Kistokaji Református Egyházközség Honlapja

Köszöntő Igék, gondolatok

2021-04-14 /


 


ÁPRILIS 18. - ÁN VASÁRNAP DÉLELŐTT 9 ÓRÁTÓL REFORMÁTUS ISTENTISZTELET KÖZVETÍTÉS LESZ NAGYKANIZSÁRÓL A DUNA 3 TV CSATORNÁN.  LÉLEKBEN LEGYÜNK EGYÜTT AZ ISTENTISZTELETEN.


 


HÚSVÉT ÜNNEPÉT KÖVETŐ ELSŐ VASÁRNAP.  2021. 04.11.


Imádkozzunk: Jöjj Szentlélek Úristen Töltsd be szívünket, hogy most Szentháromság Egy Istenünk csak Reád figyeljünk. Istenünk könyörülj rajtunk, hogy megértsük Drága Igéd Élő üzenetét, hogy Szívünkben a Feltámadás üzenete valóságosan jelen legyen, a Jézus nevében kérünk Mennyei Édesatyánk Ámen


Rövid gondolatok a Húsvét utáni első Úr Napja estéjére!


János Evangéliuma 20, 30 – 31: „Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az Ő nevében.”


Kedves honlapunkat olvasó Igére vágyakozó Testvéreink a Krisztus Jézusban!


Ebben a rövid írásban a kedves testvérekkel a fenti két Igét és a hozzá kapcsolódó rövid gondolatokat, mintegy az ünnepi időszakunkat lezáró rövid gondolatsorként, szeretnénk megosztani. Hiszen ez a két vers rámutat minden János Evangéliumban leírt sor végső céljára.


De mielőtt tovább haladnánk az Igei gondolatokkal kedves olvasók, tegyünk fel egy kérdést önmagunknak és kérlek benneteket, átvizsgálva gondolataitokat, szavaitokat és eddigi életutatokat, akaratotokat és törekvéseiteket, Istennek és önmagatoknak most kertelés nélkül őszintén feleljetek, Isten ugyanis ismer bennünket minden gondolatunkat, ez a kérdés pedig így hangzik most feléd kedves olvasó: Hiszed?  :hogy Jézus személyesen érted is meghalt és feltámadt és a te személyes mindennapi életednek valóságosan ma is Ura akar lenni! Másképp fogalmazva: Hiszed Jézus Feltámadását, Szeretetét és akaratát a te személyes életedre nézve is?


János Evangéliumának és minden Evangéliumnak is közös célja, hogy életed valóban Jézusban gyökerező életté legyen, a - hinni Jézusban - mondat a gyakorlatban azt jelenti: Minden bizalmadat Jézusba vetni egyre többet és még mélyebben valóságosan vágyni személyesen megismerni Krisztust a Szentlélek és az Ige által és Őt Jézust valóban életünk Urának elfogadni, neki teljes szívből hálát adni és engedelmeskedni.


Hiszek Jézusban, ennek a személyes és őszinte hitvallásnak megszületése a szívünkben ez János Evangélista célja egészen János Evangélium első sorától az utolsó sorig. A Húsvét ünnepe is akkor lesz, lett számodra igazi ünneppé és szokásból valóságos életté, ha valóban megszületett vagy tovább erősödött, megerősödött benned a hitvallás: Hiszem Jézus Krisztus az Isten Fia az én személyes Megváltóm is, Aki minden bűnömért tökéletesen megfizetett és Feltámadt én értem is. Ha ezt valóban hiszed és őszinte bűnbánattal vallod akkor az igazi élet az örök élet már elkezdődött benned, vagy ha már így éltél, akkor megerősödött benned, mert életünk körüli történések is figyelmeztetnek bennünket: hitünkben egyre inkább erősödnünk kell.


Ekkor tudod meg személyesen, hogy Jézus, az Isten Egyszülött Fia, akiben az Isten a Szentlélek Által benned is, Szeretetét közli, hogy neki tetsző életet élj és hogy a rádbízottakat, szeretteidet Jézushoz vezesd. Tehát a Húsvéti történet nem azért van megírva, hogy élettelen hagyományanyagként közelíts az evangéliumi történetekhez és különösen a Feltámadástörténethez, hanem hogy e szavak által Jézus Feltámadása benned is megtörténjen, megerősödjön. Az Életet az Örök Életet pedig, amely megszületett, megerősödött benned senki soha el nem veszi.


Minden hagyománynak és szokásnak tehát akkor van létjogosultsága, az azt gyakorlók életében, ha ez a hagyománygyakorlás az Örök életünkből fakadó természetes magától értetődő következmény.


Kedves olvasó Jézus feletted és melletted áll, de a Szentlélek Által benned is lakozhat és benned is Jézus az Ő Örök Életét akarja élni, hogy Neked is Jézus által örök életed legyen, vagyis a Szentlélek által te is kapcsolódj a Szentháromság Egy Istenhez.


Így számodra is lelkedig ható együttes értelme lesz János Evangéliuma gyönyörű Jézusra vonatkozó Prológusának és e mostani 20, 31. versünknek: „…Benne Élet volt és az Élet volt az emberek világossága…” (János 1, 4)” … és e hitben életetek legyen az Ő nevében.” (János 20, 31.), hogy a megromlás a bűneset következményeit Isten helyreállítsa a te életedben is, ehhez Jézus Kereszthalálára és győzelmes Feltámadására volt szükség.


Kedves olvasó, a nyitott sír után, láthatod Isten elfogadta Jézus személyesen érted is meghozott áldozatát, hogy most, aki e sorokat olvasod így szólíthasd meg Őt Istenem Mennyei Édesatyám, Az Ige ránk vonatkozó üzenete, tanulsága: János Apostol Evangélista azért írta e sorokat, hogy ha valóban elhiszed, hogy Jézus a Krisztus és érted halt meg és támadt fel, akkor örök életed van, de a döntés a te kezedben van kedves olvasó. Ámen.


 


Imádkozzunk: Magasztalunk Téged Szentháromság egy Igaz Istenünk! és kérünk tölts be minket Szentlélek Isten töltsd be az imádkozók szívét!


Köszönjük, Mennyei Édesatyánk, hogy Igéd és Szentlelked által a Feltámadás Drága ajándékát szívünk számára elpecsételted. Köszönjük, hogy most a járványhelyzet ellenére is nem hallgatott el az Igehirdetés és vannak, akiket felkészítettél, a te szeretetteddel és erőt adtál nekik, hogy még a legválságosabb élethelyzetekben lévők is hallják az Evangéliumot. Köszönjük, hogy most is sokan vannak, akik Igédet vágyják szívükbe fogadni.


Mennyei Édesatyánk tudjuk, hogy ismered minden vágyunkat, de veled közösségben szeretnénk mégis kéréseinket imádságban elmondani most Neked. Kérünk adj erőt és gyógyulást lélekben és testben a betegeknek, adj erőt és hitet az orvosoknak és ápolóknak és adj bölcsességet a döntéshozóknak és kérlek add, hogy ne kelljen embereknek a vírus miatt és más betegségek miatt meghalniuk és add, Urunk, hogy ne hit nélkül éljünk.


Adj vigasztalást a benned bízó gyászoló testvéreknek és juttasd el hitre azokat akik még nem hisznek, hogy megvigasztalódhassanak Kérünk azokért, akik valójában még nem bíznak Benned, hogy teremts bennük irányodban bizalmat és el nem múló ragaszkodást és vágyakozást. Kérünk a most még kétkedőkért is Te győzd meg őket Urunk. Segíts, hogy mindíg minden élethelyzetünkben melletted döntsünk Istenünk.


Légy gyülekezetünkkel, hogy nyitott szívvel őszintén tudjon Neked hálát adni mindig és mindenért. Legyen minden úgy, ahogy Te akarod, mindent Reád bízunk. Az Úr Jézus Krisztus Áldozatért, amelyet elfogadtál Mennyei Édesatyánk és Jézus Győzelmes Feltámadásában megbizonyítottad, Jézusért  kérünk hallgass meg minket Ámen.


Végezetül esti alkalmunk végén mondjuk el  az Úrtól tanult Imádságot.


 


 


 


 


KRISZTUS FELTÁMADOTT BIZONNYAL FELTÁMADOTT!


GONDOLATOK HÚSVÉT ÜNNEPÉRE.


Lektió: Lukács24, 36 – 49. Textus: János 20, 28 – 29.


„Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.”


A Húsvéti Boldogság. Feltéve: 2021. Április, 4.


Kedves Feltámadást Ünneplő Testvérek a Krisztusban!


Mit jelent boldognak lenni, sajnos nagyon sokakra illik az író Márai Sándor megállapítása: „A legtöbb ember egy életet tölt azzal, hogy módszeresen izzadva, szorgalmasan … terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek gyűjtik a boldogság kellékeit- a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit…”


Ezek a megállapítások mindenképpen elgondolkodtatóak, mert mai életünkre is messzemenőleg igazak. Sokan gyűjtik ma is a boldogság kellékeit, újabb és újabb technikai kütyüket és eszközöket, újabb és újabb egyre inkább „trendibb” ruhákat utazásokat élményeket és mindig újabb emberi kapcsolatokat felhalmozva. De mindvégig bár változnak lényegileg ugyanazok maradnak és nem változnak. Ha pedig a lényegünkben nem változunk, soha nem lehetünk boldogok. A tényleges boldogság ugyanis az említettektől eltérően valami egészen mástól függ.


A Bibliában az új Szövetségben a „Boldogok” kifejezés több mint 20 szor fordul elő. Ezek a Boldogmondások, mind az Örökkévaló Szentháromság Egy Isten és az ember kapcsolatára vonatkoznak: Az ember akkor éli meg a boldogságát, ha belül tudja, hogy Istenhez tartozik és boldogságát még az sem zavarja, hogy életében nem segítik, hanem inkább hátráltatják. Akkor is cselekszi az Isten akaratát és közben átéli a vele való közösséget és annak öröme átjárja a szívét. Azonban Minden Boldogmondásnak a végső, mindenen túlmutató reménység ad értelmet.


De mi a helyzet, a mi egyéni és közösségi végső reménységünkkel összefüggésben? Nézzük meg miről tudósítanak bennünket a mai Húsvéti választott Igék.


A Lukács Evangéliumában a 24. fejezetében olvashatjuk, hogy az Emmausi tanítványok a Jézussal való találkozás után az örömhírt, a "hevült szívük" állapotát (Lukács 24, 32.), nem kívánták magukban tartani, hanem rögtön elmondták az Apostoloknak és ebben a közösségben hirtelen valami történt azok számára, akik mindeddig csak az üres sírról hallottak az asszonyoktól.


Azt már a legtöbben, még Bolyki János, János Evangélium kommentárja is megjegyzi, hogy még a nem keresztyének is elfogadták (pl. a zsidó Toledot) a húsvéti történetekben az üres sír tényét és erre számtalan bizonyíték is utal. A tanítványok nem rabolhatták el a testet, mert ők maguk is leírják, hogy meglepettek voltak, amikor valami történt. De mi történt akkor és ott, ami az evangéliumnak ott és akkor és ma is értelmet ad, egyedüli értelmét adva a mi egyéni életünknek, kegyességünknek, imádságunknak, amit semmi más nem tud megadni.


Igen, mert hirtelen, egyik pillanatról a másikra ott állt a Feltámadott Jézus.


Sajnos azonban ma is sokféle téves kártékony gondolat él ma is az emberek fejében a Húsvéttal kapcsolatban. Éppen ezért mindenekelőtt azt kell látnunk, hogy Jézus Nagypénteken valóban meghalt. Bizonyítja az oldalát átdöfő lándzsa nyomán kiömlő víz és vér, ami a halál beálltának biztos jele, ami még ugyanakkor egy sokkal mélyebb jelentést is hordoz. Nagypéntekről Vasárnapra pedig az emberi tudomány által ismert és felfogható módon Jézus nem jelenhetett volna meg, erre nincs emberi magyarázat. A Feltámadásnak nem volt emberi tanúja hiszen a Feltámadás kívül van az ember felfogóképességén, az őrök is csak a Feltámadást jelző Úr Angyalával találkoztak és már ettől is halálra váltak. De a Feltámadott megjelenésének a tanítványokon és az evangéliumban felsorolt asszonyokon kívül még ötszázan szemtanúi voltak. (IKorinthus 15, 6.)


De, hogyan reagálnak a tanítványok? Jézus a megjelenése után, azonnal megszólalt: „Békesség nektek!” Ezt a békességet pedig az eredeti nyelven írt Szentírás olyan szóval fejezi, amely azt jelenti, hogy ennek a békességnek megtapasztalása nem függ a külső világban tapasztalt eseményektől. De Jézus megjelenésére szavai ellenére a tanítványoknak érthető módon mégis összezavarodhatott mindaz, amit az őket körülvevő világról eddig gondolhattak szívükben a racionális gondolkodás és a vallási hiedelmek kezdtek feljönni és előjönni és elborítani gondolkodásukat. Azt hitték, hogy valami Szellemet látnak, egy megjelenést, aminek nincs köze Jézus testi megjelenéséhez, ahhoz a történethez hasonlóan, mint amikor Jézus a vízen járt. (János 6 és Máté 14. is tudósít erről az eseményről.)


Jézus, mint mindig, most is látja gondolataikat, felszólítja őket, nézzétek meg a kezemet és lábaimat! „Én Vagyok” Isteni  ÉNKIJELENTÉS kijelentés volt ez! A Szellemnek nincs húsa és nincs csontja. Vagyis a szellem nem megfogható, de Jézus valóságos mennyei testben jelent meg, mert valóban Jézus jelent meg, sőt még az önazonosságát is bizonyítja és bíztatja őket, tapintsák meg. Két dolgot említ meg itt Jézus: a kezét és lábát, amin a szeg áthatolt. A Megfeszített és Feltámadott Jézus önazonosságának két jelét. De a tanítványok még mindig nem merték elhinni, mindazt, amit látnak. Jézus szinte tapintotta a gondolataikat. Kért egy darab sült halat és előttük megette.


Aki leírta ezt a Feltámadástörténetet, nem egy álmodozó, hanem Lukács az orvos, aki a tényeket vizsgálja meg és alaposan utánajárt mindennek. A többi evangélista is beszámol a Feltámadott megjelenéseiről, ahogy Máté is leírja a tanítványokkal való találkozást és a tanítványokkal együtt önmaga vívódásáról is ír, hogy harcolt bennük a látottak és az eddig ismert valóság közti feszültség, de mégis alázatosan leborultak Jézus előtt ott Galileában, mikor Jézus a Keresztelési parancsot bízza rájuk.


Maga Tamás is, akinek a többiek elmondják, mivel Jézus első megjelenésekor nem volt ott, (János evangéliuma 20, 24 – 28.) hogy Láttuk az Urat. Az eredeti kifejezés igeideje, többet jelent mint puszta látás: láttuk, látjuk és a jövőben is látni fogjuk az Urat, azt jelenti, hogy ez a látás mindannyiuk életét, aki látta a Feltámadott Jézust a gondolkodásában változtatta meg.


Jézus nyolc nap múlva, csak Tamás kedvéért, megjelent és mindjárt Tamás kételkedő kérdését, válaszolja meg: „… Nyújtsd ide kezedet és tedd oldalamra és ne légy hitetlen, hanem hívő…” Jn 20, 27) Itt is látjuk, hogy Jézus önazonosságához hozzátartozott a harmadik seb. Az utolsó, amelyet a negyedik Evangéliumban Jézus megemlít, amely talán a legfontosabb: Jézus halálát igazoló jel (János 19, 34.).


A látáshoz azonban hitre van szükség az adott pillanatban kell észrevenni a jelet, ahogy amint János hitt, amikor látta az üres sírt és a lepedőket szépen összegöngyölve látta meg, észrevette benne a Feltámadás bizonyságát. (János Evangéliuma 20, 8.)


Tamásnak azonban látásra volt szüksége, ahhoz, hogy higgyen. Jánosnak elég volt a jel is. különbözőek vagyunk. De itt most ebben a zűrzavaros világban kedves olvasó, kiben bízhatsz maradéktalanul és most nem a tudományra és nem az önmagában vett vallásra gondolunk, hanem a minket meghaladó valóságra, ISTENRE!


Éppen a mai napon olvastam egy történetet, a „Mai Ige” Bátorító üzenetek minden napra füzetben: „Egyszer egy diák egy dolgozatára egyest kapott. Felháborodottan mondta a tanárának, hogy nem ezt érdemelte. A professzor mosolyogva ezt válaszolta: „Egyetértek, de sajnos ennél kisebb jegy nincs”


Ez a véleménye Istennek is a mi bölcsességünkről: „e világ bölcsessége ugyanis bolondság az Isten előtt.” (I Korinthus 3, 19.


Persze tudom, hogy a világ bölcsességét az emberek ma is többre értékelik, mint a Hitigazságokat. Egy előadásban hallottam egyszer egy megdöbbentő tényt, az eredeti görög ókori művekből megírásuk után több száz évvel megírásuk idejétől áll rendelkezésünkre csak másolat. Az újszövetségi iratoknak pedig lényegében szinte a megírásuk idejéből rendelkezésünkre áll írat, amely a mi Bibliánkban is megtalálható írás eredeti görög szövege. A Bibliai újszövetségi írások fennmaradt példányszáma is nagyobb, mint az emberiség közös kulturkincseként fennmaradt ókori görög írásoknak, mégis a világ egy el nem hanyagolható része a Feltámadásról szóló írásokat és az egész újszövetséget az Istent keresők számára megpróbálja módszeresen érvénytelenné tenni.


Miért igyekeznek a világ ateista tudósai A Mennyei Kenyeret, Jézus Krisztus Feltámadását félretolni, saját igazukra kétségtelen bizonyítékot keresve, de azt a mai napig mégsem találva, a Bibliát azonban mégis és ma is a tudományos pártatlanság nevében ösztönösen tagadva. Valami hiányzik belőlük, hogy gondolkodásuk megváltozzon és felismerjék a Biblia csodáját. Gondoljuk csak el, hogy János és Péter ugyanabban az üres sírban jártak ugyanazt látták, Péter csodálkozott, János pedig hitt, mégis mindketten ugyanazokkal a tényekkel szembesültek. (János 20, 6 – 8.)


A Feltámadáshit eddig két bizonyítékát láttuk, az első az üres sír, amelyre külső bizonyítékok vannak, a második a Feltámadott megjelenései, amelynél rendelkezésünkre állnak az akkori korból való íratok. De a harmadikról ezidáig még nem írtunk.


Amikor Jézus a János Evangélium Textus Igéjét mondja a látás, a boldogság és a hit összefüggéséről, akkor lényegében Jézus minden idők emberéhez szólt és nem csak a tanítványokhoz. Hozzánk mai Igehallgatókhoz is. Mert nem a látás által lesz a hit, hanem hitünk: (ismeretünk, bizalmunk Istenben, engedelmességünk) által vesszük észre a Feltámadás Valóságát! Mert a Feltámadás legutolsó és legszemélyesebb bizonyítéka te magad vagy, lehetsz Keresztyén Testvérem


De térjünk vissza a szolgálatunkban említett Boldogsághoz és a végső reménységhez. A legtöbb ember, amint említettük a külső világ által akar boldog lenni, az anyagiaktól, az egészségi állapotától vagy a családjától, párjától elvárva azt. Pedig belül önmagunkban kell boldognak lenni ez pedig csak a minket meghaladó valóság, egyedül Isten által lehetséges. Jézus a Feltámadásával erről a valóságról az Isten valóságáról adott hírt azoknak, akik szerették.


A Feltámadás közösségében többé nem az írott törvény Isten, nem a hagyományok és szokások, hanem a Feltámadott Jézus megmutatta és megmutatja ma is mindenkinek, hogy az Isten nem a holt betűben és hagyományokban van, hanem felettünk értünk és bennünk is. Mert ha benned is él a Feltámadott, akkor minden körülményekben boldog lehetsz és Isten Szentlelke által végbemehet benned is a csoda: Hitben látsz. Hitedben pedig megtapasztalhatod a minket meghaladó valóságot: Istent és hitedben az élet megpróbáltatásai és lelki mélységei és magasságai örömei között is biztonságra lelsz és a Feltámadott Jézus biztosít téged arról, hogy fizikai halálod után is van tovább, Megdicsőült Testben, amiről Jézus a Szentírásban FELTÁMADOTT TESTÉBEN való megjelenésben nekünk is bizonyságot adott.


A fizikai halál nem pont, hanem kettőspont. Óriási vigasztalás ez most azoknak, akik szeretteiket a koronavírus vagy más betegség miatt éppen ezekben az időkben, vagy éppen most veszítették el. Az Istennel való közösségben a boldogságot átélt ember azonban tud vígasztalódni és várja a boldog viszontlátást az Isten országában.


Az Istennel pedig már itt a földön is boldog lehetsz és a világ kis boldogságai, ehhez a nagy boldogsághoz járulnak és a kis boldogságokért is megtanulsz imádkozó lélekkel hálás lenni és örülni. Hiszem ez az a boldogság, amely téged is megváltoztat és mindvégig mindörökké elkísér. Ámen.


Imádkozzunk!:


Mennyei Édesatyánk!


Tölts be Szentlelkeddel, hogy úgy imádkozzunk, ahogyan kell! Kérlek hallgasd meg könyörgésünket, hogy a veled való közösségben vágyjunk boldognak lenni. Látod Urunk, mennyi a reménytelen szorongó ember. Töltsd be őket a Te élő Feltámadott Fiad Igéjével, hogy gondolataik a sötétségről világosságra leljenek!


Urunk, könyörűlj a betegeken, akik lélegezetetőgépekre vannak bízva, könyörülj az orvosokon és áplókon, adj nekik Reád tekintő szívet és elmét, hogy ne csak az életmentést nehéz munkáját tegyék, hanem tedd szívüket késszé, hogy a Te jelenlétedben szolgáljanak, minden iránymutatást erőt szeretetet Tőled várva. Kérünk légy a gyászolókkal, akik most a kíntól belül a lelkükben feljajdulnak és keserűség árassza el őket. Légy most velük és mély gyászukban Szentlelked által írd szívükbe a Feltámadás élő reménységét.


Urunk, add nekünk most ebben a helyzetben, hogy még inkább Reád figyeljünk mindent reád bízva. Légy a gyülekezetekkel a Kistokaji közösséggel is, hogy élő hitben tudjunk feladatainkat és munkáinkat gyülekezeti szolgálatainkat tenni. így áldj meg minket élő jelenléteddel az Úr Jézus Krisztus nevében kérünk hallgass meg minket Ámen.


Mondjuk el, az Úrtól tanult imádságot!


Ének: Krisztus Feltámadott 185.


ÁLDOTT HÚSVÉTOT ÁLDOTT FELTÁMADÁS ÜNNEPET KÍVÁNUNK, MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK!


Amennyiben Szolgálatainkkal kapcsolatban érdeklődne, vagy kérdése van, vagy segítene minket, hogy honlapunkat minden érdeklődő megtalálhassa, kérjük írjon a kapcsolat menüpontban található email címünkre.


Áldás Békesség!


 


PASSIÓ: NAGYPÉNTEK. Nagypénteki Passiós Igék: Olvassuk el a Máté 26, 47 – 66 Márk Evangéliuma 14, 43 – 15, 47 és Lukács Evangéliuma: 22, 47 – 23, 56. és János Evangéliuma 18 – 19, 42.


Lektió: János Evangéliuma 19. fejezete Textus: 19, 15c és 16 és 19, 30. versek.


A kereszt közelében. 2021. Április, 2.


Kedves Testvérek a Krisztusban, Aki megfeszíttetett értünk!


Nagypéntek van bár nincsenek gyülekezeteinkben Istentiszteletek, de a Duna televízióban központi Református Istentiszteletet tekinthettünk meg. Az Igére figyelő lelkek pedig az Igehirdetésből erőt meríthettek Krisztus megragadottjai lehettek és a televíziós közvetítésen keresztül, ha csak rövid időre is lélekben egy sokkal nagyobb gyülekezeti közösség tagjainak érezhettük magunkat.


