Az oldal tartalma:
I. Rövid iskolatörténeti összefoglaló
II. Tóth Péter A református iskola és parókia című írása
I.
Református iskola Sajószentpéteren? Hol? Mikor volt ilyen? Sokaknak már semmit sem mond, mégis fontosnak érezzük e helyen is emléket állítani egykori intézményünknek.
A volt református iskola épülete 1965-ben.
Sajószentpéteren már a középkorban is létezett a mezővárosi létünkhöz méltó iskola. A reformáció térhódításával, a 16. század közepén új távlatok nyíltak a szentpéteri kisdiákok előtt, az iskolában európai műveltségű, a nyugati egyetemeket megjárt oskolamesterek dolgoztak. A város református lakossága mindig gondosan ügyelt a skólára és az oskolamesterre is: kétkezi munkával, évi rendes járandósággal tartották el a közösség számára oly fontos intézményt ill. személyt. (A szentpéteri tanítók, oskolamesterek járandóságairól is olvashat honlapunkon ide kattintva)
(1945 előtt évszázadokig működött a városban a református mellett a római katolikus ill. zsidó egyházi iskola - ezek épületei a plébánia mellett, temetkezési vállalkozásként, ill. az Árpád u. 2-ben, családsegítő központként még ma is állnak. De iskolát tartott fenn a bánya -a mai művelődési ház közelében, az épületet azóta elbontották-, iskolája volt az üveggyárnak is az egykori "magazinnál", vagyis a gyár ÉNY-i bejáratánál - ez sincs meg. 1905-től állami iskola működött az ún. "fehér kolóniában", amelynek helyén 1938-ban megépült a mai Kossuth (Tag)iskola, állami elemi iskolaként.)
Volt ref. tanítói lakás az iskola telkének déli szélén, 1965-ben. Az egykor a szomszédos, Kálvin tér 5. alatti családi házzal egybeépült szolgálati lakás, korábban református leányiskola - ma már nem áll.
Ugyanaz az udvar felől
Bizonyítvány ("Értesítő Könyvecske") a szentpéteri református iskolából az 1940-es évekből
Tanácsok református iskolai kisdiákoknak az "Értesítő Könyvecske" belső borítóján. "Ti Isten temploma vagytok..." Kellene-e ma ennél több?
Osztálykép a ref. iskola udvarán az 1940-es évekből
A történelem viszontagságai között, a helyi református közösség anyagi és szellemi erőfeszítéseinek jóvoltából fennmaradt iskolánk végpusztulását a II. világháború után, az elnyomó szovjet hadsereg tankjainak árnyékában lezajlott kommunista hatalomátvétel, a "szocializmus" okozta. Iskolánkat - hasonlóan oly sok más egyházi intézményhez 1948-50. között - egyetlen tollvonással "államosították". Magyarul: minden kárpótlás nélkül elrabolták. Az épületben az akkorra immár egyeduralkodó állampárt nézeteit szajkózó "állami" általános iskolát szerveztek meg. A megfélemlített tanárok jobb esetben a helyükön maradhattak. A diktatúra éveiben ezen pedagógusok legkiválóbbjainak személyes emberi helytállásán múlt a diákság oktatásának elfogadható színvonalú továbbvitele a "létező szocializmus" lélekölő szorításában.
(Hivatalosan az 1948. évi XXXIII. törvény rendelkezett "a nem állami iskolák fenntartásáról, az állam által való átvételéről, az azokkal összefüggő vagyontárgyak állami tulajdonba vételéről és személyzetének állami szolgálatba való átvételéről". Ennek alapján a helyi állami tanügyi szervek mindenütt - ellenszolgáltatás nélkül - az addigi egyházi, felekezeti iskolákat mind állami tulajdonba vették. Ezek között 4100 általános iskola, 107 polgári iskola, 87 gimnázium, 49 szakiskola és 47 tanító-, óvónőképző volt. Az intézkedés horderejét mutatja, hogy Magyarországon az államosítás előtt több egyházi általános és középiskola működött, mint állami.)
Az iskola nevének és pecsétjének a politikai változásokat is hűen tükröző "evolúcióját" egy akkori kis diák (Sándor József) bizonyítványának lapjain követhetjük nyomon évről évre.
A Sajószentpéteri Református Elemi Népiskola Pecsétje, Eperjessy igazgató-tanító aláírásával - 1943
Pecsét a "koalíciós idők" jeleivel: már államosítva, de még Kossuth-címerrel, aláíró: Kalas László tanító, 1949.
