Bibliavasárnapi ünnepi istentisztelet Vizsolyban

2018. Mar 13., szerző: Adminisztrátor

2018 márc. 4-én a Vizsolyi Református Egyházközség hagyományos módon ünnepi istentisztelettel adott hálát a bibliamisszió vasárnapjáért. Kovács Zsolt Levente lelkipásztor beszámolója.

Baksy Mária Abaúji Református Egyházmegye esperese ünnepi prédikációjában a Jn 5,31-47 alapján kiemelte, a Szentírásért való hálaadás bűnbánatra és alázatra tanít ma bennünket, amikor egymástól várunk elismerést és dicséretet, egymás és önmagunk dicsőségvágyával vagyunk elfoglalva, ahelyett hogy észrevennénk: az Írások egyedül Krisztusról tanúskodnak, és csak Őbenne találhatunk életet. A Szentírással valló buzgó foglalatosságunk nehogy önbecsapássá és pótcselekvéssé váljon, amikor is Krisztus mellett, a lényeg mellett siklunk el.  Vizsolyban is, de egész református egyházunkban is az ige egyházaként definiált önértelmezésünk csapdáira is böjti figyelmeztetésként mutat rá a mi Urunk Jézus Krisztus.

Dr. Hörcsik Richárd ünnepi köszöntőjében kiemelte a vizsolyi reformátusoknak különösen helyénvaló ma hálát adni a Szentírás ajándékáért, mert a Sola Scriptura reformátori elv, életünket és egyházunkat megújító zsinórmérték és viszonyítási alap volt hitvallásaink megformázásában, és mai napig tartó aktualizálásában. Mindez megtartó erőként hatott évszázadokon keresztül református magyar népünk életében, és biztosan építhetünk rá a jövő érdekében is.

Kárpáti Árpád NMI Művelődési Intézet Igazgatója ünnepi beszédében leszögezte, nincsen erős közösségépítés érték nélkül, hiszen közösségeink értékek, abszolút értékek mentén jöttek létre a múltban is, valamint ezen értékek megtartó erőként tartanak össze bennünket közösségként a jelenben is. Ugyanakkor közösségeink értékteremtő hatást is kifejtenek, melyre nagy szüksége van az újjászerveződő művelődésnek és kulturális életnek is. A Szentírás az egész emberiség-, és benne a magyarság számára is a legnagyobb érték, melynek gyümölcseire nagy szüksége van ma Magyarországnak.

A gyülekezet hitvallása Isten ismeretének emberi szíveket betöltő áradásáról, valamint az ezekből fakadó engedelmességről és gyümölcsterméséről adott bizonyságot. Gyülekezetünk ezen bibliamissziós küldetését hitépítő és közösségépítő, iskolateremtő módon szeretné előre vinni, Istenünk nagyobb dicsőségére. Az Istentiszteletet követően, Dr. Tőkéczki László presbiteri-gondnoki szolgálatairól, valamint történészi munkásságáról számolt be testvére Tőkéczki Ilona és tanítványa Millisits Máté. Alkalmunkat Dr. Ötvös László biblia kiállítása és Kassel-i  reprint bibliakiadásának szakmai bemutatója, valamint Seres Zsuzsanna brácsaművész ünnepi koncertje és a gyülekezet szeretetvendégsége  zárta.

Kovács Zsolt Levente

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Bibliavasárnapi ünnepi istentisztelet Vizsolyban

rss

Napi lelki táplálék

Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék… Zsid 11,16

Zsid 11,8–22

„Ezért nem szégyelli Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék” (16). Még a világ szemében is szégyent hoz a vallásra, amikor keményszívű, megátalkodott, változásra képtelen emberek hivatkoznak Istenre, mint az „ő” Istenükre. 

tovább

(10) „…törd össze a korsót…” (Jeremiás 19)

Jeruzsálem városának déli kapuját a Fazekasok kapujának is hívták, de Szemét-kapunak is nevezték, mert ezen a kapun át vitték le a város szemetét, így az összetört cserépdarabokat is, a Ben-Hinnóm völgyébe (1–2).

tovább

ZAKARIÁS 1,1-6 - Tanulni a történelemből

Szeretem a karácsonyi hagyományokat. A legjobb, ha minden úgy történik, ahogy mindig is szokott lenni. Eközben hamar átsiklok afölött, hogy régen sem volt minden mindig jó. 

tovább

2017. december 19. kedd

Mennyit érsz?

Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben. (1Kor 6,20)

 

tovább

H. M. R.:A karácsonyi ajtó

Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót 
hosszú estéken remegve lestem. 
Vártam nyílását azon a sok-sok 
felejthetetlen 
szép, gyermekkori karácsonyesten.

Kipirult arccal, dobogó szívvel, 
úgy vártam, mikor fordul a zárja, 
mikor tárul fel, mikor ragyog fel 
a titkok fája. 
Ó, hogy csábított minden kis ága!

 

tovább