Rövid írott szolgálatunk más, Nagypénteki gondolataink csupán Jézus Passiótörténetének csak egyfajta halvány vázlatos bemutatását szeretnék adni a Passióban résztvevő emberek hozzáállásán keresztül.


Talán még emlékeznek rá a kedves testvérek, hogy második böjti Vasárnapunkon, a 121 Zsoltárral kapcsolatban írtuk, hogy induljunk el a zarándokok útján. Virágvasárnapi szolgálatunkban pedig láthattuk, hogy egy hatalmas virágvasárnapi zarándok tömeg özönlötte el a fővárost Jeruzsálemet. A szamár pedig a Bűnáldozatot Jézust vitte a városba.


Virágvasárnap Jézus látta a Templomot: A pogányok udvarán sokan az áldozati állatot vásárolták meg. A templom udvara hangos volt a kereskedők hangjától. Jézus kiűzte onnan őket, mert az emberek nem értették, hogy a Templom az imádság háza. Az ószövetségi emberek még úgy tartották, hogy a föld szíve a Templom és ennek központja a Szentek Szentje, de a templom az emberi érdekek érvényesülésének színhelye lett és a nagytanács és a főpapok testülete azonban rendben lévőnek tartották ezeket az állapotokat…


Jézus a Gecsemáné kerti imádsága után tudva, hogy elérkezett az idő. Az „ÉN VAGYOK” Isteni hatalmát megmutatta és akik elfogására érkeztek a földre estek, megmutatta, hogy mint Mennyei Király megszabadulhatna, de mégis hagyta, hogy elfogják. A keresztre feszítés előtt  ott vannak a később „feszítsd meg – et” kiabáló szemlélődők, akik a mindennapi életükben valami történésre várnak. Ott vannak az Antónia várból a Római katonák, a templomőrség és a vallási elit, akik szinte kívülről ismerték Mózes törvényeit, ott voltak a farizeusok, akik hitték a Feltámadást és a lelket és a rómaiakkal nem akartak semmilyen kompromisszumot. Ott voltak a szaddúceusok is, akik csak Mózes öt könyvét tekintették, mérvadónak és sem a lelket, sem a Feltámadást nem hitték. Furcsa módon azonban mindketten egyetértettek abban, hogy Jézust el kell fogni el kell hallgattatni. János apostol azonban bement Annás Főpap palotájába a törvényvallás egyik központjába, ahol a Főpap szívét Isten helyett az írott parancsok foglalták el.


Péter azonban kint melegedett, kíváncsi volt mi történik, és Péter, akit Jézus kőszikla darabnak nevezett, aki túláradva beszélt Jézusról való hűségéről most hirtelen szavaival, ellökte megtagadta elutasította az áldozati báránnyal való közösségét, hogy mentse a saját életét.


Itt álljunk meg egy percre és éljük át azt a pillanatot, amikor a kakas megszólalt és ahelyett, hogy Pétert elítélnénk azért, mert a tagadás pillanataiban a félelme erősebb volt, mint a Jézushoz fűződő köteléke, egy kicsit mégis érezzük át bűnbánata fájdalmát, amit a zeneirodalomban, talán senki nem öntött zenébe olyan fájdalmasan, mint Johann Sebastian Bach, Máté Passiója Erbarme Dich kezdetű alt áriája. amit talán így adhatnánk vissza magyarul: „Szánj meg, könyörülj rajtam Istenem, akard látni a könnyeimet, nézd a szememet és nézz a szívembe keserűen és fájdalmasan sírok előtted. Szánj meg, könyörülj rajtam Istenem…” Ezek lehettek Péter fájdalmas szavai.


A keresőbe üssük be ezeket a szavakat: Bach – Julia Hamari – Matthäus Passion – Erbarme Dich)


(Hallgassuk meg imádságos csendben legyünk egy kicsit mi is ott lélekben Péterrel kicsit tovább mint 7 perc, hallgassuk a szívünkkel is a síró hegedű hangját, aki ismeri az is kérjük hallgassa meg a Nagypéntek Délutánjának csendjében.)


De hol a többi tanítvány, nem is hallunk Jánoson és Péteren kívül róluk. Annál inkább a főpapi fejedelmekről a feszítsd meg- et kiálltó vagy szemlélődő közömbös vagy ellenséges tömegről és Pilátusról és Barabásról, (Bar – Abba) az „atya fiáról” Barabbásról a szó érdekes módon ezt jelenti. A feszítsd meg – et kiálltó tömeg a lázadó rabló elbocsátását követeli.


Pilátus, aki ekkora már elveszítette Tibérius császárhoz fűző pártfogóját Seianus konzult, nem akarta, hogy a legkisebb felzúdulás is legyen.


Láthatjuk, Ismét egy ember, akinek a félelmei parancsoltak. Pilátus el akarja engedni Jézust és azért, hogy a nép sajnálatát megnyerje vasdarabokkal csontokkal ellátott korbáccsal megkorbácsoltatta, ahogy a Passió című filmben is láthattuk. A katonák pedig szórakoznak, mivel Jézus királyságát szinte senki sem értette. Pilátus meg akarta menteni Jézust és ismét kinyilvánítja, összesen háromszor, hogy nincs ok arra, hogy elítélje, de mégis meghajol a közakarat előtt. A hangadók, egyre hangosabban kiabálnak és elhangzik a fő vád: A törvény szerint halált érdemel mert Isten Fiának mondta önmagát. Ekkor Pilátus ez a rabszolgából lett bírói és katonai vezető helytartó, egyre kényelmetlenebbül érezte magát. Újra behívatta Jézust, és megkérdezte, hogy honnan való. De Jézus már elmondta, hogy aki az Isten valóságát elfogadja az hallgat az érti és odafigyel az Ő  hangjára.


Pilátus nem figyelte igazán Jézus szavait nem is értette. Hanem egy dolog járt a fejében: Ne legyen lázadás. Felismerte, hogy Jézus ártatlan, megpróbál Jézus érdekében, ami hatalmában áll, de Jézus kijózanítja: Az ő hatalma az eleve elrendelő Isten kezében van. De Pilátus még ekkor is el akarja bocsátani Jézust, és azt kérdezi: A ti királyotokat feszítsem meg? A főpapok válasza szinte sarokba szorítja Pilátust: „Nem királyunk van, hanem császárunk” Ekkor Pilátus cselekedetéből kiderült, talán önmaga számára is, hogy valójában semmi hatalma sincs csak, amit felülről kapott.


Álljunk meg most testvéreim látjuk, az embereket a kereszt árnyékában, ott vannak a közömbös szemlélődők a jólelkű de csöndes emberek. De ellenséges érzések irigység félelem, és hatalomféltés jelenik meg a főpapok képmutató mondatában: Nem királyunk van, hanem császárunk. Pilátus kiengedte kezéből a bírói hatalmat, a főpapok, akik a szaddúceusok pártjából kerülnek ki hivatalukból leköszöntek testületeként működnek és inkább elismerték a római császár számukra is gyűlölt uralmát a minden etikát emberiességet nélkülöző személyét és önkényeskedését a zsidó emberek megalázottságát csak Jézus királyságát ne kelljen. Lemondanak a Messiásról.


Kedves olvasó, mit jelent ez a mondat mai szemüvegünkön keresztül? Az emberek ma is elismernek félelemből érdekből bármilyen földi uralmat, de Jézus szívek fölötti uralmát ma sem akarják, még a koronavírussal foltatott harc idején sem.


Pilátus tudta, hogy a főpapok szava nem őszinte, de félt, hiszen a főpapok már említett mondatát már megelőzte egy fenyegető mondat: vagy elítéli a helytartó Jézust, vagy nem fogja viselni a „császár barátja” címet.


Az ördög szorító bilincse a kereszt árnyékában szinte gúzsba köti az összes tanítványt is. Péter siratja tagadását, a többi tanítvány Jánoson kívül elbujt, nincsenek sehol. A tömeg nagy része feszítsd meg – et kiállt. A katonák szórakoznak Jézus megfeszítése után.


Jézus pedig szenved a kereszten, amit mi soha nem tudunk még megközelíthetően  sem felfogni, de most Nagypénteken megpróbálhatunk egy kicsit az eseményekre hangolódni. Engednünk kell, hogy Krisztus megragadottjai legyünk. Cirénei Simon Krisztus megragadottja lett, ahogy a Délelőtti Istentiszteleten hallgathattuk. Jézus a kereszten szenved, mégis minden szavával tanít most minket is. Mária Jézus anyja és János a szeretett tanítvány ott áll a keresztnél és Jézus egymásra bízza őket és a kereszt alatt megszületik a gyülekezet, az egymással törődők Krisztusi közössége.


Kedves testvérem, tedd fel őszintén a kérdést, Nagypénteken, te hol állsz? A többség oldalán, a szemlélődők oldalán, vagy a kicsiny csendes jóérzésű emberek oldalán azok oldalán, akik nem mernek kiállni Jézus ügye mellett, mert félnek? Vagy azok oldalán, akik, ott állnak a keresztnél és bizonyságot tesznek, mint a százados, aki kijelentette, hogy Jézus Isten Fia (Máté 27, 54.) vagy Mária és János a szeretett tanítvány, vagy az élete utolsó pillanatában megtért Lator (Lukács 23: 40 – 43.) aki, elismeri Jézus királyságát. Elismeri, hogy Jézusnak felfoghatatlan hatalma van és Jézus megígéri, hogy még ezen a napon vele lesz és semmi sem fogja elszakítani a vele való közösségtől.


Jézus valóságosan meghal a kereszten, János evangéliuma 19, 30. ezt így fejezi ki: Elvégeztetett az itt szereplő kifejezés azt jelenti, hogy a megváltás ősevangéliumban megírt szavai (1Mózes 3, 15.) célhoz értek. Jézus bűneinket felvitte a keresztfára, bűnáldozattá lett értünk és fejét lehajtva csendesen átadta a lelkét. Itt ezen a ponton álljunk meg ismét.


János Evangéliumában János a szemtanú elmondja, Jézus és a próféták szavai beteljesedtek, amikor a Páskabárányokat leölték az ünnepre, hogy az ünnepet méltóságteljesen megülhessék.


Az igazi Páskabárány Jézus meghal a kereszten. A kereszten lévők szenvedésének sokszor itt ebben esetben a közelgő ünnep miatt, úgy vetettek véget, hogy mindkét lator csontját eltörték és a levegő kifújása már lehetetlen lett számukra és meghaltak, de Jézus csontját nem törték meg, mert már meghalt. De mi tudjuk, hogy Ő az igazi Páskabárány, akinek a csontjait nem törhették össze. A katonák nem tudták, de az Istennek nem tudva is eszközévé lettek. Azonban, hogy Jézus haláláról megbizonyosodjanak lándzsával szúrták át.


A kereszt körül álló tömeg nem tudta, de Isten eleve elrendelő kegyelme által az igazi szabadító, Jézus, aki nem a rómaiak fogságából mentette meg népét, hanem a halál a bűn, a reménytelenség, a rossz szokásaink, a csak létezni önző hozzáállás csapdáiból mentette meg nemcsak a zsidókeresztyén tanítványait, hanem a mai keresztyéneket, népre nemzetre, nemre életkorra való tekintet nélkül. Mindenki, aki pedig hisz Jézusban, vagyis, akinek nem e világ ura a császára: nem a korszellem, a pénz, a hatalom, és félelem vagy az önző vágyai uralkodnak felette, hanem Jézus az életének a valódi királya. Pilátus ezt nem vállalta, továbbra is a Tiberiustól kapott hatalmát féltette. Péter megbánta tagadását és irgalmat és megbocsájtást és szolgálatot kapott, a lator, aki egész életét elrontotta és erre a kereszten döbbent rá, elfogadta Jézus Királyságát és Jézussal közösségbe került, amit a halál sem szakíthatott meg.


Aki Jézus királyságát elfogadta és mai is elfogadja, az mindörökké vele lesz Királyságában országában. A mi zarándok utunk még nem ért véget, eljutottunk a Keresztig, de a Keresztnek Jézus Feltámadása ad egyedül értelmet.


Az Atya elfogadta az áldozatot és mi bűneinket letehetjük és új megújult lelki életet félelem nélküli boldog életet nyerhetünk itt és az örökkévalóságban,


kedves olvasó te döntöd el, hova állsz. De döntésed, örök életedre lesz hatással . Jézus lehet az életed Királya és akkor a világ önző és félelmekkel teli császárságából Jézus szeretettel teli Királyságának polgára lehetsz Ámen.


 


Az alkalmunk végén Imádságos szívvel énekeljünk:


A keresőbe üssük be a következőket: rád tekint már hitem református ének kórus


ezt követően, mondjuk el együtt a Mi Atyánk Úrtól tanúlt Imádságot.


 


NAGYHÉT PASSIÓ. Nagycsütörtöki gondolatok.


Nagycsütörtöki választott Igék: Márk Evangéliuma 14, 12 – 25. János Evangéliuma 13, 1 – 20.


„Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” János 13, 15.


Kedves Testvérek a Krisztusban!


Jézus tudja, mi fog történni, de a tanítványokat szinte az utolsó földi percéig tanítja, hiszen még a kereszten is tanít, gondoljunk a kereszten elmondott szavaira. Jézus egy pillanatot sem hagyott elveszni, az Ő útja eleve elrendelt út.


A Nagycsütörtök helyszínével kapcsolatban pedig nem érdemes azon tanakodni, hogyan és mi módon van ott éppen akkor abban az időben a korsót hordozó ember Márk 14, 13 – 15.


A lényeg, hogy minden készen álljon a vacsorához, amely egyrészt a Páska vacsorához kötődik, és ennek az ünnepi étkezésnek Jézus szavai akkor még szokatlan tartalmat adnak, amikor Jézus azt mondja: "...Ez az én Testem ... ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik..." (Márk 14, 22; 24).


Másrészt ez a nap János Evangélista elbeszélésében egy másik szemléletes tanítása Jézusnak, amelyet e rövid gondolatsorban szeretnénk most megvilágítani. A János Evangéliumában (13, 3 vers) azt olvashatjuk, hogy Jézus kezdettől tudva, hogy honnan jött és hová megy, hogy az Atya mindent az Ő kezébe adott, mindezt tudva Istenemberként és azt, hogy mi vár rá, felkelt a vacsorától, és a tanítványok tanítványi küldetését erősítve egy számukra megdöbbentő dolgot tett, megmosta a poros lábukat.


Az ókorban nem volt ismeretlen a lábmosás, még a hittanos gyermekek is tanulják, és tudják, hogy a lábmosás az ókori viszonyok miatt természetes volt, amelyet álltalában a rabszolgák végeztek. De előfordult, hogy a kedves kitüntetett vendégnek a házigazda megmosta a lábát, vagy a feleség a férje lábát, a tanítvány a mestere lábát.


A kijelölt történetben azonban, nem Jézus lábát mossák meg tanítványai, hanem fordítva a Szentháromság második személye a Fiú, a testté lett Jézusban a vacsora alkalmával körülkötötte magát és a rabszolgák munkáját végezte el, amit egy zsidó rabszolga sem végzett el. Példanélküli és akkor megdöbbentőnek számított Jézus  cselekedete.


Képzeljük csak el, hogy a világ legnagyobb vállalatának tulajdonos igazgatója odamegy, az egyik beosztottjához és ezt mondja: jöjj megmosom a lábadat és várlak az otthonunkban. Nagyon szokatlan lenne ez a mai viszonyaink között is.


De Jézus tette még inkább az. Az Isten Jézusban lehajol és tanítványok poros lábát mossa. Bár Jézus cselekedete az Úr Szenvedő szolgájának a képét bontja ki (Ézsaiás 53.) előttünk.


A kérdés csak az, hogy Jézus miért cselekedte ezt és mire tanít ez történet bennünket ebben a mostani időnkben.


Az első gondolat, amely eszünkbe jut, mivel Jézus ezt tette a tanítványokkal, akkor a tanítványoknak sem lehet idegen tanítványságuktól, hogy egymás lábát megmossák, vagyis hogy egymásnak szolgáljanak. Azonban, hogy ezt valóban megtegyék, hogy lélekben Krisztus cselekedhessen bennük, hogy Jézus 11 tanítványa valóban tanítvánnyá legyen. Jézusnak az ő bűneikért is eleget kellett tennie a keresztfán. Jézus áldozata kellett ahhoz, hogy be tudják tölteni, amiért Jézus választotta őket. Jézus kereszthalála által hit által a tanítvány tehát megtisztulhat, de minden nap bűnbánatot kell tartania, vagyis e képben szólva megmosni a lábát, életének, lelkének gondolatainak cselekedeteinek azt a részét, amely nap mint nap bepiszkolódott.


Aki pedig elfogadta Jézus Kereszten megtörtént Áldozatát annak van köze Istenhez, annak számára magától értetődő és tőle el is várható, hogy a másik embernek ténylegesen a gyakorlatban szolgáljon. Természetes, hogy világunkban nem egymás lábát kell megmosni, persze azért történnek a szertartásokba épülve ma is jelképes lábmosások, amelyek akár ma is elgondolkodtathatják az embereket. Felteszik azt a kérdést, hogy hol vannak az egyéni határaink a szolgálatban.


Azonban, hogy Jézus áldozatát valóban elfogadtuk – e az meglátszik az életünkön és szolgálatunkon. Másképpen fogalmazva, hogy mi valóban megfürödtünk részesültünk a Szentlélek ajándékában és elfogadtuk Jézus áldozatát, az onnan lesz  világos saját magunk és mások számára is, hogy életünk szolgáló élet-e?


Mert csak annak van joga Istennek szolgálni, aki Jézusé. De, aki valóban Jézusé az ténylegesen szolgál, azzal amit Istentől kapott, van, aki szóval és írott, nyomtatott  betűvel, van aki szervezéssel, van aki fizikai munkával, van aki a betegek vagy beteg hozzátartozója mellett és van aki fizikai munkával akár egy virág őszinte szívvel való elültetésével és van aki anyagiakkal, de mindenképpen és mindenki imádsággal, hogy Isten mutassa meg nekünk, ajándékainkat és azt, hogy miképpen szolgáljuk Őt.


A földi Jézus tanítványai még nem értették a lábmosás előképet, de mi Nagypéntek és Húsvét után érthetjük és szolgálatunkban megmutathatjuk, hogy Jézus legyőzte a halált a bűnt a sötétséget a reménytelenséget és azzal, hogy ezt mutathatjuk, hogy a másik ember érdekét a miénk elé tudjuk helyezni, világossá tesszük, hogy Jézus cselekszi ezt bennünk, Aki, meghalt, de ma is él. Ámen.




Virágvasárnap. Böjt hatodik vasárnapja.


Lektió: Lukács 19, 28 – 40.


Kedves olvasók Imádkozzunk most  együtt lélekben otthonainkban:


Dicsőítünk és magasztalunk Téged most ezen a Virágvasárnapon Istenünk, Dicsőítünk Téged,  Mennyei Édesatyánk, Aki az eget és a földet minden láthatót és láthatatlant alkottad és teremtetted és gondviselő kegyelmeddel őrködsz minden látható és láthatatlan felett. Dicsőítünk Fiú Isten, aki Jézusban, életedet adtad miértünk és a mi bűneinkért haltál kereszthalált. Magasztalunk Téged Szentlélek Úr Isten, Aki szívünkbe plántálod az Atya szavait amit Jézus hirdetett egész életével és most általad fogadhatjuk be de nem azért, hogy mindörökre ott maradjon bezárva, hanem hogy bátran és örömmel szabadon hirdessük mindenkinek gyógyító, erőt adó és ébresztő Igédet a csüggedt és sötétségbe burkolózott világban. Szentháromság Egy Igaz Örökkévaló Isten, a Jézus nevében kérünk hallgassd meg most otthonainkban elmondott könyörgésünket Hozsanna Ámen.


 


Textus: János Evangéliuma 18, 21 c.


Jézus mondta: „Ők tudják mit mondtam”


Kedves Testvéreim Virágvasárnapunkat otthonában ünneplő gyülekezet!


A bizonytalanság légköre ül most a levegőben és telve vagyunk kérdésekkel és talán sokan a jelenlegi helyzetünkből következő kételyekkel is. Sokan talán az olvasók között is vannak olyanok, akik ilyenkor húsvéthoz közeledve megelégedtek az ünnepi időszak szokásaival a nagyobb család összegyülekezésével és mindezt a Templomba járóknál aranyozta be a virágvasárnapi és a Húsvéti Istentisztelet.


Fájdalom, ahogy egyházunk négy vezetője körlevelében is erősítette meg, hogy ebben az esztendőben ismét Templom és gyülekezeti tagok személyes jelenléte nélkül ünnepeljük a Húsvét a Feltámadás ünnepét. Ez már a második ilyen év, hiszem nem véletlen. A külső körülmények nyomása alatt meg kellett tanulnunk belül a szívünkben ünnepelni.


A kényszerű bezártság azonban mindannyiunk számára súlyos csapást jelent, de kérlek benneteket drága olvasók: ne csak a negatívumokat lássuk. A lélekben hitben ünneplők számára a Nagyhét lelki ajándékai most is rendelkezésre állnak. Találkozhatunk Jézussal a Szentírás szavaiban és a személyes imádságban, találkozhatunk egymással telefonon és a technika egyéb más eszközei segítségével imádkozhatunk egymásért közösségünkért és a hírek szerint a televíziós Református Istentisztelet segítségével bekapcsolódhatunk az Úrvacsoraközösségbe. Természetesen szeretnénk egymást megölelni, egymást látni, és legalább a másik kezét megfogni, de erre még úgy tűnik egy ideig még várnunk kell.


De most emlékezhetünk a 2019. évre, amikor Virágvasárnap a feldíszített  Templomban együtt ünnepeltük Krisztus Urunk Jeruzsálembe való bevonulásának ünnepét. Lélekben azonban most mi ne csupán 2019. – ig. vagy néhány évre korábbi idők Virágvasárnapjaira, esetleg gyermekkorunk szép Virágvasárnapi Istentiszteleteire emlékezzünk vissza. Menjünk vissza gondolatban most még régebbi időkbe és hiszem, hogy János Evangéliuma üzenete által még egy sokkal mélyebb lelki utazásra is lehetőségünk nyílik és Isten Igéje eléri szívünk gondolkodásunk középpontját és hiszem Jézus és az Atya Lelke a Szentlélek átformálhat minket.


Utazzunk tehát vissza most gondolatainkban Jézus korába Júdea Provinciába. A tényleges hatalmat a megszálló római hadsereg gyakorolja. A zsidóságot a Római birodalom hadseregének állandó ellenőrzésével a helytartó irányította. A  nagytanács tagjai és a főpapok testülete Róma beleegyezésével és állandó ellenőrzésével  kényesen ügyelnek a rendre és vigyáznak, hogy Rómának is megfeleljenek és Mózes törvényét is látszatra minden ponton betartsák betartassák. A rómaiak és a nagytanács sem szeretnék, ha a legkisebb feszültség is megjelenne a provinciában. Mindannyian féltik hatalmukat és befolyásukat.


Közeledik a Páska ünnepe, amikor a zsidó nép arra emlékezik, hogy Isten Mózes emberi vezetésével kivezette népét Egyiptomból a szolgaság házából. Óriási ünnep volt ez a zsidó emberek számára, ilyenkor mindenki eljött még nagy távolságokból is, akár több száz kilométert is megtéve, hogy részt vehessen a közös ünneplésben. Ilyenkor a harminc harmincötezer főt számláló város, Jeruzsálem hozzávetőlegesen két és félmillió főt számláló ókori mértékkel nézve óriásvárossá növekedett. Pattanásig feszült a város, ekkora tömeg esetén csak egy szikra kell, ami a lángra gyújtja az ószövetségi zsidó emberek szívében a római megszállókkal szembeni mindig parázsló gyűlöletet. A rómaiak is feszülten várakoznak. Az Antónia várból, rálátnak a Templom udvarára. Látják a rengeteg zarándokot és kívül talán nyugodtnak tűnnek, de belül szorongató feszültséget élnek át.


