Bányai Gyülekezetért Alapítvány

4. Családi nap. 2019.06.30

2019-08-12 07:37:35 / File Tamás

Program: Templomteremben vallási értékeket közvetítő, projektorvetítéses előadás, közösségi éneklés. Előadást követően az udvari filagória alatt közösségi beszélgetés. Major Zsolt, gyülekezetünk lelkésze tartott előadást, melynek címe: A GYÓGYULÁS ÚTJA (2Királyok 5,1-19. 2Kir 5,13-15.19)

Ki hallott már közöttünk varázsköpenyről? És milyen tulajdonsága volt annak? Volt egyszer egy próféta, akinek nagyon különleges köpenye volt. Úgy hívták, hogy Illés. Nem volt ez varázsköpeny, de amit Isten megparancsolt neki, azt meg tudta vele csinálni. Pl. a Jordán folyó partjához érkezve, Illés levette köpenyét, és a folyó vizét azzal megütve, természetfeletti módon a víz kettévált és száraz lábbal kelt át a folyón. Ezzel a köpennyel választotta ki magának az utódját is, Elizeust, akit elég furcsán szólított meg. Elizeus ott dolgozott a szántóföldön, mikor Illés mögé lépett és rádobta a palástját! És nem elvarázsolta, nem eltüntette, mint a bűvészek csinálják, hanem így adta tudtára, hogy Isten őt választotta prófétájának. Isten azóta is így szólítja meg az embereket, csak Ő nem a palástját dobja ránk, hanem a Szentlelkét adja nekünk, azzal terít be minket. Az imént felolvasott történetből két ember alakja emelkedik ki előttünk: Naámáné és Elizeusé. E két emberen keresztül láthatjuk, hogyan jut el egy ember a hitetlenségtől Istenig; milyen csapásnak kell történnie ahhoz, hogy valaki elinduljon Isten felé; és milyen emberi segítségre van szükség ahhoz, hogy ezt az utat megtaláljuk, és végig is tudjunk menni rajta. Milyen ember volt Elizeus? Jómódú, de egyszerű családból származott. Akkor is épp a szántóföldön dolgozott, amikor Illés próféta odalépett hozzá, rádobta a palástját, és Elizeus nem félreugrott, hogy ne találja el, hanem értette és érezte, hogy ő mostantól kezdve kiválasztott, Illés utóda és Isten prófétája. Elizeus egyszerűségével, szegénységével és hányattatásával szemben ott áll Naámán, az arám király hadseregparancsnoka, a fővezér, a gazdag és nagyra becsült ember, akit magas rangja ellenére sokan tiszteltek és szerettek, nem csak az arám király, hanem a saját szolgái is. Mindene megvolt ennek az embernek: tisztelet, család, anyagi jólét, sikerek, megbecsülés. Egy valami hiányzott csak: az egészség. A mondás szerint „mindened meglehet, de ha egészséged nincs, semmid sincs”. Naámán leprás volt, ami gyógyíthatatlan, sőt kezelhetetlen betegség volt. Ha valaki elkapta ezt a betegséget, függetlenül attól, hogy milyen rangban volt, el kellett hagynia a családját és a városon kívül egy elkerített részen kellett leélnie hátralévő életét a többi leprással. Egyszer portyázó csapatok mentek Izraelbe, akik elraboltak egy kislányt és elvitték rabszolgának arám földre. A kislány Naámán feleségéhez került szolgálatba. Ez a kislány különleges volt, hiszen nem panaszkodott sorsa miatt, nem akart rosszat Naámán családjának, hanem megmutatta a gyógyulás útját. Ő volt az első láncszem, akin keresztül Naámán eljutott Istenhez. A kislány elmondja Naámán feleségének, hogy Samáriában van egy próféta, aki meg tudja gyógyítani a férjét. Naámán felesége a második láncszem, akinek hinnie kellett, hogy a gyógyíthatatlanra is van gyógyír. Megfigyelhetjük, mennyien akarják Naámán gyógyulását. Akarja a kislány, aki beszél Elizeusról; akarja a feleség, aki elmondja neki; akarja a király, aki a levelet megírja; és akarják a szolgák, akik elkísérik őt. Ők is mind láncszemei ennek a történetnek, akikre szükség volt, hogy megtörténjen a csoda. Naámán is meg akart, ezért elindult a rengeteg ajándékkal, aranyat, ezüstöt, ruhákat visz magával, mindent megadna azért, hogy visszakapja egészségét, hogy újra teljes életet élhessen. Az első fontos lépés az volt, mikor hitt a kislány