majd a református templomban. Együtt énekeltük a gyönyörű dicséreteket, mert Egy az Isten. Ahogy szól a szlogen: egységben az erő, ezt a mi kis falucskánkban az együtt éneklésben is érezzük, egyre jobban szokunk össze és egyre szebben és szebben énekeljük a Boldog asszony anyánk, régi nagy patrónánkat. Mi katolikusok pedig rácsodálkozunk, milyen gyönyörű református énekek vannak, és együtt énekelünk: 
Vezess Jézusunk,s Véled indulunk, 
Küzdelemre hív az élet, had kövessünk benne Téged. 
Fogjad a kezünk, míg megérkezünk.

Ezeket a gyönyörű szavakat elég elénekelnünk, és ez felér egy közös szép imádsággal: 

Kísérd lépteink éltünk végéig. 
És ha roskadozva járunk, benned támaszt hadd találunk. 
Míg elfogy az út, s mennyben nyitsz kaput.

Milyen megnyugtató gondolatok ezek. A mai, anyagi gondoktól agyon gyötört világunkban, egy kis fénysugár az életünkben. Az istentiszteletek után pedig a baráti beszélgetések, egy pohár forralt bor és néhány finom pogácsa mellett. Az ember úgy érzi, hogy ha szerényen is, de mégis minőségi életet élhet még egy ily kicsi falucskában is.
Január utolsó hete az evangelizáció jegyében telt Füzérradványban.
Az elveszettség érzéséről beszélgettünk, első alkalommal Tóth Tamás lelkipásztorunk mellett vendégünk volt Tar László mádi református lelkész, aki az elveszett juh példabeszédét magyarázta. Jó érzéssel hallgattuk szavait, felemelő volt arra gondolni, hogy minket is vár valaki, aki szeret, aki felemel, aki a tenyerében akar tartani bennünket, nekünk csak annyit kell tennünk, hogy figyelünk Rá, a mi jó Istenünkre, szólunk Hozzá, keressük Őt gondjainkban, bánatainkban, és Ő mindig meghallgat minket és segít.
 A következő alkalommal Almási Ferenc Nagy- és Kisrozvágyi református lelkész a tékozló fiúról beszélt nekünk, nagyon szépen. Bizony mi magunk is néha találva éreztük magunkat szavai által. Gyarló emberségünkben hajlamosak vagyunk a napi gondoktól nyilazva, a haragra, a méregbe gurulásra és ilyenkor esetleg olyat teszünk, amit később keservesen megbánunk.
A jó Isten  Vár ránk. Várja, hogy mikor térünk vissza Hozzá!? Ha ez megtörténik, szeretettel fogad újra gyermekének.
Ettől az érzéstől megnyugtatóbb nincs az ember számára a Földön.
A befejező alkalommal Mata András pálházi római katolikus esperes és  Kállay László volt a vendégünk, aki Nyíri, Hollóháza, Füzérkomlós községeknek a lelkipásztora. Kállay tiszteletes kedves-szép szavakkal magyarázta nekünk az asszony történetét, aki az elveszett drahmáját kereste. Igen, ebben a példázatban is magunkra ismerhettünk! Életünk forgatagában jöhetnek események, amik bezavarhatnak a lelki nyugalmunkba és kizökkenthetnek istenfélő becsületes életünkből. Ilyenkor sem szabad elcsüggedni, mert keresni a helyes utat, keresni azt a bizonyos elveszett drahmát mindig lehet és kell is. Tudjuk a mondást, "aki keres az talál!", és együtt örvendezik a szeretteivel és minden jó szándékú emberrel.
Közben azt vettem észre, hogy Makó Laci bácsi - falunk református kántora - gyönyörű orgánumát követve, egyre szebben, egyre összeszokottabban, erőteljesebben hangzik a szánkból a gyönyörű ének: 
    Siessetek, hamar lejár, 
    Kegyelmem már régóta vár, 
    Ma még lehet, ma még szabad, 
    Borulj le a kereszt alatt.
Ilyen szép és felemelő gondolatokkal feltöltődve beszélgettünk még egy-egy pohár bor és tea mellett, amihez finom pogácsát is kaptunk a Füzérradványi Református Gyülekezettől.
Isten áldását kérem lelkipásztorainkra, a kifejtett  munkájukra. Legyen türelmük-idejük mindig ránk, még ha csak egy maroknyi kevés lélekről van is szó. Vegyék a fáradtságot és jöjjenek, ápolják lelkeinket, mert mindannyiunknak erre van szükségünk, még ha nem mindenki ismeri is be, hiszen erről szól az elveszettség és a megkeresés, megtalálás példázata is.

Berecz Katalin