Dicső múlt, közös jelen - Ünnepi közgyűlés a reformáció 500. évfordulója alkalmából

2017. Oct 25., szerző: Adminisztrátor

Közös közgyűlést tartott a Tiszáninneni Református Egyházkerület és Miskolc Város Önkormányzata október 21-én az Avasi Református Templomban. A rendhagyó ülésen a reformáció kezdetének 500. évfordulójáról emlékeztek meg, valamint a két testület nyilatkozatot írt alá, melyben megerősítették együttműködésüket. Az ünnepi eseményen Miskolc reformációjáról, a város és a történelmi egyházak partnerségi lehetőségeiről, és az egyházkerület városban betöltött szerepéről is szó esett.

Lelki gyarapodás

„A rendhagyó közgyűlés annak az időszaknak állít emléket, amikor a református vezetők és Miskolc elöljárói közösen alkották a város helyhatóságát és sikerrel igazgatták a város ügyeit” – fogalmazott ünnepi köszöntőjében Kriza Ákos, aki elmondta: a miskolci magisztrátus református egyházfiakkal való kiegészülése és a városi elöljárókkal való együtt kormányzása a legdicsőbb időszakokhoz tartozik a település történetében.

Miskolc polgármestere szerint ez a közös múlt az, ami ma is kötelez, erőt ad és kijelöli jelenkori erényeinket. „Az egyház- és városvezetés szimbolikusan megerősíti régre visszanyúló szövetségét. Megerősítjük ezzel hitünket és elkötelezettségünket abban, hogy egy közösség életében a lelki gyarapodás a hit által ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb, mint amit a világi javak és az anyagi gyarapodás jelentenek” – emelte ki a városatya.

A miskolci reformáció

Az ünnepi esemény központi témáját, Miskolc reformációját Dienes Dénes egyháztörténész fejtette ki előadásában. A professzor elsőként emlékeztetett, hogy Luther Márton személyes hitélménye és 95 tétele olyan folyamatokat indítottak el a 16. század első évtizedeiben, melyek megváltoztatták Európa hittani és egyházszervezeti helyzetét, és amelyek kivezető utat mutattak a válságból. „A reformáció a korabeli Miskolc érdekeit szolgálta, hatásai a mezőváros dinamikus fejlődésében és az önkormányzati jogok kiszélesedésében is megfigyelhetőek voltak” – mondta az előadó, aki felidézte, hogy a reformáció első nyomai a század negyvenes éveiben jelentek meg Miskolcon.

Fény derült arra is, hogy a 16. század második felében egyre több miskolci diák iratkozott be a wittenbergi egyetemre, ami igazolja a város közösségének elkötelezettségét a reformáció ügye iránt, de a Tiszáninneni Református Egyházvidék lelkipásztorainak egy részét is a település adta. Dienes Dénes szerint a reformáció és Miskolc „összeforrásának” számos gyümölcse mutatkozott meg a történelem során, a város és a reformátusság kapcsolata pedig példaértékű.

Partnerségi jövőalkotás

Kiss János alpolgármester Miskolc és a történelmi egyházak partnerségi lehetőségeiről beszélt. Tájékoztatása szerint jelenleg főként operatív területeken valósul meg együttműködés az önkormányzat és az egyházak között, a jövőben viszont stratégiai szintre szeretnék emelni az összefogást.

A politikus szerint ehhez alapvetően stabilitásra, tervezésre, bizalomra, pozitivitásra és értékrendbeli azonosságra van szükség. „Először az elvi alapvetéseket kell megfogalmazni, aztán jöhetnek a közös egyeztetések és tárgyalások, amiket minél hamarabb el kell kezdeni” – fogalmazott Kiss János, aki elmondta azt is, hogy a keresztyén egyházak vetették fel a stratégiai együttműködés kérdését, mert partnereket keresnek Isten igéjének közvetítéséhez.

Egyházi szerepvállalás

Ábrám Tibor tiszáninneni főgondnok az egyházkerület hitéleti, kulturális, művészeti, oktatási és diakóniai szerepvállalásáról tartott előadást. Elmondta, hogy a Miskolcon működő tizenöt református egyházközség feladata a keresztyén közösségek munkálása és ezzel együtt „az élő, élhető város szolgálata”. Ugyanakkor a gyülekezetek szerves részeit képezik a város kulturális és művészeti életének.

Rávilágított, hogy Miskolcon és környékén működik a legtöbb református fenntartású intézmény Magyarországon, ami a Református Egyház egyre növekvő szerepvállalását tükrözi a köznevelésben. Szólt az egyházkerület szociális tevékenységeiről, ifjúsági missziójáról és médiafelületeit is bemutatta. „Református közösségeink munkájukat és szolgálatukat Isten dicsőségére, örömmel végzik, és nyitottak a város felé” – tette hozzá.

Közös nyilatkozat

A két testület vezetője ezt követően ünnepi nyilatkozatot írt alá, melyben megerősítették együttműködésüket és kifejezték kölcsönös elkötelezettségüket. „Ma úgy érzem, hogy mosolyognak a falak, mert évszázadok után megint együtt van mindaz, aki felelősséget érez és tenni akar a városért.

Számomra ez az ünnepi nyilatkozat egy pillanatnyi fénykép ezekről a mosolygó falakról” – mondta a nyilatkozat elfogadása kapcsán Csomós József. A református püspök úgy fogalmazott: „akkor lesz jólétben a város, ha mindent felülír a közösségi érdek”. Az egyházközségek szerepe, hogy ezt az értékrendet közvetítsék Miskolc egész társadalma felé.

Szöveg és képek: Kojsza Péter

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Dicső múlt, közös jelen - Ünnepi közgyűlés a reformáció 500. évfordulója alkalmából

rss

Napi lelki táplálék

„Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról…” Jn 18,37b

Ef 1,15–23

„Amikor megemlékezem rólatok imádságaimban…” (16). Annak, hogy Krisztussal járunk, van egy gyakorlati és konkrét következménye: közösséget vállalhatunk egymással. 

tovább

(1) „Áldjátok az Urat…” (Zsoltárok 134)

ÁLDANI AZ URAT.

– 1. Istent áldani, azt jelenti, hogy leborulunk Őelőtte, elismerjük, hogy Ő az Úr, aki Jézus Krisztusban megváltott, szeret, nem vetett el, irgalmába fogadott. Ezért Őrá bízzuk magunkat mindenben, teljesen Őrá hagyatkozunk, ahogy az erkély az azt hordozó oszlopokra.

tovább

LUKÁCS 24, 13–27 - Minden hiába?

"Küzdött, remélt és mégis veszített.” Egy húszas évei közepén elhalálozott barátunk gyászjelentésén ez a mondat állt. Szörnyűnek találtam ezeket a szavakat, mivel úgy hangzanak, mintha az egész élete elfecsérelt idő lett volna.

tovább

2018. április 17.

Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” (Mk 10:46-47)

 

tovább

Haraszti Sándor: Tavasz

Tegnap még fagyos tél volt,
s a természet álmodott…
Magáról mit se tudva
szent titkot láthatott.

tovább