Huszonöt éve indult újra a Lévay

2018. Apr 03., szerző: Adminisztrátor

Újraindulásának 25. évfordulóját ünnepelte a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon a miskolci Művészetek Házában. A gálaműsoron az iskola jelenlegi diákjai és dolgozói mellett régi tanulók is felléptek.

„A mai este rendelt idő a visszatekintésre, a hálaadásra és a jövő tervezésére. Ha mindig csak a célt nézzük, akkor nem vesszük észre, hogy mennyi mindent kaptunk, és milyen nagy utat megtettünk idáig” – fogalmazott ünnepi köszöntőjében Ábrám Tibor. A gimnáziumigazgató isteni csodának nevezte, hogy a 90’es évek elején újraindulhatott a református középfokú nevelés Miskolcon. Az iskola 1993-ban negyvenöt gyerekkel szinte a semmiből kezdett új életet. 1996-ban már négyszázhúsz tanulóval vehették birtokba a Szinva-parti épületet. A rá következő években létrejött a kollégium és a gimnázium épülete is kívül-belül megújult.

Ábrám Tibor felelevenítette, hogy a gimnázium volt az első miskolci középület, amelyre kitűzték a magyar zászlót hirdetve, hogy az intézmény „a magyar nemzet számára nevel felelősen gondolkodó keresztyén fiatalokat”. Mint mondta, ma innovativitás és kreativitás jellemzi az iskolát: természettudományi labort építettek, nyelvvizsgahelyként működnek és az új tornaterem építése is megkezdődött. „A Lévay mára Miskolc és a régió keresett és megbecsült gimnáziuma, a református középfokú intézmények között is példamutató tevékenységgel. Világos, keresztyén értékrendet hirdetünk és élünk meg a mindennapokban. A minket keresők tudják, hogy mire számíthatnak és azt is, hogy számíthatnak ránk” – hangsúlyozta.

Beszéde után átadta az új logót ábrázoló kitűzőket a tanári kar vezetőinek, majd ünnepi műsor következett, amelyben fellépett mások mellett a Kösöntyű Néptáncegyüttes, az iskola drámacsoportja és zenei tehetséggondozó műhelye. Az egyik műsorszám keretében olyan szereplőket szólítottak meg, akik az államosítás és az újraindítás időszakától egészen napjainkig kötődnek a gimnáziumhoz.

A fenntartó Tiszáninneni Református Egyházkerület képviseletében Csomós József református püspök köszöntötte az egybegyűlteket. Emlékeztetett az 1566-ban összehívott gönci zsinatra, ahol amellett, hogy Tiszáninnen kimondta a helvét irányzathoz való csatlakozást hasonló súllyal foglalkozott az oktatással is. „Súlyos esztendők voltak” – jellemezte a Lévay újraindulása óta eltelt negyed évszázadot, majd egy bibliai példázaton keresztül emlékeztetett: az ég és a föld elmúlik, de Isten beszéde megmarad örökké. „Ez lesz a megmérője életünknek és mindennapjainknak, hogy a mulandóba mennyit tudtunk belevinni a múlhatatlanból. Az ideig valóba mennyit tudtunk beletenni értékként és iránytűként.”

A Lévay nemcsak a Tiszáninneni Református Egyházkerület intézménye, hanem Miskolc első gimnáziumaként évszázadokon keresztül volt jelentős iskolája és közművelődési intézménye a városnak és a régiónak. Az önkormányzat képviseletében Kiss János alpolgármester fogalmazta meg ünnepi gondolatait. Mindenekelőtt gratulált azoknak, akik a gimnáziumot mára a miskolci tanélet megkerülhetetlen részévé tették. „Amikor az elmúlt huszonöt évet ünnepeljük, azok előtt tisztelgünk, akiknek volt hitük és erejük újrakezdeni. Azok előtt hajtunk fejet, akik olyan jól végezték a munkájukat, hogy itt és most van mit ünnepelni. Megadatik nekünk, hogy az ünneplés öröméből erőt és önbizalmat merítsünk, és erőnket újra a céljaink szolgálatába állítsuk” – emelte ki.

A gála díszvendége Balog Zoltán miniszter képviseletében Hegyi László miniszteri főtanácsos volt.

Kojsza Péter

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Huszonöt éve indult újra a Lévay

rss

Napi lelki táplálék

Ha az én utamon jársz, és ha teljesíted, amit rád bíztam, akkor ítélkezhetsz házamban, és felügyelhetsz udvaraimra… Zak 3,7/b

Zak 3

„Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged” (4). Újrakezdés nincs közösségi és egyéni bűnbocsánat, megtisztulás nélkül. 

tovább

(43) „…követte őt, dicsőítve az Istent.” (Lukács 18,35–43)

 EZ A KEGYELMI ÁLLAPOT! – 1. Koldulunk életünk romjain, vakon, szegényen; – a jólétben, látszólag egészségesen még inkább ezt tesszük. De Istenünk nem hagy el, mert közben szól az Ige, benne az evangélium, és hallunk Jézusról, kérdezősködhetünk utána (35–37). 

tovább

EZSDRÁS 8, 15-20 - Isten jóságos keze

Ezsdrásnak sikerült jelentős számú zsidót meggyőzni, hogy útra keljenek vele Jeruzsálembe. Egyébként teljes mértékben hiányzik egy csoport a szentség szolgálatában – a léviták. 

tovább

2017. szeptember 18. hétfő

Pontifex maximus

Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra. (Zsid 3,1) Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. (Zsid 4,14)

 

tovább

ifj. Bartha Sándor: Elfáradtunk?

Még távol a csúcs.
Még nagyon messze.
Ködfoszlányok és felhők fedte,
messzi csúcs.
Ólomléptekkel, kőnehéz szívekkel
araszolunk felé,
s míg magunknak bíztatón suttogunk:
menni, menni kell!

tovább