Ebben a szinte pattanásig feszült helyzetben Jézus a tanítványaival közeledik a városhoz a korai fügék házáról (Betfagé) elnevezett és az alázatosak és az elnyomottak (Betánia) házáról elnevezett települések után az olajfák hegyéhez ért, amelynek a Gecsemáné nevű kertjében fog imádkozni és gyötrődni ott ahol majd eljön az Úrnak napja (Zakariás 14, 4). Ott elküldött a tanítványai közül kettőt, hogy készítsék elő bevonulását, hogy minden Isten kijelentett akaratának és nem az emberek váradalmának megfelelően történjék: Királyként, de Úrként, de ugyanakkor az Úr szenvedő szolgájaként alázatos királyként érkezzen meg Jeruzsálembe. Nem lovon, hiszen nem akarja a közutálatnak örvendő rómaiak ellen harcba hívni népét. Nem!


El akarja mondani, mindenkinek: Ki Ő! El akarja szavak nélkül is mondani: Értsétek meg Zakariás próféciája a Messiásról beteljesedett: „Örvendj nagyon Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas alázatos és szamáron ül, szamárcsikó hátán…” (Zakariás 9, 9.)


Jézus két tanítványnak szól, hogy segítsenek neki, hogy az emberek lássák Jézus, Akiről a prófécia szól. A tanítványok elmentek és mindent úgy találtak a megfelelő pillanatban,ahogy Jézus mondta, ahogy lennie kellett. Isten rendezte így. A szamáron pedig még nem ült senki, a hátán vitte Őt, aki Nagypénteken lesz bűnáldozattá. Jézus szavak nélkül szólt mindenkihez az ott összesereglő rengeteg emberhez: ÉN VAGYOK, (II.Mózes3,14 és János 18: 5- 6.)  Aki a szamárcsikó hátán ül. Én vagyok, aki gyógyítottalak titeket, aki tanítottalak benneteket és most szinte az egész zsidó néphez szólok, ismerjétek fel a „VAGYOK” szól hozzátok a hosszú idők óta várt Messiás szól most hozzátok a bevonulás képében.


Kedves olvasók figyeljünk most egy rövid időre a népre két embercsoport találkozik össze Jeruzsálemben, az egyik a Jézust követő tanítványok kisebb csoportja, akik már megértették Jézus hívását és szinte mindenhová követték a Mestert, a másik csoport az ünnepre jövő zarándokok hatalmas csoportja. Most Jézus bevonulásakor ez a két csoport találkozik egymással. A zarándokok, vagy a Jeruzsálemiek csoportjából később megkérdezték: Ki ez? (Máté 21, 10)


A hivő tanítványok pedig szinte végig a bevonuláskor az alázat gesztusaival mintegy előre megválaszolják a kérdést, hogy "ki ez"? :felsőruhájukat Jézust a hátán hordozó szamár elé teszik a porba és a szamár a felsőruhákon át lépked egyre közelebb Jeruzsálem a Kereszt dicsősége felé. Az útmenti pálmafák ágait is levágták és a szamár elé tették,  jelképezve a Király Jézus békességet és megbocsájtást hirdető bevonulását. Aztán megszólalnak a tanítványok: „Áldott a király, Aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség és dicsőség a magasságban.” (Lukács Evangéliuma 19, 38.)


A földi Jézus története lassan a végéhez közeledik, mikor Jézus megszületett a Júdeai Betlehemben a pásztoroknak mennyei seregek sokasága hirdette: „Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség.” Itt pedig azt halljuk: A mennyben van békesség, vagyis a vádló már nincs ott, (Lukács 10, 18.) mert Isten Fia által a bűnbánó és bűnbocsánatot elfogadó emberről lehull minden vádlás.


Máté Evangéliuma azonban még további részletekkel gazdagítja Jézus Virágvasárnapi bevonulásának történetét, amely most különös aktualitással bír számunkra is mert nekünk is segítségért kell kiáltanunk, ahogy Máté Evangéliuma írja: (Segíts meg! Szabadíts meg!) „Hozsanna  a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsanna a magasságban!” (Máté Evangéliuma 21, 9)


A Bibliai híradásban csupán néhány nap telt el Virágvasárnap után és amint Jézus már háromszor elmondta tanítványainak, elfogták és elkezdődött a passió, Jézus szenvedéstörténete. Jézust elfogása után a tekintélyes Annás Főpaphoz vitték. Jézus a főpap kérdéseire világossá tette, hogy ne Őt Jézust kérdezzék, a tanításáról, hanem kérdezzék azokat, akik kezdettől fogva hallották tanításait és akiket mostantól fogva már beszédeivel nem tanít itt a földön. Azt is világossá tette a főpap számára, hogy semmit sem mondott titokban és itt most gondoljunk ismét Virágvasárnapra a lehető legnagyobb sokaságra, hiszen egy kétmilliós zarándok tömeg hallhatott Jézusról lehetősége volt vele találkozni.


De miért kérdezi mégis ezt a főpap? Egyetlen céllal mert nem akarja, hogy a Jézus kérdés, megossza őket és veszélyeztesse hatalmukat, mert valójában soha nem akar Jézusról hallani és fogódzót keres hogy Jézust elítélhesse a törvény szerint.


Jézus a válaszában, ahogy olvassuk a Szentírásban felszólítja a főpapot, ha tényleg kíváncsi vagy kérdezd azokat, akik hallották a tanításaimat. Ott voltak velem követtek engem. Kérdezd azokat akik legbelül tudták és most is tudják amit kezdettől fogva tanítottam, mert ők a tanítványaim.


Kedves olvasók, most amikor ezeket a sorokat olvasod, elgondolkodhatsz, ha téged kérdeznének Jézus tanításáról mit mondanál? Talán azt, hogy én nem tudok hozzászólni? Most, amikor a hamis tanítások befolyása és a vallásos közömbösség egyre csak nő amikor a legtöbb templomba járó ember sem igazán érdeklődik a Biblia Kijelentése iránt, amikor még ma is sajnos sokan - köszönik szépen jól megvannak országunkban is Templom és személyesen hallható élő Igehirdetés nélkül is.


Mégsem mondhatod kedves olvasó, ha Jézus tanítványa akarsz lenni, hogy én nem igazán tudom vagy nincs bátorságom a rokonságomban az ismerősök között Jézus tanítását megemlíteni. Virágvasárnap van, hiszem, hogy sokaknak eszébe jut Jézus főpaphoz szóló válasza, ami azt jelenti: akik hallották Jézust: „ők tudják mit mondtam” ők tudnának mit mondani Jézus tanításáról, még azoknak is, akik ma még akár ellenségesek is Jézus tanításával szemben.


Kedves olvasó az Igehirdetésekben, amelyeket eddig életedben hallottál, a szolgálatok által meghallottad Jézust? Mert, ha igen akkor tudtuk és tudjuk és a jövőben is tudni fogjuk, hogy mit jelent számunkra Jézus tanítása, mit jelent Jézus tanítványának lenni és akkor igenis tudunk mit mondani.


Amikor jézus bevonult Jeruzsálembe a nagy sokaságból néhányan, akik „szentségük törvénymegtartásuk miatt a többiektől elkülönültnek tartották magukat, vagyis a farizeusok közül néhányan azt mondták Jézusnak parancsolj rá a tanítványidra utasítsa őket rendre, vagyis tiltsd meg nekik, hogy azt hirdessék boldog örömteli kiáltásukkal, ami a látható eseményeket mintegy magyarázza és minden Isten Igéjét ismerő ember számára világossá teszi: Áldott a király, Aki az Úr nevében jön! Vagyis Áldott Jézus, akiben a próféciák beteljesedtek, és amit láthattak is Jeruzsálemben és környékén és a mai tanítványok által ez a győzelmes kiáltás szinte az egész földön elhallatszott és ismert lett.


Jézus természetesen nem szólt rá tanítványira, hanem ezt válaszolta a vallás külsőleges formáihoz ragaszkodó, de a szívükben Istentől mérhetetlen távol álló farizeusoknak: „mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani” (Lk.19, 40c) A tanítványok Nagypéntek Húsvét és Pünkösd után üldözésnek lettek kitéve és elhallgattak, elhallgattatták őket, ahogy ma is hitükért üldöznek a világ sok országában keresztyéneket. De a kövek Jeruzsálemben Krisztus után 70. -ben valóban "felkiáltottak".


Titusz római hadvezér Vespasianus fia a zsidó nép felkelését leverte és vallásuk legfontosabb épületét a Templomot  leromboltatta, mert Josephus Flavius történetíró szerint a Templom a felkelők egyik bázisává lett. A Templomból mára csak a siratófal maradt meg, de az akkori és mai tanítványok is  emlékeztek arra mit mondott Jézus és a zsidókeresztyének ezért elmenekültek Jeruzsálemből mielőtt a város és a Templom megsemmisült volna. Ők felismerték a Messiást és hallgattak rá.


A mai Keresztyén keresztény tanítványok tudják mit mondott Jézus. Kedves olvasó, ha kérdeznek téged, tudod mit kell mondani? Képes vagy Jézus szavaival erősíteni azokat, akik ugyan figyelnek rád de még nem hisznek, vagy kételkednek, vagy megelégedtek azokkal a külsőségekkel, amelyeket eddig megtapasztaltak a minden Vasárnap nyitott Templomokban?


Testvérek ha ma elhallgatunk, akkor ennek a világnak a mérge - amelynek „csak” egyik eleme ez a vírus - jár át minket és akkor a félelem az elszigetelődés és közömbösség és szeretetlenség lerombol majd mindent, ami emberi és átadja a helyét a formalizmusnak vagy a lelki emberi összeomlásoknak, ahol már szinte nem érdekel senkit sem, hogy mit mondott Jézus.


Nézzünk egy pillanatra magunkba, panaszkodni és a negatívumokat elősorolni mindannyiunknak gond nélkül megy, de Jézusról bizonyságot tenni és Őt segítségül hívni most a nyomorúság idején már kevésbé. A legtöbb embernek már a kész válasza is megvan: De hát én nem értek hozzá, nincsenek hozzá megfelelő szavaim, amivel kellene bíztatnom a családtagokat hogyan tudnék én bármi jót is mondani Jézus Igéjére hivatkozva ebben a helyzetben?


Eszembe jut még a teológus időszakomból egy emlék: Egy kis faluban voltam ünnepi legátus, vagyis a Teológia által kiküldött ünnepi követ, aki az ünnepi Igehirdetést végezte. A fogadó lelkipásztor egy idős asszonyt mutatott be, aki már alig – alig látott így a Biblia olvasásához a szemüvegén kívül még nagyítót is kellett használnia. De mégis rossz szemekkel is naponta tanulmányozta az egyetlen könyvet, amely a házában fellelhető volt: a könyvek könyvét a Bibliát. Soha nem tanult teológiát csak hallgatta az Igehirdetéseket és olvasta a Bibliát imádkozott és mégis mikor megszólalt, szavaiból derű öröm és Bibliai bölcsesség áradt. Több 10 év telt el már azóta, mégis felidéztem most alakját.


Miért? Mert nem hallgatott el az ő bizonyságtétele miért akart minden új legátussal találkozni, hogy átadhassa nekik, amit Jézus a szívébe írt, amit rábízott néhány egyszerű, de hitből fakadó szót, amelyben nem is a szavak voltak igazán különlegesek, hanem hogy belülről szívéből mondta őket, mert ő valóban Jézus tanítványa volt.


kedves olvasó ne hallgasd el a Jézusról szóló bizonyságtételedet, mert akkor a lassú lelki leépülésnek és csüggedésnek adod át magad és rajtad keresztül szeretteidet. Élj a technika lehetőségeivel és erősítsétek egymást Igével imádsággal még akkor is, ha ez most még sokaknak szokatlan, de szokatlan ez a helyzet is amiben most élünk. Mert akik Jézust valóban hallották, azok tudják miről beszélt az Úr Jézus és miről beszél ma is az Igehirdetők beszéde által, és ők tudják, hogy ma azt ünnepeljük, hogy Jézus a széles tömeg előtt mutatta meg, hogy Isten minden körülmények között nem a kívánságainkat teljesíti be, hanem a javunkat munkálja és a te üdvösségedet is kedves olvasó! Ámen.


Imádságunk elején utolsó Böjti vasárnapunkon figyeljünk most a Lübecki Krisztus szobor Krisztus panasza írás kijózanító szavaira:


Ti mesternek hívtok és nem kérdeztek Engem.


Útnak neveztek és nem jártok Rajtam.


Világosságnak hívtok és nem néztek Reám.


Életnek neveztek és nem kerestek Engem.


Bölcsnek hívtok és nem követtek Engem.


Hatalmasnak neveztek és nem kértek Engem


irgalmasnak hívtok és nem bíztok Bennem


Igazságnak neveztek és nem féltek Tőlem.


Ha egyszer örökre elvesztek ne okoljatok Engem!


Imádkozzunk! Kérem az olvasó testvéreket, hogy most e gondolatok után a Szentlélek segítségül hívásával mi magunk mondjuk el saját imádságunkat. Ezt követően olvassuk tovább az imádságot.


Hálát adunk Neked Mennyei Édesatyánk, hogy még a világjárvány tombolása közt is  is adtál lehetőséget, hogy Teveled találkozhassunk! Kérünk Téged Jézus hogy ne vesszünk el, hanem add, hogy a Te útaidon járjunk, hogy Téged kérdezzünk és Téged kövessünk és ne szégyeljük ha a Te Dicséretedet zenghetjük, hogy tanuljunk meg Benned bízni és mindent Reád bízni. Mennyei Édesatyánk hallgasd meg könyörgésünket tölts be minket Szentlelkeddel és könyörülj a betegeken, a lélegeztető gépeken levőkön könyörülj az orvosokon, hogy megtanulva ebből a rossz helyzetből mindazt, amit Te akarsz tanítani kövessünk Téged és Te vezess és mi törekszünk Téged követni Mert tudni akarjuk, amit tanítottál  hogy  továbbadhassuk másoknak is. Így legyen a Jézus nevében Ámen.


Ezt követően mondjuk el az Úrtól tanult imádságot lélekben a testvérekkel együtt és közösen szeretteinkkel. Így kívánunk minden kedves olvasónknak Áldott Nagyhetet a böjt utolsó hatodik Vasárnapján.


Felhívjuk a Testvérek figyelmét, hogy azon Szeretteink, akik  szeretnék, de nem érik el honlapunkat telefonos gyülekezeti elérhetőseginken megtalálhatnak minket és telefonon kérhetik az Igei gondolatok telefonos közlését. 06/ 30 473 2084. Köszönjük.


 


 


Böjt 5. Vasárnapja. Lektió: János 16, 23a – 28; Jn 14, 13- 14; Jn.15, 7. 16 és Máté7:7


Textus: János 16: 23b- 24. Amit csak kértek az Atyától Jézus nevében megadja nektek.


Imameghallgatás a próbatételek idején.


Kedves Testvérek a Krisztusban!


A próbatételek időszakát éljük, egymástól fizikailag eltávolodva,  sokszor a félelem és a szavainkkal talán meg sem formált szorongásaink tömlöcében élünk. Aggódva figyeljük a híreket, országunk eseményeit és a világban zajló történéseket, amelyek sajnos nem adnak okot az örömre. Családjainkba zárkóztunk, a mi kicsiny mikroközösségünkbe, a magunk saját törvényszerűségeivel és szokásaival. A koronavírus azonban nem csak a nemzetek társadalmi kereteit rombolta, hanem a családok lelki összetartó elemeit is. A bajok és nyomorúságok: egészségügyi világválság, vállalkozások és munkahelyek nehéz aggasztó helyzete, amelyek a föld minden országát sújtják, lecsapódtak a családok élethelyzeteiben is.


Sok család szeretettel biztosítja egymást összetartozásáról szeretetéről. Meghallgatják és megértik egymást, megbocsátanak egymásnak, még ha nehéz is, azonban vannak olyan családok is, ahol a külső világ feszültségei és a családban lévő amúgy is jelen levő feszültségek és szorongások együtt jelentkeznek és a családtagokat, mintha mérföldes fal választaná el egymástól.


De mit tesz most böjtben a hívő ember? Most ebben a próbákkal megterhelt böjtben még inkább felkiált Istenhez a lelkében belül egyetlen gondolatba kapaszkodva: Hallgass meg Istenem. De miért tapasztalja meg sokszor az imádkozó ember, hogy imakérései mintha falakba ütköznének?


A hosszabb kijelölt igeszakaszunkban is Jézus búcsúzik tanítványaitól, de nem hagyja őket magukra a Pártfogó segítsége nélkül. Tanítja őket, hogyan maradjanak meg Őbenne, maradjanak lelki kapcsolatban a Szentlélek által és a Szentlélek által Jézus nevében kérjenek akkor amikor Ő Jézus földi formájában már nem lesz közöttük.


Az imádság, a kéréseink Isten felé és a lelki kapcsolat pedig összetartoznak. Istennel való lelki kapcsolat nélkül természetesen nincs imádság, nincsen Imameghallgatás. Sokan mondták már: Isten nem hallgatott meg. De miért érzik ezt sokan? Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy tisztába kell lennünk az imádság végső céljával és az imameghallgatásnak értelmével.


A János 14, 13 – 14 Igék az Imádság céljára mutatnak rá, az imameghallgatás elsődleges célja: hogy "dicsőíttessék az Atya. a Fiúban. "Jézus pedig a Szentlélek által lesz jelen a tanítványokban. Jézus ezért cselekszi meg a tanítványok kéréseit, mert Jézus nevében kérnek. Minden kérésünknek tehát Jézus tanításával teljes összhangban kell lennie, hogy az imakérés és a rá adott válasz az Isten Dicsőségét hirdethesse. Az Imameghallgatás további feltétele, hogy Jézusban megmaradva, vagyis az Ő beszédeit befogadva parancsait megtartva lehet imádkozni. A János 15:7. 16. arról szól, hogy az Imameghallgatás és a szolgálat tartozik össze, tehát az imádság másik célja, hogy másokért a szolgálatért keresztyén hitünk gyümölcseiért történjék.


Sok olvasó azonban elgondolkozhat: Hogyan jelenhetnek meg az én saját egyéni kéréseimben ezek a szempontok, hogy jelenik meg az én imádságomban az Isten Felfoghatatlan és hatalmas Dicsősége.


Mindannyian hallottuk már ezt a kifejezést: Dicsőíteni az Urat! Ennek egyik gyakorlati megjelenési formája főleg inkább a fiatalok között  az Istent Dicsőítő ének és zene. A koronavírus miatt az elmúlt esztendőben az „EZ AZ A NAP” Dicsőítő nap elmaradt, de eddig évről évre Isten Szentlelkétől áthatottan zenével és énekkel dicsőítették Istent, Jézust azok a zenekarok énekesek, akiknek lelkét Isten Szentlelke járta át. Az Imameghallgatás első természetes kiindulópontja, hogy az imádkozó szívében és hangján Isten Szentlelkétől áthatott imádságnak kell megszólalnia, amelynek Jézus tanítása az alapja.


De ki vagyok én? Hogyan merészelhetem Istent egyáltalán megszólítani? Bűnös emberként, hogyan kérhetem Isten Szentlelkét, amikor hány és hány rossz gondolatunk szavunk cselekedetünk és mulasztásunk van. Jól példázza ezt, amikor lelkiismeretünk megijed Isten jelenlétében, hogy maga Simon Péter is így kiállt fel Jézus előtt: „Menj el tőlem mert bűnös ember vagyok uram! Lukács 5,8 A János első levele harmadik fejezetének 20. és következő versei azonban irányt mutatnak nekünk: „…bár szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél és mindent tud.” Isten felé bátorsággal és nyíltan fordulhatunk Luther írja a következőket:” A lelkiismeret csak egy csepp, de a megbékélt Isten a vigasztalás tengere. A félelmet vagy a kétségbeesést le kell győzni, mégha ez nehéz is…”( Luther: János első levele magyarázata.) Mert amint egy másik teológus J. Bengel fogalmaz: lelkiismeretünk csak korlátozott tudás, csak keveset tud rólunk emellett … megbocsájtani pedig egyáltalán nem képes nekünk. Isten azonban korlátlanul nagy mindent tud rólunk…”  (Bengel J.A. Gnomon Novi Testamenti) Isten mindent tud, és mindent figyelembe vesz, ami a mi mostani állapotunk szempontjából fontos és Isten a bűneit őszintén megbánó embernek meg tud és meg is akar bocsájtani a kegyelemben és ha az imádkozó hívő ember az Isten mindentudásának fényébe áll akkor békességre jut és szabadon és bizalommal szólhat Istenhez. Isten nagyobb a mi lelkiismeretünknél, tehát lehet menni Istenhez nyíltan elmondhatunk neki mindent és ha az ember megnyitotta lelkét és őszinte lelkülettel van Isten felé, akkor ebbe a nyitottságunkba az ördög csapdája vagyis az Istentől távoltartó félelme erejét veszti és szabadon dicsőíthetjük Istent mert békességre lelhetünk Isten kegyelmében.


De tegyük fel a kérdést, mi a célja az ember oldaláról nézve az imameghallgatásnak?


Azt láttuk, hogy a Krisztus nevében történő imádság és kérés célja, hogy „dicsőíttessék az Atya a Fiúban” vagyis, hogy minden kérésünknek végső soron a Szentháromság egy Igaz Isten Dicsőségét kell szolgálnia. A tanítványok Húsvét előtt semmit nem kértek még Jézus nevében (ma is sajnos sokan vannak, akik nem Jézus nevében kérnek és imádkoznak) Húsvét után mi mai tanítványok már Jézus nevében kérhetünk, Jézus akaratával egyezőleg kérhetünk és itt van az imameghallgatásnak másik fontos tudnivalója: Az ima akkor hallgattatik meg, ha mi is azt akarjuk, amit Jézus az egyén szintjén is akar. Az imakérésünk célja tehát az, hogy rádöbbenjünk és arra vágyjunk azt akarjuk, ami az Isten akarata életünkre nézve. Isten ugyanis ismeri vágyainkat és azt szeretné, ha mi minden tekintetben az Ő akaratát keresnénk.


Kedves olvasók vizsgáljuk meg imádságaink kéréseit: Jézus nevében, vagyis Jézussal összhangban történik és kérésünk az Isten Dicsőségét szolgálja? Elsősorban mások lelki – testi javáért történik? A kérés megfogalmazása Isten Szentlelkét segítségül hívva és Isten akaratát előre elfogadva történt?


Isten mivel mindannyiunkat szeret azt is akarja, hogy az Ő öröme töltsön be teljességgel. A görögben nem véletlen, hogy az öröm, a kegyelem és a hálaadás szótörténetileg közel állnak egymáshoz. Kérjünk hát Jézus nevében, rá figyelve engedelmes szívvel, összhangban az Ő tanításával, hogy a Szentlélek által átjárjon bennünket az Isten öröme, hogy végre megértsük: „Minden jó amit Isten tészen Szent az Ő akaratja Ő énvelem is úgy tégyen, Mint kedve néki tartja” (272. ének) Az Imameghallgatás emberi megtapasztalása tehát az, hogy a Jézussal közösségben felismerem, hogy Istenre mindig és minden körülmények között bátran rábízhatjuk kisebb és nagyobb közösségeinket és önmagunkat és ez a felismerés most a létünket minden irányból fenyegető bizonytalanság idején felbecsülhetetlen örömmel ajándékozhat meg mindannyiunkat. Ámen.


 


 


Böjt Negyedik Vasárnapja. Vasárnap. Március 14


Ige: János Evangéliuma 14, 18 -21 és 23 – 31 Textus: 26. vers.


A Pártfogó, a Szentlélek a mi tanítónk!


Kedves testvéreim a Krisztusban!


