Búcsú a hűséges baráttól

2018. Jan 24., szerző: Adminisztrátor

Eltemették Tőkéczki László Széchenyi-díjas történészt, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnokát.

„Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” (Jelenések könyve, 2. rész, 10. vers) – az elhunyt konfirmációi áldóigéje alapján hirdette a feltámadás Igéit Bogárdi Szabó István dunamelléki református püspök, a zsinat lelkészi elnöke Tőkéczki László temetésén. „Amikor barátot szerzünk, nem gondolunk a halálra. Amikor barátot szerzünk, életünk kellős közepe nyílik meg. És ott nem a sikeresség, az erő, a befolyás, a tekintély, a tudás vagy a hatóképesség, nem a sokféle érdek, hanem egyedül a bizalom, a megbízhatóság dönt el mindent. A hűség. Ma sok barát gyűlt egybe, hogy meggyászoljunk egy hűséges embert. Aki hűséges volt pátriájához, szülőhelyéhez, családi hagyományaihoz, pályatársaihoz, tanítványaihoz, tudóstársaihoz, hűséges az ezer ügyben eljáró, másokért mindig közbenjáró barát szívós kitartásával. Ezért nemcsak gyászoljuk őt, hanem hálát is adunk egész életéért” – fogalmazott az egyházvezető. Majd hozzátette: az ember hűsége csak akkor terem maradandó értéket, ha Krisztus hűségét tükrözi vissza. „Tőkéczki László ismerte ezt a krisztusi hűséget, barátjává fogadta még az ellenségét is.”

Vizi E. Szilveszter, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) és a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke a pályatársak és barátok nevében búcsúzott Tőkéczki Lászlótól, aki haláláig a TIT alelnökeként tevékenykedett. „Tőkéczki László élete üzenetértékű valamennyiünk számára. Az igazat, a közjót szolgálta, az Újszövetség üzenetét hordozta” – fogalmazott. Méltatta kiterjedt és alapos tudományos munkásságát, amelynek hajtóereje a nemzetért érzett felelősség volt. „Közösen hirdettük, hogy tudás elsajátítása kötelesség, a megszerzett ismeret viszont köztulajdon, annak elterjesztése, átadása pedig közérdek.” Megemlékezett arról, hogy Tőkéczki László Szombathelytől Nyíregyházáig, Királyhelmectől Újvidékig járta a Kárpát-medence magyar lakta településeit, betegsége ellenére még részt vett a Valóság című tudományos folyóirat januári számának megszerkesztésében. „Harcolt a történelemhamisítás ellen, ennek legszebb példája Tisza Istvánról írt monográfiája. Meggyőződése volt, hogy a konzervatív értékelvűség és a változások közösen sikeresebben tudják szolgálni a fejlődést, mint a divatmajmoló haladásőrület radikalizmusa.” Mint mondta, kollégája és barátja olyan ember volt, akit nem lehet nem szeretni.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere szerint Tőkéczki László azt tartotta fontosnak, hogy a hagyományszakadással bajlódó magyar szellemi életet minél több szállal lehessen visszakötni saját múltjához. „Visszakötni, újragyökereztetni, erősítve ezzel a magyar embert, a nemzeti közösséget. A nemzetet közösséggé, a közösséget nemzetté formálni – minden feladata, munkája, vállalása ezt szolgálta.”

Emlékeztetett: volt olyan esztendő, amikor Tőkéczki László 120 vidéki előadást vállalt, olyan kis falvakba is elutazott, ahová senki más. „Az ő történelemtanítása útmutató volt, sőt, egyfajta gyógyír lehetett. Orvosság, amely a 21. század bomló társadalmaiban segítséget jelentett a történelmi és a lelki magánnyal szemben.” Az emberierőforrás-miniszter hozzátette: Tőkéczki László szerette volna visszaadni a fiatal generációknak azt a tudást, amely valamikor magától értetődő volt. A rendszerkonform tudományos karrier helyett azonban a népnevelést választotta, ám nem tartotta magát távol a közélettől, publicistaként és történészként is vitázott. „Tudta, az írástudók kötelessége a méltányos, megalapozott és részrehajlás nélküli állásfoglalás. Konzervatívként volt európai, európaiként volt őszinte hazafi, modern, humán polihisztor, manír nélküli puritán. Igaz, szabad szellemű tudós, felkészült professzor, magyar, református keresztyén.”

Tőkéczki László történész, egyetemi tanár, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat alelnöke, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka, korábbi világi főjegyzője január 8-án, életének 67. évében hunyt el. Szerettei, pályatársai, gyülekezete, barátai és tisztelői a Fiumei Úti Sírkert Nemzeti Emlékhelyén vettek tőle végső búcsút január 23-án.

Forrás: parokia.hu

Képek: Füle Tamás

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.
rss

Napi lelki táplálék

Ti test szerint ítéltek. Én nem ítélkezem senki felett. Jn 8,15

Jn 8,12–20

„Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben...” (12). Tolsztoj szerint Jézus Krisztus olyan fényforrás ebben a világban, aki nélkül sötétség lenne. 

tovább

(18) „…Isten szolgálatába állították…” (Ezsdrás 6,13–22)

ISTEN SZOLGÁLATÁBAN ÁLLUNK.

– 1. Ebben a szolgálatban megőriz és megvéd bennünket a mi Urunk. Ehhez még a világi felsőbbséget is felhasználhatja. Így ígéretünk van arra, hogy ebben a szolgálatban hűséggel elvégezhetjük azt, amit Urunk ránk bízott, ahogy Isten népe akkor, ott elkezdhette és befejezhette a templom újjáépítését. A magunk helyén mi is elkezdhetjük és befejezhetjük a magunk részét az Isten országának építésében. Isten épít, mi csak eszközei vagyunk (13–15).

tovább

Zsoltárok 19,1–7 - Szavak nélkül is megérteni

Az országban, ahol jelenleg lakunk, sok minden tönkrement, csúnya, piszkos, elromlott, megromlott, elhagyatott. 

tovább

2019. február 19. kedd

„Nem számoltatták el azokat az embereket, akikre rábízták a pénzt, hogy a munkavezetőknek adják, mert azok híven jártak el.” (2Kir 12:16)

 

tovább

Antal Ferenc: A kopár fa

Láttam egy fát,
Magas volt és kopár,
Ágai közt elsurrant
A szellő,
S átröppent felette
A madár.

Szomorú volt a kép,
Kopár fa, levéltelen,
Az élete reménytelen.

tovább