A kegyelem hirdetője

2019. Sep 20., szerző: Adminisztrátor

Beiktatták hivatalába Rákosi Rékát, az Alacskai Református Egyházközség lelkipásztorát. Két éve szolgál a borsodi gyülekezetben, ahova gyerekként is járt.

“A mai nap a lelkipásztor, a gyülekezet és az anyaszentegyház ünnepe” - ezzel a gondolattal kezdte beiktatási beszédét Szőnyi Tamás református esperes, aki az ApCsel 20, 28 alapján rámutatott: a lelkésznek gondot kell viselnie magáról és a gyülekezetről. “Amikor az Úr Jézus eljött a földre, érted is megszületett, hogy alkalmassá tegyen a hitben való járásra és a lelkipásztori hivatásra. (...) A bizonyságtétel arra sarkall bennünket, hogy mindig minden időben készek legyünk a szolgálatra.”


Elmondta, hogy Alacskán “szép és jó rendben” működik a gyülekezet, amelynek hűsége mindig töretlen volt a lelkész iránt. Rákosi Rékát pedig emlékeztette, hogy a kegyelmet kell hirdetnie és képviselnie a gyülekezetben. Szőnyi Tamás ezt követően beiktatta a lelkészt, majd átadta a szolgálati engedélyt, a templom kulcsát és az egyházközség pecsétjét.


Rákosi Réka református családban nevelkedett. A gimnázium után a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán tanult. Később a teológián harc volt számára, hogy ez a saját döntése volt vagy valódi elhívás, de - mint mondja - Isten mindig megerősítette az elhatározásában. Úgy érzi, sokat jelentettek számára a teológián töltött évek: felkészítették a szolgálatra, és arra is, hogyan fejlődjön tovább.


Tavaly tett egységes lelkészképesítő vizsgát és szintén 2018-ban szentelték fel a miskolci deszkatemplomban. Igehirdetésében krisztus törvényéről beszélt, ami “nem szül viszályokat, szakadásokat és amit a másik ember felé megmutatkozó szeretet által tudunk betölteni”. - A kívülről jövő áramlatok és divatok könnyen eltérítenek a helyes útról. A gyülekezet felelőssége és feladata, hogy azok után nyúljon, akik nem a jó irányba tartanak. Segítse a gyengébbeket és visszavezesse őket az igazsághoz - hangsúlyozta.


A Tiszáninneni Református Egyházkerület képviseletében Szűcs Endre püspöki főtanácsos köszöntötte a közösséget, aki kiemelte: a lelkipásztor “a hatalmas, erős Isten és a halandó ember között” áll. Mindkét irányba nyitott szívvel kell fordulnia és az igét kell szórnia az elfáradtaknak. “A lelkipásztori szolgálat erőt adó jelenlét, ami felüdít és megelevenít” - tette hozzá.


Csernaburczky Ferenc egyházmegyei gondnok úgy fogalmazott: a lelkipásztori szolgálat felemel, de kötelez is. “Elsőrendű feladatod az igaz hit, az evangélium hirdetése és a példa közvetítése, amit csak elhivatottsággal, a lélek által vezérelt szándékkal és nem szűnő, szent akarattal lehet végezni.”

Szöveg és képek: Kojsza Péter

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.

Kapcsolódó Galériák

A kegyelem hirdetője

rss

Napi lelki táplálék

„Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok…” Jn 8,31b

Lk 8,40–56

Lehet-e nagyobb riadalom az ember szívében, mint amikor a gyer-meke életét látja végveszélyben? Ilyenkor semmivé lesz a vagyon, a tekintély, és marad a félelem, és egy reménysugár.

tovább

(7) „Uram, atyánk vagy Te mégis!” (Ézsaiás 63,15–64,11)

Az istenfélelem azt jelenti, hogy Isten dicsőséges jelenlétében joggal tölt el bennünket a félelem. Aki nem hisz, az nem fél Istentől, így a maga bűneit és nyomorúságát sem látja (1–2). Egyszer majd mindenki előtt világossá lesz: kicsoda az Úr, és milyenné lett az ember (3); de ez a felismerés akkor már nem a hit, hanem a letagadhatatlan valóság felismerése lesz (Filippi 2,10–11). Isten dicsőséges jelenlététől meginognak még a hegyek is.

 

tovább

Zsoltárok 19,12–15 - Életformáló hatások

Házicsoportunkban közösen dolgozunk fel egy könyvet. Egyik este azokról a változásokról volt szó benne, amelyeket az Isten szava, mint Igazság tud elvégezni életünkben. 

tovább

2019. február 21. csütörtök

Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR, egészen úgy, ahogyan tett őse, Dávid. Ő szüntette meg az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat, kivágatta a szent fákat, és darabokra törette a rézkígyót, amelyet Mózes készített; mert Izráel fiai mindaddig annak tömjéneztek, és Nehustánnak nevezték. (2Kir 18:3-4)

         

tovább

Antal Ferenc: A kopár fa

Láttam egy fát,
Magas volt és kopár,
Ágai közt elsurrant
A szellő,
S átröppent felette
A madár.

Szomorú volt a kép,
Kopár fa, levéltelen,
Az élete reménytelen.

tovább