Nehéz időszakot élünk. A koronavírus mindenüvé mélyen begyökerezte magát ott van a gazdasági életnehézségekben, ott a közbeszédben és ott az emberekben legbelül: érzelmeinkben és ott van a gondolatainkban is. Halljuk az adatokat, amelynek hallatán sokan talán megrémülnek. Azonban már ott vannak a bíztató jelek is, zajlanak az oltások és sokan úgy gondolják, most már minden úgy folytatódhat, mint ahogyan a vírusidőszak előtt megszakadt. Mintha ezt az egész helyzetet "szerencsétlen evolúciós biológiai törvényszerűségek" véletlenjeinek céltalanságai eredményezték volna.


Aki így gondolkodik az ebből az egész próbatételekkel teljes időszakból szinte semmit nem tanulhatott, hanem türelmetlenül várja újra a "pörgést" és azt a sokszor a felszínen boldognak látszó mégis valahol önközpontú, lényegében materiális életgyakorlat folytatódását.


Az Ige azonban megszólító erővel akarja gondolkodásunkat formálni, de elsősorban azokat tudja igazán megszólítani, akik számára a mostani időszak még ebben a helyzetben is a lelki böjt időszaka tudott maradni. Bár tudjuk, hogy a próbatételek a hívő embereket is elérik és az egyéni tragédiákban és súlyos nehézségekben sokan talán azt kérdezik, önmagukban vagy másokkal való beszélgetésben, hol van Jézus? Miért engedi ezt? Mikor lesz vége a vírushelyzetnek: mikor lesz vége, hogy maszkot kelljen viseljünk? Mikor lesz vége, hogy nem foghatjuk meg egymás kezét? Kérdezzük Istent, de a próbatételeink és feszültségeink ellenére mégis alázattal kérdezünk. Tanulni akarunk, azt akarjuk, hogy Isten tanítson minket. Ehhez azonban egyre közelebb kell kerüljünk Jézushoz a Kereszthez és a Feltámadás csodájához és ahogy böjt negyedik Vasárnapjához érünk egyre inkább el kellene mélyednünk még ha nem is értjük az Isten Szentlelkét behívva az Igében, az Isten Igéje által Jézusban, Aki értünk, miattunk és helyettünk Megfeszíttetett.


De tegyük fel őszintén a kérdést, valóban így van, tényleg jobban el akarunk mélyedni az igében és az imádságban, mint az év más időszakában? Betölt – e bennünket a mindennapi életünkben a feszültségeink, félelmeink és aggodalmaink között a lélekben Jézussal közösségben lenni -   gondolata - vagy egészen őszintén és nyíltan szólva – most nem foglalkozunk mással nincs erőnk többre, minthogy a földi materiális családi szükségleteinkkel és igényeinkkel foglalkozzunk nem marad erőnk másra, mint a saját családunk és önmagunk boldogulásával törődni. A nagy ünnepeink: Nagypéntek, Húsvét és vele a lelki készülődés pedig sokaknál mintha talán háttérbe szorulna? De miért kell, hogy elmaradjon a Lelki ünnep? Aki úton van Jézus felé, az egész életében úton van, a körülményei ellenére is és azokban is. A  böjtben pedig a hívő koncentráltan figyel a Jézustól kapott Igei útmutatásra. De kérdezzük meg őszintén magunktól: mit gondolunk szólunk és cselekszünk, vagyis kiről tesz bizonyságot az eddigi földi vándorutunk?


Szinte minden filozófia és világvallás azt tanítja, hogy az embernek az egész életében tanulnia kell. A keresztyénségen kívül álló vallások pedig azt a sokak számára népszerű véleményt hirdetik, hogy az embernek önerejéből tanulnia és fejlődnie kell a nehézségekből és hibákból tanulni és okulnia kell és így változni és változtatni. Az emberek által írt „okos” ezoterikus bölcselők sokakat taníthatnak emberi bölcsességekre, vagy a régiek bölcsességére, hogy az emberek saját önerejükből haladjanak az életutjukon. Ha ezen az uton haladnánk sok szempontból még boldogulhatnánk is, de mégsem jutunk egy hajszálnyit sem közelebb ahhoz, az áhított békességhez és bölcsességhez, amelyet megtanulni az igazi életcélunk kell legyen. A gyakorlatban az önerőből való haladásban az ember csupán önmagára és lényegében csupán a vele egy hullámhosszon lévő gyarló emberek sokszor érdekvezérelt önszeretettel áthatott segítségére számíthatna.


De mi az, amit a keresztyénségünkben a Biblia mond: mert a Szentírás is hangsúlyozza, hogy, tökéletesednünk Zsid 6, 1 azaz tanulnunk és fejlődnünk kell, de ezen az úton nem csupán  a velünk egy hullámhosszon lévő testvérek, barátok segítségére számíthatunk, hanem velünk van a Pártfogó. (János Evangéliuma 14, 26).


A kiemelt részben, ahogy az előző szolgálatokban már olvashattuk, Jézus a búcsúbeszédekkel a tanítványokat készíti egy olyan életre, ahol Ő a földi megjelenésében már nem lesz velük. A most tárgyalt részben elmondja, hogy a tanítványok nem veszítik el Jézus védelmét és gondoskodó szeretetét, hanem másként fogják megtapasztalni. A földi Jézus helyett a Pártfogó, a Szentlélek fogja segíteni a tanítványokat. A Szentlélek jelenléte tölti be a Jézus által választott tizenegy tanítvány lelkében az űrt lelkileg és szellemileg is. A Szentlélek jelenléte Jézus távollétét úgy pótolja, hogy Jézust emberi értelemmel fel nem fogható valamilyen módon mégis jelenlevővé teszi. A tanítványok és Jézus között a Szentlélek által megérthetetlen mégis jelenvaló kapcsolat jön majd létre (János 14, 23).


Jézus az Atyában a tanítványok Jézusban és Jézus a tanítványokban. Az Atya a Fiú  Szentlélek a Szentháromság egy Igaz Isten titokzatos és felfoghatatlan kapcsolata a tanítványokkal (20. vers) és ugyanakkor a vers ránk mai tanítványokra is utal.


A Feltámadott Úr Jézust majd látni fogja a 11 apostol. A tanítványok Jézust a Feltámadott testében látni és kézzel foghatóan tapasztalni fogják. A Szentlélek által pedig majd Pünkösd után világossá lesz számukra Jézus Kijelentése, hogy Őt Jézust valóban a láthatatlan és egészen felfoghatatlan kiábrázolhatatlan teremtő gondviselő AtyaIsten küldte. Világossá lesz számukra, hogy Jézus az Atyában van a tanítványok pedig jézusban. A Szentlélek a Pártfogó pedig ezt a kapcsolatot a Szentháromság egy Istennel élővé és valóságossá teszi a tanítványokban.


A mindenkori tanítványok, hiszem a kedves olvasók is, a Szentlélek által tudjuk megtapasztalni Jézus szavainak a tényleges valóságát és erejét. Jézus valóban a mi hétköznapi életünk vezérlője tud lenni, a Szentlélekben való közösségben, ahogy Jézus tanította: „Ő tanít meg majd titeket mindenre." (Jn14, 26.)  Ez a majd nekünk már "most" a Szentlélek tanít minket a jelenlegi életutunkon. A keresztyéneknek tehát elsősorban nem a hibáikból kellene, hogy tanuljanak, sokszor ez így van sajnos, hanem inkább az Istennel való élő kapcsolatunkban kell, hogy a Szentlelket segítségül hívva Isten tanítson minket, mielőtt még életünk a rossz irányba rossz gondolatok szavak útvesztőjébe leragadna.


Jézusra egyetlen Közbenjárónkra kell figyelnünk, hogy valóban Jézussal legyünk együtt az úton és most az egész életutunkra gondolok nem csupán a böjtre. Isten Szentlelke által megtanulhatjuk, hogy Jézussal valóban együtt lehetünk és megtudjuk és belülről hitben megtapasztaljuk, hogy Jézus az Atyában van, mi pedig a Jézusban hívők közössége egyen - egyenként Jézusban. Akkor valóban tudjuk áldani Istent szívből és őszintén, ahogy a dal vetélkedőben is tette egy versenyző.


Nehéz megfogalmazni és emberi szavakkal leírni a Szentháromság egy igaz Isten és a hívő ember kapcsolatát egymással való szoros belsőséges kapcsolatát, tudva, hogy Isten mindent tud rólunk. Mi azonban Istenről Jézusról a Szentlélekről inkább csak dadogni tudunk, de érdekes, hogy mégis még a legegyszerűbb gyarló ember is és a tudós akadémikusképes is egyaránt képes arra, hogy Istent áldja és hozzá őszintén imádkozzon.


De tegyük fel a kérdést,  hogyan tanít minket Isten a Szentlélek által? A Pártfogót a Szentlelket tudjuk János Evangéliumából, hogy Jézus nevében küldi az Atya, vagyis a Szentlélek Jézushoz az egyetlen közbenjárónkhoz vezeti a mindenkori keresztyéneket, keresztényeket.


jézushoz vezet minket, ahhoz a Jézushoz aki az Atyában van mi pedig Jézusban és mi a Szentlélek által Krisztushordozókká lehetünk. Kell tehát bizonyíték Isten létezésére?


A bizonyíték ott van tebenned. Ha hiszel megtapasztalod, hogy a Szentlélek megtanít mindenre. Az eredeti itt lévő szóból következik, hogy nem minden egyes apró dologra tanít meg a Szentlélek hanem inkább úgy mondhatánk, hogy az életednek irányt szab. Megtanít mindenre, ami elengedhetetlen az örök életben járáshoz, vagyis Jézus tanítását az életed helyzetében élővé és gyakorlativá teszi. A keresztyénség tehát nem pusztán elődeinktől tanult viselkedésformák és magatartásformák gyűjteménye, hanem a most is élő Jézussal együtt megtett út a Szentlélek segítségül hívása által.


A Szentlélek, a Pártfogó eredeti szóval mellénk hívott úgy tanít, hogy közben emlékeztet is bennünket Jézus életének eseményeire csodáira tanítására, emlékeztet és elkötelez bennünket Jézus tanítása mellett, hogy Jézus ma is mellettünk legyen gyógyítson és bátorítson, hogy ma is sokan tapasztalják meg hitben a segítségét, csodáját és erejét akkor is amikor egyénen - egyenként  keresztünket próbatételeinket és kríziseinket hordozzuk. Jézus szavai bennünk a szentlélek által lesznek élővé és ha Isten mellett döntünk, akkor gyökeresen megváltoztathatják rossz berögződéseinket életgyakorlatunkat egyszóval gyökeres  hatást gyakorolhatnak  életünkre: Nem engednek kimondani olyan szavakat, amelyek rombolóak és kimondatnak velünk olyan szavakat, amelyek építőek. A szentlélek segít a másik szemszögéből látni a dolgokat. Megfordíthatja utunk irányát, amely Nélküle rossz irányt venne. Segít kimondani azt az egyetlen szót amelyre éppen akkor és ott szükség van, hogy életünk családjaink, közösségeink élete a jó irányba haladjon, mert a Pártfogó, a Szentlélek, aki minden hívő mellett ott állt és  ma is ott áll mellettünk is. Ámen.


 


 


 


Böjt harmadik Vasárnapja. BIBLIAVASÁRNAP.


János Evangéliuma 13, 31 – 36. János Evangéliuma 13, 34.


A böjt nagyszerű feladata Jézustól: egymást szeressük.


Kedves Testvéreink a Krisztusban!


Hisszük, hogy a mai időkben nem véletlen, hogy éppen a fenti Igét olvassuk Református kalauzunk szerint a mai Vasárnap. Mint ahogy az sem véletlen, hogy a koronavírus leállította az emberiséget és egyenként döntések elé állít minket. A járvány hatása alól egyikünk sem tudja magát kivonni. Ez az orvosi szociális és pénzügyi - gazdasági megpróbáltatás előbb utóbb bár máshogy és másképp, de mindannyiunkat érint nemre, életkorra, világnézetre, vallási hovatartozásra és nemzetiségre való tekintet nélkül.


De ahogy a járvány és annak súlyosbodása érinti most az egész földünket és benne a mi magyar közösségeinket is, úgy a gyógyír is éppúgy mindannyiunkra vonatkozik. Most, amikor a járvány minden nap kihívásokkal állít szembe bennünket és olykor kisebb – nagyobb feszültséget is létrehozva, most, amikor egy időre ismét minden Igére vágyakozó gyülekezeti tagunkkal rövidesen újra csak a honlapunkon keresztül vagy telefonon találkozhatunk, most tehát még inkább meg kell értenünk a felülről az életünkbe és életünket teljességgel átjáró Ige jelentőségét: Szeressétek egymást, ahogy Jézus szeretett minket.


A múlt heti Böjt második Vasárnapjára vonatkozó írott Igei gondolatban (János Evangéliuma 12, 29.) már olvashattunk a mennyei hangról, ami ott és akkor megszólalt és azóta számtalanszor olvasták már fel emberileg közvetítették már. Ez alkalommal egy másik Istentől felülről származó Igét olvashatunk, amely itt és most értünk szólalhat meg a szívünkben és hisszük a jövőben is így lesz. Ahányszor csak halljuk, akár amikor mi olvassuk, akár más olvassa nekünk az Igét mindig reményt és megerősödést ad.


Biblia Vasárnapján különösen is meggyőződésünkké kell legyen, hogy a Bibliai iránymutatás nem emberi és nem ebből a sérült világból érkezik hozzánk, hanem felülről a Teremtő Istentől, aki a javunkat munkálja. Éppen ezért az Isten hangja nem mennydörgés, hogy elrémítsen bennünket, de nem is valamiféle ezoterikus, angyali vagy emberközpontú nekünk tetsző „bölcs” emberi szó (János 12, 29 -30).


Nem, az Isten Igéje gyökerünknél ösztöneink ellenére akar ránk hatni. Mert Isten még most sem mondott le rólunk, hanem felébreszt és felszólít minket. Ez a mára szóló Igei felszólítás pedig mikor is lehetne aktuálisabb, ha nem éppen most Böjtben, Bibliavasárnapon amikor még azt sem tudjuk, hogy Krisztus Urunk Feltámadásának ünnepén ünnepelhetünk – e egyáltalán közösen.


Egyvalamit azonban, még a pandémia sem tud tőlünk elvenni és ez a valódi megélt Krisztus alalapú szeretetkapcsolat. Mikor Jézus a fent kijelölt Igéket (János Evangéliuma 13, 31 – 36.) elmondja a tanítványoknak, Júdás már nincs a hallgatóság között. A sötétséggel átjárt Júdás számára már semmit sem jelenthetnek Jézus szavai.


és ma a Jézusban hívők közösségén tudatosan kívül maradók számára jelenthet e bármit is az Úr Jézus szava? Mi azonban, hiszem kedves honlapunkat olvasó testvéreim, hogy számunkra fontos és jelentőséggel bír Jézus szava és őszintén elgondolkodtat minket. J


Jézus a kijelölt Igeszakaszunk legelső gondolatainál a múlt Vasárnap már hallott megdicsőülés gondolatához tér ismét vissza. Nem véletlen, hogy a múlt Vasárnapi és most Vasárnapi napi Ige is elénkbe hozza a Megdicsőülés fogalmát. Jézus tudja, hogy mi az, ami történni fog vele, de Ő mindezt a Mennyei Atya és az Emberfia kölcsönös megdicsőítésének éli át a legteljesebb közösségben és így mutatja meg a tanítványoknak is és most nekünk is a megdicsőülés igazi természetét. A mai Vasárnapon újra szembesülnünk kell azzal, hogy Isten Dicsősége, vagyis Isten hatalmának látható megnyilvánulása a Jézus Keresztjénél látszik, ott ragyog fel az Isten Dicsősége. Így a Feltámadásában való felfoghatatlan és kétségbevonhatatlan Dicsőség erejében tehát csak az részesülhet, aki már lélekben előbb eljutott a Jézus Kereszten való megdicsőüléséig, az értünk hozott áldozatának lelki ajándékáig.


De hogyan jutunk el eddig? Jézus tudja, mi fog történni, tudja, hogy a tanítványoknak nélküle kell, boldogulniuk és János Evangéliuma a 13. résztől kezdve egészen Jézus elfogatásáig a 18. fejezetig Jézus tanítványokhoz intézett búcsúvétel szavait és tanítását írja le. A tanítványok Jézus tanításának lényegétől akkor még igen messze állnak. Jézus azonban mégis tanítja őket mindig más és más nézőpontból szól tanítványihoz: Alázatra tanítja őket, amikor megmossa a lábukat; a másik Pártfogó eljövetelével a Szentlélek velük maradásával biztatja és erősíti őket amikor Ő elmegy tőlük; a Jézusban való közösség valós megélhető közösségére tanította őket a szőlőtő és szőlővessző példázatában; majd a Főpapi Imádságában imádkozott értük és mindazokért, akik szavaikat hallgatva hisznek Jézusban a rájuk váró próbák ellenére is. Itt is látható, hogy Jézus nemcsak a tizenegy tanítványra figyel, hanem a mindenkori tanítványokra így ránk is.


A búcsúbeszédek talán az egyik leglényegesebb eleme pedig a mai napra a Bibliavasárnapra kijelölt Igénk, amely a szeretetről szól, és amely elválaszthatatlan Jézus Kereszten megnyilvánuló Dicsőségétől. Itt mutatkozik meg számunkra igazán az Isten szeretete: (János 3, 16) hogy Egyszülött Fiát adta értünk, a Fiú pedig engedelmes volt és önmagát adta bűnáldozatként értünk. (IIKorinthus5, 21 és Filippi 2, 5 - 11)


Mert Jézus mindvégig szerette az övéit. Jézus a mindenkori tanítványoknak a most kijelölt részben új parancsot adott, olyan parancsot, amely eddig még nem volt: Szeressük egymást, de ez a szeretet lényegében különbözik attól, amit mi szeretetnek gondolunk, de különbözik az ószövetségi vagy más bölcsek szeretetfogalmától is, mert az új parancsolat rendelkezésben a cél, hogy megvalósuljon az a szeretet, amelynek kizárólag Jézus Szeretete és önfeláldozása ad alapot. Éppen ezért a Szeretetet jelentő eredeti szó maga is mentes az önmagunk szeretetének még a leghalványabb rezdülésétől is. Így jutunk el addig, hogy Jézus lelki ajándékaiban mindnyájan részesüljünk.


De hogyan valósulhat meg ez a szeretet? Kizárólag a Jézusban létel megélésével. Nem lehetetlen feladat, sőt az eredeti parancs, szó szótörténete alapján a szövegösszefüggésben már benne rejlik, hogy az életünkben a szeretet nincs még jelen igazán életünk minden pontján, de célként, törekvésként minden rezdülésünkben ott kellene lennie: „Szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” – mondja Jézus nekünk is. (János 13,34.)


Jézus vezet minket, nemcsak a Böjt, hanem egyúttal a szeretet útján is. Jézus által értjük meg, hogy a Szeretet nem egy múlandó érzelem nem egy negédes szóba csomagolt (valójában) közömbösség, nem egy szeretve vagyok érzés kivetítése a másik emberre, amely csupán szeretettárgyat lát a másikban, hogy „én” jobban érezhessem magam. Hanem látni a másikban az embert, legyen az nő vagy férfi, idős vagy fiatal szimpatikus, vagy ellenszenves szeretni a másikat akkor is „ha meg sem érdemli”, megbocsájtani akkor is, ha semmi okunk sem lenne rá.


Jézus által megmutatott szeretet iránya tehát nem felénk irányul, hanem tőled indul kedves olvasó mások felé, amelynek megvalósulását Jézus rád bízta, neked kell döntened, még akkor is ha benned minden emberi reakciód a Jézusi szeretet ellen hat, még akkor is ha nehéz, ha el sem tudjuk képzelni, hogy hogyan lehet pontosan ezt, vagy azt a "nehéz embert"szeretni, őt aki… de mégis bűnös természetünk és képmutatásunk ellenére is Jézus bennünk akar szeretni. engedjük ezt neki?


Nagyon sokszor halljuk mostanság a keresztyén kultúra kifejezést, de valójában mit jelent ez a kifejezés? Nagyon egyszerű dolgot, ott kezdem, hogy üdvözöljük egymást, még ha a koronavírus miatt nem is láthatjuk egymás arcát, aztán igyekezünk figyelembe venni a másikat a sorban álláskor, vagy most, amikor várjuk a sorunkat, hogy végre megkapjuk a védettséget a vakcina oltásnál, hogy türelmesen és empatikusan beszélünk egymással és nem beszélünk ridegen, vagy nem ordítunk és nem vagyunk ingerültek, ha éppen nem a mi szempontunk volt a legfontosabb a másik számára. Sőt ha figyelembe se vettek minket akkor is.


De a kultúránál sokkal többről beszél itt Jézus: Meglátni a másikban, hogy ő is Krisztushordozó, vagy Krisztushordozó lehet függetlenül, hogy éppen most még hol tart és hova tartozik. A krisztushoz tartozókat sokszor egyfajta belterjességgel vádolták, hogy csak a saját közösségükkel törődnek és azokat szeretik. A régebbi időkben az emberek jobban törődtek legalább a saját közösségeikkel mára azonban odáig jutottunk, hogy sok helyen már erre sincs erő, mégsem itt húzódik meg Jézus mondanivalójának a lényege, nem a felekezetekben a néha még ma is látható határokkal körbevett közösségeink felé irányuló törődésre bíztat csupán, hanem inkább abban mutatkozik meg Krisztus akarata, hogy a közösségeinken belül megélt Szeretetnek a közösségeinkből kifelé is látszani kell. A keresztyén hit lényegét a Jézushoz tartozást, magát Jézust is csak úgy tudjuk érvényesen hitelesen megélni és hirdetni, ha a gyakorlatban és nem csak beszédben szeretjük egymást. A valóságban éljük meg, hogy Krisztushoz és egymáshoz tartozunk.


A koronavírus próbatételének idejét éljük, hiszem nem véletlenül engedte meg ezt a próbatételt Isten, amit a Református zsinati körlevelünk így fogalmaz meg, ami mindannyiunk számára, elgondolkodtató: „Szükségünk van arra, hogy felismerjük miben és hogyan kell ezután másképp élnünk.” Ezután tehát jobban kell keresnünk a Jézussal való ténylegesen megélt kapcsolatot a szeretetközösségeinkben, hogy ezt a kapcsolatot látva mások a most még kívülállók így kiáltsanak fel, mint a keresztyénségünk kezdetén: „Nézzétek mennyire szeretik egymást” Az út még hosszú idáig a valóban megélt szeretet megtapasztalásig a szívtől szívig. De ne feledjük Jézustól tanulva szeretünk és gyarlóságaink és egymásnak okozott fájdalmak ellenére is visszatérhetünk a megbocsájtásban a Szeretet útjára, mert mi nem a világ, hanem Jézus tanítványai vagyunk, lehetünk. Ámen.


 


 


 


Gondolatok Böjt 2. Vasárnapjára. 121 Zsoltár és János Evangéliuma 12, 32.


Merre nézek a Böjtben?


Kedves testvérek a krisztusban!


Böjt második Vasárnapján haladjunk tovább a grádicsok a Templomi zarándokok útján,lélekben kövessük őket, akik a Templom területéhez az áldozat helyéhez igyekeznek.


A számunkra a továbbiakban most már nem az a legfonosabb kérdés, hogy miről mondunk le, és az sem, hogy mennyire gyakoroljuk böjti szokásainkat, hanem egyetlen kérdésre figyeljünk: Ki az, Akit, a lépcsősor végén megláthatunk és Ő milyen változásokat visz végbe lelkünkben ki lesz az, az ember, akivé a böjti időszak alatti lelki utazásunk közben formálódhatunk?


