Zsoltáros iskoladráma

2018. May 31., szerző: Adminisztrátor

A „Szenczi Molnár Albert élete zsoltárképekben” című iskoladráma ősbemutatóját tartották a sárospataki Teológia diákjai Alsóbereckiben 2018. május 27-én a vasárnap délelőtti istentisztelet keretében a gyülekezet lelkipásztorai: Laczkó Gabriella – aki egyben a Teológia tanára is – és Darvas Szilárd meghívására.

Hogy került a pataki diákok „asztalára” a darab? –  A „Reformáció 500” jegyében 2017 őszén pályázatot hirdetett a Sárospataki Teológiai Akadémia Gyakorlati Teológiai Tudományok Intézete „Szenczi Molnár Albert élete zsoltárképekben” címmel. 18-35 éves fiataloktól vártunk pályaműveket, amelyek a zsoltárfordító Szenczi Molnár Albert életét mutatják be énekléssel kísérve. A legjobbat azzal is ígértük díjazni, hogy a teológusok kiszállásokon előadják. A jeligés pályázatokat tíz fős bíráló bizottság értékelte. Az első helyezést Tikász Ábel kapta. Mint később kiderült, kilenc éves kora óta jár a pápai református Teológia kántorképzőjébe, ő maga a budapesti Teológia hallgatója – és a pataki teológusoknak írt színdarabot. Ezzel azt is kifejezésre juttatja ez a darab, hogy mi összetartozunk.  Az ő pályaműve került bemutatásra az elmúlt vasárnap.

 

A pályázat célja – A pályázat célja az volt, hogy az ünnepév ne merüljön ki pusztán előadások meghallgatásában, hanem váljék közüggyé a reformáció minél szélesebb körben ma is. Ennek egyik módját a zsoltárok énekeltetésében ismertük fel: buzduljanak fel a gyülekezetek a zsoltáréneklésre, buzogjon fel az ősi forrás tiszta vize. Ha református – akkor zsoltár. Szinte stílusjegyünk a zsoltár. Mondhatnánk azt is szerénytelenül: márkajelzésünk. Itt van a kezünkben veretes kincsünk, a bibliai alapú ének, a versbe szedett, megzenésített Biblia: a zsoltár. Minden élethelyzetben találhatunk megfelelő zsoltárt, csak bele kell lapoznunk az énekeskönyvünkbe! Istent leginkább az ő saját igéjével dicsérhetjük méltóképpen. Célunk lett tehát a zsoltárok értékének felismertetése és népszerűsítése a gyülekezetekben. Hisszük, hogy gazdagodnak általa a gyülekezetek, de maguk a pályázók is. Ahogy egy másik pályázó, Bakti Judit írta Szegedről:

 „A hitvalló eleinkről a legtöbbször inkább az érdemeiket szokták emlegetni, de a lelki küzdelmeiket, hányattatásaikat valahogy szeretik a háttérben hagyni, nem igazán felmutatni. Pedig ezek mutatják meg, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint mi: ugyanúgy szenvednek, ugyanúgy kísértésekbe esnek, ugyanúgy bűnösök, ugyanúgy betegek, elesettek sokszor. Ugyanakkor láthatjuk, hogyan tartotta meg Isten őket ezekben a helyzetekben, s emlékeztet arra, hogy az Úr a hívőket megtartja a földi szenvedések közepette az üdvösségre. Számomra többek között ez jelentett sokat, ez erősített az Istennel való kapcsolatomban abban az időszakban, amikor a pályamunkámon dolgoztam.”

A színdarab megvalósítói – A színdarabot Szatmári Emília tanárnő rendezte. Az énekeket Bereczki Róbert tanár úr tanította be. Szereplői a Sárospataki Református Teológiai Akadémia diákjai: Bodnár Milán, Halász Teodóra, Horváth Sándor, Kovács Kinga Nikoletta, Madaras Zsófia, Molnár Zsolt, Nyakas Gergő, Tóth Ádám. Az előadást segítette a Kollégium kamarakórusa: Gellén Máté, Kinde Zsófia, Móré Csaba, Rózsa Dávid, Szatmári Apor, Szendrey Dávid.

Az ünnepség – Az Alsóberecki gyülekezet istentisztelettel egybekötött, szép ünnepséget szervezett a színdarab köré. Az igehirdetés szolgálatát ifj. Csomós József egyházkerületi ifjúsági referens végezte. Szolgálata egyszerre szólt a Szentháromság vasárnap és a gyermeknap jegyében, felelősséget ébresztve Isten Igéjéért gyermekben, ifjúban és szülőkben, nagyszülőkben egyaránt. Az istentisztelet után a gyülekezet asszonyai terített asztallal vártak bennünket. Jelenlétével megtisztelte az ünnepséget a település polgármester asszonya, több szomszédos gyülekezet tagja, valamint a pataki Református Kollégium számos tanára.

A Szenczi Molnár Albert darab pedig elindult útjára. Legközelebb június 10-én adják elő a sárospataki református templomban a délelőtt 10 órai istentisztelet keretében. „Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó.” (Zsolt 147,1)

Sárospatak, 2018. május 29.

Fodorné Nagy Sarolta

intézetvezető egyetemi tanár, SRTA – GYTI

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Zsoltáros iskoladráma

rss

Napi lelki táplálék

„Nem az ő tanítványai közül való vagy te is?” Ő tagadta, és megint csak azt mondta: „Nem vagyok.” Jn 18,25b

Lk 24,50–53

Amikor Jézus eltávozott a földi világból, akkor a legszebb és legmaradandóbb jelét adta az emberekkel való közösségnek: miközben elemelkedett a földről, folyamatosan áldotta a tanítványokat. 

tovább

(17) „…gondom lesz felkentem mécsesére.” (Zsoltárok 132)

A MÉCSES utat mutat. A mécses megfogható, látható tárgy, de túlmutat önmagán.

– 1. Fontosak az ilyen konkrét mécsesek, amelyek érzékelhetőek, és reményt ajándékozóan többek önmaguknál. Ilyen „mécses” a családom. Meg kell ölelnem a feleségemet, a lányaimat, hogy reményt gyűjtsek.

tovább

LUKÁCS 23,50–56 - Tényleg halott

Lukács pontosan leírja, mi történt Jézus holttestével. Nem sokkal feltámadása után azt állították, hogy valójában nem is halt meg, hanem valaki olyan szert adott neki, amitől halottnak tűnt. 

tovább

2018. április 15.

Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” (Mk 10:46-47)

tovább

Bódás János: Valamit nem értek

Régóta ismerlek már Istenem,
S egyre halkulnak bennem a "miért"-ek.
De homályos elmém bárhogy derül is,
valamit most sem értek.

Tudom, szereted minden művedet,
mert minden műved nagyszerű, remek.
Szereted a virágot, hisz színében
a mennynek színei tündökölnek.

tovább