A kommunista hatalomátvétel után - 1950. A pecsét közepén immár a szovjetet majmoló Rákosi-címerrel. Igazgató: Mikola Gyula, osztályfőnök: Bányai Ferenc. Érdekesség, hogy a totális diktatúrát bevezető állampárt Főterünket - gyomorforgató, csak rájuk jellemző gesztussal - Tildy Zoltánról nevezte el. A református lelkészből lett kisgazda országgyűlési képviselőből a szovjet fegyverek árnyékában uralomra törő kommunisták 1945-46-ban formálisan miniszterelnököt, majd 1946-48 között köztársasági elnököt kreáltak. A képen látható bizonyítvány kiállításakor, 1950 júniusában Tildyt a kommunisták immár két éve (!) aljas erőszakkal lemondatták (testvére elfogásával és megkínzásával fenyegették meg) és szigorú házi őrizetben tartották fogva. Innen csak 1956-ban szabadulhatott ki. Később újra elfogták és a Nagy Imre-perben 1958-ban börtönbüntetésre ítélték. Visszavonultan halt meg 1961-ben.
Rákosi-címeres "Tanulmányi Értesítő" az 1950-es évek elejéről
Az 1956-os forradalmat követő megtorlások politikai szigora az 1960-as évekre számottevően enyhült. A "kádári konszolidáció", az "engedmények", a "jóléti, életszínvonalemelő intézkedések" az oktatásügyben sem maradtak következmények nélkül. A II. Sz. Általános Iskola a nagyközség megbecsült, eredményes iskolájává vált.
"Természetesen" világnézeti szabadságról, pláne hittanoktatásról - a diktatúra utolsó éveit leszámítva - szó sem lehetett. Az 1948-49-es tanév volt az utolsó, amelyben kötelező volt a "hit- és erkölcstan" tantárgy.
("Senki propagandát nem fejthet ki a hitoktatás ellen, s azon való részvétel érdekében sem" - írta elő (a vallásszabadság látszatát megőrizve) 1951. március 5-én a Közoktatásügyi Minisztérium rendelete. A "papíron" engedélyezettáltalános iskolai hitoktatást a legtöbb helyen a legkülönfélébb módokon akadályozták. Az iskolák igazgatói évről évre kézhez kapták a "bizalmas" jelzésű útmutatásokat, amelyek határozottan felszólították őket az iskolai hitoktatás módszeres visszaszorítására, a gyermekeknek és a szülőknek a hittől való elriasztására. Az iskolai hitoktatásra való beíratás és a hittanórák ellenőrzése az igazgató feladata volt, aki a beíratottak számát már másnap jelentette a megyei tanácsnak, a beíratottak névsorát eljuttatta a megyei egyházügyi megbízotthoz. Míg az általános iskolai hitoktatás engedélyezett volt és valahogy létezett, addig a szakmunkásképzőkben és felsőoktatási intézményekben soha nem volt megengedett a hitoktatás. Ugyancsak nem engedték a világi hitoktatók, hittanárok képzését. A világháború előtt végzettek működtek "míg meg nem haltak" de újak képzésére nem volt lehetőség. A hittanórák a templomok, paplakok falai közé szorult vissza. A módszereiben ugyan "finomodó", de lényegét tekintve változatlan egyházüldözés és a plébániai/parókiai hitoktatás engedélyezése következtében az iskolai hittan folyamatos visszaszorulása volt tapasztalható.í. 1950-ben az általános iskolai tanulók 80%-a járt iskolai hittanra, 1955-ben 40%-a, 1960-ban már csak 2%-a.)
Erősen átalakítva, lelakva, de legalább még ma is áll az egykori református iskola épülete a Kálvin tér 7. szám alatt
A rendszerváltás végre megszabadította a "II. Számú Általános Iskolát" és általában a magyar oktatást az ideológiai béklyóktól és a parancsoló központi állami akarattól - a működtetés felelősségét az önkormányzatra hárítva. Ugyanakkor a várt szellemi szabadsággal a finanszírozás egyre csak szorító nehézségei is együtt jártak. Még a városon belül is speciális gondot jelentenek ma is a Lévayban lassan többségbe került, cigány kisebbséghez tartozó iskolás gyermekek oktatásával-nevelésével felmerülő, gyakran megoldhatatlannak tűnő feladatok, feszültségek.