Böjtben vagyunk, de ez a böjti időszak más, mint az eddigiek hiszen világméretű hirtelen és gyors változásoknak vagyunk kitéve és most nem csupán a koronavírusra gondolok. Rá kell döbbennünk, hogy a biztosnak tűnő dolgok is szinte állandóan változóban vannak. Életünk megszokott menetrendjét többé már nem tekinthetjük sziklaszilárdnak, mégis a félelemmel teljes bizonytalanság érzetből megmenekülhetünk. Persze nem az emberi bölcsesség és hagyomány, de nem is a „magas szintű tudomány” és még csak nem is az emberi humanizmus jelenti a kiútat.


Nem. Az aggodalmaink, bizonytalanságérzetünk kusza és erős hálójából a hitben való megerősödésünk szabadíthat ki. Másképpen megfogalmazva, a minket körülvevő események, tények ellenére a Jézus Krisztusban való hit ereje által minden minket körbevevő tények ellenére mégis elindulhatunk együtt a zarándokok útján, ahogyan a 121 zsoltár írója is tette.


De hogyan induljunk el? Lelki utunk közben hová emeljük tekintetünket? A Zsoltáros választ ad kérdésünkre: Amikor hálaadó lelkülettel reménységgel a szívében megvallja Isten gondviselő Szeretetét.


Csodálatos ez a Zsoltár, mert az Isten Szeretetén túl annak távlatát is felmutatja és erőt ad itt és most nekünk is. A zsoltárban benne van a jelen és a jövendő reménysége is, amely az Örökkévaló Isteni Szereteten át az örökkévalóságra nyit utat, amely a zsoltáros idejében nem tantételekben körülkerített de mégis reménységgel átitatott, mint ami megnyugtató távlatot ad.


Református magyarázatunkban azt olvashatjuk, a zsoltárban szereplők első  tekintete az útmenti hegyek, ahol a magyarázat szerint: a Jeruzsálemet körülvevő dombok és a Templom, vagy egy másik megközelítésben az útjukban látható magaslatok az idegen istenek imádásának helyei. De a zsoltárban szereplő személyek a harmadik verstől egyedül az Istenre irányítják, tekintetüket és most a mi tekintetünket is. Oda ahonnan minden segítség támasz és erő jön.


De a böjtben mi most különösképpen merre nézzünk?


A János Evangéliumában a kijelölt részben Jézus tudja, hogy hamarosan eljön az az idő, hogy odaadja magát értünk a kereszten, amely egész földi életének magától értetődő csúcspontja és következménye. Mégis Jézus lelke emberileg megrendült. Jézus a tökéletes ember és Isten egy személyben, amely Igazság számunkra fel nem fogható. Heidelbergi káténk régebbi változata így fogalmaz: „Isten igazságossága megköveteli, hogy ugyanaz az emberi természet fizessen meg a bűnért, amely azt elkövette” (Hk. 16.) Ő Jézus, aki bűntelen „Krisztust, ámbár szabad volt a bűntől Isten bűnné tette érettünk,” (Kálvin. II. Korinthus magyarázata) „hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne. „2 Korinthus 5, 21. De jézus Krisztusnak Istennek is kellett lennie, „hogy Istenségének erejéből Isten haragjának terhét mint ember elhordozza és nekünk az igazságosságot és az életet visszaszerezhesse…” (Hk 17.) Kálvin János úgy fogalmaz, hogy Pál apostol a „bűnért való engesztelő áldozatot nevezi itt bűnnek.” Arról van szó tanítja Kálvin, hogy „mi azáltal lettünk Isten igazságává, hogy Krisztus bűnné lett,” vagyis beszámítást nyert Krisztus Igazsága. „Krisztus vállalta sorsunkat” (Kálvin II Korinthus) Helyettünk ítélték bűnösnek mindannyiunk bűneiért, pedig Ő mentes volt a bűntől. Emberileg soha nem fogjuk megérteni, de hitben megérthetjük és befogadjuk ezt az igazságot.


Így Jézus  emberi természetében, mint ahogy János Evangéliuma 12: 27 - 33 utal is rá, átélte a számunkra felfoghatatlan lelki szenvedést, „az Ő kimondhatatlan gyötrelmével, fájdalmaival és rettegéseivel melyeket lelkében, a keresztfán és az előtt is elszenvedett, engem a pokol rettegéseitől és gyötrelmétől megszabadított.” Hk44. Ki kell mondanunk az emberi természete szerint igenis mélyen gyötrődött és megrendült. Nekünk pedig Isten Szentlelke által egyre közelebb kell jutnunk, ehhez a megrendüléshez, tudva, hogy annak valódi mélységét nem élhetjük át, mégis így válik a böjt egyre inkább belsővé és így lesz a böjt nem magától értetődő vallási szokásból életet megváltoztató belső változássá.


Tudnunk kell a mi lelki utunk az áldozat hegyére a golgotára tart. Jézus a terhet  lélekben egyedül hordozta. Mivelünk hivőkkel azonban velünk az Isten, Aki az eget és a földet alkotta. De tegyük fel a kérdést mi böjtben valóban úgy halljuk Isten Szavát, ahogyan elhangzott?


A János Evangéliumában (János 12, 28 - 29.) az Atya neve megdicsőítésének szava hangzik el, amit az ott állók  mennydörgésnek, angyalok beszédének vélnek. De ahogy Kálvin János mondja senki nem foglalkozott azzal, hogy mit mondott az Isteni hang. Ma is sokan okos beszédnek tartják az Isten Igéjét, de ki az, aki engedi, hogy  Isten életet hordozó szavának tényleges kihatása legyen az életére, amely átformálja.


A Kereszt a Megváltó Dicsősége a szentháromság Egy Isten fénye felé fordulunk lélekben és Krisztusra nézünk. Elfordulunk a világ bálványaitól  a golgota hegyére emeljük tekintetünket, ahol Jézust értünk feszítették meg. Ahol Jézus az akkori művelt görög antik világ számára elfogadhatatlanná lett, a zsidók számára pedig az átok hordozójává. Kivetette magából az akkori „világiasság” és a rideg törvényhűség is. Kivetette a szabadosság és a valódi Istenhit nélküli hagyománytisztelet is és Jézus tudta mi fog történni. Tudta, hogy mit kell elhordoznia, de Ő ezért az óráért jött! Értünk jött.


Az ítélet pedig végbement. Akik pedig nem fogadják el Krisztus áldozatát el kell szenvedniük a bűn következményét. De Jézus, amikor felemeltetéséről szól, azt mondja, hogy magához vontat, vonz mindenkit, aki a tanítványa, vagyis aki hisz Őbenne.


Kedves olvasók, a gondolatsor végéhez közeledve világossá kell tennünk, hogy számunkra keresztyének számára a 121. Zsoltár Krisztus Igéje alapján nyer igazán értelmet, mert mi lélekben el kell fordulnunk mindentől, ami rossz, ami elfordít bennünket egymástól, ami lelkileg sötétségbe visz. Mi Jézus Keresztjéhez igyekszünk menni. Jézus keresztjénél felfedezhetjük "a magunk keresztjét" a próbatételeinket és az abban való megállás csodáját is. Lépésenként, de egyre feljebb és feljebb jutunk, egyre mélyebben és mélyebben értjük meg a titkot: Jézus gyötrődése mögötti végtelen emberszeretetet. A sátán legyőzetett. Jézus győzött. A földi világunkban azonban a Krisztust el nem fogadottakban még mindig dúl a parttalan önbizalom  és a bizonytalanság a félelem és az aggodalom és a látszólagos gondtalanság felelőtlensége dúl a közömbösség háborúja, amelyből csak Krisztus emelhet ki bennünket és tehet érző szívű lelkű embertestvérekké.


A mennyei hang most értünk szólalt meg. A Mennyei Atya megdicsőítettet Jézus elfogadta a Keresztet a Megváltás művét. Jézus megdicsőítette az Atyát, az Atya Jézusban jótetszését találta. Bennünk, a mi Krisztusba vetett Hitünkben gyönyörködik Isten? Engedjük-e, hogy a böjt lépcsőfokain egyre inkább olyanok legyünk, mint akiket Jézus szeretne látni? Mert a böjtben ez az igazi kérdés, amit fel kell tennünk, amit esti csendességünkkor is meg kellene válaszolnunk. Közelebb kerültünk – e a kereszt titkának befogadásához, vagy még mindig ugyanolyan önzők és közömbösek vagyunk? Fel kell tennünk a kérdést, szeretnénk e valójában változni? Akarunk egyre feljebb és feljebb jutni a golgota hegyére Jézus áldozatának hegyére? Akiket vonz Jézus, vágynak a Kereszt Hitben megélhető titkára és vágynak továbbadni azoknak, akik most az események súlya alatt félnek és gyötrődnek. De tegyük fel a kérdést őszintén a szívünkben! Sikerült évről évre, a mi lelki életünkben tényleg közelebb jutni Jézushoz? Megbocsájtóbbak, türelmesebbek és önfeláldozóbbak lettünk? Ahogy telnek múlnak az évek, egyre inkább érezzük Krisztus szeretetét? Vagy még mindíg az első lépcsőfokon állunk?  Hozsánna! Ámen.



 


 


Ézsaiás 58, 3 – 9 és Lukács 5, 35.


Néhány böjti gondolat Böjt első Vasárnapjára: Hangolódjunk rá együtt a Böjt időszakára.



Kedves Testvéreink a Krisztusban!


Megkezdődött az év katolikus naptár szerinti „hamvazószerdával” Február 17. - el kezdődő időszaka a Böjt. A protestáns kultúránkban sok ember számára a Böjtnek nincs akkora jelentősége, mint a Katolikus vallásosságban. De mégis, a Böjtnek mindannyiunk számára lelki értékkel kellene bírnia, bár a mai modern világunkban nemcsak a vallásos emberek élnek a böjt lehetőségével, hanem az úgynevezett nem Templomba járó Emberek is.


Mindannyian hallottunk már a divatos léböjtkúrákról és a testünket méregtelenítő eljárásokról. Az emberek közül sokan és sokat áldoznak ezekre a módszerekre. Azt gondolják, hogy szervezetük egyensúlyba állítása a jó közérzetük kulcsa és csak arra figyelnek, hogy jobban érezzék magukat. De tegyük fel a kérdést: mi is a böjt valójában? Első megközelítésben csupán az ételről való lemondásról van szó. Vannak azonban, akik a „keleti tanok” hatása alatt önmegváltó beállítottságukból következőleg már egyfajta „lelki” „spirituális” méregtelenítésre is törekszenek, de a cél itt is csupán az ember jó közérzete marad.


Protestáns Református gondolkodásunkból azonban az következik, hogy számunkra a böjt nem a test jobb közérzetét előmozdító technika, nem spirituális önmegváltó rítus és nem is érdemszerző jó cselekedet, hanem eszköz a kezünkben „hogy a könyörgésekre és Szent elmélkedésekre jobban el legyünk készülve vagy azért, hogy bizonysága legyen Isten színe előtt való megalázkodásunknak midőn bűnös voltunkat Ő előtte akarjuk megvallani.” (Kálvin Institúció 4 könyv 12. fejezet 15 pont.) Vagyis a bennünk végbemenő lelki folyamatok természetszerűen eredményezhetik a böjtöt hasonlóképpen mint ahogy a hívő ember magános imádságában szinte természetszerűleg letérdel természetesen ha fizikailag képes rá


De miért böjtöljünk most a nagyhét előtt kedves olvasók? Vagy másként megfogalmazva mi szükség, hogy böjtöljünk és hogyan kell ezt megtennünk? Két Igehely fogja most megmutatni a böjt szükségét és célját. e két Igehely Ézsaiás 58, 3 – 9 és Lukács 5, 35.


A szövegkörnyezet a Lévi házában levő vendégséget mutat be. A vámszedő mindent elhagyott és otthagyott, ami a korábbi életét jellemezte és követte Jézust. A vámszedő örömében és hálaadó lelkületéből természetszerűleg következőleg nagy vendégséget szerzett amire sokan eljöttek. Természetesen az írástudók és farizeusok is, akik, mint mindig megpróbálnak Jézuson fogást találni. Előszőr megróják, hogy Jézus miért vállal bűnösökkel és vámszedőkkel asztalközösséget. De Jézus válaszában hangsúlyossá teszi, hogy ő a bűnösökért jött. Aztán a farizeusok és közülük való írástudók mintegy taktikát váltanak és a böjtöt, mint önmagában érdemeket jelentő vallásos cselekedet mutatják be, és elítélik Jézust és tanítványait, hogy Keresztelő János és az ő példájukat nem követik nem böjtölnek az Isten országáért.


Furcsa, Böjt időszaka van és az evangéliumban pedig most azt olvastuk: Jézus és tanítványai nem tartják meg a heti két böjtnapot, hanem esznek és isznak. A már említett két kérdést, pontosan az igénk fényében mégis meg kell válaszolnunk: miért és hogyan böjtöljön a protestáns református hívő ember.


Az első kérdésre igénk a következő választ adja: „Jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény … akkor böjtölni fognak” Mit mond itt Jézus? Lényegében egyetlen dolgot. Most nincs itt az ideje a szomorkodásnak hiszen velük van a vőlegény. Jézus a farizeusok Bibliaismeretét figyelembe véve szólítja meg őket. Ismerik Hóseás Próféta könyvét és tudják, hogy Hóseás Próféta Könyvében a menyasszony ábrázolja ki Izraelt  a vőlegény pedig Istent. Izrael a menyasszony  sokszor elfordult Istentől, de Ő mégis megígérte, hogy eljön majd a menyegző ideje. Az Örökkévaló Ige pedig testté lett. Ott van Jézus az AtyaIsten Egyszülött Fia a népe között.


Eljött a menyegző ideje a farizeusok pedig böjtölnek Isten Országa eljöveteléért. Hatalmas szellemi vakságról tesznek tanúbizonyságot és ide kapcsolódva hangsúlyoznunk kell, hogy ma is mindazok szellemi vakságukról tesznek bizonyságot, akik Jézussal való közösségen kívül böjtölnek, sanyargatják magukat és nem akarják elfogadni a Feltámadás reménységét. Jézus világossá teszi az ilyen böjtölésnek nincs értelme, gyümölcse pedig az ítélkezés és az elzárkózás. Ézsaiás próféta pedig az ilyen lelkület ellen emelte fel szavát. Az Ézsaiás könyve 58: 7 így szól: „Ne zárkózz el testvéred elől.” A Farizeusok közül a szigorúbbak azonban még a pásztorok elől is elzárkóztak. Közben böjtöltek, azt hitték érdemeket szereznek legalább egymás előtt és lesz, ami megkülönbözteti őket a kívülállóktól.


Jézus azonban nem zárkózik el, még a bűnösöktől sem, hanem világossá teszi, „Én Vagyok” János 18:5 Itt vagyok köztetek eljött a Kegyelem ideje, nem böjtölni és szomorkodni kell most, mint ahogy senki sem szokott egy esküvőn szomorkodni, hanem örülni. Jézus tanítványai megértették ezt.


De akkor mire szolgál Igénkkel való összefüggésben a böjt? Jézus azt mondja, hogy jön olyan idő, amikor felemeltetik Keresztre feszítik. Azokban a napokban gyászolni fognak nem esznek és böjtölnek Jézus tanítványai.


Kedves olvasók! Miért böjtöljünk mi? A böjt egyfajta lelki orvosság, gyógyszer, mely segít bennünket, ahogy Kálvin fogalmaz segít bennünket az imádságban, vagyis segít az Istennel való közösség megélésében. Teli hassal jóllakva megkövéredett szívvel, vagy testi földi létünkkel kapcsolatos kívánságokkal csordultig a szívűnkben nem lehet Istennel közösségben lenni. A böjt ideje az ételről földi kívánságainkról való lemondás tehát Isten felé vezet minket. Ézsaiás kijelölt igéje azonban azt is világossá teszi, hogy a böjt önmagunktól Isten felé de ugyanakkor a másik ember felé is vezet minket, hisz milyen böjt az amikor meghagyja rabságban a másik embert nem zavarja, hogy a másik éhezik hiánya van ételből italból, gyógyszerből tüzelőből és szeretetből.


Az értelmes Isten szerint való böjtben az ember tud lemondani és lemondása eredménye lesz, hogy a másik tud enni és lenni. A böjtben egy időre lemondok arról, ami a földi életem szempontjából valójában a legfontosabb számomra, azért hogy Krisztussal közösségben örvendezhessek, hogy a saját kis jóllakott világomból kitekintsek előszőr Isten felé aztán a közelemben élők felé.


De tegyük fel a kérdést, miért böjtölünk éppen Nagyhét, Nagypéntek előtt és Nagypénteken?


kedves Testvéreink a Krisztusban, Jézus a kijelölt egy Igeversben elsősorban Nagypéntekre utal, amivel kapcsolatban Jézus azt mondta, hogy az akkori tanítványok nem esznek, vagyis böjtölnek, mert átélik a Nagypéntek fájdalmát és a mai tanítványok a böjtben a minket meghatározó számunkra fontos dolgokról való időleges lemondásban, átélik a bűneik miatti szomorúságot: hogy énmiattam is történt Jézus Kereszthalála, mert Ő az én bűneimet is felvitte a keresztfára. Így készülünk fel a Nagyhétre, Nagypéntek fájdalmára, hogy azután felragyogjon az igazi Húsvét a feltámadás ünnepe, hogy igazán hálát adjunk és együtt Dicsőítsük és Örvendezzünk a Szentháromság Egy Istennel közösségben Ámen!


 


 


 


 


 


 


 


 


Igei gondolatok a házasság hetében.


Tanulmányozzuk a Bibliát a házasság témakörével kapcsolatban is néhány igeszakasz a házasság témaköréhez: 1 Mózes, 26 – 27; 1 Mózes 2, 22 – 25; 1 Mózes 3, 16bc; Énekek Éneke 8,6; Máté Evangéliuma 19, 3 – 12; Márk 10, 1- 12; 1 Korinthus 7, 1 – 16; 26 – 28; 32- 40; 1 Korinthus 11, 7 – 12.


Textus: 1 Korinthus 7, 9c: Jobb házasságban élni. Jó a jó házasságban.


Kedves honlapunkat olvasó keresztyén házaspárok és családok!


A világ válságát az emberi kapcsolatok és benne a házasságok válságát éljük, azért olyan jó, amikor boldog kiegyensúlyozott házasságokat láthatunk. Jó volt látni, amikor egy televíziós műsor bemutatott egy házaspárt, ahol minden dolgukat szeretetben igyekeznek tenni. Ahol együtt nevelik a hét gyermeket, dolgoznak és még közben egymásra is marad idejük és ez nem okoz feszültséget a családban.


Mert az első közöttük furcsa módon nem a gyermek, hanem kettőjük Istennel közös egysége. Egy keresztyén honlapon nemrégen lényegében a következőket olvastam: A házasság nem pusztán a testiségről szól, nem az anyagi biztonságba menekülésről és nem pusztán egy rossz családi kapcsolatból való kilépésről és nem is a magányból való menekülésről. Hozzátehetjük sokszor az emberek kiégésbe, rosszabb családi viszonyokba és társas magányba menekülnek.


A polgári házasság ténye önmagában nem fog minket egy pillanat alatt megváltoztatni, mert mi a családi meghatározottságainkkal együtt belül ugyanazok maradunk, a házasságba magunkat visszük. Sok könyvet írtak már a házasságról, de igazi képet azonban csak az alkothat róla, aki valóban a teljes valójával benne él. De csak jó házasság létezik, a rossz házasság lényegében nem is házasság és ilyenkor nem jön létre a fenti Igékben oly sok féle módon és megközelítésben megírt közösség. Ekkor pedig a legtöbb esetben sajnos jön a vita aztán sokszor a válás és a sok veszekedést, konfliktusokat hallva, tudomásul kell vennünk, a mai világban nagyon sok fiatal választja inkább az együttélést a házasság szolgáló elkötelezettsége helyett. Ez kétségtelenül a könnyebbnek egyszerűbbnek simábbnak látszik, de ebben a kapcsolatban mégsem élik át a felek azt, amit Isten a férfi és nő kapcsolatában megteremtett, az elkötelezettséget.


Más fiatalok pedig, mivel még tudják szüleiktől, hogy, mit illik tenni, mikor hamarosan többen lesznek gyorsan összeházasodnak. Felelősséget vállalnak, de az elköteleződéshez sokkal több kell. De igen egy ilyen külsőképpen rendezett házassági kapcsolat is idővel Isten megtapasztalt szeretete által, valóban igazi házassággá érhet. A házasság ugyanis egész életre szóló nehéz, de izgalmas közös feladat.


De ahogy a felvezető mondatban már olvashattuk, tanulmányozzuk most közösen a Bibliát, hogy erről a közös útról néhány gondolattal gazdagodjunk. Nézzük meg most a számtalan fejezetből egyetlen Igeverset. Amikor Pál Apostol Isten Szentlelke által megírta a „Jobb házasságban élni, mint égni” mondatot, egészen más körülmények uralkodtak a férfi és nő kapcsolatok terén. Az ókorban általában a nőnek alárendeltebb szerepe volt. A ma ismert családképtől tehát rögtön el kell vonatkoztatnunk. A Korinthus városi környezete pedig tovább árnyalta a szociológiai környezetet és a sok bálvánnyal és szabados testi kapcsolatokhoz fűződő kultuszokkal egy rendkívüli kísértésekkel teli hátteret biztosított a korinthusi gyülekezetnek, akinek ez a levél eredetileg íródott.


A házasságról már Jézus a Máté 19. fejezetében is szól. A házasfelek egymáshoz ragaszkodását leíró görög kifejezés a két egység egymáshoz ragasztását fejezi ki. Olyan ez, mintha egy tárgy két felét egymáshoz ragasztanánk. Önmagában egyik fél sem fejez ki semmit, de így együtt már teljes egész és csak a tárgy sérülésével lehet a darabokat szétválasztani.


A Korinthusi levélben Pál a házassági egységet megint más szempontból is megközelíti, a két önálló fél egymás közötti kapcsolatának a dinamikáját világítja meg  most nekünk. Itt a házassági kapcsolatban az egészséges egymás felé irányuló vágyat és annak kölcsönösségét láthatjuk. A kiemelt rövid igénk tehát világossá teszi, hogy az I Korinthus 7,3 – 9 – ben leírt házasság összehasonlíthatatlanul jobb a belül égő ember állapotnál. Az I Korinthus 7, 9c eredeti mondatának értelme így hangzik: Ha a keresztyének nem tudják önmagukat visszatartani, és csak Istenre figyelni, akkor házasodjanak meg, mert jobb, hogy megházasodjanak, mint hogy állandóan (belül) elszenvedjék, hogy ösztönvágyaik húzzák őket, nekik pedig állandó ellenhatást kell gyakorolniuk.


Pál apostol azonban még a házasság jobb voltának megfogalmazása előtt ebben a hetedik fejezetben azt is írja, hogy a házasságban egyik fél sem ura a saját testének, mert a férj teste felett a feleségnek van teljhatalma, a feleség teste fölött pedig a férjnek van teljhatalma. Tehát kölcsönösség van e tekintetben is (IKor7, 4.). Álljunk meg egy pillanatra az Ige szavait nézzük most egy ókori ember szemén át. Egy ókori házasságban, de az asszonyok anyagilag függő helyzete miatt sok helyen sajnos még a mai időkben sem érvényesül a kölcsönösség.


Pedig mivel a jó házasságban már nem két külön testről, hanem egy hústestről egy egységről van már szó. Így egyik fél sem akarja, semmilyen szempontból sem, hogy a másik rosszul érezze magát. Pál Apostol azonban az itt használt kifejezéssel, még további üzenetet is át kíván adni. Az eredeti itt szereplő testnek fordított szó, ennél sokkal többet jelent. Nem csupán a fizikai hústestet, hanem az egész személyt. Az Ige tehát azt üzeni, jobb egy másik személlyel teljes összhangban lenni: teljes szellemi, érzelmi, lelki, intellektuális és testi egységben, mint állandóan egy belső tűzben új és új futó kapcsolatokban égve, vagy ellene küzdve, de soha meg nem nyugodva. Ez a belső tűz pedig romboló, lerombolja az ember emberségét és ösztönös lénnyé degradálja, aki lassan minden embert e saját romboló tüzének lángjával rombol még akaratlanul is. Mire jó ez?