szavának, most megteszi a második fontos lépést a gyógyulás felé: elindul. Még maga sem tudja hová megy, de meg akar meggyógyulni. Elindul, mint a szerecsen komornyik, a tékozló fiú – ez már fél győzelem! Milyen nehéz is az első lépést megtenni! Milyen nehéz beismerni a hibáinkat, a bűneinket, milyen nehéz alábbadni a büszkeségünkből és azt mondani, hogy: bocsánat. Milyen nehéz elindulni a göröngyös úton, az evangélium útján, ahol nem tudjuk mi vár ránk, az emberek hogyan fogadnak majd. De egy valamit biztosan tudhatunk: ennek az útnak a végén ott van a gyógyulás, a bocsánat és az örök élet! Amikor Jórám, Izrael királya megkapja az arám király levelét, megszaggatja a ruháját, és azt mondja, hogy ő nem Isten, aki öl és életre kelt, és aki tud gyógyítani. Azt gondolja, hogy csak ürügyet keres az arám király, hogy ismét megtámadja. Tudnunk kell testvérek, hogy Izrael akkor Arám hűbérese volt, ezért az arám király szinte megparancsolja Izrael királyának Naámán meggyógyítását (közben ne felejtsük el, hogy mindez egy kislány szava miatt). Arám királya és Naámán nyilván arra gondolt, hogy Elizeus is egy udvari próféta, akinek teljesítenie kell a királyi parancsot. Izrael királya azonban nagyon megrémült és megszaggatta a ruháját, ami a gyásznak és a megdöbbenésnek a jele volt. Tipikus példája ő annak az embernek, akinek nincs békesség a lelkében, aki nem bízik eléggé a gondviselésben, és ezért bármilyen közeledést támadásnak vél. – Hogyan is gyógyíthatnám meg Naámánt, hiszen leprás?! Ez csak egyet jelenthet: ürügyet keres, hogy megtámadjon! És megfeledkezik arról, hogy Izraelnek igenis van prófétája, mégpedig Elizeus. Vajon mi hol keressük a gyógyulást? Vajon mi kihez fordulunk először segítségért? Ó, hányszor csinálunk mi is ilyen felesleges utakat… Elizeus mikor meghallotta a történteket, magához hívatta Naámánt, hogy megmutassa, igenis van próféta Izraelben, aki Isten nevében meg tudja őt gyógyítani. Naámán a nagy kísérettel, az ajándékokkal elment Elizeushoz, megállt a háza előtt és várta, hogy kijöjjön a próféta, üdvözülje őt és belekezdjen a hatalmas szertartásba, a varázslásba, aminek a végén ő meggyógyul. Ehelyett Elizeus kiküldte hozzá a szolgáját, és azt üzente neki, hogy fürödjön meg hétszer a Jordánban és akkor meggyógyul. Azt mondhatnánk, ennél egyszerűbb módja a gyógyulásnak nincs is, főleg egy gyógyíthatatlan betegségnél. De mi történik? Naámán megharagudott! És miért? Nem azért jött ide, hogy meggyógyuljon? Nem azért hozott annyi ajándékot, mert kész mindent megadni az egészségéért? Naámán haragjának az az oka, hogy ő másképpen gondolta el a gyógyulást! „Fürödj meg hétszer a Jordánban és megtisztul a tested.” A Jordán egy piszkos vizű folyó volt, ezért mondja Naámán, hogy inkább Damaszkusz folyóiban fürödne meg, mert azok legalább tiszta, friss és bővizű folyók. Milyen balga ez a Naámán: azt hitte, a víz fogja őt meggyógyítani. Még mindig emberi csodát várt és nem az Úr gyógyítását. Megharagudott, hátat fordított és otthagyta Elizeus követét. Nem volt Naámán rossz ember, csak hitetlen. A szolgáival is jól bánhatott, mert azok oda mertek menni és elmondták neki a véleményüket: „Atyám, ha a próféta valami nagy dolgot parancsolt volna, azt is megtetted volna. Mennyivel inkább megteheted, mikor csak azt mondta, hogy fürödj meg és megtisztulsz” (13.v). A nagy és bölcs fővezér hallgat a szolgáira! Ők az utolsó láncszem, akik nélkül Naámán nem jutott volna hitre. Mit veszthet, ha megteszi, amit kérnek tőle? Eldönthetjük magunkban, mit veszíthetünk, ha megpróbálom követni az Istent. Ha engedelmeskedem neki! Ha elkezdek benne igazán hinni! Aki nem hisz Istenben, az nem kap örök életet. Nem kell az örök életért fizetni, mert azt Isten ingyen kegyelemből adja minden Őt félőnek. Egyszerű lenne a gazdagoknak, ha meg lehetne venni, de