Lehet még valaha újból református iskola Sajószentpéteren? Sokan visszasírják az egykor volt időket, az itt dolgozó, kiváló, példás életű pedagógus egyéniségeket. Egy biztos. Az iskola épületegyüttese "még megvan", áll, mégpedig a templom és a parókia közvetlen közelében, a Kálvin tér 7. szám alatt. Ma önkormányzati tulajdonban van, a Sajószentpéteri Központi Általános Iskola Lévay József Tagiskolája működik benne. Még egy darabig. Ugyanis az önkormányzat döntése nyomán, valószínűleg fokozatosan megszűnik itt az oktatás: 6-7 év múlva "végleg kicsengethetnek" a patinás intézményben. A református iskola erőszakos megszűntetése óta, az elmúlt 60 évben sokminden megváltozott: az iskolák finanszírozása, az iskolás korú gyermekek létszáma, a lakosság etnikai összetétele, stb., stb. Itt is bebizonyosodni látszik az ősi tétel, miszerint sokkal könnyebb egy meggondolatlan, vagy gonosz döntéssel egycsapásra tönkretenni valamit, mint később ugyanazt újra felépíteni, megszervezni a romokon. Ugyanakkor egyre többen hangoztatják abbéli nézetüket, hogy még soha nem volt ennyire szükség egy, a Biblia erkölcsi alapzatán álló, mégis modern oktatási intézményre Sajószentpéteren, mint most.
Jobb sorsra várva...
E nézetekhez még egy észrevételt szeretnénk tenni. Gyülekezetünk lassú, de mégis tapasztalható gyarapodása miatt egyre inkább "kinőttük" már a Parókiához ragasztott, kis gyülekezeti termünket. Így ősztől tavaszig nem csak az istentiszteletek tartásának helyszíne vált kérdésessé (a Nagytemplom t.i. nem fűthető!), hanem a gyülekezeti élet egyéb, "világi" alkalmainak (bibliaórák, előadások, kóruspróbák, szeretetvendégségek, stb.) megfelelőbb helyszínét is keressük a templom környékén. Kézenfekvő lenne, hogy ha valamilyen módon a megüresedő Lévay-iskola, a volt református iskola ingatlanát használhatnánk fel e célokra. (Nagyobb létszámú református rendezvények (pl. evangelizációk, presbiterszövetségi alkalmak, Lévay-verseny, szeretetvendégségek, stb.) alkalmával már korábban is sor kerülhetett arra, hogy az iskola termeit vettük igénybe - hála az általános iskola vezetői és munkatársai részéről tanúsított szíves együttműködési készségnek, amit e helyen is szeretnénk megköszönni.) Természetesen egyelőre e gondolatok még nem többek "gondolatkísérletnél", néhányunk útkereső gondolkodásánál. Sok-sok egyeztetés, tárgyalás és persze dolgaink jövőbeni szerencsés alakulása segíthet hozzá minket céljaink eléréséhez. Ehhez kérjük a Mindenható Úr Isten segítségét, Gyülekezetünk építéséhez mindent meggazdagító Áldását, a döntéshozók számára pedig Útmutatását és Támogatását, hogy Gyülekezetünk számára megtalálhassák a Neki tetsző Utat!
(A hosszabb, dőlt betűs idézetek Burget Lajos: Retró szótár. Korfestő szavak a második világháborútól a rendszerváltásig című művéből származnak. A Szerk.)
---
II.
Egykori református skólánkról így ír dr. Tóth Péter történész egy 2008-ban megjelent könyvben:
"A református iskola és parókia
Az oktatás mindig is magas színvonalon folyt városunkban: ennek bizonyítéka, hogy már a középkorban találkozunk külföldi egyetemeken innét származott diákokkal. A reformáció után folytatódott ez a hagyomány: itt tanított például az a Szikszai Fabricius Balázs, aki később a sárospataki iskolában folyó oktatást emelte magas színvonalra. Mivel az oktatás elválaszthatatlan volt az egyháztól, az iskola helyileg is kötődött a templomhoz, illetve a lelkész lakásához. Tudjuk, hogy a XVII. század végéig a reformátusok a régi prépostsági templomot használták (ez a Kossuth utcán, a mai katolikus templommal szemben állt - A Szerk.) s az egyház csak később költözött a város szívébe, vette használatba a mai református templomot, illetve épült meg a parókia, minden bizonnyal azon a helyen, ahol ma is az iskola működik - ezt a telket Jászy János adományozta végrendeletében az egyháznak. Az államosítás után az iskola a II. számot kapta, ma Lévay József Általános Iskola a neve. (Legutóbbi átszervezése után: Központi Általános Iskola Lévay József Tagiskola - A Szerk.)
