Isten sáfára

2017. Dec 05., szerző: Adminisztrátor

Beiktatták a Tiszakeszi Református Egyházközség új lelkipásztorát. „Nemcsak a gyülekezetnek, hanem a pásztornak is szüksége van arra, hogy Isten igéje által csiszolódjon, és engedje, hogy Krisztus a maga képére formálja” – fogalmazott a Lórántffy Zsuzsanna Református Általános Iskola aulájában tartott istentiszteleten Fehérvári Dávid.

Tiszakesziben még nyáron tartottak lelkészválasztást. A székesfehérvári születésű, korábban ott is szolgáló, eredetileg matematika-informatika szakos tanár szeptemberben került a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei községbe. Teológiai tanulmányait Pápán folytatta, majd egyetemi lelkészként, később segédlelkészként végezte munkáját.

Szőnyi Tamás református esperes beiktatási beszédében azt hangsúlyozta, hogy a lelkipásztor Isten sáfára, ugyanis el kell számolnia a talentumokkal, melyeket azért kapott, hogy az igét továbbadja és „Krisztus testének építője legyen”. Beszélt arról is, hogy a lelkipásztor mintaképe a gyülekezetnek, és így a felelőssége is nagy.

„Reménység szerint a gyülekezet szívével össze fog forrni a te szíved és közös hitben fogtok biztos lépéseket tenni. Isten az, aki alkalmassá tesz arra, hogy hívásának eleget tudj tenni. Légy erős az Úr Jézus Krisztus kegyelme által! Élj bölcsen és szentül, teljesítsd odaadó hűséggel szent szolgálatodnak minden tisztét” – az esperes ezekkel a gondolatokkal iktatta be a lelkészt, majd átadta a templom kulcsát, az egyházközség pecsétjét és a szolgálati engedélyt.

Fehérvári Dávid igehirdetésében a főpásztor visszajöveteléről szólt. „Akkor minden szem meglátja őt és minden ember megérti, hogy nem kitalált meséket követünk, amikor Jézus Krisztus feltámadását hirdetjük. Valakinek a hálától, valakinek a félelemtől fog remegni a térde attól függően, hogy élete során megvetette vagy bízott az Úrban” – mondta a gyülekezet lelkésze.

Emlékeztetett, hogy kétféle úton járhatunk: az egyik a kárhozatba vezető „széles út”, másik a „keskeny út”, ami az örök élethez visz. Az igehirdető szerint az Úr pásztorokat rendel az ő nyája elé, akiknek ismerniük kell a helyes utat. Nemcsak a gyülekezetnek, hanem a pásztornak is szüksége van arra, hogy Isten igéje által csiszolódjon, és engedje, hogy Krisztus a maga képére formálja.

A jelenlévő lelkipásztorok egy-egy igével, a küldő és a befogadó gyülekezet, valamint az egyházközség fenntartásában működő iskola diákjai ünnepi műsorral készültek az alkalomra.

Pásztor Dániel püspökhelyettes köszöntésében az örömmel való szolgálat fontosságát hangsúlyozta. – Nagyon sok megfáradt és gondterhelt lelkipásztor él, hiányzik az öröm a szolgálatukból. Az Úrban való öröm nem a mindennapi körülményeinktől függ, hanem hogy az Úr Jézus Krisztus gyermeke vagyok minden helyzetben. Kívánom, hogy ez a krisztusi öröm sugározzon az arcodon – mondta el.

Ábrám Tibor tiszáninneni főgondnok arra buzdította a lelkészt, hogy törekedjen a szeretetre és kérje a lélek ajándékait a prófétáláshoz, a tanításhoz és a diakóniai szolgálathoz.

Szöveg és képek: Kojsza Péter

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Isten sáfára

rss

Napi lelki táplálék

Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Jak 4,8

Ez 45,13–25

„A fejedelem kötelessége pedig az lesz, hogy égőáldozatokat, ételáldozatot és italáldozatot vigyen az ünnepeken, újholdkor és szombatonként, meg Izráel házának valamennyi ünnepén” (17). 

tovább

(6) „De még nagyobb kegyelmet is ad…” (Jakab 4,1–10)[1]

ISTEN KEGYELME. – 1. Milyenek vagyunk? Isten népe is? 

tovább

ÉZSAIÁS 66,18B-19 - Isten dicsőségét látni

Mire gondolunk, ha a „dicsőség” szót olvassuk ebben a részben? Szükségem volt pár pillanatra és összefüggésében kellett elolvasnom, hogy megértsem a verseket. 

tovább

2017. december 18. hétfő

Hidak, melyeket Jézus épített – 3.

Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedése után Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég. (Lk 3,21) Ti azért így imádkozzatok. (Mt 6,9) Szüntelen imádkozzatok. (1Thessz 5,17)

 

tovább

H. M. R.:A karácsonyi ajtó

Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót 
hosszú estéken remegve lestem. 
Vártam nyílását azon a sok-sok 
felejthetetlen 
szép, gyermekkori karácsonyesten.

Kipirult arccal, dobogó szívvel, 
úgy vártam, mikor fordul a zárja, 
mikor tárul fel, mikor ragyog fel 
a titkok fája. 
Ó, hogy csábított minden kis ága!

 

tovább