Diákélet a reformáció után

2018. May 18., szerző: Adminisztrátor

A 16-19. századi református diákéletről tartott előadást Dr. Dienes Dénes egyetemi tanár Miskolcon, a Lévay József Muzeális Könyvtárban, május 16-án. A Lévay József Centenáriumi Emlékprogram keretében szervezett előadáson egyháztörténet iránt érdeklődők és középiskolás tanulók vettek részt.

A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek igazgatója rávilágított: Miskolcon már az érett középkorban magas színvonalú iskolázás folyt. A város 1450 és 1520 között a krakkói, a reformáció után pedig a wittenbergi egyetemre is küldött ki diákokat. „A legtöbb protestáns prédikátort a 16. század végén Miskolc adta ennek a régiónak, ezért nyilvánvaló, hogy a településen magas színvonalú iskola működött” – vonta le a következtetést.

Elmondta, hogy a reformáció során a nyugat-európai protestáns egyetemek mintájára az elemi kisiskolát, a gimnáziumot és a főiskolát ötvöző kollégiumok jöttek létre. Az előadó részletesen szólt az iskolatípus felépítéséről, a korabeli tanár és diáktársadalom sajátosságairól. Kiemelte például, hogy a tanulók maguk választották tisztségviselőiket, a tanárok nem avatkoztak bele a diákéletbe, és a lelkészi pályára készülő tanulóknak tógát kellett viselniük.

A miskolci városi iskola a Sárospataki Kollégium „partikulájaként” működött – tette hozzá. A helyi iskolázás forradalmát Szalay Sámuel végezte el, akit 1749-ben hollandiai egyetemekről hazatérve választottak meg rektornak.

Az egyetemi tanár szólt arról, hogy a 19. század elején az osztályokat már korosztály szerint alakították ki és bevezették az év végi, majd a tantárgyankénti osztályozást. A miskolci városi iskolát az uralkodó 1836-ban líceummá nyilvánította.

„Miskolc Felső-Magyarország dinamikusan fejlődő városa volt és ennek igyekezett az iskolarendszer tekintetében is megfelelni” – összegezte előadását Dienes Dénes.

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Diákélet a reformáció után

rss

Napi lelki táplálék

A bölcsesség derűssé teszi az ember arcát, és kemény arcvonásai megenyhülnek. Préd 8,8/b

Préd 8

„Senki sem tudja, hogy mi fog történni, mert ki tudná megmondani neki: mi hogyan lesz?” (7). Mi nem tudjuk, hogy mi fog történni. Vigasztaló azonban, hogy Isten tudja. 

tovább

(6) „…gyümölcsöt keressen rajta…” (Lukács 13,6–9)

A sportban ismerős: „Időt kérek”. Az életben még inkább ismerjük ezt: kérek még egy kis időt, és próbálom jobban. Kapunk időt, és nem változik semmi? Vegyük észre, hogy minden napunk kegyelem: idő, hogy jobbá legyünk. 

tovább

LUKÁCS 14,15–24 - Meghívottként

Az ünnepélyes fogadásokra szóló meghívások gyakran inkább nyomasztanak. Illik a ruhám az alkalomhoz? Miről beszéljek az emberekkel? Megfelelően viselkedem? Megtörtént, hogy emiatt mondtam le egy meghívást. 

tovább

2017. augusztus 20. vasárnap

Kicsoda Jézus Krisztus? – Megváltó

De eljön Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez! - így szól az ÚR. (Ézs 59,20)

tovább

Reményik Sándor: Mindennapi kenyér

Amit én álmodom
Nem fényűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.

tovább