Dicső múlt, közös jelen - Ünnepi közgyűlés a reformáció 500. évfordulója alkalmából

2017. Okt 25., szerző: Adminisztrátor

Közös közgyűlést tartott a Tiszáninneni Református Egyházkerület és Miskolc Város Önkormányzata október 21-én az Avasi Református Templomban. A rendhagyó ülésen a reformáció kezdetének 500. évfordulójáról emlékeztek meg, valamint a két testület nyilatkozatot írt alá, melyben megerősítették együttműködésüket. Az ünnepi eseményen Miskolc reformációjáról, a város és a történelmi egyházak partnerségi lehetőségeiről, és az egyházkerület városban betöltött szerepéről is szó esett.

Lelki gyarapodás

„A rendhagyó közgyűlés annak az időszaknak állít emléket, amikor a református vezetők és Miskolc elöljárói közösen alkották a város helyhatóságát és sikerrel igazgatták a város ügyeit” – fogalmazott ünnepi köszöntőjében Kriza Ákos, aki elmondta: a miskolci magisztrátus református egyházfiakkal való kiegészülése és a városi elöljárókkal való együtt kormányzása a legdicsőbb időszakokhoz tartozik a település történetében.

Miskolc polgármestere szerint ez a közös múlt az, ami ma is kötelez, erőt ad és kijelöli jelenkori erényeinket. „Az egyház- és városvezetés szimbolikusan megerősíti régre visszanyúló szövetségét. Megerősítjük ezzel hitünket és elkötelezettségünket abban, hogy egy közösség életében a lelki gyarapodás a hit által ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb, mint amit a világi javak és az anyagi gyarapodás jelentenek” – emelte ki a városatya.

A miskolci reformáció

Az ünnepi esemény központi témáját, Miskolc reformációját Dienes Dénes egyháztörténész fejtette ki előadásában. A professzor elsőként emlékeztetett, hogy Luther Márton személyes hitélménye és 95 tétele olyan folyamatokat indítottak el a 16. század első évtizedeiben, melyek megváltoztatták Európa hittani és egyházszervezeti helyzetét, és amelyek kivezető utat mutattak a válságból. „A reformáció a korabeli Miskolc érdekeit szolgálta, hatásai a mezőváros dinamikus fejlődésében és az önkormányzati jogok kiszélesedésében is megfigyelhetőek voltak” – mondta az előadó, aki felidézte, hogy a reformáció első nyomai a század negyvenes éveiben jelentek meg Miskolcon.

Fény derült arra is, hogy a 16. század második felében egyre több miskolci diák iratkozott be a wittenbergi egyetemre, ami igazolja a város közösségének elkötelezettségét a reformáció ügye iránt, de a Tiszáninneni Református Egyházvidék lelkipásztorainak egy részét is a település adta. Dienes Dénes szerint a reformáció és Miskolc „összeforrásának” számos gyümölcse mutatkozott meg a történelem során, a város és a reformátusság kapcsolata pedig példaértékű.

Partnerségi jövőalkotás

Kiss János alpolgármester Miskolc és a történelmi egyházak partnerségi lehetőségeiről beszélt. Tájékoztatása szerint jelenleg főként operatív területeken valósul meg együttműködés az önkormányzat és az egyházak között, a jövőben viszont stratégiai szintre szeretnék emelni az összefogást.

A politikus szerint ehhez alapvetően stabilitásra, tervezésre, bizalomra, pozitivitásra és értékrendbeli azonosságra van szükség. „Először az elvi alapvetéseket kell megfogalmazni, aztán jöhetnek a közös egyeztetések és tárgyalások, amiket minél hamarabb el kell kezdeni” – fogalmazott Kiss János, aki elmondta azt is, hogy a keresztyén egyházak vetették fel a stratégiai együttműködés kérdését, mert partnereket keresnek Isten igéjének közvetítéséhez.

Egyházi szerepvállalás

Ábrám Tibor tiszáninneni főgondnok az egyházkerület hitéleti, kulturális, művészeti, oktatási és diakóniai szerepvállalásáról tartott előadást. Elmondta, hogy a Miskolcon működő tizenöt református egyházközség feladata a keresztyén közösségek munkálása és ezzel együtt „az élő, élhető város szolgálata”. Ugyanakkor a gyülekezetek szerves részeit képezik a város kulturális és művészeti életének.

Rávilágított, hogy Miskolcon és környékén működik a legtöbb református fenntartású intézmény Magyarországon, ami a Református Egyház egyre növekvő szerepvállalását tükrözi a köznevelésben. Szólt az egyházkerület szociális tevékenységeiről, ifjúsági missziójáról és médiafelületeit is bemutatta. „Református közösségeink munkájukat és szolgálatukat Isten dicsőségére, örömmel végzik, és nyitottak a város felé” – tette hozzá.

Közös nyilatkozat

A két testület vezetője ezt követően ünnepi nyilatkozatot írt alá, melyben megerősítették együttműködésüket és kifejezték kölcsönös elkötelezettségüket. „Ma úgy érzem, hogy mosolyognak a falak, mert évszázadok után megint együtt van mindaz, aki felelősséget érez és tenni akar a városért.

Számomra ez az ünnepi nyilatkozat egy pillanatnyi fénykép ezekről a mosolygó falakról” – mondta a nyilatkozat elfogadása kapcsán Csomós József. A református püspök úgy fogalmazott: „akkor lesz jólétben a város, ha mindent felülír a közösségi érdek”. Az egyházközségek szerepe, hogy ezt az értékrendet közvetítsék Miskolc egész társadalma felé.

Szöveg és képek: Kojsza Péter

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Dicső múlt, közös jelen - Ünnepi közgyűlés a reformáció 500. évfordulója alkalmából

rss

Napi lelki táplálék

Tehát az, aki a Lelket adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, vajon a törvény cselekedetei vagy a hit igéjének hallása által teszi-e ezt? Gal 3,5

Ez 22,23–31

„...nem tanítottak a tisztátalan és a tiszta megkülönböztetésére” (26). Ma az összemosás korát éljük. 

tovább

(1) „Ki igézett meg titeket…” (Galata 3,1–5)

ISTEN LELKÉNEK EREJE. – 1. Pál szentlelkesen hirdette az evangéliumot a galatáknak, tanítva, szemléltetve, érthetővé, „életessé” téve előttük Jézus Krisztus evangéliumát (1). 

tovább

EZÉKIEL 36,22-25 - Arcátlanság

„Amit megengedsz magadnak, az arcátlanság!” – förmedek rá lányomra. „Ne gondold, hogy miattad és „helyes” viselkedésed miatt húzlak ki a csávából.” Lányom csendben bólogat. 

tovább

2017. november 18. szombat

Régi vesszők

Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. (Jn 15,2)

 

tovább

Szabó Lőrinc: Az árny keze

„Maradj velem, mert beesteledett!” 
Bibliát hallgat a gyülekezet. 
Alkony izzik a templom ablakán. 
Hitetlen vagyok, vergődő magány. 

tovább