Búcsú a hűséges baráttól

2018. Jan 24., szerző: Adminisztrátor

Eltemették Tőkéczki László Széchenyi-díjas történészt, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnokát.

„Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” (Jelenések könyve, 2. rész, 10. vers) – az elhunyt konfirmációi áldóigéje alapján hirdette a feltámadás Igéit Bogárdi Szabó István dunamelléki református püspök, a zsinat lelkészi elnöke Tőkéczki László temetésén. „Amikor barátot szerzünk, nem gondolunk a halálra. Amikor barátot szerzünk, életünk kellős közepe nyílik meg. És ott nem a sikeresség, az erő, a befolyás, a tekintély, a tudás vagy a hatóképesség, nem a sokféle érdek, hanem egyedül a bizalom, a megbízhatóság dönt el mindent. A hűség. Ma sok barát gyűlt egybe, hogy meggyászoljunk egy hűséges embert. Aki hűséges volt pátriájához, szülőhelyéhez, családi hagyományaihoz, pályatársaihoz, tanítványaihoz, tudóstársaihoz, hűséges az ezer ügyben eljáró, másokért mindig közbenjáró barát szívós kitartásával. Ezért nemcsak gyászoljuk őt, hanem hálát is adunk egész életéért” – fogalmazott az egyházvezető. Majd hozzátette: az ember hűsége csak akkor terem maradandó értéket, ha Krisztus hűségét tükrözi vissza. „Tőkéczki László ismerte ezt a krisztusi hűséget, barátjává fogadta még az ellenségét is.”

Vizi E. Szilveszter, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) és a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke a pályatársak és barátok nevében búcsúzott Tőkéczki Lászlótól, aki haláláig a TIT alelnökeként tevékenykedett. „Tőkéczki László élete üzenetértékű valamennyiünk számára. Az igazat, a közjót szolgálta, az Újszövetség üzenetét hordozta” – fogalmazott. Méltatta kiterjedt és alapos tudományos munkásságát, amelynek hajtóereje a nemzetért érzett felelősség volt. „Közösen hirdettük, hogy tudás elsajátítása kötelesség, a megszerzett ismeret viszont köztulajdon, annak elterjesztése, átadása pedig közérdek.” Megemlékezett arról, hogy Tőkéczki László Szombathelytől Nyíregyházáig, Királyhelmectől Újvidékig járta a Kárpát-medence magyar lakta településeit, betegsége ellenére még részt vett a Valóság című tudományos folyóirat januári számának megszerkesztésében. „Harcolt a történelemhamisítás ellen, ennek legszebb példája Tisza Istvánról írt monográfiája. Meggyőződése volt, hogy a konzervatív értékelvűség és a változások közösen sikeresebben tudják szolgálni a fejlődést, mint a divatmajmoló haladásőrület radikalizmusa.” Mint mondta, kollégája és barátja olyan ember volt, akit nem lehet nem szeretni.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere szerint Tőkéczki László azt tartotta fontosnak, hogy a hagyományszakadással bajlódó magyar szellemi életet minél több szállal lehessen visszakötni saját múltjához. „Visszakötni, újragyökereztetni, erősítve ezzel a magyar embert, a nemzeti közösséget. A nemzetet közösséggé, a közösséget nemzetté formálni – minden feladata, munkája, vállalása ezt szolgálta.”

Emlékeztetett: volt olyan esztendő, amikor Tőkéczki László 120 vidéki előadást vállalt, olyan kis falvakba is elutazott, ahová senki más. „Az ő történelemtanítása útmutató volt, sőt, egyfajta gyógyír lehetett. Orvosság, amely a 21. század bomló társadalmaiban segítséget jelentett a történelmi és a lelki magánnyal szemben.” Az emberierőforrás-miniszter hozzátette: Tőkéczki László szerette volna visszaadni a fiatal generációknak azt a tudást, amely valamikor magától értetődő volt. A rendszerkonform tudományos karrier helyett azonban a népnevelést választotta, ám nem tartotta magát távol a közélettől, publicistaként és történészként is vitázott. „Tudta, az írástudók kötelessége a méltányos, megalapozott és részrehajlás nélküli állásfoglalás. Konzervatívként volt európai, európaiként volt őszinte hazafi, modern, humán polihisztor, manír nélküli puritán. Igaz, szabad szellemű tudós, felkészült professzor, magyar, református keresztyén.”

Tőkéczki László történész, egyetemi tanár, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat alelnöke, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka, korábbi világi főjegyzője január 8-án, életének 67. évében hunyt el. Szerettei, pályatársai, gyülekezete, barátai és tisztelői a Fiumei Úti Sírkert Nemzeti Emlékhelyén vettek tőle végső búcsút január 23-án.

Forrás: parokia.hu

Képek: Füle Tamás

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.
rss

Napi lelki táplálék

A mai napon kezdelek naggyá tenni az egész Izráel előtt, hadd tudják meg, hogy veled leszek, ahogyan Mózessel is vele voltam. Józs 3,7/b

Józs 3

A kivonulástörténetben a kettéváló víz csodáját tapasztalhatták meg. Modern, racionális gondolkodásunk azt mondja, hogy nincsenek csodák. 

tovább

(22) „Menjünk át…” (Lukács 8,22–25)

Nem felelőtlen belemagyarázás az Igébe, az emberi életet, és különösen Isten népének szolgálatát HAJÓZÁSHOZ hasonlítani. 

tovább

LUKÁCS 10,1–2 - Munkaerőhiány

„Hatalmas a munkaerőhiány” – panaszolja a vállalat vezetője. „Megbízásokban nincs hiány, de egyszerűen hiányoznak a megfelelő dolgozók.” Az ebből eredő elkeseredés arcára van írva. 

tovább

2018. július 19.

„Egyik ember formálja a másikat.” (Péld 27:17)

         

tovább

Victorinus: Jézus

Jézus nem korlát, nem gúzs, nem sorompó.

Nem börtöne a szabad gondolatnak,

Hol ablaktalan, fekete falak közt

szárnya törik a felcsillanó napnak.

 

tovább