De mire jó elkötelezettség és kölcsönösség nélkül élni. A mai világ állandóan ezt sugallja. Élj magadnak, mert te megérdemled és ha a partner nem megfelelő cseréld ki, cseréld le a régit újra és az összeragasztott párok szétforgácsolódott felek lesznek és próbálnak újra összeragasztódni egy másik szétroncsolódott féllel, de ez már nem lesz többé igazi egység. Ha valakiben megvan a másik fél iránti vágy, akkor Pál nem az égés, kiégés elégés, kiüresedés útját ajánlja, hanem a jó, Isten szerinti házasságét. De mitől jobb és más ez, mint az együttéléseké? A jó házasságokról,  a  férfi és nő Isten szerinti kapcsolatáról érdemes szólni, hiszen lényegében csak itt valósul meg a kölcsönösség és az egymásra figyelés másrészről a teljes szellemi, érzelmi, lelki, intellektuális testi egység. Létezik ilyen teljes százszázalékos egység?


A tökéletes házasság kedves olvasók, nem a földön létező eredmény, hanem inkább cél, de időnként jó látni olyan házaspárokat, akik már úton vannak, de hogy valósulhat ez meg? Hogyan induljunk el együtt az igazi e földön megvalósítható létező házasság egysége felé vezető úton. Gyökössy Endre Bandi bácsinak van egy párkapcsolattal foglalkozó könyve, amely így szól ketten hármasban. Maga a cím is kifejező, a valódi házassági egység felé vezető úton nem elég csak ketten nekivágni, a jó házasság ott kezdődik, hogy együtt ketten, mint egység kapcsolódnak Jézus Krisztushoz, aki igazán összekapcsolja a két felett és többé el nem válnak és ha vannak is közöttük nehézségek Jézus átsegíti ezeken őket.


A házasság hete záróvasárnapja van, a világ a Valentin napot „ünnepli” csokoládéval virággal kedveskednek a felek egymásnak. Az igazi ünnep azonban nem az apró ajándékokban van, hanem annak, hogy tudunk egymással együtt terhet hordozni együtt létezni és örülni. Mert tudunk együtt Jézushoz szólni. De a legigazibb ünnepet akkor tapasztaljuk meg, ha végre már nem csak kettesben vagyunk, hanem mindíg ott van velünk Jézus, aki a két életet a két kezet egymásba helyezi és később a megszületett gyermek már ebben a csodálatos egységbe és boldogságba születik, ahol már három hang szól együtt és dicséri Jézus Krisztust a mi urunkat és így már hárman vagy később még többen Jézus Krisztussal való közösségben felfedezzük az igazi Istennek hálát adni tudó családot. Ámen.


 


 


Kinek hiszel? Hol, van a te reménységed? János 8, 48 – 59. János 8, 51.


Kedves Testvéreim, a Jézus Krisztusban!


A ma világában az információk áradatát éljük, nap mint nap. De a koronavírus miatt a legtöbb ember ha teheti, inkább otthonában a világháló segítségével szeret vásárolni. Sokan felteszik a kérdést: most kinek higgyek? Sokan úgy döntenek, hogy megnézik mások tapasztalatait, szakmai véleményeket. De nem fogja senki otthon tudományosan bevizsgálni, összehasonlító teszteket elvégezni, hanem elhisszük és bizalommal vagyunk a mások által megtapasztalt, és összegyűjtött tények felől. A hírek özönében, amelyek a közösségi oldalakon vagy más csatornákon eljutnak hozzánk sokszor szintén nem tudjuk egykönnyen eldönteni, hogy kinek higgyünk, kinek van igaza, főleg amikor az állítások egymást keresztezik. Véleményünk kialakítása előtt azonban, jó alaposan utánanézni és tájékozódni, mindent megvizsgálni.


Így kellene tennünk még inkább az életünk értelmét meghatározó döntéseinknél is. Isten felé való legalább nyitottsággal, elsősorban hittel és értelemmel de tényleg tanulmányozni időt szánni a Szentírás tanulmányozására.


A döntésünktől függ ugyanis örök létezésünk, örök életünk. Sajnos sokan soha nem engedik, hogy az Ige üzenete egyetlen döntésükre is hatással legyen. Sokan sajnos nyitottság, bibliamegértés és ismeret, utánajárás nélkül eldöntötték, hogy ezért, vagy azért, de valójában, lényegében nem hisznek Jézusnak, ezért nem is igazán fontos számukra az Ige.


Milyen érdekes, hogy az egyik, mai napra kijelölt Református Igehirdetési alapige a Lukács 8, 4 – 15 a magvető példázata. A példázatban szereplő emberek egy részének esetében a mag az útfélre hullik, vagyis hallják az Igét, mondjuk egy eseményen, talán pillanatnyilag érzelmileg a hatása alá is kerülnek a hatás mégsem lesz igazán tartós, mert ott legbelül valójában (még) mindig nem döntöttek Jézus mellett.


A kijelölt hosszabb Igében egy valóságos dráma zajlik, a mindig létező Isten, Jézusban ott van az ellenséges beállítottságú „zsidók” között. Félre ne értsük, a János evangéliuma az ellenséges sokaságot nevezi zsidóknak és nincs köze az etnikumhoz, anyanyelvhez vagy lakóhelyhez. A kijelölt Igék előtti versekből láthatjuk: világossá teszi számukra, hogy ők, attitűdjükben, akaratukban nem Ábrahám, hanem sajnos az ördög gyermekei és ennek megfelelően gondolkodnak szólnak és cselekednek. Tele vannak Jézus iránti mérhetetlen gyűlölettel.


A Jézussal szembenálló „zsidók” részéről a kijelölt Igeszakaszban az elhangzó első vád Jézus ellen egy etnikai megbélyegzésnek látszik. Jézust azzal vádolják, hogy Samáriai. Samária, Júdea északi szomszéd tartománya. Kölcsönös gyűlölködés volt a Babiloni fogság után a két nép között, a Samária népét a zsidók hitehagyottaknak és a törvény megrontóinak tartották. Jézust is ezzel a váddal illetik  azok, akik a Mózesi Törvény tiszteletét az Isten tiszteletével azonosították. Sőt néha magát a törvényt helyezték még az élő Isten tisztelete fölé is.


De még ennél is tovább mennek sőt Jézust már azzal vádolják: „vajon nem jól mondjuk… ördög van benned” Az eredeti szöveg itt démont mond, vagyis ezzel a mondással azt akarják hangsúlyozni, hogy Jézus olyan, mint azok, akik megmagyarázhatatlanul furcsán beszélnek és viselkednek. Erre a felháborító mondatra, Jézus kijelentése bőszítette fel őket, amikor Jézus a vele szembeni indulatjukat agresszív támadó viselkedésüket bírálta, mert ez a viselkedésük összeegyeztethetetlen  Ábrahám utódaival.


Tudnunk kell kedves olvasók, hogy a „zsidók” azonban már az előtt elitélték Jézust,  hogy megvizsgáltak volna, minden Igét és Jelet, amely Jézusra vonatkozott. Mert Jézus nem csak szólt, hanem Jeleket és csodákat tett: A víz borrá lett; Betesda tavi gyógyítás; Ötezer ember megvendégelése, ha most csak azokat a tudományosan megmagyarázhatatlan jeleket és kézzelfogható csodákat említjük, amelyeket János Evangéliuma az eddigi fejezetekben Jézus és a sokaság kapcsolatában leírt.


A zsidóknak ellenséges csoportja azonban a tények ellenére, amelyekről ők is hallhattak nem akart tudomást venni. Jézus azonban lerántja a leplet a vallásos formális külső mögötti valóságról. Nem véletlen, hogy a János Evangéliumában, az előbb említett fejezet drámai helyzetében kétszer is előfordul,  a magyarul igazságnak fordított görög szó, amelynek elsődleges jelentése valóság. Jézus tehát először szembesítette őket, azzal, hogy Akire hivatkoznak lényegében nem ismerik, lényegében nem hisznek az Ószövetségi Próféciák üzenetének: 1 Mózes 3, 15; Jób 19, 25 – 27; Ézsaiás 9, 11 fejezetek és még sorolhatnánk hosszan, ami beteljesedett és amelyek mind, mind Jézusról tanúskodnak.


De ők félreértették Jézus szavait, Ábrahámmal kapcsolatban is. Pedig a két Szövetség közötti időben létezett egy olyan irat, amelyben szó volt arról a várakozásról, amely nem csupán arról szólt, hogy Ábrahám látta a jövőt, hanem későbbi utódaiban meglátta a Messiást és ujjongott. Az ellenséges tömeg azonban nem tudta elgondolni, az általuk szó szerint megtanult Bibliai Igék ellenére sem, hogy azt itt és most -ot komolyan vegyék. Eszükbe sem jutott, hogy aki ott áll előttük Ő Jézus az „Én Vagyok” Létezem és létezni is fogok örökkévaló Isten FIA a MESSIÁS.


János Evangéliumában időben később, amikor  elfogják, Jézus ezt mondja: „Én Vagyok” ez az Isteni ÉN - Kijelentés  akkor utoljára szólalt meg abban az időben a földön, és talán belerendült a föld, nem tudjuk, de János Evangéliuma írja az üldözők visszatántorodtak és elestek, de Jézus mégis hagyta, hogy elfogják, mert Jézusnak van hatalma, hogy engedje, hogy elfogják és keresztre feszítsék. De arra is, hogy Feltámadásával megmutassa Ő nagyobb a halálnál.


A most vizsgált Bibliai részben, Jézus mondanivalója egy központi gondolat köré csoportosul, hogy kicsoda Ő és ez mit jelent: elmondta, ki Ő. Az ellenséges tömegnek azonban érvei nem már csak köveik maradtak Isten pedig Jézusban elrejtőzik, nincs kinek és nekik nincs mit mondani.


De Kálvin János a János a magyarázatában azonban kitér arra, amit nem veszíthetünk szem elől, hogy Jézus látta, hogy azért a sokaságból nem mindenki menthetetlen, vagyis nem végletesen elutasító Jézussal szemben. Őket még meg lehet változtatni, akik átgondolják álláspontjukat, a hívőkön kívül nekik szóltak és szólnak ma is Jézus szavai: Igazán bizonyosan, mondom nektek, - szól most is Jézus - ha valaki az én Igémet, életének minden pillanatában komolyan venné, vagyis megőrizné, megtartaná, pontosan követné, védelmezné, az egy pillanatra sem válna részesévé a szellemi halálnak, vagyis az Isten nélküli állapotnak soha, az örökkévalóságra nézve sem, még a fizikai halál után sem.


Jézus azonban itt és most is minket is meg akar szólítani De nézzük meg Igénk alapján a ma tényei között mit mondana a ma embere Jézus szavára? Vajon, nem azt, hogy tartsd fontosabbnak a mai élet kihívásait, megszokásait Jézusnál, vagyis alkalmazkodj elsősorban a ma világához, törődj, az egészségeddel és törődj a szeretteiddel, hogy jó egészségük legyen, elegendő anyagi javakkal rendelkezzenek. Sikeresek és boldogok legyenek ezért szerezzenek az életükhöz elegendő tudást és a vallás csak ezután következhet. Jézus szavaira ma is sokan úgy reagálnak: Nem kell Jézus szavait ennyire komolyan venni. Fogadjuk el Jézus szavaiból azt, amit meg lehet érteni, össze lehet egyeztetni a megszokott életritmusunkkal, amit meg tudunk magyarázni, ami logikus, a többit pedig hagyjuk ott a Templomban, de ne vegyük túl komolyan. Sajnos fel kell tennünk a kicsit talán kellemetlen kérdést, miben különbözik, aki így gondolkozik a történetben bemutatott tömegben a közömbösem álló„zsidók” többségétől. De azt a kérdést is fel kell tennünk, hogyan tudjuk összeegyeztetni a mai élet kihívásait Jézus mindig is érvényes szavaival.


Az Igében Jézus azt mondja, aki komolyan veszi az Igét, egy pillanatra sem lesz soha a világot teremtő fenntartó megváltó Isten nélkül, vagyis aki az Ige szerint törekszik élni, annak minden élethelyzetében, a legnehezebb próbákban éppúgy, mint a legnagyobb örömökben is vele van az Isten. Aki tehát komolyan veszi Jézus Kijelentését, annak egy valóságos, de most még láthatatlan világ nyílik ki, erre a földi életére és az örökkévalóságra is.


De tegyük fel először a kérdést, te kedves olvasó, hiszel Jézus szavának, vagyis Isten Igéjét engeded szíved közepébe, megőrzöd, kiállsz mellette életed minden pillanatában, törekszel rá, hogy követed? Nem könnyű. Jézus soha nem mondta, hogy könnyű lesz. De a Hit Jézusban, ha valóban Jézusnak a FIÚNAK hiszel, Annak, Aki Ábrahám, Mózes előtt és mindíg is létezett és létezni fog. Látta az évszázadokon át a benne hívőket és az őket elutasítókat is és most lát téged is kedves olvasó és ha elolvasod a Jézusra vonatkozó Bibliai Igéket és Jézusnak hiszel, nem az eddig hallott sokszor Jézusnak ellentmondó „igazságaidnak” akkor lesz reménységed, amely túlmutat a mostani egészségügyi gazdasági helyzeten, a munkahely elvesztése miatti mély és súlyos családi egyéni válságon, túlmutat, minden veszteségen, depresszión és gyászon, túlmutat fizikai testünk halálán, eltünésén, még akkor is, ha nem értjük és sohasem foghatjuk fel.


A meg nem értés és közömböség köveibe kapaszkodunk meg kedves olvasó, vagy a mindennapi valóságunkban végre hinni kezdünk Jézus Igéjének.


Hol van a Te reménységed? Valóban engeded, hogy Isten Igéje betöltsön vezéreljen. Most a koronavírus alatt is, olvassuk tanulmányozzuk az Igét, hogy kétség nélkül meggyőzessünk az Ige valóságos hatalmáról. Hallgassuk a világhálón hallható prédikációkat adjunk hírt ezekről, hogy másnak is legyen élő reménysége, imádkozzunk közösségeinkért.


Dönts Jézus mellett még ma, hogy végső reménységed valőban a Jézusban legyen! Ámen.


 


 


 


 


 


Zsoltárok 41: 1- 14. Márk 1, 40 – 42.


kedves Testvéreink a Krisztusban!


A Lepramisszió Vasárnapja van. A misszió Magyarországi pecsétjében két emberi alakot láthatunk, az egyik térdelve kér, a másik alak odahajlik felé, hogy felemelje, hogy visszaadjon neki mindent, amit a betegség elvett tőle. A kis képben mintha mai kiemelt újszövetségi igénk képe elevenedne meg.


Már Márk Evangéliuma első fejezeteiben láthatjuk: Jézus aláhajol a segítségre szoruló emberért, hogy felemelje: gyógyít ördögöket űz. Az ősevangéliumi prófécia (IMózes3, 15.) valósággá válását láthatjuk. Az asszony utóda, Jézus Krisztus a kígyó az ördög fejére taposott. Legyőzte a gonoszt a betegséget és Kereszthalálában és Feltámadásában a legrettegettebb ellenséget, magát a halált. Jézus, mint győzelmes Király Isten Fia megmutatja hatalmát: Képes még az 1946 - ig. egyik legfélelmetesebb betegségnek számító leprát is meggyógyítani. De történetünkben megtudhatunk valami többet is Jézusról:


Jézus Galileában gyógyít, ott nőtt fel. Segít az embereknek, megtapasztalhatóan mutatja meg Isten szeretetét. Az Evangéliumban sorra történnek a gyógyítások. De itt a leprás betegnél egy pillanatra mintha megállna, lelassulna Jézus győzelmes szabadításainak bemutatása. A kijelölt rövid igében Jézusnak teljes Istenemberi természete megmutatkozik. Isteni oldala mindenki számára világossá lett, már az első fejezet negyvenedik verséig. Itt azonban emberi természete titkába is bepillanthatunk, itt ismét az egyén és az egyén nyomorúsága felé odaforduló Jézust láthatjuk.


Egy megvetett leprás térdre esve kérleli Jézust. De hát mi ebben a különleges?


Márk Evangéliuma Isten Szentlelke által, valami többet akar itt elmondani Jézusról, nem pusztán csak a gyógyítást és gyógyulást.


A leprabeteg odamegy Jézushoz Jézus pedig figyel rá. Aki eddig csak félelmet, megvetést, elítélést váltott ki az emberekből. Most meghallgatásban részesül.


Kedves olvasók a mai koronavírusos helyzetünkben talán még inkább megértjük a leprabetegek helyzetét. Most, amikor nem látjuk egymás arcát és kicsit félünk, talán még az ismerőseinktől is. A médiában lépten – nyomon halljuk: A vírus mutálódik és fertőződőbb. Elzárkóztunk egymástól. A munkahelyeken sokan „Home Office -ban” dolgoznak a gyermekek egy része digitális oktatásban tanul még mindig. Vannak, akiket elvesztettünk szeretteink és keresztyén testvéreink közül is. Félünk a koronavírus fertőzés megannyi hozadékától. De, amit most szeretnék kiemelni, az az elszigeteltség. Félünk a betegségtől. Ebben élünk és szenvedjük hatását. De ebbe a mi mostani helyzetünkbe belegondolva. Egy kicsit talán jobban meg tudjuk érteni a mindenkori leprabeteg életét. Mi kicsit tartunk egymástól és kölcsönösen betartjuk az előírásokat. De nem rekesszük ki egymást, a kapcsolatot fenntartjuk, ha óvatosabbak is vagyunk.


A leprabetegek azonban a társadalmon belül egy külön csoport. Tőlük mindenki félt, és sokan félnek még ma is. Még most is hiedelmek, babonák tartoznak hozzájuk. Az ókorban az ószövetség népe azt gondolta, hogy azért ilyen betegek, mert nagy bűnöket követtek el, ezért a félelem mellé a vallási okból való megvetés is társult.


De térjünk most vissza az előbb bemutatott Márk Evangéliuma jelenetéhez. A leprás kérleli Jézust, azt mondja: „Ha akarod” (Márk1, 40. vers) Ha akarnád, meg tudsz tisztítani. A „ha” beszédes, mintha kétségek lennének benne, hogy Jézus akar - e a helyzetén változtatni? Hiszen bűnös, tisztátalan szinte mindenki által megvetett ember.


A most kiemelt zsoltárunkban a 41. zsoltárunk új fordításában olvasható a cím: Elhagyott beteg könyörgése. A zsoltárban bemutatott betegséggel megterhelt és a Márk Evangéliumában bemutatott leprabeteg lelki beállítottsága egészen más. A zsoltár 13. versében szerepel egy héber szó, amit a magyar fordítás feddhetetlen kifejezéssel ad vissza. A zsoltáros önmagát ugyanis tökéletesnek, jámbornak, ártatlannak írja le. Ne értsük félre ez nem bűntelenséget jelent, hiszen Dávid is vétkezett az Úr Isten ellen. Voltak döntései, ahol az Isteni cél helyett, múló földi vágyai érdekei irányították. Az itt található szónak azonban van még egy másik jelentése: teljesség. A Zsoltáros Dávid belátja azt, hogy csak Istennel együtt, a vele való kapcsolatban teljes. Ezt a tapasztalást az Istenkapcsolatot senki és semmi nem tudja pótolni, bármit is gondolnak ellenfelei ez ad erőt az ellenségtől üldözött és a beteg embernek is. Mert a zsoltáros hiszi, hogy Isten a gyarlóságai ellenére is lélekben színe elé állítja ő pedig dicséri Istent mindörökké. Amikor Jóbot a csapások érik, ugyanezzel a szóval fejezi ki magát (Jób 9.21.) Jób könyvéből pedig tudjuk, hogy ószövetségi mértékkel mérve szinte „tökéletes” volt. Mégis megpróbáltatott. Jób „barátai” pedig Jób megpróbáltatásait, bőrbetegsége okát bűneiben látják, de hiába próbálnak hibát találni Jóbban, nem sikerül bebizonyítaniuk, hogy Jóbot bűnei miatt érték a csapások. Ez a gondolkodás azonban mégis, mint Jób könyvéből is láthatjuk benne volt az ószövetségi ember közgondolkodásában.


Térjünk most vissza a Márk Evangéliumához. A Sátán, ahogy Jób úgy a leprabeteg életét is tönkretette. A Jézussal találkozása előtt azonban még nincs meg az a fajta teljesség, Istenkapcsolat, mint ami megvolt Dávidban és Jóbban. A betegségéből eredő bűntudata tönkretette, az Istennel való kapcsolatát: Hiszen így szól: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani” Kétség van a szívében. Tudja, hogy Jézus meg tudja tisztítani, de azt nem, hogy akarja – e. Azt gondolja nem méltó rá semmirevalónak érzi magát, mint ahogy a zsoltárunk mondja, rútság támadta meg. Jób szenvedéseinek csúcsát is talán a „szégyenletes” bőrbetegsége jelentette. A Jézus előtt álló leprabeteg értéktelennek érzi magát.


Kedves testvérem most kicsit helyezkedjünk ennek a beteg embernek a helyzetébe. Az értéktelenségének tudata mellett végtelen alázat van benne és mégis valahol bátorság is a hívő ember két legfontosabb erénye. Hiszen a pikkelyes, vagy dudorokkal teli érzéketlen bűzös bőre ellenére is van bátorsága odamenni Jézushoz. Az ókorban is és végig a középkorban és még utána is szabály volt, egy leprabetegnek nem lehetett senkit megközelítenie. A leprabetegnek messziről kellett jeleznie az emberek felé betegségét, hogy kitérhessenek a találkozás elől. Itt azonban egészen más történik: Jézus, Isten Fia, Aki a kígyó, az ördög fejére tapos. Ő Jézus - az eredeti szó ezt fejezi ki - a lelke legmélyéből zsigeri mélységekig megindult nem mérlegelt, hogy vajon megfertőződik – e. A leprabeteg tudta, hogy Jézus képes őt azonnal meggyógyítani. „Ha akarod meg tudsz tisztítani.” De ugyanakkor mégis tisztátalannak érzi magát. Mind fizikailag, mint kultikusan, a vallás szerint is: Nem tartozott az istentiszteleti közösséghez. Jézus azonban mégis kinyújtotta kezét és a lelke legmélyéből megérintette. Egész lényéből mondta:


„Akarom tisztulj meg!” Az Evangélium Jézus válaszát ugyanazzal a szóval adja vissza, mint amivel a leprabeteg kérdezett. Kétség ne maradjon a leprabetegben. és most már senkiben nem maradhatott kétség. Jézus nemcsak a betegek, hanem az emberek által kirekesztett leprabetegek gyógyulását is akarja, egyedül kegyelemből.


A lepra a maga embertől idegenségével, mintegy ráragadva sokáig akár 20 éven át lappanghatott a betegben, hogy megjelenve megnyomorítsa ennek az embernek az életét. Az emberiségnek több ezer év kellett, hogy legyőzze ezt a betegséget. De Jézus egy akár több évtizede az emberben uralkodó betegséget egy érintésével legyőzte és a lepra eltávozott.


Jézus azonban akkor és ma sem akar szenzáció lenni. A papi elitnek azonban tudni kellett volna. Eljött Ő, „Aki a mi betegségeinket viselte.” (Ézsaiás 53,4) Ők azonban kezdettől fogva nem akarták Jézust. De ugyanakkor a leprabeteget sem elfogadni sem meggyógyítani nem tudták.


De Jézus elfogadta őt bűne, bűze ellenére is. Megkönyörült a leprabetegen. Jézus Őérte meg kedves olvasóinkért, testvéreinkért valamennyiünkért eleget tett a kereszten.


De mi a helyzet ma, miért vannak ma is leprabetegek, és más gyógyíthatatlan betegek szerte a világon? Miért? – Tehetné fel a kérdést, a kedves olvasó.


