Elhunyt Pap Géza püspök

2018. Nov 19., szerző: Adminisztrátor

Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület korábbi püspöke november 13-án, kedden hirtelen elhunyt – tájékoztatottt az egyházkerület sajtóirodája.

Pap Géza 1954-ben született Kolozsváron. Teológiai tanulmányait a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben végezte el 1978-ban.

1979-től Bukarestben teljesített segédlelkészi szolgálatot, 1981-től a Kolozs megyei Magyarkiskapuson szolgált. 1988 decemberétől a Kolozsvár-Felsővárosi Református Egyházközség lelkipásztora volt.

1995–1996-ban a hollandiai Kampenben folytatott tanulmányokat újszövetségi tárgykörben. 2005-ben Kolozsváron szerzett teológiai doktorátust.

2000-2012 között az Erdélyi Református Egyházkerület 45. püspökeként szolgált, 2012-től a Romániai Református Egyház Zsinatának ügyvezető elnöke volt.

„Püspöki szolgálata alatt lelkészei és világi tisztségviselői számára a református egyház megteremtette a múlttal való szembenézés, az átvilágítás intézményes kereteit" – tekint vissza hivatali elődjének életére Kató Béla. Az Erdélyi Református Egyházkerület jelenlegi püspöke szerint tudományos munkája is kiemelkedő volt. Geréb Zsolt professzort, Pap Géza doktori disszertációjának vezetőjét idézve az egyházkerület honlapján azt írja, hogy „a Kolozsvár-Felsővárosi Református Egyházközségben úgy ismerték meg, mint aki a szószéken biblikus alapvetéssel tolmácsolja az evangélium időszerű üzenetét".

2012-ben „az erdélyi magyar nemzeti közösség önazonosságának megőrzése, építése érdekében végzett tevékenységéért, tudományos teológiai munkássága elismeréseként" a Magyar Érdemrend középkereszt polgári tagozatával tüntették ki, 2013-ban a Debreceni Református Hittudományi Egyetem díszdoktora lett.

A Farkas utcai református templomban megtartott gyászszertartás után a házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra november 17-én, szombaton Kolozsváron. 

A koporsó fölött az ige a Kol 1,24–29 versekből szólt. Szabó István dunamelléki református püspök prédikációjában rámutatott: Krisztus a kiválasztottakat az ő szolgálatára rendeli, és felruházza tanítással, látással, élő igével, de szenvedéssel is. Pap Géza szenvedő ember volt – a betegségek, testi bajok, szűkebb közössége, de a magyar élet és leginkább az egyház szenvedője volt. Nem az egyház miatt szenvedett, hanem érte. A maga szenvedéseivel töltötte ki a Krisztus szenvedéseinek a híját az egyházért, hogy megismertesse annak a titoknak a dicsőségét, hogy Krisztus nálunk, köztünk van. Arra kapta elhívását, hogy ezt prédikálja, hirdesse. Érzéketlen világunkban olykor a magunk szenvedését sem fogjuk fel. Pedig közben olyan közel van Isten, hogy áthat a szenvedések fájdalmas öröme, a kudarcban is felleljük a győzelmet, a gyászban is vigasztalást találunk. Örömünk forrása, hogy dicsőségünk van Krisztusban, ő a mi diadalunk, és nem a semmi, hanem a feltámadás fele megyünk. Pap Gézának is feladattal teli szenvedése volt, akárcsak Pál apostolnak, Isten méltóvá tette arra, hogy az egyházért éljen, szenvedjen és haljon. A püspök, lelkipásztor, nagyapa végleg hazatért, és a győztes Bárány nyitott neki ajtót.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök részvétnyilvánító szavait Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár tolmácsolta. „A zord idők kipróbált és határozott vezetőket követelnek, akik nem rettennek meg a viharos szelektől, hanem kitartóan és hűségesen követik a szolgálat sokszor göröngyös útját. Pap Géza egész életét Jézus Krisztusnak és az erdélyi magyar reformátusok ügyének szentelte. Lelkipásztorként, püspökként, majd a Romániai Református Egyház Zsinatának ügyvezető elnökeként is mindvégig a hűség és a rend vezérelvét tartotta szem előtt. Hálásak vagyunk, hogy a visszakapott kollégiumépületek felújításával, a fiatalok körében végzett munkával és a szórványgyülekezetek támogatásával is azt bizonyította, hogy a mi jövőnk a Kárpát-medencében hitünk és magyarságunk megtartásán alapul" – üzente levelében Orbán Viktor, aki megrendüléssel értesült Pap Géza egykori püspök távozásáról.

