Márton személyes hitélménye és 95 tétele olyan folyamatokat indítottak el a 16. század első évtizedeiben, melyek megváltoztatták Európa hittani és egyházszervezeti helyzetét, és amelyek kivezető utat mutattak a válságból. „A reformáció a korabeli Miskolc érdekeit szolgálta, hatásai a mezőváros dinamikus fejlődésében és az önkormányzati jogok kiszélesedésében is megfigyelhetőek voltak” – mondta az előadó, aki felidézte, hogy a reformáció első nyomai a század negyvenes éveiben jelentek meg Miskolcon.

Fény derült arra is, hogy a 16. század második felében egyre több miskolci diák iratkozott be a wittenbergi egyetemre, ami igazolja a város közösségének elkötelezettségét a reformáció ügye iránt, de a Tiszáninneni Református Egyházvidék lelkipásztorainak egy részét is a település adta. Dienes Dénes szerint a reformáció és Miskolc „összeforrásának” számos gyümölcse mutatkozott meg a történelem során, a város és a reformátusság kapcsolata pedig példaértékű.

Partnerségi jövőalkotás

Kiss János alpolgármester Miskolc és a történelmi egyházak partnerségi lehetőségeiről beszélt. Tájékoztatása szerint jelenleg főként operatív területeken valósul meg együttműködés az önkormányzat és az egyházak között, a jövőben viszont stratégiai szintre szeretnék emelni az összefogást.

A politikus szerint ehhez alapvetően stabilitásra, tervezésre, bizalomra, pozitivitásra és értékrendbeli azonosságra van szükség. „Először az elvi alapvetéseket kell megfogalmazni, aztán jöhetnek a közös egyeztetések és tárgyalások, amiket minél hamarabb el kell kezdeni” – fogalmazott Kiss János, aki elmondta azt is, hogy a keresztyén egyházak vetették fel a stratégiai együttműködés kérdését, mert partnereket keresnek Isten igéjének közvetítéséhez.

Egyházi szerepvállalás

Ábrám Tibor tiszáninneni főgondnok az egyházkerület hitéleti, kulturális, művészeti, oktatási és diakóniai szerepvállalásáról tartott előadást. Elmondta, hogy a Miskolcon működő tizenöt református egyházközség feladata a keresztyén közösségek munkálása és ezzel együtt „az élő, élhető város szolgálata”. Ugyanakkor a gyülekezetek szerves részeit képezik a város kulturális és művészeti életének.

Rávilágított, hogy Miskolcon és környékén működik a legtöbb református fenntartású intézmény Magyarországon, ami a Református Egyház egyre növekvő szerepvállalását tükrözi a köznevelésben. Szólt az egyházkerület szociális tevékenységeiről, ifjúsági missziójáról és médiafelületeit is bemutatta. „Református közösségeink munkájukat és szolgálatukat Isten dicsőségére, örömmel végzik, és nyitottak a város felé” – tette hozzá.

Közös nyilatkozat

A két testület vezetője ezt követően ünnepi nyilatkozatot írt alá, melyben megerősítették együttműködésüket és kifejezték kölcsönös elkötelezettségüket. „Ma úgy érzem, hogy mosolyognak a falak, mert évszázadok után megint együtt van mindaz, aki felelősséget érez és tenni akar a városért.

Számomra ez az ünnepi nyilatkozat egy pillanatnyi fénykép ezekről a mosolygó falakról” – mondta a nyilatkozat elfogadása kapcsán Csomós József. A református püspök úgy fogalmazott: „akkor lesz jólétben a város, ha mindent felülír a közösségi érdek”. Az egyházközségek szerepe, hogy ezt az értékrendet közvetítsék Miskolc egész társadalma felé.

Szöveg és képek: Kojsza Péter

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Dicső múlt, közös jelen - Ünnepi közgyűlés a reformáció 500. évfordulója alkalmából

rss

Napi lelki táplálék

…akkor a Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől… Zsid 9,14

Zsid 9,1–14

„...aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek” (14). 

tovább

(14) „…él az Úr…” (Jeremiás 16,14–21)

ISTENÜNK IRGALMA NAGY.

– 1. Isten büntetése, ítélete jogos és szükséges. Jogos ez a büntetés, ahogy Dávid, bűnvalló imádságában megvallotta: Igazad van Uram, ha szólsz, és jogos az ítéleted! (Zsoltárok 51,6) Bűneink, és konkrét vétkeink gyalázatosak, utálatosak, mert önmagunkat Isten elé, és az Ő ügye elé helyezzük. Jogos és szükséges ez a büntetés: mert Isten igent mondana a bűnre, ha igazsága szerint nem büntetné meg azt (16–18). A bűn zsoldja a halál (Róma 6,23).

tovább

ÉZSAIÁS 62,6-12 - Bepillantunk Isten szívébe

Az egyik leglátványosabb várrendszer, amit láttam, az a Carcassonne Dél-Franciaországban. Bástyák és tornyok állnak körben a kettős várfalon. 

tovább

2017. december 14. csütörtök

Hazug ígéreteink

„A harmadik napon azonban, amíg ezek seblázban szenvedtek, fegyvert ragadott Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dina bátyjai, rátörtek a gyanútlan városra, és legyilkoltak minden férfit.  Hamórt is meg a fiát, Sikemet is kardélre hányták, Dinát pedig kihozták Sikem házából, és elmentek. Így törtek rá Jákób fiai a sebesültekre, a várost pedig kifosztották, mert megbecstelenítették a húgukat. Juhaikat, marháikat, szamaraikat és ami csak a városban és a mezőn volt, elvitték magukkal. Minden vagyonukat, valamint gyermekeiket és asszonyaikat is mind foglyul ejtették, a házakat pedig teljesen kifosztották.” (1Móz 34, 25-29)

tovább

V. Thilo (Ford.: Túrmezei Erzsébet): Bezörget mindenütt!

Most készítsd, Isten népe,
a szívedet elő!
A bűnösöknek üdve,
az Isten hőse jő,
Kit irgalomból küld,
mint rég ígérte néked,
mert Ő a fény, az élet!
Bezörget mindenütt!

tovább