Ahogy gondolkodtam ezen eszembe jutott: Jézus ma is érzékennyé akarja tenni az embereket. Nem nélkülünk, hanem velünk együtt akarja a gyógyulást, hogy mások és mi is együtt gyógyuljunk.


Az 1800 - as években egy ír férfi Wellesley Cosby Bailey és felesége Alice Graham, aki csak a mesés  művészeti értékeket látni jött Indiába. 1870. -ben a lelke legmélyéig megindult, látva a nyomort, a leprabetegeket és az ő kilátástalanságukat. Cselekvésre indultak és később létrehozták a lepramissziót. A misszió pedig millióknak segített és segít a mai napig is és még sorolhatnánk a katolikus pap Damien Atya Molokáj szigeti önkéntes száműzetését. Ahol haláláig együtt élt a leprabetegekkel. Együtt volt velük az elzártságban és elszigeteltségükben, hogy egyetlen emberként reménységet jelentsen nekik, vagy a tudós teológus, orvos, orgonaművész, a Nobel békedíjas Albert Schweitzer, aki a Gaboni Lambaréne kis kórházában a Nobel békedíjából a leprásokat segítette és gyógyította. Nem feledkezhetünk meg Dobos Károlyról sem, aki a magyarországi református gyülekezeteket is megmozdította, és segítettek. Még emlékszem, a leprabetegek részére munkálkodó idős asszonyokra.


Dobos Károly és ma már az ő nyomdokain mások itt Magyarországon is fáradhatatlanul mindent megtesznek a misszióért, ami azzal kezdődött, hogy egy házaspár lélekben mélyen megindult a leprabetegek nyomorúságán.


Kedves olvasó testvérem, aki most ezeket a sorokat olvasod, kérd jézust legyen veled és indítson könyörületességre, indítson meg a lényed legmélyéből az elesett emberek felé, alkosson a betegek megindító helyzete igazi közösséget közöttünk. Amikor Január utolsó Vasárnapján a Kistokaji  harang megkondul. Légy együtt Istennel és velünk és légy együtt imádságban a leprabetegekkel és a közöttük szolgálókkal és aki csak teheti indítson Isten konkrét segíteni akarásra, hogy a mások felé való odahajlásban Jézus által te emelj fel másokat, melyben átélheted a téged megerősítő Jézus csodálatos Szeretetét Ámen.


 


 


 


Lektió: János Evangéliuma 15, 11 – 27.


Textus: 16 a: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek és gyümölcsötök megmaradjon.”


Kedves keresztyén keresztény testvéreink a Krisztusban!


János Evangéliuma tizenötödik részének a közösséggel kapcsolatos gondolategységéhez érkeztünk. Az elmúlt héten az ökumenikus hétre jelölt Igék közül, Jézus felszólítását olvashattuk: „Maradjatok Énbennem és Én tibennetek” János. 15, 4. Ebben a felszólításban Jézus és az egyén, kölcsönös egymásban lételének lelki mélységei fogalmazódtak meg. A célt a keresztyén élet gyümölcstermését azonban akkor még csak érinteni tudtuk. Ma azonban a keresztyén, keresztény életről és szolgálatról és annak alapjáról, valamint a nemzeti és felekezeti határokat is átívelő természetes ökumenikus Jézusi közösségről szeretnénk szólni.


A Jézusi közösség megértéséhez térjünk azonban most vissza a János evangéliumában ábrázolt képhez: Jézus a szőlőtő, a tanítványok a szőlővesszők. A nedv, keringése, vagyis Jézus élete növeszti a szőlőtőn a szőlővesszőket, vagyis Jézusban teszi erőssé a tanítványokat.


A Bibliából tudjuk, Jézus választja ki a tanítványokat. A 12 tanítvány pedig az Újszövetségben bemutatott nyilvánvaló emberi gyarlóságaik ellenére Jézussal mégis valóságos kapcsolatban van. Jézus személye pedig összeköti ezt a 12 különböző vérmérsékletű és más háttérből jött embert. A 12 tanítvány igazi gyümölcstermése, szolgálata - Júdást most e szempontból nyilvánvalóan nem számítva - lényegében nem más, minthogy másokat is tanítvánnyá tesznek. (Máté 4, 18 - 22.) A János Evangéliuma tizenötödik fejezetében már említett példázati képben megmaradva tehát, hogy mások is a szőlőtőhöz vagyis Jézushoz tartozzanak. Az új tanítványok tehát a korábbiakkal együtt másokat tesznek Jézus követőkké és így tovább minden népből egészen a mostani időkig. Kereszténységünk Keresztyénségünk legnagyobb feladata éppen ez: átadni az örömhírt, megmutatni engedni Jézust bennünk élni az őszinte képmutatás nélküli szóban, cselekedetben, emberi szinten, de amennyire lehetséges hasonlóképpen mint, ahogy Jézus egész földi életében megmutatta az Atyát a tanítványoknak  (János 14: 8-9)


De nézzük, mit jelent Igénk a gyakorlatban, mit tanít erről a most kiemelt Igénk János Evangéliuma 15 részének 16. verse. Mindenekelőtt mielőtt a Keresztyén Keresztény szolgálatra rátérnénk egy súlyos félreértést kell tisztáznunk, amely a népegyházban felekezeteinkben él.


Szép és jó szokás gyermekeinket megkereszteltetni. Sokan azonban a gyakorlatban csupán csak egy szép ünnepként látják gyermekeik keresztelőjét és a Jézushoz tartozást is csupán szimbolikusnak és nem valóságosnak érzik. A keresztelő család későbbi kapcsolata az adott felekezeti kegyességhez is mintha a legtöbb esetben is ezt bizonyítaná. Régebben a népegyházban ez a legtöbb esetben másként történt, hiszen a Keresztelés után az adott felekezet szokását, hagyományait még valóban szinte mindenki követte. Mára azonban a helyzet megváltozott. Ismerek számtalan pozitív példát is, amikor valaki bár felekezetet váltott, de ezt biblikus meggyőződésének hite alapján tette és később itt talált valódi közösségre sőt lelki társakra. A Jézushoz a szőlőtőhöz való ragaszkodása volt tehát az alapja a közösség váltásnak is.


A mai modern pluralista világi gondolkodás azonban más, mintha azt erősítené: Az egyén a saját és családja (főleg a nagyszülők) elvárásai  valamint más evilági logikus szempontjai alapján dönt arról, hogy melyik vallást, vagy melyik felekezet, esetleg egyiket se választja. Vannak, akik valamelyik keresztyén keresztény vallási felekezetet, de olyanok is, akik más világvallást választanak: Vannak akik a buddhizmust mások a krisna tudatot, vagy sokan Mohamedet és vannak olyanok is, akik az ateizmus, mellett döntenek. Az ember, mint egy ruhát, választ rá illő életfilozófiát. Vallási formát, felekezet ugyan választhat az ember, de a lényeget a Jézusba vetett hitet, Jézust nem az ember választja, mert az élő Szentháromság Egy Istenbe vetett hitet  nem lehet örökölni, nem lehet senkit erre rábeszélni nem lehet beleszületni és nem lehet kiokoskodni sem.


Sokan sajnos a lényeget a Jézussal való élő és mindennapi imádságos közösséget és egy adott közösségben a Jézus felé való elkötelezettséget nem tartják lényegesnek. Valójában itt derül ki a tény, nem Jézust választották mert nem is választhatták. Mert akit Jézus választott, az ragaszkodik csak a Jézussal való napi élő kapcsolathoz.


A kijelölt versben tehát Jézus minden korban azt mondja a benne hívő tanítványoknak, hogy nem ti választottatok magatoknak a megtérés pillanatának döntésében, hanem az eredeti mondat így szól Jézus ugyanazzal a kifejezéssel és igemódban azt mondja: ... hanem én választottalak ki a ti személyes döntéseteket megelőzőleg magamnak benneteket. Ez a mondat azonban nem kizár, hanem a hívőket erősíti meg Jézushoz tartozásukról. Jézus e mondatában az is benne van, hogy a keresztyén keresztény életünknek a „szőlővessző létünknek” kiválasztottságunknak, önmagában is célja van. Jézus tehát minden hívő ember felett kimondja a kiválasztottságot és ezzel célt és értelmet adva a különböző felekezetű hívő emberek életének.


A Jézusban hívő emberek ugyanis felekezettől függetlenül természetes módon összetartoznak és növekedni akarnak, magától értetődően akarják, hogy pl. Kistokaj különböző felekezetű gyülekezetei egyen – egyenként növekedjenek a Szentháromság Egy Istenben hívőkkel. (Apostolok Cselekedetei 2, 47) De tudomásul kel véve, hogy Jézus nélkül soha nem lesz növekedés. Pozitívan megfogalmazva Jézus ad meg mindent, hogy egy Krisztusban hívő közösség valóban növekedjék. A Jézusban valóban hívőket Jézus magának választotta, akkor pedig miért félnénk, vagy aggodalmaskodnánk akár egyéni akár közösségi életünk minősége tekintetében?


Vizsgáljuk meg inkább, rábíztuk - e gyülekezeteinket a Mennyei Atya oltókésére, hogy Krisztusba oltottak legyünk? A sok szeretetlenség és félelem között tudtunk a Mennyei Atyára nézni? Ha valóban tudtunk, akkor mégis miért van közöttünk, annyi lelki betegség sokszor sajnos széthúzás közömbösség és néha viszály. Miért nem tudjuk a világ felé határozottan bátran, de szeretettel megélni krisztusba oltottságunkat Jézusba vetett hitünket és Közösségi összetartozásunkat.


Valóban hisszük, hogy Jézus választott minket? Az élő hitünk jelez, így van. De Tudatosan kell az Isten minket hivőket kiválasztó kegyelmes döntését vállalnunk. Igen, De hogyan?


Nem véletlen, hogy a 2021 év Ökumenikus Imahét Igei alapjául szolgáló János 15. fejezetet a grandchamp-i nővérek javasolták. Akik Krisztusba oltottként a Mennyei Atyára akarnak figyelni a Szentlélek által. Éppen ezért minden reggelt ezzel az imádsággal kezdik: „Imádkozzunk és dolgozzunk, hogy Isten uralkodjék!” Azt vallják, hogy az imádság és a mindennapi élet nem az élet teljesen két különböző területe, hanem a két terület szervesen összetartozik. A francia-svájci református egyház a grandchamp-i nővérek korábban a „Morges – i asszonyok” csoportja újra felfedezték az Isten Igéjére figyelés fontosságát és azt, hogy ehhez mindenekelőtt csendre van szükség.


1938-ban Geneviève Micheli, aki később Geneviève anya, a közösség első apátnője lett, írta ezeket a ma is elgondolkodtató időszerű sorokat: „Olyan korban élünk, amely egyszerre zavaros és nagyszerű, veszélyes kor, amelyben semmi sem őrzi meg a lelket, amikor úgy tűnik, hogy a gyors és teljesen emberi vívmányok mindent elsöpörnek…Azt gondolom, hogy civilizációnk meg fog halni a zajnak és a sebességnek e kollektív őrületében… Nekünk, keresztényeknek, akik ismerjük a lelki élet teljes értékét, óriási felelősségünk van, ezt kell tudatosítanunk; egyesülnünk kell és segítenünk egymásnak, hogy megteremtsük … a béke menedékeit, létfontosságú központokat, ahol az emberek csendje Isten teremtő igéjét hívja. Ez élet és halál kérdése.”


Tanítvánnyá tenni másokat, csak így lehet Istenre figyelő csendben, mert a nővérek tudják, és nekünk is tudnunk kell, hogy Jézus Krisztus kiválasztott, hogy gyümölcsöt teremjünk. Gyümölcsünk, szolgálatunk, tehát, hogy az  adott közösség, még a legkisebb is, megmaradjon. Krisztus pedig arra hív, hogy közösségeinkért Őbenne, Ővele tegyük meg mindent. A grandchamp-i nővérek közössége a való életben mutatta meg a fenti szavak valóságát. A második világháború után különböző felekezetekből csatlakoztak a svájci francia alapítókhoz a nők, de a keresztyén nyitottságuk itt még nem ért véget. Ma már az élet értelmét kereső főként fiatal nők és férfiak számára is az ima és munkaközösség lehetőségét hozzák létre, sőt párbeszédet folytatnak a zsidó, muszlim és egyéb más világvalláshoz tartozókkal sőt még azokkal is, akik (még) egyetlen valláshoz sem tartoznak.


Térjünk vissza újra a szőlőtő és a szőlővessző példájához: A szőlő nedvkeringése vagyis, Jézus élete a szőlővesszőkön gyümölcsöt érlel. Jézus élete át akarja járni közösségeink életét, de tanuljuk meg a nővérek példájából, hogy ha valóban akarjuk, egyen – egyenként, hogy közösségünk a valóságban is Jézusi közösség legyen, akkor a Szentlélek által figyeljünk csendben a Mennyei Atyára.


A Gázai (Szent) Dorotheosz palesztinai szerzetes a 6. században ezt így fejezte ki: „Képzeljük azt, hogy a kör a világ, a középpont Isten … Amikor a szentek Isten közelébe szeretnének kerülni, a kör közepe felé tartanak, és amennyiben közelebb kerülnek a középponthoz, egymáshoz is közelebb kerülnek; és minél közelebb kerülnek egymáshoz, annál közelebb kerülnek Istenhez.”


Kezdjük hát a napot Isten igéjével. Imádkozzunk egymásért és legyünk csendben, hogy a külső világ zaja ne változtassa meg soha Isten elsődlegességét életünkben és közösségeink életében és ekkor közösségeink megmaradnak, mi pedig egymás hite által a valóságosan épülünk.  így legyen. Ámen.


 



 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


Igei gondolatok az ökumenikus Imahét. Nyitó Vasárnapra.


Lektió: János evangéliuma 15: 1- 11. Textus: 15, 4a.


Kedves Szeretett Testvéreim a Krisztusban!


A fenti megszólításunk most különösen is aktuális, hiszen Jézus a János Evangéliuma tizenötödik rész negyedik verséből most így szólít meg minket is: „Maradjatok énbennem és én tibennetek”.


A megmaradás, fontos szó. Megmaradni, embernek, megmaradni magyarnak, megmaradni európainak, megmaradni keresztyénnek, kereszténynek, határainkon innen és túl, bárhol is éljünk a nagyvilágban. Még akkor is, ha mai életünk a koronavírus miatt is sokszor félelmekkel terhes és kaotikus. Ma azonban a legtöbb ember sajnos megelégszik azzal, hogy óvjuk védjük keresztyén keresztény felekezeti kultúránkat, szokásainkat. A kérdés csak az, hogy Istenbe vetett élő hit, Jézus Krisztusba vetett feltétlen hit és bizalom nélkül mai világunkban fennmaradhatnak-e a féltőn őrzött hagyományaink?


Az ökumenikus Imahét Igéjének hiszem, hogy nem véletlenül választották ebben az évben, János Evangéliuma tizenötödik részét. A mai Igei gondolatban, pedig ennek csupán egyetlen versét helyezzük most a kedves olvasók szeme elé, amelynek lényege: Maradjunk meg Jézusban és Ő megmarad mibennünk. Ebben az egyetlen Igevers alapján megfogalmazott mondatban a megmaradásunknak egyetlen feltétele olvasható. Mert Itt nem csupán egy eszmerendszerről, nem egy erkölcsi kódex által szabályozott életről vagy életvitelről van szó. Nem. Mert ehhez az egy mondathoz való hozzáállásod, az egész élethez való viszonyodat gyökereiben határozza meg, mert itt nem másról, mint az élet urához, központjához, Jézushoz kapcsolódásodról van szó. Akinek a kezébe adhatod önmagad.


Benne lenni Krisztusban lenni tehát azt jelenti: Minden pillanatban Jézusban maradni. Jézussal lelki kapcsolatban lenni és ebben megmaradni, vagyis erre mindvégig törekedni. Jézus erre nem kér, hanem felszólítja a keresztényeket, keresztyéneket. Nem kérlel, nem ajánlatot, vagy javaslatot tesz, hanem az egyén felé szólva, de a közösségeket megszólítva ma is figyelmeztet igazi identitásunkra. Ébreszt bennünket. A mondat tehát parancs, de ugyanakkor erőt adó ígéret is, a parancs és ígéret pedig el nem választható egymástól. Ha megmaradtok énbennem én is ott vagyok tibennetek mondja ebben a mondatban Jézus. Valódi személyes közösségről beszél, amely mindörökké megmarad a hívő ember és az Úr Jézus Krisztus között.


De mit jelent a Jézussal való belső kapcsolat? Megértheti - e ezt az Isten felé megnyíló modern ember ennek valódi mélységét? Mit jelent, a gyakorlatban, hogy az ember, Jézus ígéreteit megtapasztalva személyes életét Jézus Krisztus, mint életének középpontja köré rendezi?


Az ószövetségben Isten, a népével való kapcsolatát a házasság képével teszi érzékelhetővé. Hóseás könyvében a második fejezetben ezt olvashatjuk: „…férjednek fogsz hívni, így szól az Úr…” (18.). A könyv a választott nép Istennel való kapcsolatát a férj és felesége közötti házasságkapcsolatához hasonlítja. Izrael Isten felé való hűtlenségét, amikor más istenekben hittek, vagy más isteneket is segítségül hívtak, az ószövetség egyszerűen csak a házasságban használt hűtlenségnek mondja.


A házasság legbelsőbb összetartozását pedig egyetlen héber szóva érzékelteti, amit magyarul leginkább „ismer” – nek fordítunk. Ez a szó azonban egy igazi lelki testi mélységet jelenít meg. Így szerepel Ádámmal és Évával kapcsolatban és mint általában a házasságokkal kapcsolatban is. De érdekes, ugyanez a szó szerepel az Istennel való kapcsolat leírására is.


Az 1Sámuel 3, 7 – ben a magyar fordításban arról van szó, hogy Sámuel még nem ismerte (ugyanaz a szó szerepel mint a házasságban) az Urat, vagyis még nem jelentette ki Igéjét neki. Még nem volt személyes belső és mély az Úr és akkor még gyermek Sámuel kapcsolata. Ahhoz pedig, hogy bármit is rá tudjon Isten Sámuelre bízni a kettőjük kapcsolatának személyesnek bensőnek és mélynek kellett lennie. Ez a belső kapcsolat ugyanakkor természetesen kizárólagosságot is jelentett. Már Anna is az Úrnak szentelte Sámuelt, de Sámuel igent mondott arra, hogy egész életében az Úr akarata lesz az első.


(A házasságban pedig a másik ismerete, azt jelenti, hogy csak az emberi kapcsolatokat nézve a férjnek a legfontosabb a feleség és fordítva. Ezért az ószövetség patriarchális viszonyai között a férfi elhagyja szüleit. Vagyis az elsődleges kötöttsége emberileg a feleségére irányul.)


Az Ökumenikus hét Igehelyeként választott János Evangéliuma 15. fejezetében Jézus azt mondja, Én vagyok a szőlőtő ti a szőlővesszők. Sokak szerint Jézus az olajfák hegyén egy szőlőskertben levő növényre mutatott, miközben a példázatot mondta. A példázat üzenetében rendkívül gazdag. Ezen a héten Igei gondolataink most csak Jézus és az egyén kapcsolatába pillanthatnak be. De természetesen ennek közösségi összefüggései kihagyhatatlanok. Éppen ezért Isten kegyelméből a szőlőtő szőlővessző kép közösségi és ökumenikus vonzatával a jövő héten foglalkozunk.


De nézzük most újra a szőlőtövet és szőlővesszőket. A példázat képében, a Szőlősgazda az AtyaIsten a Szőlőtő pedig Jézus, a szőlővessző pedig mi magunk hívő emberek vagyunk egyénileg. Mindannyian külön - külön kapcsolódunk ill. kapcsolódhatunk egyen egyenként Jézushoz a szőlőtőhöz. A példázat képét tovább gondolva. A nedvesség a tápanyag a szőlőtőtől jut a szőlővesszőkbe és biztosítja a szőlővesszőkön a gyümölcstermést.  A Szőlőtő nélkül egyetlen szőlővessző sem lenne életképes. Jézus nélkül tehát nem tudunk a szó valódi értelmében emberek maradni. Semmi igazán jó dolgot nem tudunk tenni, még a legjobb emberi akarattal sem. Mert nem vagyunk tiszták. még a legjobb emberi cselekedetek mögött is ott vannak az emberi önző érdekek, indulatok. Minden embernek tehát Jézus szavai által meg kell tisztulnia. Vagyis a példázat jelentését nézve: A szőlőtőből nőnek ki a szőlővesszők, a szőlőtő pedig életadó nedveivel benne van a szőlővesszőben és gyümölcsöt érlel az életadó nedvek által.


A példázatot értelmezve, a hívő ember élete felekezettől függetlenül Krisztusból származik, és Krisztus lénye által lesz tiszta az ember gondolataiban és érzelmi életében, mert a hívő ember Krisztust hordozó ember. Mit jelent tehát a János Evangéliuma 15. fejezetét nézve, hogy valaki tényleg hívő Keresztyén, keresztény?


Térjünk vissza a házasságban és Isten és népe között már említett négy szóhoz: Kizárólagosság, személyes, belső és mély kapcsolat. Ezek a szavak jellemzik ma is a hívő ember és Jézus Krisztus közötti kapcsolatot. A Kizárólagosságról szólva, a Jó Istenhez, a Teremtő AtyaIstenhez kizárólag Jézus Krisztuson keresztül kapcsolódhatunk, Jézust kihagyva a Szentháromság egy Igaz Isten csak élettelen vallási tanítás maradna számunkra. A képből kiindulva a többi szőlővesszőhöz, vagyis  a többi hívő emberhez is csak Krisztuson keresztül az Atya Kegyelméből a Szentlélekben tudunk kapcsolódni. Vagyis az igazi gyülekezeti élet csak Jézusban hívő emberek között valósulhat meg. A kizárólagosság másként nézve azonban azt is jelenti, hogy az ember számára nem lehet fontosabb Jézus Krisztusnál. Az igazi keresztyén ember még életének a legapróbb dolgait is igyekszik összhangba hozni Jézus Igéjével: Elsősorban imádságait, érzelmi világát, gondolkodásmódját. Sőt az Igében arról van szó, hogy minden órádat, percedet, másodpercedet add Jézusnak.


A Jézus Krisztussal való kapcsolat, mindig az adott személy legbensőbb kapcsolata,  ezt a kapcsolatot pedig nem lehet örökölni, erre vagy nyitott az ember, vagy nem. Éppen ezért ez a kapcsolat mindig mély és őszinte, ezért nem kifelé akar megnyilvánulni, hanem belsőnkben él, de kifelé hozza a gyümölcsöket a hálaáldozat szép gondolatait, szavait cselekedeteit.


Kedves honlapunkat olvasó testvéreim, ezért a legbelül benned élő legmélyebb és legőszintébb Jézussal való személyes kapcsolatodért imádkozunk és kívánjuk, hogy a kedves olvasó élje át, ennek a most következő hálaadó angol keresztyén dal magyarra fordított soraiban is, a Jézus Krisztusban való igazi örömöt.


„Mily drága kincs, mit Krisztusban megnyertem, nincs nála szebb mindennél többet ér. Benne van örömöm, szabadságom, szerelme mély, békéje végtelen. Ebben bízom minden reményem Jézus.... Ő benne rejtve van. Titkát nem értheted. Megvan már mindenem. ó ne félj Krisztus él benned… „Ámen.


 


 


 


János 1, 19 – 34. Textus: 1, 29; 32; Márk 1, 9 – 11.


Kedves Testvéreim a Krisztusban!


Kedves honlapunkat olvasó testvéreim, Vízkereszt utáni első Úr napján, bár távolság választ el bennünket, Lélekben most is együtt vagyunk, együtt gondolunk Jézus megkereszteltetésének ünnepére.


