Aggteleki Református Egyházközség Honlapja

Igehirdetés, hirdetések november 29

2020-11-28 17:33:54 / Mező Arnold

Igehirdetés, hirdetések

2020. november 29. Advent első vasárnapja

Lekció: Zsidók 2, 1-3

Textus: Zsidók 2, 1

„Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk."

Kedves Testvérem!

Adventben vagyunk, s valami mégis más. Nem úgy készülünk az Ige testet öltésének ünnepére, ahogyan szoktunk. A minket körülvevő bizonytalanságban úgy kellene készülnünk, ahogyan a sportolók az olimpiai játékokra: minden zavaró tényezőt kizárva az életünkből, ami a teljesítményt befolyásolhatná. Nekünk is áldott lehetőség lehet az elcsendesedésre, az odafigyelésre, a koncentrálásra a mostani ismeretlen helyzet. Mert ebben is lehet Istenre figyelni

Igénkben figyelmeztet a szentíró: még jobban oda kell figyelnünk a hallottakra. Éberen kell őrködnünk értelmünkkel, nem szabad, hogy bármi is elsodorjon bennünket a megismert kegyelemtől. Hiszen az Úr által hirdetett kegyelem nem csupán útjelző tábla. Autót vezetve az ember igyekszik betartani a közlekedés szabályait. Azért, hogy biztonságban elérje célját. Ha az ószövetségi időkben azokat, akik a törvényt megszegték megbüntették, vajon mi lesz a sorsuk azoknak, akik nem törődnek a Krisztusban felragyogtatott evangéliummal? Luther szerint az Isten beszédére, Jézus Krisztus igéjére nem figyelő ember olyan, mint az a hajó, amely a kikötő helyett a pusztulásba, a nyílt tengeren tomboló vihar felé rohan.

„Hogy valamiképpen el ne sodródjunk." El ne tévelyedjünk a világ tengerén. Veszélyes világ van körülöttünk! Elég csupán bekapcsolni a televíziót és máris küldik felénk a gyógyító energiát, a pénzenergiát, a pozitív karmát. Rontást vesznek le rólunk egyenes adásban és jövendőt mondanak 450 Forint plusz ÁFÁért percenként. Mind-mind azt a helyet akarja betölteni az életünkben, ami a Jézus Krisztusé kell, hogy legyen. Amit olyan könnyen kiüríthetünk akár akaratunk ellenére is, ha nem figyelünk még jobban a hallottakra," a krisztusi váltság evangéliumára. Hiszen a hit hallásból van, a  hallás pedig Krisztus beszéde által." (Róma 10, 7) Hit nélkül elsodródunk az életet adó örömhírtől, s csak a fogat fogért, szemet szemért igája marad. Mert nem marad büntetlen, bármennyire is ártatlannak tűnjön, ha Krisztus beszédének igénye alól kivonja magát az ember. Aki elszakad az Igétől, az magától Jézustól szakad el, s aki elszakad Jézustól, a gyülekezettől, az egyháztól, az örök élettől, az a megváltástól kerül messze.

Jézus Krisztus, aki önmagát adta, hogy mi el ne vesszünk, utat mutat, megtart, vezet bennünket. Igazgatja járásunkat a keskeny úton az Ő igéjének teljességével, s ami talán a legfontosabb, nem kényszerít bennünket a Vele való járásra. A szoros kapun csak akkor tudunk bejutni, ha mindazt a bűnt, félelmet, istennélküliséget, bosszúvágyat letesszük a kapu előtt, amit a hátunkon cipelünk életünk folyamán. Jézus Krisztus nem parancsol ránk a kapu előtt, hogy tegyük le a zsákot. Nem kényszerít arra sem, hogy a keskeny úton járjunk. Viszont igéje által naponként figyelmeztet bennünket arra, hogy csak a keskeny úton járva, a cipelt terheket letéve mehetünk át az életre. A vigyázásnak, a Krisztusra figyelésnek állandónak kell lennie. Bármennyire is szeretnénk letudni heti 60 percben vasárnaponként, vagy napi 5 percben reggel és este, esetleg befizetve az egyházfenntartói járulékot, némi adományt adva „jogot szerezni az üdvösségre." Így nem működik. A buszvezetőnek elég egy pillanatra ellankadnia ahhoz, hogy baleset történjen. Elég egy pillanatra engednünk a világnak ahhoz, hogy elsodorjon bennünket a megismert kegyelem forrásától, Jézus Krisztustól. S talán érezzük mindannyian, hogy bizony erre nincsen erőnk. Hogyan is tudnánk naponként minden percben szüntelenül figyelni, vigyázni? Tudjuk, sehogyan. Emberileg lehetetlen, ahogy szinte lehetetlen mindig, minden szabályt betartva autót vezetni és sohasem hibázni. Viszont míg az utóbbit büntetés követi, a mi lankadásunkra, eltévelyedésünkre nem feltétlenül a büntetés, sokkal inkább a meg nem érdemelt kegyelem a válasz. Hiszen Jézus Krisztusban Isten üdvösséget készített el mindannyiunk számára! Mindenre lehet erőnk Krisztusban, aki megerősít minket. Nem fogja feltölteni a gödröket az úton, hogy meg ne botoljunk, de felsegít, ha elesünk. Nem fogja a keskeny útra belógó töviseket lenyesegetni előttünk, hogy meg ne sérüljünk, de figyelmeztet rá bennünket. Ezért adjunk hálát megtartó Istenünknek a Krisztusban elkészített üdvösségért, melyet az Úr hirdetett először. Figyeljünk a hallottakra még jobban, hogy valamiképpen el ne sodródjunk, de egyenest a cél felé hajózzunk.

Ámen

Imádkozzunk: Mennyei Atyánk! Kérünk téged, nyisd meg szívünket Igéd befogadására, hogy még jobban figyeljünk a hallottakra! Ne engedd a világ csalárdságát szívünkbe, hogy semmi el ne sodorjon bennünket a Krisztus keresztjétől! Légy erősségünk, bátorítónk, jó pajzsunk! Ámen

Javasolt énekek: 77, 1;     220, 1-2;     338, 1-4;      274, 1-2

Hirdetések:

-          Templomi Istentiszteletet további rendelkezésig az adventi vasárnapokon sem tartunk

-          Hittanórák a szokott rend szerint az Iskolában és az Óvodában meg lesznek tartva

-          Bibliaolvasó kalauz, Falinaptár és Kálvin Kalendárium rendelhető a Lelkészi Hivatal elérhetőségein

-          Ismét lehetőségünk van tartós élelmiszerekkel támogatni a rászoruló testvéreket. Igény esetén kb. 3000 Ft adományból a Református Szeretetszolgálat összeállítja helyettünk a doboz tartalmát. A pénzbeli adományhoz sárga csekk, az élelmiszer adományhoz „Szeretetdoboz" átvehető a Lelkészi Hivatalban.

-          2020. november 25-én szerdán kísértük utolsó útjára Balázs István 66 esztendőt élt testvérünket. Ravatala mellett Isten vigasztaló szavát Demeterné Soltész Gabriella zubogyi lelkipásztor hirdette a Zsidók 13, 14 alapján: „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük." A gyülekezet, mint lelki család Istentől jövő vigasztalást kér a gyászolóknak!

-          A gyászoló család Isten dicsőségére 10 000 Ft-ot adományozott.

-          Szeretettel buzdítunk minden testvért az egyházfenntartói járulékok befizetésére

Az Úr legyen gyülekezetünk őriző pásztora!