Sajószentpéteren kezdetektől fogva sok olyan lelkész tevékenykedett, akik az egyház történetébe is beírták a nevüket. A hagyomány szerint első református lelkész az a Thuri Farkas Pál volt, akit az irodalomtörténet költőként is számon tart, aki hitvitákon vett részt és a kálvini tanítások számára készítette elő a talajt. Érdemes továbbá megemlíteni a XIX. század első negyedében tevékenykedő Őri Fülep Gábor nevét, aki külföldi egyetemi katedra helyett szülővárosa lelkészi hivatalát választotta, melyet püspökké választása után sem adott fel: számos fordítása és egyéb munkája jelent meg nyomtatásban, s csak halála akadályozta meg abban, hogy a Magyar Tudományos Akadémia tagja legyen.
A parókia mai helyére minden valószínűség szerint a XVIII. század közepén került. A forrásokból az nyomozható ki, hogy amikor a korábbi lelkész, Szokolay István nyugalomba vonult, ezt a telket vásárolta meg magának, mivel nem akart innét elköltözni. Halála után a telek és a rajta épült ház a református egyházé lett."
Forrás: Szűcs Tamás- Tóth Péter: Üdvözlet Sajó-Szent-Péterről. Sajószentpéter régi és új képeslapokon. Kiadja: Sajószentpéter Város Önkormányzata. Felelős kiadó: Dr. Faragó Péter polgármester. Sajószentpéter, 2008., 29. o. Honlapunkon további érdekeégeket talál Thuri Farkas Pálról, illetve további régi lelkészeinkről az Olvasó. A Szerk.
---
Egy rövid körkép Sajószentpéter régi iskoláiról:
Nem sokkal járt jobban az egykori római katolikus iskola sem a Kossuth utcán... A plébánia mellett álló épületet szintén államosították, végül szolgálati lakás lett, ma pedig temetkezési vállalkozó használja. De legalább még létezik.
30 évvel ezelőtt...
... és ma.
Az egykori izraelita (zsidó) iskola, vagy ahogyan fennállása idején emlegették, a "bóheriskola" régi épülete az Árpád utca 2. alatt. Tanácsi/önkormányzati tulajdonban hosszú évtizedekig "öregek napközi otthona" volt, ma "családsegítő központ". Mögötte a hajdan városunk büszkeségének számító zsinagóga, melyet a '60-as években tettek tönkre: minden díszétől megfosztották, hatalmas belső terébe födémeket húzva üveggyári munkásszállóvá alakították át.
Egykor szebb napokat látott, mára alig felismerhetőségig átalakított épület... Udvarán még áll a zsidó hitéletben oly fontos rituális fürdő épülete - használaton kívül. Ez az államosítás után "tisztasági fürdőként" szolgált. Ma hosszabb ideje kihasználatlan - kéményén egy gólyacsalád fészkel évtizedek óta háborítatlanul...
Az egykori bányai elemi iskola romladozó, azóta elbontott épületének képe az 1980-as évek elején.
A II. Akna (Újbányatelep) egykori iskolájának épülete az 1980-as években
Az I. sz (ma Kossuth Lajos) Általános Iskola épülete - még a bővítés előtti állapotában
A Kossuth Iskola múltjából gazdag fényképválogatást talál honlapunkon.
Modern, városias iskolák: a III. sz. Ált. Isk. (ma Pécsi Sándor Iskola) 30 évvel ezelőtt
Egy valódi "vároias" iskola: a III. új szárnya
Az újonnan épített IV. sz (ma Hunyadi) Általános Iskola, még magastető és a komplett Sport utcai lakótelep nélkül
Egyetlen "középiskolánk", a "százhármas". A Kálvin téren álló egykori Gedeon-kúria épületében az 1945 utáni államoítást követően először vájáriskolát szerveztek meg, hogy a "Vas és Acél Országa" számára Sajószentpéteren is erőltetetten fejlesztett bányászat káderutánpótlását biztosítsák. Később, kissé megváltozott profillal, 103. sz. Ipari Szakmunkásképző Iskolaként működött, így érte meg az 1990-es rendszerváltást. Ma szakiskolaként Pattantyús-Ábrahám Géza nevét viseli.