Szinte minden európai kultúrkörben élő embernek vannak ismeretei Vízkereszt ünnepéről. Hiszen a legtöbb ember vallástól függetlenül is kötődik a Vízkereszt ünnepéhez kapcsolódó íratlan szokásokhoz. Vízkereszthez természetesen régtől ősi Keresztény liturgikus hagyományok is fűződnek. Amelyeket nálunk Kistokajban a Görög és Római katolikus testvéreink hagyományosan megünnepelnek. Református Istentisztelet külön Vízkereszt napjához nem kapcsolódik, de a napi Bibliaolvasó kalauzunk is megemlékezik Vízkereszt napjáról. Az Evangélikus útmutatóban pedig a mai Vasárnaptól még két Vasárnap is Vízkereszt ünnepkörhöz kapcsolódik.


A Vízkereszt ünnepét (Epifánia az Úr megjelenése) már nagyon korán ünnepelték később kapcsolódott csak az ünnephez Karácsony az Úr Jézus testben való megszületésének ünnepe. A legkorábban azonban Húsvétot a Feltámadást ünnepelték. Ma azonban a helyzet megfordult. Az ajándékozás került a fő helyre a Feltámadásba vetett hit helyett. Hiszen ma már sajnos a legtöbb ember nem akarja elfogadni, hogy van Isten, aki Úr mindannyiunk élete fölött. Isten létezését azonban nem lehet tudományos egyenletekkel igazolni, mert Ő túl van az emberi tudományos megismerés határán, mégis az Igében a hívő értelem igazolást és megerősítést kaphat és a mi életünkben is helyreállhatnak és értelmet nyerhetnek a valódi Biblikus hagyományaink. János Evangéliuma éppen ezért is igazolás, tanúságtétel a világ értelmét kereső mindenkori ember számára.


Már az Evangélium kezdetén János, Jézus szeretett tanítványaként, az örökkévaló Igéről Jézus Krisztusról tanúskodik. János Evangéliumában Jézus pedig bizonyságot tett e földön a számunkra láthatatlan Atyáról: „aki látott engem látta az Atyát” /János Evangéliuma 14, 8- 9/. Keresztelő János pedig majd mint láthatjuk szintén Jézusról tett bizonyságot. Keresztelő Jánosra pedig már az ószövetségben /Ézsaiás Próféta könyve 40: 3 -5/ Ézsaiás próféta is utalt. Ő a Kiálltó hangja a pusztában, aki Ézsaiás korában és Jézus korában is szólt a lelki és a fizikai pusztaságban.


A hosszabb Igeszakaszunkban, a nagytanács küldöttei a tanúbizonyság tevő Keresztelő János iránt érdeklődnek: Vajon beleillik, a vallási sémákba a valláspolitikánkba az ő tanítása? Keresztelő János azonban válaszában önmagáról magára Jézus Krisztusra irányítja a figyelmet János Evangéliuma 1, 26 – 27. Keresztelő János bizonyságot tesz Jézusról a lelkiképpen kívül állók előtt, Keresztelő Jánosról pedig a Biblián kívüli történeti források is szólnak a Bibliai tanúbizonyságot nem elfogadó mai emberek számára is. Josephus Flavius ókori történetíró ír róla, mint létező és népe életét meghatározó történeti személyiségről. János Evangéliumában, ahol János és Keresztelő János bizonyságtétele együtt olvasható, nem magát Jézus megkereszteltetését, a szertartást mutatja be jóllehet, erősen ott van a háttérben, inkább arra utal, hogy elmondja, aki megkereszteltetett egyszerűen nem más, mint az Isten báránya, a Páskaáldozat, akinek mint az Evangélium elmondja: a csontját, még a kereszten sem törték meg.


Máté Márk és Lukács Evangéliuma azonban leírja jézus megkereszteltetésének menetét. A Márk Evangéliumában, amely a legkorábban leírt evangélium, már olvashatjuk, hogy Jézus megkeresztelése előtt Keresztelő János a bűnösöket keresztelte meg. Jézus megkeresztelése, tehát a bűnösökkel való közösséget tette félreérthetetlenné. Mikor pedig Jézus kijött a vízből, Jézus igazi otthona a menny mutatkozik meg, amint Keresztelő Jánosról szóló Igében halljuk és mint egy galamb leszáll Jézusra a Szentlélek és megszólal a Mennyei Atya hangja: „Te vagy az én Szeretett Fiam benned gyönyörködöm” Vagyis jótetszését lelte abban az AtyaIsten, hogy Jézus vállalta velünk bűnösökkel való közösséget és Jézus az Isten báránya, életét fogja adni értünk bűnösökért.


Az akkori hívő ember számára és számunkra sem lehet kérdés, hogy aki keresztelő János keze által megkeresztelkedett nem más, mint az Örökkévaló Ige, Aki testben megjelent, az Isten Fia, Jézus a szabadító felkent Messiás, Aki az Úr szenvedő szolgája, a Kereszthalálban az Isten báránya, aki azonban Feltámadott és legyőzte a halált mert Ő a Dánieli próféciában szereplő Emberfia is, aki másodszor is meg fog jelenni és minden szem meglátja Őt. A János evangéliumában világossá lett az is, hogy a Szentháromság egy igaz Isten itt az Epifániában nyilvánította ki a külvilág számára, hogy a Megváltó az Igazi szabadító már ott van népe között. Nem kell másra várni.


A Kedves olvasó bizonyára felteszi a kérdést, miért ez a sok egymást erősítő bizonyságtétel. Keresztelő Jánosé, János Evangélistáé, Jézusé, az Atyáé, és galambhoz hasonló formában leszálló Szent Léleké. A válasz adódik, mert látnunk kell, hogy Isten a ma élő ember számára is hangsúlyossá szeretné tenni: íme félreérthetetlenül lássátok íme az Isten báránya, Aki, mint egy terhet leemeli a világról a bűnt. Vagyis Keresztelő kiálltó hangja és a mai Igét hirdetők is Jézusra mutatnak a lelki és sokszor fizikai pusztaságban is: Jézus Ő az egyedül, aki a világ céltévesztettségét megszüntetheti, Ő ad értelmet az egyén és közösség együttes életének, és az Istentiszteleteinknek. Ő veszi le a világ szeméről a látását akadályozó kendőt. Ő ad bizonyságot önmagáról Igéje és Szentlelke által. Ő az, Aki a benne való hit által értelmet ad ünnepeinknek. Mert Ő, az, Aki elveszi a világ bűnét. A világ bűne pedig, hogy nem hisz a tanuk bizonyságtételének: Jézus a világ megváltója, Aki a kitekeredett „modern” látásmódunkat helyre tudja igazítani a megtérésben.


De, hogyan, kérdezhetné a ma embere, hiszen gyarlók vagyunk és esendők, hogy tudjuk megtalálni, végre a helyes irányt, hogy találhatunk lélekben Jézusra? Ebben a tekintetben is János evangéliuma még további részlettel gazdagítja Epifánia üzenetét a félelmek, aggodalmak és kétségek közt vergődő mai modern ember számára is. János Evangéliumában ezt olvashatjuk: „láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb és megnyugodott rajta.” (János 1, 32.) A Márk evangéliumához képest még mélyebbé teszi a jelentést e néhány szó „és megnyugodott rajta”. Az eredeti szavak szerint így olvasható és őrajta maradt. János látja és emlékezett Isten szavára, hogy akire látja majd leszállni a Szentlelket, Ő Aki Szentlélekkel keresztel. Vagyis Jézus, Ő fogja az Egyházat és hívőket élővé tenni.


De mit jelent számunkra a maradt szó? Nem távozott. Tehát nem állja meg a helyét, hogy egyszer Istennel máskor Isten nélkül gondolkozunk. Mint jézus megváltottjai törekednünk kell arra, hogy a Szentlélek mindig bennünk maradjon, ne csak időnként átjárjon bennünket és csak annyit engedni neki, hogy mozgásba hozza sokszor leginkább sajnos csak az érzelmeinket. Engednünk kell, hogy bűneinket Istennel szembeni bizalmatlanságunkat megvallva letéve, bűnbocsánatot kérve Isten Szentlelke végre használjon minket, hogy átéljük az Istennel és egymással való közösséget és végre tisztán lássunk, mint akik egy hosszú álomból ébredtek.


Kedves testvérem, hiszem Isten hitben számodra is bizonyította, hogy Jézus leemeli a te egyéni terheidet is. Vállalja Veled a közösséget. Csak egyet kell tenned, biztosíts szívedben állandó lakhelyet, tagadd meg bűnt, hogy Jézus a Szentlélek által benned is lakozzon. A szentháromság egy Igaz Istennel valódi, életed minden napjára kiható közösséget élj meg és ebben a közösségben tapasztald meg lásd meg a pillanatot: a Szentháromság egy Igaz Úr Isten bizonyságát a Te szívedben Ámen.


 


 


 



Vízkereszt. A grafikát Kamecz Erzsébet készítette. 2021.


 


 


----------------------------------------------------------------------------------------------


Lukács Evangéliuma 19, 1 – 10 vers. Textus: János első levele 5, 12.


Kedves Testvérek a Krisztusban az Új esztendőben!


Szép újévi ismert jókívánsággal köszöntjük most a kedves olvasókat. Bízd Újra Életedet Krisztusra! Mindegyik szó hangsúlyos, Bizalom és újrakezdés az örökélet perspektívájából élni, gondolkodni, gondoskodni és cselekedni és mindezt a Krisztussal közösségben. Minden élethelyzetünkben az Ő segítségét figyelembe véve élni.


A most Kijelölt Igében és a Vasárnap a Templomunkban felolvasott Bartimeus történetében közös, hogy mindkét személy várja - talán meg sem fogalmazva még önmaga számára sem - hogy az élete gyökeresen megváltozzon. Bartimeus, nevének jelentése: a tiszteletreméltó fia, mégis egy súlyos életdeficitet élt át. Elveszítette a látását. Elveszítette a világ megbecsülését. Érthető, ő újra a régi akar lenni látni akar. A látást azonban már egyedül csak Jézustól várja. Ezért nem törődik, a háttérzajjal, az őt csitító hangokkal, hanem ellentmond a hangoknak, könyörög és megvallja hitét: „Jézus Dávidnak Fia könyörülj rajtam.” Márk Evangéliuma 10, 17 – 27


Zákeus története más. Neki nem kell könyörögnie megvan mindene. A fizikai látásával sincs semmi baj. A nevének jelentése is makulátlan: ártatlan tiszta. Ez a név a Jézussal való találkozás előtt azonban mégis tőle idegen. Nem véletlen, hogy ezt a fővámszedőt éppen Zákeusnak hívják. A név megelőlegezi a Jézussal való találkozásban majd megtapasztalható hatalmas életváltozását. A hosszabb igeszakaszunk első verseiben már láthatjuk is a változás kicsiny kezdetét: Zákeus kíváncsi Jézusra és még arra is képes, hogy fára másszon, mint egy kisgyerek vállalva a mosolyogtató tettet azért, hogy Jézus szavát, ha csak távolról is hallhassa, de legalább egy pillanatra megláthassa.


De ki is ez Zákeus? A Bibliai történetből kiderül. Jézussal való találkozása előtti személyiségét négy szó jellemzi: Kisnövésű, bűnös, önző, zsaroló. Gyerekkorától kisnövésű, amiért sokszor bizonyára kisebbrendűnek érezhette magát. Céltévesztett, pénzközpontú ember lett, kereste a kiemelkedést a többiek közül. A ranglétrán pedig igen magasra emelkedett. A Jerikói fővámjogot bérelte a római megszállóktól. Sőt a saját hasznát még azzal is növelte, hogy több neki alárendelt vámszedő hasznának egy része is hozzá került. Kiszolgálta a hazáját mindennap meggyalázó római birodalmat. Beszedte a vámot, magának és a megszálló római hatalomnak. Népe ezért emberileg érthetően gyűlölte és megvetette őt. Mindezt pedig még tetézte azzal is, hogy vagyonát még a szokásos zsarolással is növelte, csúszópénzt kényszerítve ki a kereskedőktől.Nem törődött a népével, a szegényekkel a rászorulókkal. De közben érdekes módon mégsem volt igazán boldog, a Jerikó ókori luxusában csak létezett és mégsem élt. Az elszigeteltség és szeretethiány szinte felőrölhette az életét.


Az óévi fogadalmak és kívánságok nem rég értek véget. Sokan biztosan pénzt kívántak, családjuknak önmaguknak, mások egészséget, a család boldogulását. De vannak közöttünk olyanok is, akik a tegnapi napon igazi életet is kívántak szeretteiknek, közösségüknek és önmaguknak? Hisszük vannak.


Zákeusnak, az egyre magasabb életszínvonal ára: az elszigetelődés, elvette örömét. Valami másra vágyott, amit nem tud megvenni, vagy birtokolni. Hallott Jézusról igazán kíváncsi volt rá és a Jézusban való változás éppen ennél a pontnál kezdődik: Vágyni a Jézus látására. Vágyni a vele való közösségre. Ezért Zákeus még fára is mászott. Mi erre Jézus válasza? Zákeusnak le kell szállnia az önmagának kijelölt magaslatról, amely lehetővé tette, hogy lássa Jézust, de most már közel kell jönnie Jézushoz, hogy megmenthesse. Sőt Jézus még ennél is tovább megy, személyes közösséget kínál fel Zákeusnak: …”ma a te házadban kell megszállnom. „Annak a Zákeusnak, aki a vallási vezetők, de az egész nép szemében egy bűnös, a nemzetének ellenségeit segítő korrupt vámszedő, ennek az embernek Jézus a kezét nyújtja. Mi meg tudnánk bocsájtani Zákeusnak?


mert ő befogadta Jézust egész személyiségével. Felismerte a találkozás egyszeri és megismételhetetlen soha vissza nem térő lehetőségét. Jézus pedig nem kért tőle semmit. Ő azonban a Jézussal való közösségben valóban ártatlan és tiszta lett. Mert övé lett az élet. Ennek az új életnek pedig meg kellet nyilatkoznia: Zákeus nem pénzt követelt, hanem adott: jóvátételt, adományt. Nem majd, hanem azonnal. A bejelentésével megmutatta, hogy ő is Ábrahám fia ő is népéhez tartozik. Most nyert igazi szabadságot. Most már tudott örülni, mert életre kelt. Övé lett Jézus Szabadító kegyelme és így Övé lett az élet teljessége.


Egy történetet hallottam nemrégen, egy aukcióról szólt. A végrendelkező azt az utasítást adta, hogy a híres festményekkel együtt kell a végrendelkező fiáról készült amatőr festményt értékesíteni. A végrendelkezőnek minden világhírű festménynél értékesebb volt a fiáról készült egyszerű kép, hiszen a fiú barátja készíttette, akiért a háborúban a fia az életét áldozta, hogy megmentse őt. Eljött az árverés napja mindenki a híres drága festményekre akart licitálni, de az árverést vezető nem engedte, hogy a végakarattól eltérjenek. Legalább egy alacsony összeget mondjanak, kérte a licitálókat. Csak egy idős ember, a végrendelkező házában dolgozó volt kertész jelentette be, hogy csak tíz dollár van nála, de ha megfelel ezt oda tudja adni örömmel. Van még valaki, aki a végrendelkező fiáról készült képre licitál? – kérdezte többször is az árverést vezető. Nincs senki? Akkor az árverés befejeződött. Jelentette ki az árverést lebonyolító. Mindenki csodálkozott és méltatlankodott. De az aukciót vezető csak ennyit mondott: A végrendelkező kikötötte, hogy aki megkapta a fiú képét, vele együtt mindegyik értékes milliókat érő képet megkapja.


Az új esztendőben, ha még nem a miénk, fogadjuk be Jézust, akkor minden a miénk lesz. Miénk az örök élet, miénk az értelmes hasznos tevékeny földi élet is a fizikai állapotunktól korunktól teljesen függetlenül. Zákeus, amikor Jézus szeretetét, megtapasztalta, már csak adni akart. Ő pénzt adott.


Te mit tudsz adni? Amit magától értetődően adni tudsz. Jézusban hidd el felismered ajándékaidat is, mert mindannyian, akik Krisztust hordozzuk, képesek vagyunk adni, hiszen a Fiú a miénk lehet Jézus Krisztus a Fiú, otthonává lehet a szívünk: gondolataink, akaratunk, érzelmeink.


Kedves honlapot olvasó testvéreim legyen életcélunkká az új 2021. esztendőben, hogy megtapasztaljuk Jézus állandó jelenlétét és az élet igazi élet legyen bennünk. Ebben az új életben döbbenjünk rá, hogy mennyi mindent kaptunk már Istentől és mennyi mindent adhatnánk másoknak. Vegyük tehát észre, minden, amire valóban szükségünk van, Jézussal együtt már megkaptuk. Adj hát hálát és jöjj, szállj le az önmagad által az önzés, vagy a közömbösség esetleg a félelem köveiből készített és felépített toronyból és találkozz Jézussal az Igében a közösségben, a bibliaolvasásban. Ámen.


 


 


Lektió: János Evangéliuma 1, 1- 5; 9 -14 Textus: Titusz 2, 11. Karácsony a magasságból és mélységben: „megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek."


 


A Karácsonyi ünnepkör zárásához érkeztünk. Ilyenkor összefoglaljuk a hallottakat . A Karácsonyi történetekben Isten Igéjének, hatalmának és Szeretetének gazdagságát szemlélhettük. Isten Fia hatalmas és számunkra felfoghatatlan, mégis  tudott kicsivé lenni egy kis gyermekben testté lenni. Máté és Lukács Evangéliuma azonban ezt az örömhírt még egy adott időbe a földi Jézus idejére és népére koncentrálva mondta el.


 


Kedves Ünnepi Gyülekezet!


 


Karácsony Szentestén, az Igehallgató Ünnepi Gyülekezet, Jézus születésének hírét engedelmes szívvel meghalló pásztorok hódolatáról is hallott. Isten a lenézettek,  az ószövetségi alapú farizeus törvénygyakorlat, vallás szempontjából tisztátalanok, vagyis a legjelentéktelenebbek, a legkisebbek felé fordult és velük láttatta meg a mennyei seregeket. Sőt feladatot is bízott rájuk. A következő napon aztán a távoli világ küldötteiről a kívülállókról is hallottunk, ne szépítsük csillagjósokról, akiknek Isten a saját nyelvükön, a „csillagok nyelvén" mutatta meg az égi útbaigazító jelet, a Betlehemi csillagot.


 


János Evangéliumának bevezető sorai képeiben azonban már nem látjuk a Betlehemi jászolt, a csillagjósokat, de még az angyalokat sem. Lélekben már túl vagyunk a csillagokon, túl az anyagi világon, kívül az időn és téren mintegy bepillantva az örökkévalóságba és Jézus krisztus életútját felülről a teremtettségen kívülről látjuk. Az Isten Fia, a földön emberi testben, Jézus Krisztusként a Betlehemi jászolban született meg és jászolba fektették. János Evangéliuma bevezetőjében a Mennyei magasság nézőpontjából, mintegy felülről így látszik: Az örökkévaló Ige, Isten Fia, Aki a teremtettség, és az idő előtt is létezett, aki ott van a Teremtésnél is, testté lett. Valóságos emberi testben született meg és földi nézőpontban kisgyermeki mivoltában, teljesen ráhagyatkozott Mária és József segítő gondoskodására.


 


János Evangéliuma bevezetőjében az örökkévalóságból bemutatott Jézus útja két dolgot tehet világossá most a mi számunkra. Az egyik az, hogy a Megváltó a Messiás, Jézus Krisztus valóságos érző emberként való megszületése, halála és feltámadása, amely utóbbi világossá tette, időtől és tértől való szabadságát, bizonyossá tette számunkra azt is, hogy Jézus nem csupán a saját korában élt embereket szabadította és gyógyította meg. Hanem csodái, gyógyításai a Szentlélek általi élő és ható Igéje a mai időben élő küszködő, szenvedő, vagy éppen örvendező emberekre is hatással van. Jézus ma is vígasztal, bátorít, megszünteti a félelmet és megmagyarázhatatlan gyógyulásokat is adott és adhat. Emberek életét gyökeresen változtatja meg. Összeomlott életű embereket tesz örvendező keresztyénekké.


 


A másik, amit Pál Apostol tanítványa Titusz talán még inkább kihangsúlyoz: hogy „megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek." A hivő ember már Jézus korában is felismerhette, hogy Jézusban a hús-vér valóságos testben az Örökkévaló Isten Örökkévaló Fia van jelen. Jézusban népe között lakozott az eredeti képpel élve, sátorozott az Isten. János evangéliuma bevezetőjét alapul véve, Isten kegyelme megjelenésének tehát nincsenek térbeli és nemzettségbeli határai sem. Minden népre egyformán vonatkozik. János prológusa (bevezető fejezet) és a Tituszhoz írt levél is világossá teszi, hogy határtalan az Isten kegyelme, de csak azok számára lesz láthatóvá, akik hisznek a meghalt és feltámadott Jézus krisztusban, tehát nem minden egyes embernek lett és lesz megtapasztalhatóvá.


 


Nem elegendő fizikailag megszületni úgymond beleszületni egy vallásba, hanem egy határozott döntéssel be kell fogadni, vagyis hinni kell, személyesen nekünk a felülről a Szentlélek által testé lett Jézus Krisztusban.


 


Kedves olvasók, Jézus felülről a mennyből szállt alá, ahogy János Evangéliumában olvassuk, (Jn.6, 33 kk.) ezért nekünk is felülről a Szentlélek által lehet újjászületnünk. Nikodémusz a János evangéliumában szereplő vezető tisztségviselő Jézus meglátogatásakor még nem értette, Jézus azonban megvilágította, hogy a lelki születés kizárólag az Isten Szentlelke által történik. (Jn.3,1-21)


 


Kedves Testvéreink, Isten gyermekévé kell lennünk és ekkor és csak is ekkor értjük meg, hogy az ünnepeink Karácsony, Nagypéntek, Húsvét, Mennybemenetel és Pünkösd összetartoznak és ekkor tapasztalod meg Karácsony jelentőségét a te saját életedben és ahogy az ünnepek összetartoznak mi Keresztyének Isten gyermekei, családot alkotunk, akik segítik egymást. Így alkotjuk együtt a Keresztyének közösségét, akiket nem választ el országhatár nyelv. Isten pedig megtart és megőriz bennünket. Jó példa összetartozásunkra, a legutóbbi egyházi felhívás is, vagy akár Szeretetszolgálatunk felhívása. Ahogy egy egészséges testvér sem lehet testvérétől elzárkózott, úgy az Isten Fiában hívők családjának tagjai a valódi keresztyének sem lehetnek elzárkózva egymástól. Sajnos azonban sokan vannak, akik nem igazán kívánnak közösséghez tartozni. Így a Karácsony ünnepének lelkülete valójában sajnos elkerüli őket. Közösség nélkül elzárkózva a testvértől közömbösen nem lehet karácsonya senkinek, még akkor sem, ha szép család veszi körül az embert.


 


Karácsony zárógondolatát tehát igénk alapján úgy fogalmazhatjuk meg, Isten Kegyelme, minden Jézus krisztust hittel befogadott emberre vonatkozik, aki természetes módon keresi a közösséget azokkal, akik a keresztyének családjába tartoznak és szeretné, ha ez a család lélekben növekedne. Az ilyen emberek valóban befogadták Jézust és gondolataik, szavaik, cselekedeteik összhangja Jézus Krisztusról tesznek bizonyságot. Ők felülről születtek és az ő szívükben a karácsony sohasem ér véget. Kedves olvasónk, ha elfogadtad Jézus Kegyelmét és te is a mi közösségünkhöz, vagy egy másik Keresztyén közösséghez tartozol annak nehézségeit és örömeit imádságos szívvel hordozod légy hálás Istennek, mert megtapasztaltad, hogy Isten fogadott gyermekei közé tartozol és így sohasem leszel egyedül és szívedben mindíg Karácsony lesz. Ámen.


 


 


 


 

Csatolt dokumentumok
Prédikációk ( 31.0 KB )