nem lehet. Azért, mert Jézus drága árat fizetett érte! A leprás Naámánnak meg kellett tanulni hinni és megalázkodni! Meg kellett tanulni elhinni azt, hogy ha hétszer megfürdik a Jordánban, akkor meggyógyul. Aki örökké akar élni, aki győztesen akar átkelni a halál árnyékának völgyén, annak meg kell tanulni Jézusban hinni. „Fürödj meg hétszer”! Először le s azután fel! Nem hatszor, nem is nyolcszor. Az Isten parancsának teljesen engedni kell. És akkor megtörténik a csoda. Meggyógyul a gyógyíthatatlan, a leprás, a vak látni kezd, a béna járni tud, a bűnök megbocsáttatnak. Egyik erdélyi zsoltár sorai ezek: „Mossál meg engem s leszek fehér, miként a hó”. Naámán visszament Elizeushoz és elmondta neki, hogy most már tudja, nincs más Isten, csak Izraelben. Örömében szerette volna megajándékozni Elizeust, aki természetesen nem fogadta azt el, hiszen a gyógyulást nem ő adta, hanem az Úr. Mennyire megváltozik az ember, ha megtér! Más lesz hirtelen az értékrendje. Egyszeriben alázatos és hálás ember lesz, csak az Úrnak akar ezután szolgálni. Nem eggyel több istene lett Naámánnak, hanem az Úr lett az Istene! Két zsák földet visz haza, hogy azon építsen oltárt Izrael Istenének. Másik kérése Naámánnak korunk emberiségének is kérdése: hogyan maradhatok hű az Úrhoz adott körülményeim között? Naámán világosan látja, hogy nem szakadhat el radikálisan attól a környezettől, amelyben él. Tisztségéből adódó kötelessége, hogy elkísérje az arám királyt Rimmón pogány isten templomába. Most mit tegyen? Elizeus megint nem mond nagy dolgokat, nem ír elő neki törvényt, nem terheli meg vallásos előírásokkal. A megtért embernek nem kell elhagynia a családját, a népét, a munkáját, hanem ott kell majd világítania. De a vallása, a hite az megváltozik! Így bocsátotta el Jézus is magától a bűnösöket és indította el őket az új élet útjára, mint Elizeus Naámánt: menj el békességgel! Hányszor megismétlődik ugyanez ma élő emberek életében is! Isten néha sötét utakon vezeti övéit, de azok végülis áldássá lesznek. Isten nagyon gyakran szétrombolja a földi boldogságot, hogy annak romjain valami új és magasabb rendű áldást építsen (lásd Jób történetét). Milyen gyakran lesz egy betegség vagy egyéb nyomorúság híd az élő Isten felé! Isten útjai mindig sötétségen keresztül vezetnek a világosságra, szoros helyekről a tágas szabadságba. Isten gondolatai mindig egészen mások, mint a mi emberi elképzeléseink. Engedd, hogy Isten Igéje korrigálja saját elgondolásaidat. Jó annak, akit Isten Igéje helyes belátásra bír és engedelmeskedik az igazságnak. De ehhez nekünk is le kell szállnunk a magas lóról, ha meg akarunk tisztulni és gyógyulni a bűn leprájától. Le kell szállnunk arról a magas lóról melyre állásunk, pénzünk vagy más egyéb következtében kerültünk. Kérdezhetjük, mi kell ahhoz, hogy egy ember boldog lehessen? A 21. századi ember válasza: sok pénz. Naámánnak megvolt, mégse volt boldog. Ha egészség nincs, semmi nincs. Azt kérdezik emberek, miért vannak rajtuk különböző csapások, betegségek. A válasz: talán így akar Isten közelebb vinni magához. Isten nem akarja az ember halálát, hanem a megtérését. Ezért ad mellénk társakat is, közösséget, ún. Láncszemeket, akik ebben segítenek. Néha Isten olyan dolgokat kér tőlünk, ami első hallásra furcsának tűnik. „Fürödj meg a Jordánban!” A lényeg: az engedelmesség! Minden gyermek dolga a szülő iránti engedelmesség. Minden hívő ember elsődleges feladata az Isten iránti engedelmesség! Csak ebből van gyógyulás, megtérés, bűnbocsánat, szabadítás. (Major Zsolt lelkész előadás vázlata alapján összeállította Dr. Péter András presbiter) Az előadást követően a kerti filagória alatt megterített asztaloknál, szeretetvendégségen közösségi beszélgetésen vehettünk részt. A rendezvényen 60 fő vett részt. Az eseményt az alábbi fotókkal is megörökítettük.