Pányok a szívekben

2018. Jul 17., szerző: Adminisztrátor

A Pányokról elszármazottaknak szervezett találkozót a helyi református egyházközség „Pányok a szívünkben” címmel. A július 14-i rendezvényen kanapébeszélgetéssel, istentisztelettel és gyertyafényes vacsorával várták a vendégeket.

A szervezők, Tóth Viktória és Tóth István lelkipásztorok egy kötetlen, családias találkozót szerettek volna tartani, amelynek középpontjában az ismerkedés és a személyes beszélgetések állnak. Ezt megalapozva Pányokról elszármazott másodgenerációsok vallottak arról, hogy milyen emlékeik vannak a településen töltött időkről. A könnyed hangvételű „kanapébeszélgetést” Eperjesi Tamás, a Magyarországi Református Egyház Missziói Irodájának munkatársa moderálta.

Kováts Andreának, a Magyar Állami Operaház főjátékmesterének az édesanyja és a nagyszülei születtek Pányokon. Gyerekkorában gyakran megfordult az abaúji településen, azóta is minden évben visszajár nosztalgiázni. „Szeretek egyedül hátramenni az udvarra, ott ücsörögni és nézni a hegyet. A mozgalmas főváros után számomra létkérdés, hogy itt megnyugodhassak és feltöltődhessek” – fogalmazott Andrea, aki ezúttal tízéves kisfiát is magával hozta. Azt vallotta, hogy a térség minden nehézsége és kihívása ellenére a pányokiaknak büszkének kell lenniük arra, hogy itt élnek. Hozzátette: fontos, hogy az emberek részt vegyenek a vidéki közösségek életében.

Csend, nyugalom és természet – elsőre ez a három dolog jut eszébe Szunyog Istvánnak Pányokról. „Ez a környezet annyira megihletett gyerekkoromban, hogy azóta is mindig visszavágyom, és ha csak tehetem, visszajövök.” A Miskolci Egyetem tanszékvezető docense szerint mai rohanó világunkban egyre fontosabb szerepet kap a feltöltődés és a pihenés. Úgy látja: ezekre kínál kiváló lehetőségeket a település és környezete. „Aki egyszer belecsöppen az itteni életbe és megtapasztalja a helyi értékeket, az vissza fog vágyni” – hangsúlyozta a beszélgetés során.

A faluból egészen a Magyar Tudományos Akadémia Természettudományi Kutatóközpontjáig vezetett Jobbágy Csaba útja, aki gimnazista koráig élt Pányokon. Számára ez az a hely, ahol sok ismerős köszön vissza az utcán, és ahol mindenkinek van egy bátorító szava a másikhoz. „Az itt ért impulzusok mind hozzájárultak ahhoz, aki vagyok. Az egyik legfontosabb dolog, amit megtanultam itt, hogy mindig segítő szándékkal forduljak az emberekhez” – mondta. Szerinte Pányoknak meg kell maradnia annak a településnek, amiből messziről csupán a templomtorony látszik, közelebb érve viszont még több érték tárul a látogatók elé.

A résztvevők ezt követően egy közös istentiszteletre gyűltek össze a református templomban, ahol Szabóné Kovács Márta nyírteleki református lelkipásztor hirdetett igét. Az istentiszteleten a miskolci Classic Brass Quintet adott koncertet.

A találkozó gyertyafényes vacsora mellett ért véget a gyülekezeti terem udvarán.

A találkozón befolyt adományokat a pányoki gyülekezet „életben maradására” fordítják a szervezők.

Kojsza Péter

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Pányok a szívekben

rss

Napi lelki táplálék

Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék… Zsid 11,16

Zsid 11,8–22

„Ezért nem szégyelli Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék” (16). Még a világ szemében is szégyent hoz a vallásra, amikor keményszívű, megátalkodott, változásra képtelen emberek hivatkoznak Istenre, mint az „ő” Istenükre. 

tovább

(10) „…törd össze a korsót…” (Jeremiás 19)

Jeruzsálem városának déli kapuját a Fazekasok kapujának is hívták, de Szemét-kapunak is nevezték, mert ezen a kapun át vitték le a város szemetét, így az összetört cserépdarabokat is, a Ben-Hinnóm völgyébe (1–2).

tovább

ZAKARIÁS 1,1-6 - Tanulni a történelemből

Szeretem a karácsonyi hagyományokat. A legjobb, ha minden úgy történik, ahogy mindig is szokott lenni. Eközben hamar átsiklok afölött, hogy régen sem volt minden mindig jó. 

tovább

2017. december 19. kedd

Mennyit érsz?

Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben. (1Kor 6,20)

 

tovább

H. M. R.:A karácsonyi ajtó

Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót 
hosszú estéken remegve lestem. 
Vártam nyílását azon a sok-sok 
felejthetetlen 
szép, gyermekkori karácsonyesten.

Kipirult arccal, dobogó szívvel, 
úgy vártam, mikor fordul a zárja, 
mikor tárul fel, mikor ragyog fel 
a titkok fája. 
Ó, hogy csábított minden kis ága!

 

tovább