Pap Gézától utódja, Kató Béla jelenlegi püspök is elbúcsúzott: „Vannak életek, amelyek hasonlítanak a mély kúthoz: a forrást csak sejtjük, hogy van, mert újra és újra friss vizet lehet meríteni a kútból. Ilyen volt a Pap Géza élete is, nem volt magamutogató, nem árulta el forrását, és nem kínálgatta saját élete receptjeit. Távol állt tőle a személyes dolgok, a belső világ közszemlére való tétele. Élete egyetlen egy nagy ügy köré csoportosult, ez pedig Isten igéjének a hirdetése volt, ennek rendelt mindent alá" – hangzott el. A püspök a 2Pt 1,5 igét emelte ki az elhuny jellemének leírásaként („a ti hitetek mellé ragasszatok... tudományt"), és hozzátette: Pap Géza „az apostol intését megfogadta: hitét tudománnyal, vagyis igaz ismerettel bástyázta körül. Vallotta ugyanakkor, hogy az igaz Isten-ismeret nemcsak támasz, hanem az egyetlen szilárd alap is, melyre biztosan ráépíthetjük hitünket. Az ige értelmének kutatása napi foglalatossága volt. Személyiségjegyei, az igényesség, a következetesség és a fegyelmezettség ott látható püspöki szolgálatának 12 évén is. Az egyházkormányzás és törvényalkotás pedig nem nélkülözheti az igényességet, a gondos és szervezett munkát. Ezt mindig kitartással végezte, vallotta, hogy a csapat hatékonyságának feltétele a célban egyetértő baráti jó szándék. Ennek bizonyításában mindig az első volt. Akik itt vagyunk, mindegyikünknek jutott egy darab annak a belső életnek az üzenetéből: egy-egy maradandó igehirdetés, egy jelentőségteljes kézfogás vagy ölelés, egy átvitatkozott este, egy tekintet, amiben ugyan szigor látszott, de mögötte ott volt a jóság és a szeretet" – emlékezett szolgatársára Kató Béla püspök.

Zárásként Pap Géza 2012-es húsvéti pásztorlevelének szavait idézte: „Testvéreim! Úgy gondolom, hogy mi, akik szeretjük ezt a földi életet, nem kívánunk elköltözni. De tudnunk kell, hogy egyszer lejár a kegyelmi idő, és eljön a mi elköltözésünk ideje is. Ezért tehát jó tudni, hogy aki itt vele volt, ott is vele lesz, és aki a földön benne bízott, a menyben is vele lesz. És aki a földön benne bízott, a mennyben is átéli a vele való közösséget. Így a hívő emberek halála meghalás a bűnre nézve, és általmenetel az örök életre, a Krisztus közösségében."

forrás: reformatus.ro/Berekméri Gabriella, fotó: Kiss Gábor


A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.
rss

Napi lelki táplálék

Ezek pedig azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontja ne töressék meg". Jn 19,36

Jn 19,31–42

A mi Urunk, Jézus Krisztus halála nem tévedés volt. Nem „üzemi baleset”. Isten előre kijelentett terve teljesedett be. 

tovább

5) „Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem…” (Zsoltárok 137)

AZ EMBER LEGNAGYOBB NYOMORÚSÁGA, hogy akkor kezdi el értékelni mindazt, amit kapott az Úrtól, életét, egészségét, szeretteit, munkáját, hitét, kultúráját, értékeit; – amikor az Úr azokat elveszi tőle.

tovább

LUKÁCS 24,44–49 - Gondoskodás

Vidéken élünk és van néhány állatunk. Amikor nem vagyunk otthon, férjem mindig ír egy listát az „állatápolónknak”, amire feljegyzi, hogy melyik állatnak mikor és milyen ennivalót kell adni, és hogy a távollétünkben mire kell még figyelni. 

tovább

2018. április 20.

Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” (Mk 10:46-47)

 

tovább

Sinka György: Seregeknek hatalmas...

Seregeknek hatalmas nagy királya,
Könyörgésem székedet megtalálja,
Mert szívemet sok bú állja,
Olyan bűntől, mint megterhelt gálya.

Ím előtted megaláztam magamat,
Földre hajtván szomorodott orcámat;
Halld meg, Atyám, csendes szómat,
Add meg szívből kívánt lelki jómat. 

tovább