Telkibányai Református Egyházközség Honlapja

Január 1.

2017-01-10 10:07:57 / Szalay Ibolya

Zsolt 23:1-6 (4)

I Thessz 5: 16-18

 

Drága Testvérek!

Kora reggel, amikor pirkadt befejeztem a készülést erre a szolgálatra. Aztán nyolc óra magasságában megszólalt a harang. Kaptam egy telefonhívás és minden megváltozott.  Kiesett minden a fejemből, amit gondoltam. De ami ennél is rosszabb volt, kiesett minden a szívemből, amit éreztem. Miért? Mert gondolataimat, érzéseimet egy fiatal élet elvesztése töltötte ki. Nem tudok másra gondolni, nem tudok mást beengedni a belső szobámba, mert mindaz, ami történt teljesen betölti és szétfeszíti a szívem, a lelkem kereteit. Még rémálomnak is szörnyű, de valóságnak egyszerűen felfoghatatlan. Irtózatosan hamar kerültünk az ünnepből a gyászba. Megmagyarázhatatlanul gyorsan jutottunk el a kezdettől a végig.


Van egy család, akiben meg sem tudott születni a 2017-es esztendő, mert mielőtt világra jött volna már meg is semmisült. 2017 nem valaminek a kezdete, hanem a legsötétebb vég dátuma. A halál árnyékának völgyében járnak és nekünk kell elkísérnünk őket. Ideje van a születésnek, és ideje van a meghalásnak. Ideje van az ültetésnek és ideje van az ültetvények kiszaggatásának. Ideje van a sírásnak és ideje van a nevetésnek. Ideje van a jajgatásnak és ideje van a táncolásnak. -olvassuk a Prédikátornál. De most van itt ennek az ideje? Hogy miért ennek van itt az ideje, ezt csak odaát, az Úristen színe előtt tudjuk majd meg.

Isten tudta, miért adta nekem reggel ezeket az igéket elém. Hogy miért is van benne, hogy „Mindenkor örüljetek! Szüntelen imádkozzatok! Mindenért hálát adjatok!". Ebben a mély szomorúságban az evangéliumi együttérzés mellett, nagy szükség van arra, hogy az evangéliumi örömet tudjuk vinni. Az örömhír az, hogy megszületett. A halálra ez a felelet. A bánatot hiába bíznánk a szórakoztatóipar gépezetére. Ideig-óráig el tudja altatni ugyan, ami bent tombol a lélekvilág pusztáin, de hosszútávon csőd. Ma többet költünk arra, hogy szétszórjuk a gondjainkat, bajainkat, mint ételre, italra, ruházatra. Krisztus születése, élete, áldozatvállalása, halála, feltámadása tud tartós örömet gerjeszteni. Nem lehet a gyászt átfesteni színes festékkel. Elfedni néhány mozdulattal a dráma éjfekete égboltját. Nem változtatnak a katasztrófavédelem és a mentők fényszórói és villogói a Vilmány és Fony közötti útszakasz végére telepedett átláthatatlan vaksötéten, ahol a hozzátartozók tapogatva keresik életük irányát. Viszont valami kis fénypontot, öröm apró jelzőfényeit vinnünk kell, hogy az élet nem fogyatkozzon tovább, hogy a bánat ne legyen lélekgyilkos.

Jézus a búcsúbeszédeiben aktivizálja a szüntelen imádkozzatok feltételeit. A Lélek küldésének az ígérete a világba biztosítja annak érvényességét, működőképességét. Van nekünk Szentlelkünk, aki közvetíti könyörgésünket, van nekünk Jézusunk, aki pártfogolja törekvéseinket, van nekünk Istenünk, aki kenyér helyett nem ad követ, ha kérjük őt. Azzal hogy közvetlenül hozzá fordulhatunk, az, hogy megszólíthatjuk, ajkunkra vehetjük az Atya nevét, biztonságban érezhetjük magunkat. Biztosít róla, hogy itt van a közelünkben, itt van mellettünk. Ne mondjuk tehát, hogy a mormolásunk, a zsolozsmánk hiábavaló. Most könnyen lemondhatunk erről az erőforrásról, amikor tragédiába torkollott az életünk. Pedig pont most kell megerősítenünk a strázsát, most kell megkettőzni az őrséget, hogy nehogy még nagyobb baj történjen.

Mindenért hálát adjunk. Hálát adok az életért, még ha csonka is maradt, ha a mi elképzelésünk szerint nem teljesedhetett ki. Hálát adok, hogy részese lehettem ideig-óráig. Azért, hogy hirdethettem neki Krisztust. Hálát adok, hogy megismertethettem vele a legnagyobbat, aki a halálon is úr tudott lenni. Könnyebb átkozódni, az eget ostorozni, mint hálát adni. „Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve."

Ne felejtsünk el testvérek örvendezni ezekben az időkben. Ne felejtsünk el örülni Istennek, örülni egymásnak, örülni egy megosztott falatnak, egy megosztott gondolatnak, amíg lehet...

Ne felejtsünk el imádkozni, magunkért, szeretteinkért, idegenekért és ellenségeinkért, amíg lehet...amíg tart a ma...

Végül ne felejtsünk el hálát adni, azért amit/akit kaptunk, ami/aki időlegesen ránk lett bízva, amiben/akiben gyönyörűségünket leltük, amíg tehetjük, mert ez az Isten akarata. Ámen.