Felvállalva kicsinységüket

2019. Sep 03., szerző: Adminisztrátor

Egy olyan kis településen, ahol se bolt, se kocsma nincs azt gondolhatnánk, hogy megállt az élet. A szükségletek elsődleges vonalainak lebomlásán túl, azért Zsujta településen a harangok még szólnak. A harminckét főt számláló református gyülekezet nem a kicsinységéből következtet erejére, hanem a közösség élni akarásából. Ennek adta tanúbizonyságát augusztus 17-én megrendezett gyülekezeti napján.

A negyedéve a gyülekezet vezetésére felkért lelkipásztor megnyitó beszédében arról beszélt, hogy mind a nagyságot, mind a kicsinységet fel kell tudni dolgozni. Nem csak a figyelem középpontjába kerülést kell a lélek számára kezelhetővé tenni, de a kicsinység, a megfogyatkozás is okozhat defektusokat, melyek az önértékelési válsághoz vezethet. A keresztyén közösségeknek az evangéliumok csodás segítséget adnak a mustármag ill. a kovász példázatain keresztül.

A meghívott vendégek ennek az állapotnak az értelmezéséhez, feldolgozásához adtak muníciót a kerti partira összegyülekezett hallhatóságnak. Mező Arnold lelkipásztor a gyülekezeti ház udvarán, a sátor árnyékában a kicsinységben rejlő tartalékokról beszélt. Olyan gyakorlati példákkal erősítette a jelenlévőket, amelyeket az ország egyik legkisebb közösségében, Tornakápolnán élt át. Bartók József túravezető, vagy ismertebb nevén Telkimanó a kicsinységben rejlő szépséget mutatta be a különleges, földalatti világból hozott ásványokon keresztül. A közös énekléshez a kedvet Szitás Ida művésznő népdal alapú keresztyén énekekkel hozta meg. Sontra Ádám dicsőítésvezető gitárjátékát nagy élvezettel hallgatták a jelenlevők és a Telkibányai Református Énekkar által hozott repertoárba be is kapcsolódtak a résztvevők. A jóízű beszélgetéshez remek alkalmat teremtett a terített asztal. A finom falatokról Géczy Géza és kedves családja gondoskodott.

A gyülekezeti nap arra is lehetőséget adott, hogy a település reformátussága ne csak istentiszteleti közegben, liturgikus lakalmon, hanem felszabadultan és kötetlenül együtt tölthesse az időt.  A közösség egy jeles évfordulóról szintén megemlékeztek Zsujtán. Napra pontosan 95 évvel ezelőtt szentelték fel a renováláson átesett gótikus templomot. 1924-ben a Reggeli Hírlap így emlékezett meg az alkalomról: „Az ünnepségen a távoli és szomszédos helységekből mintegy ötezerre menő közönség gyűlt egybe. A kis templom nem volt képes befogadni az odasereglett ünneplő közönséget…” Az idők és alkalmak változnak ugyan, de az isteni gondviselés és a hívek elkötelezettsége, az Ő kegyelméből nem.

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Felvállalva kicsinységüket

rss

Napi lelki táplálék

Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek… 1Thessz 4,3a

1Thessz 4,1–8

„...testvéreim, kérünk titeket, és intünk az Úr Jézus nevében...” (1). Az apostol hálát ad, de tudja, hogy könnyű a visszaesés. Az évezredes pogányság a génekben, a többségi pogány környezet hatásában „nagy szembeszél”, amelyben a keresztyén életformát nem könnyű megtartani. 

 

tovább

(24) „Akkor… eljön hozzánk az örökké tartó igazság.” (Dániel 9,20–27)

Dániel könyve olyan korban íródott, Antiokhosz uralma alatt (Kr. e. 175–164), amikor nem a zsidó nép ment fogságba, hanem a fogság jött a saját hazájukba. 

tovább

EZÉKIEL 36,22-25 - Arcátlanság

„Amit megengedsz magadnak, az arcátlanság!” – förmedek rá lányomra. „Ne gondold, hogy miattad és „helyes” viselkedésed miatt húzlak ki a csávából.” Lányom csendben bólogat. 

tovább

2017. november 18. szombat

Régi vesszők

Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. (Jn 15,2)

 

tovább

Szabó Lőrinc: Az árny keze

„Maradj velem, mert beesteledett!” 
Bibliát hallgat a gyülekezet. 
Alkony izzik a templom ablakán. 
Hitetlen vagyok, vergődő magány. 

tovább