Telkibányai Református Egyházközség Honlapja

Vissza a gyökerekhez

2017-09-05 16:53:22 / Szalay Ibolya

Vissza a gyökerekhez!

 

Lakatra zárt tárók, levegőtlen aknák, földalatti járatok; ízlésesen és szakértelemmel bemutatott múzeumi tárgyak; díszítés gyanánt használt jelvények; arany és ezüst jelzős szerkezetek a vállalkozások nevében; egynéhány megöregedett, nyugállományú bányász. Ennyi maradt. Telkibánya jelenkori mérlege abból a több száz éves örökségből, amit a magáénak mondhat. Őrzi ma is az idő mindennemű viharaival dacoló Vártemplom az ősi testamentumot: „Régen város állt e helyen/ Zsigmond király idejében/ Két templomok, nagy töltések/ Aranybányák és sok ércek." 1624 óta intik e sorok az itt megfordulókat, hogy patinás és kitüntetett szeglete volt ez a vidéknek.

2017. szeptember 03-án vasárnap megrázta magát a kis abaúji község, hogy mély álmából felébredjen és friss szemmel, jót remélő lélekkel szalutáljon az ősök szellemisége előtt. A Bányásznap, amit a Telkibányai Református Egyházközség és a Telkibánya Községi Önkormányzat szervezett, behálózta a települést. A templomdombról legördülő harangszóra érkeztek is a népek. Az alkalmi öltözetet viselők mosolygós tekintettel fogadták a fekete bányászegyenruhában feszítő gyermekeket és felnőtteket. Az idők Ura pedig még kivárt, hogy Bánya felett az ég mely arcával köszöntse az ünneplő sereget.


A Vártemplomban felcsendülő énekek után az egyik legrégibb bányászati feljegyzés szövege ejtette gondolkodóba a jelenlévőket. Jób könyvéből nem csak a szenvedés misztériuma ismerhető meg, hanem a bányászat képein keresztül a bölcsesség himnusza is. Szalay László Pál református lelkész kiemelte, hogy a józan ész, a pengeéles értelem és a bölcsesség nem egy és ugyanaz. A felülről jövő bölcsesség egyedüli meghatározója az Isten odaadó félelme, tisztelete. A prédikáció után Kassai Zoltán polgármester szólt az egybegyűltekhez. Köszöntőjében a helyi hagyományok és örökségünk fontosságát méltatta. A közösség értékeinek továbbadása mindannyiunk érdeke- mondta.

Az istentisztelet után a hegyek ormáról le nem szakadó szürke fátylat vonta maga elé a nap, és így kísérte végig a zászlós felvonulást a rehabilitált bányászsírkertig. A temetőben az egy ősi, eredeti, megcsorbult sírkövet és a hét új kis obeliszket információs tábla segíti értelmezni az idelátogatóknak. Benke István ny. bányamérnök elbeszélte a bányakapitányok sírjainak szomorú sorsát és néhány itt nyugvó bányásznak a történetét, majd egyesével felsorolta a levéltári kutatások által feltárt személyek neveit. Ezután, ősi hagyomány szerint a klopacska ütemes kopogásával kísérve hangoztak el a XX. században, Telkibányán elhunyt bányászati munkatársak nevei. Ezt a bányászhimnusz követte a helyi Férfi Dalárda előadásában. A gombfás temetőkert rehabilitációja új fázisba lépett, de ez a pillanat sokkal többet kell jelentsen számunkra. Itt a gyökereinkről van szó, melyekért mélyre kell nyúlni, hogy erőt meríthessünk belőlük. Ahhoz, hogy ezeket ébren tartsuk, felülről jövő bölcsességre van szükség - mondta a helyi református lelkész.

A sokadalom közösen vonult le a település központjába. Tompa Mihály telkibányai ihletésű, Verespatak c. versének elhangzását az Ősi mesterségeink emlékhelyének felavatása követte. Az alkotás ünnepélyes leleplezését a Polgármester és az egyik ősi bányászcsalád sarja, dr. Vojuczki Péter végezte. A térplasztikát és annak technikai munkálatait Benke István, Dókus István, Kerékgyártó István és Czikó József készítették. Az alkotás jelentőségét Baranyai Tiborné körjegyző ismertette a jelenlévőkkel. Beszédében reményének adott hangot, hogy ez egy olyan kezdet, ami a község bányászhagyományainak az újraéledését, megerősödését szolgálja.

A település szívében felállított új látványosság elkészítése több mint 100 munkaórát kívánt. Az alkotás centrumában Telkibánya címerét két bányász tartja, őket két oldalról fogja közre egy fejfafaragó és egy kerámiaművész. A majdnem emberméretű, cselekvés közben megragadott alakok összesűrítik a település ikonikus értékeit, és tisztelgésre indítanak az ősök előtt. Az alkalom végén a látottak, hallottak megbeszélésére szeretetvendégség keretében nyílt lehetőség a Közösségi Házban. Az egybegyűltek megfogadták, hogy égi és embertársi segedelemben bízva nem várnak egy újabb esztendőt hagyományaik ápolásával.

 

Szalay László Pál


Galéria

IMGP2857a.jpg IMGP2858a.jpg IMGP2860a.jpg IMGP2871a.jpg IMGP2885a.jpg IMGP2887a.jpg IMGP2884a.jpg IMGP2903.JPG IMGP2904a.jpg IMGP2929a.jpg IMGP2932a.jpg IMGP2934a.jpg IMGP2939a.jpg IMGP2944a.jpg IMGP2948a.jpg IMGP2952a.jpg IMGP2955a.jpg IMGP2956a.jpg IMGP2959a.jpg IMGP2963a.jpg IMGP2968a.jpg IMGP2972a.jpg IMGP2976a.jpg IMGP2978a.jpg IMGP2980a.jpg IMGP2984a.jpg IMGP2986a.jpg IMGP2988a.jpg IMGP2992a.jpg IMGP2995a.jpg IMGP3002a.jpg IMGP3005a.jpg IMGP3010a.jpg IMGP3017a.jpg