Felvállalva kicsinységüket

2019. Sep 03., szerző: Adminisztrátor

Egy olyan kis településen, ahol se bolt, se kocsma nincs azt gondolhatnánk, hogy megállt az élet. A szükségletek elsődleges vonalainak lebomlásán túl, azért Zsujta településen a harangok még szólnak. A harminckét főt számláló református gyülekezet nem a kicsinységéből következtet erejére, hanem a közösség élni akarásából. Ennek adta tanúbizonyságát augusztus 17-én megrendezett gyülekezeti napján.

A negyedéve a gyülekezet vezetésére felkért lelkipásztor megnyitó beszédében arról beszélt, hogy mind a nagyságot, mind a kicsinységet fel kell tudni dolgozni. Nem csak a figyelem középpontjába kerülést kell a lélek számára kezelhetővé tenni, de a kicsinység, a megfogyatkozás is okozhat defektusokat, melyek az önértékelési válsághoz vezethet. A keresztyén közösségeknek az evangéliumok csodás segítséget adnak a mustármag ill. a kovász példázatain keresztül.

A meghívott vendégek ennek az állapotnak az értelmezéséhez, feldolgozásához adtak muníciót a kerti partira összegyülekezett hallhatóságnak. Mező Arnold lelkipásztor a gyülekezeti ház udvarán, a sátor árnyékában a kicsinységben rejlő tartalékokról beszélt. Olyan gyakorlati példákkal erősítette a jelenlévőket, amelyeket az ország egyik legkisebb közösségében, Tornakápolnán élt át. Bartók József túravezető, vagy ismertebb nevén Telkimanó a kicsinységben rejlő szépséget mutatta be a különleges, földalatti világból hozott ásványokon keresztül. A közös énekléshez a kedvet Szitás Ida művésznő népdal alapú keresztyén énekekkel hozta meg. Sontra Ádám dicsőítésvezető gitárjátékát nagy élvezettel hallgatták a jelenlevők és a Telkibányai Református Énekkar által hozott repertoárba be is kapcsolódtak a résztvevők. A jóízű beszélgetéshez remek alkalmat teremtett a terített asztal. A finom falatokról Géczy Géza és kedves családja gondoskodott.

A gyülekezeti nap arra is lehetőséget adott, hogy a település reformátussága ne csak istentiszteleti közegben, liturgikus lakalmon, hanem felszabadultan és kötetlenül együtt tölthesse az időt.  A közösség egy jeles évfordulóról szintén megemlékeztek Zsujtán. Napra pontosan 95 évvel ezelőtt szentelték fel a renováláson átesett gótikus templomot. 1924-ben a Reggeli Hírlap így emlékezett meg az alkalomról: „Az ünnepségen a távoli és szomszédos helységekből mintegy ötezerre menő közönség gyűlt egybe. A kis templom nem volt képes befogadni az odasereglett ünneplő közönséget…” Az idők és alkalmak változnak ugyan, de az isteni gondviselés és a hívek elkötelezettsége, az Ő kegyelméből nem.

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

Felvállalva kicsinységüket

rss

Napi lelki táplálék

Így szól a Szentlélek: Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják. ApCsel 21,11b

2Krón 32

„Talán a ti istenetek meg tud majd benneteket menteni a kezemből?!” (14) – kérdezi magabiztosan az ellenséges Szanhérib, asszír király. 

tovább

(14) „Legyen meg az Úr akarata!” (Apostolok cselekedetei 21,1–16)

Sok az akarnok ezen a világon. Az ember legnagyobb bűne az akarnokság, amivel a legnemesebb eszmék mögé bújva is csak saját magát képviseli. ISTEN AKARATA az egyetlen tökéletes akarat. Isten akarata az élet, az örök élet, az üdvösség.

tovább

EZSDRÁS 9,1-6.15 - Belső újrakezdés

A korábban már hazaérkező zsidók nehéz vétekkel terhelődtek. Ezsdrás mélyen megérintődik, amikor azt hallja, hogy egy központi témában nem Isten törvényét követik. 

tovább

2017. szeptember 21. csütörtök

A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket Isten tanított az egymás iránti szeretetre, és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben… (1Thess 4:9-10)

 

tovább

ifj. Bartha Sándor: Elfáradtunk?

Még távol a csúcs.
Még nagyon messze.
Ködfoszlányok és felhők fedte,
messzi csúcs.
Ólomléptekkel, kőnehéz szívekkel
araszolunk felé,
s míg magunknak bíztatón suttogunk:
menni, menni kell!

tovább