Hála a hazáért és a gondviselésért

2018. Sep 04., szerző: Adminisztrátor

A Szent István téren rendezték Miskolc augusztus 20-i programsorozatának központi ünnepségét. A beszédeket követően a történelmi egyházak képviselői megáldották és megszentelték az új kenyeret.

Az ünnepi menet idén is a Városháza régi bejáratától indult a nemzeti lobogóval, Miskolc zászlójával és az aratókoszorúval. A népviseletbe öltözött fiatalokat a város vezetői és a történelmi egyházak képviselői követték. A Himnusz eléneklése után Kriza Ákos, Miskolc polgármestere átvette a három kilogrammos új kenyeret, amelyet a „Magyarok kenyere: 15 millió búzaszem” jótékonysági program keretében hazai és határon túli magyar gazdák ajánlottak fel a város részére.

A rendezvényen elsőként Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár mondott beszédet, aki emlékeztetett: augusztus 20-án Magyarország születésnapját ünnepeljük. „Ma ezen a földön egy erős magyar nemzet él, amelynek van múltja, van jelene és minden esélye egy fényes jövőre. A mai napon tisztelettel adózunk azok előtt a vezetők előtt, akik bátor döntéseikkel, a helyes irányba tett lépéseikkel, következetességükkel, hittel küzdöttek azért, hogy e lángoktól ölelt kis ország a hazánk lehessen” – fogalmazott a politikus. Novák Katalin hangsúlyozta: Szent István király öröksége mindennapjaink meghatározó része, neki köszönhetően léptünk arra a keresztény útra, melynek alapja az Istenbe vetett hit.

Kriza Ákos úgy vélte: Szent István király és az új kenyér napja egyben a hazaszeretet ünnepe is minden magyar ember számára. „A magyarságnak addig van jövője, amíg vezetői a nemzet védelmét, megtartását tartják elsődlegesnek, mert több mint ezer éve ez segíti megóvni az országot” – mondta Miskolc polgármestere, aki kiemelte: a haza iránti kötelesség soha sem egyszemélyi vagy csak vezetői feladat, hanem a közösség együttes munkája, együttes harca kell, hogy legyen.

Az ünnepi beszédeket követően a történelmi egyházak jelenlévő képviselői: Pásztor Dániel, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspökhelyettese, Mikolai Vince római katolikus pápai prelátus, Papp András görög katolikus esperes, Buday Barnabás evangélikus esperes, Kriza János unitárius lelkész és Krank József görögkeleti ortodox parókus megáldották és megszentelték az új kenyeret.

Pásztor Dániel a 127. zsoltár első két versét idézte. Imádságában Isten áldásaiért adott hálát, és hazánkért, nemzetünkért, valamint a mindennapi gondviselésért mondott köszönetet. „Köszönjük Urunk, hogy nemcsak mi, emberek építjük az országot és a várost, mert a mi munkánk és fáradságunk önmagában kevés lenne” – fohászkodott a református püspökhelyettes.

Kojsza Péter

 

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Hála a hazáért és a gondviselésért

rss

Napi lelki táplálék

Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! - mondja a Seregek URa. Zak 4,6/b

Zak 4

„Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel!” (6). Zerubbábel Jósua főpap mellett az újrakezdés vezetésének szolgálatát kapta. Nem az emberi törekvés számított akkor sem. 

tovább

(9) „Ma lett üdvössége ennek a háznak…” (Lukács 19,1–10)

Zákeus egy igen pici ember, akinek nagy vagyona és nagy hatalma van, hiszen ő a római Júdea fővámszedője. Igen, egy határon túl, jogi keretek között is csak a másik megnyomorításával, sajtolásával, zsarolásával, a másikon levert uzsorával lehetséges vagyonra szert tenni. 

tovább

EZSDRÁS 8,21-30 - Isten védelme alatt

Elképesztőnek tartom, ahogy Ezsdrás lemond a szakmai védettség hosszú és fáradtságos útjáról. Gondoljunk csak bele: egy ilyen léptékű utazás ilyen értékes rakománnyal a Keleten keresztül valóban nagyon veszélyes volt! 

tovább

2017. szeptember 19. kedd

A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket Isten tanított az egymás iránti szeretetre, és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben… (1Thess 4:9-10)

tovább

ifj. Bartha Sándor: Elfáradtunk?

Még távol a csúcs.
Még nagyon messze.
Ködfoszlányok és felhők fedte,
messzi csúcs.
Ólomléptekkel, kőnehéz szívekkel
araszolunk felé,
s míg magunknak bíztatón suttogunk:
menni, menni kell!

tovább